#Post Title #Post Title #Post Title

Katasztrófa külföldön - neked van B terved?


Az ember amikor valami baja van, hajlamos azt hinni, hogy teljesen egyedül van vele. Hogy soha, senki így még nem érzett. Pedig hát számunkra, akik külföldön élünk a gondok nagy része közös. Persze vannak tipikus magyar problémák, mint a "hol kapok túrót, mi a neve angolul-franciául-arabul a tejfölnek" de vannak olyan gondolatok is, amelyek sok-sok külföldön élő családot foglalkoztatnak világszerte. Például, hogy mi lesz akkor, ha valami történik a családfenntartóval? Vagy ha kórházba kerül mindkét szülő? Nem baj, ha te még soha nem gondoltál erre - mások már igen. Ezért nekik már megoldásuk is van.

Persze ezek nem kellemes gondolatok. Senki nem szeret a saját halálán spekulálni, de a párjáén se élvezet. De hát vannak dolgok, amikre jobb még tiszta fejjel felkészülni és megtervezni, mit csinál az ember, ha baj történik. Nem azért, mert várja, hogy baj történjen - inkább, hogy akkor se legyen a baj nagyobb, mint amilyen.
Ahhoz, hogy az ember komoly bajba kerüljön, nem kell feltétlenül valami tragédiának és halálesetnek történnie. Maradhat egyedül úgy is egy nő, hogy a férje kilép a kapcsolatból. Ez sem feltétlen könnyebb eset, de megtörténik, minden életkorban. Csak azért, mert most épp a család külföldön tölti az életét, az élet nem áll meg, jönnek a drámák dögivel mindenhol.
Külföldön azonban az átlagosnál is sérülékenyebb az ember. Egyfelől, mert nagyon sok esetben csak egy ember keres pénzt. A másik (általában a feleség) otthon van, vigyáz a gyerekekre, viszi a háztartást. Mivel Nyugat-Európa nagy részén egy fizetésből is meg lehet élni, a gyerekfelügyelet ára viszont a csillagos egeket verdesi, nagyon sok családban így kiszolgáltatott helyzetbe kerül a feleség, ami nyilván alapesetben nem kell, hogy bárkit is zavarjon, de ha baj van, akkor bizony ez problémát okozhat. Ahogyan az is, ha az egyik fél nem tudja, hogy hová és milyen számlákat kell fizetni (mert mindig a másik csinálja) vagy nincs saját bankszámlája.
Ez különösen akkor fordul elő, ha csak az egyik, dolgozó ember beszéli a nyelvet - a másik meg, aki otthon van a gyerekekkel nem tud elmenni nyelvet tanulni, és így egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe sodródik, ami nyilván sem az önbecsülésének, sem a kapcsolatnak hosszú távon nem használ. Ráadásul külföldön élve ha baj van, az mindig sokkal élesebben jelentkezik, hiszen otthon körbeveszi az embert a rokonok-barátok hálója, akik generációk óta ismerik, tapasztalják a rendszert, mindig akad valaki, aki el tudja igazítani az embert, segít neki, befogadja vagy kisegíti. De külföldön ha vannak is magyar ismerősök, előfordulhat, hogy nekik sincsen fogalmuk sem róla, hogy mit kell az adott esetben tenni - mert még soha nem tapasztalták meg. (Ha minden ismerős fiatal, valószínű, még soha nem intéztek temetést, nem tudják hol lehet válóperes ügyvédet találni, mi a formája az érvényes végrendeletnek és a többi.)
Nem találtam olyan magyar blogot, ahol erről a témáról esne szó - ezért külföldi expat nők blogjait nézegettem át arról, hogy milyen óvintézkedéseket érdemes megtenni, és hogyan készülhet fel az ember arra, amire nyilván nem lehet. De mégiscsak muszáj.

1. Kit kell értesíteni?
Az iskolákban el szokták kérni a "baj esetén értesítendő" személyek listáját, de nyilván az ember nem adja meg Londonban a budapesti nagymama számát (aki nem is beszél angolul) hanem a sajátját, a férjéét, esetleg egy jó barátét, akivel közösen megbíznak egymásban és még ismerik is egymás gyerekeit. De tudja-e bárki, hogy hol éri el az anyukádat akkor, ha mondjuk egy autóbalesetben az egész család kórházba kerül? Gondolom azért szeretnéd, hogy tudjanak róla, ha baj esik - ám mi van akkor, ha te nem vagy olyan állapotban, hogy felhívd őket? A bloggerinák szerint a legjobb megoldás, ha a hűtőre teszel egy nagy papírt, ráírva a baj esetén OTTHON értesítendő emberek telefonszámát, Skype nevét, egyéb elérhetőségét, ezzel a felirattal: "if anything happens ring my mother/brother..."

