Valljuk be, a be, a blog címe lassan okafogyottá válik, hiszen már nem Angliába irányulunk, hanem Spanyolországba. A balatoni nyaralás afféle köztes állapotként még megenged pár posztot, hiszen se itt, se ott nem vagyunk, és eddig úgy mindegy volt, hogy hová írok, hiszen csak várunk, készülődünk, pihenünk és rendet rakunk magunkban és magunk körül. De lassan kezdem azt érezni, hogy inkább a Három gyerekkel irány Spanyolország blogot kéne írnom.Nem,
18 doboz, 250 kiló nagyon fontos holmi és egy csurig tömött ház, amiben már eddig is két háztartás minden vacka zsúfolódott össze. Az eredmény? Pakolok egész nap és még hol a vége...Amikor Angliában dobozoltam, nagyon pontos tervem volt arra nézve, hogy mit kell Spanyolországba vinnünk és mi lesz az, ami jöjjön haza Magyarországra, mert nem kell magunkkal vinni. A csomagok nagy részét persze könyvek és ruhák alkotják.Csak arra nem gondoltunk, hogy
Sok-sok éve vagyunk Vodafone előfizetők. Előfizetéssel. Ezt nem mondtuk le Anglia miatt sem. Jól jöhet még az a magyar szám – gondoltuk, és nem csak akkor, ha hazajön az ember. Nekem Angliában is mindig be volt kapcsolva a magyar mobilom is. Hátha hív valaki, vagy SMS-ezik. Nem is tudom, hogy tragikus vagy vicces, hogy épp most hallgatott el. Legalábbis én nem tudok vele telefonálni.Előrebocsátom, amit most leírok, nem arról szól, hogy a magyar cégek
Be kell vallanom, beleszerettem az okostelefonomba. És nem csak én - az összes gyerekem odavan érte. Ha nem vigyáznék, egész nap rajta lógnának, pedig direkt nincs netem rajta, van viszont rajta jópár app, és egyre több. Mindenkinek az, amit szeret.Nem akarok itt előadást tartani, mert harmatosan kezdő okostelefonozó vagyok még, de aki még nálam is kevesebbet tud, annak elárulom, hogy az "app" nem más, mint egy program, amit letölthet az ember a
Három gyerek, Balaton, nagy kert, sok munka és mobilnet. Ezek a kifogásaim arra nézve, miért nem írok gyakrabban. Minden nap eltervezek egy komplett blogbejegyzést, aztán amikor 10-kor a gyerekekkel együtt beájulok az ágyba, rájövök, hogy nem is fontos az egész, inkább alszom. Pedig fontos, mert nagy dolgok történnek itt, amiket nagyon is meg kell örökíteni, mielőtt a homályba vesznek.Ezer éve tervezem már, hogy megírom, Bende milyen sokat beszél
Az elmúlt napokban rá kellett jönnöm, hogy két év Anglia kiölte belőlem azt a könyöklős agressziót, amire kishazánkban szükség van. Csak lesem, hogyan tülekednek, tolakodnak az emberek és képtelen vagyok felvenni a régi ritmust. Sőt, mi több, nem is akarom.Először a strandon jöttem rá, hogy valami nem stimmel, ahol két pénztár volt nyitva és egy kisebb család állt előtte. Én meg szépen beálltam mögéjük, míg a férjem röhögve nem közölte velem, hogy
Bevallom, nem akartam írni az utolsó Angliában töltött napjaimról, mert nem volt kedvem rágondolni sem. Az elmúlt két évnek ugyanis ez volt a mélypontja. Olyan érzésem volt folyamatosan, mintha egy nagy fekete felhő lebegne fölöttem és elszívná belőlem az életerőt és életkedvet is. Mintha minden elromlott volna, és úgy éreztem, hogy csak akkor jönnek rendbe a dolgok, ha végre mindent lezárunk és hazamegyünk. Azért sem akartam erről írni, mert nem