2. Mi legyen a gyerekkel?
Vannak országok, ahol ha bármi történik a szülőkkel, a gyerek automatikusan gyámság alá kerül. Ez nyilván nem ideális helyzet, és meglehetősen traumatikus is lehet a gyerek számára, (Különösen, ha nem beszéli még a nyelvet) tehát jobb ezt megelőzni. Érdemes egy jó barátnál (akinek a száma mindenhol le van adva) hagyni egy nyilatkozatot arról, hogy baj esetén hozzá kerülhet a gyerek ideiglenesen, ameddig az a rokon, akit gyámul kiszemeltünk megérkezik otthonról. Érdemes erről egy papírt otthon is biztonságba helyezni, a kinti barátnál is és az otthoni rokonnál (barátnál) is - mindkét nyelven! Ha igazán biztosra akarunk menni, akkor egy közjegyző vagy egy ügyvéd segítségét is kérhetjük ebben, hiszen ő tudja pontosan, hogy ennek milyen jogi formája kell, hogy legyen.
Azt is érdemes persze végiggondolni, mit szeretnél, ha te esetleg hetekre-hónapokra kórházban rekedsz. Mi történjen a gyerekekkel? Van-e valaki, aki kinn tud maradni vele (hogy tovább járhasson suliba, látogathasson téged a kórházban) vagy jobbnak látod, ha hazamegy és a nagymama vigyáz rá. Ki tudjátok-e fizetni a lakást, ha nincs aki addig dolgozik és pénzt keres?

3. Vigyázz az irataidra!
Ha az ember egy országban él, már akkor is többfióknyi irata gyűlik fel - több országnál ez a többszörös papírmunkát jelent. Nyilván az egész családnak megvan az útlevele, személyije, TAJ-kártyája, adóazonosító száma, lakcímkártyája. Ha csak nem adtad fel teljesen a magyar életed, akkor ezekre bizony vigyázni kell, mert ha elvesznek, vagy épp nem találod, akkor rengeteg ügyintézés vár rád, ami nyilván ha épp baj van, akkor különösen nem hiányzik. Fontos, hogy tudd, hol vannak ezek a papírok. Ne csak úgy körülbelül, mert mindig a férjed intézi, hanem pontosan, álmodból is felkeltve. És ami még fontosabb, hogy ezekről legyen fénymásolatod is. És ne csak a fiókban, de otthon, a nagymamánál (vagy a gyámnál, vagy akárki megbízhatónál is). Ha például az éjszaka közepén a világ végén baleset ér, vagy tűzesetbe keveredsz, akkor legyen valaki, akit fel tudsz hívni és be tudja diktálni a legfontosabb adatokat, számokat a hivatalos szerveknek. Ez sok-sok órányi ügyintézést spórolhat.

3. Van pénzed?
Felnőtt ember vagy - legyen saját bankszámlád, saját pénzed. Akkor is, ha nincs saját kereseted ás akkor is, ha macerás ezt elintézni és úgy érzed, nincs is rá szükséged. Bármi, de tényleg bármi történhet egy kapcsolatban, vagy a pároddal. Tudd, hogy hol van a pénzetek, melyik banknál, milyen bankszámlán (vagy bankszámlákon) és legyen hozzáférésed. Tudd azt is, hogy mit, hová kell utalni - hogyan kell intézni a vízszámlát, az adót, ne történhessen meg, hogy pár hónap múlva kikapcsolják az áramot, mert még soha életedben nem intéztél elektronikus utalást és eszedbe se jutott, hogy ezt is kellene csinálni. Egyszerűen ültesd le az ügyintézésért felelős párod egy darab papír elé és mond meg neki, hogy mindent, de mindent írjon le, amit tudnod kell. Jelszavakat, utalási módszereket, bankszámlaszámokat, telebank kódot. Nyilván utálni fogja ezt a macerát, de jobban fogsz aludni, ha ez meg van.

4. Mindig legyen B terved!
Nem számít, hogy milyen jó az élet - annyi pénzed mindig legyen, hogy haza tudj menni a gyerekekkel együtt. Azt is döntsd el, hogy hová mész haza ebben az esetben. Kibírsz anyádéknál akár fél évet is - vagy inkább laknál a testvérednél? Amikor az ember pánikba esik, vagy gyászol, nem gondolkodik tisztán. Ezért ezeket a dolgokat most gondold végig, tiszta fejjel. Mi legyen a gyerekekkel? Ha a férjed hirtelen kiesik a képből, el tudod magad tartani? Akarsz-e akkor is kinn maradni, nélküle vagy inkább hazamennél? A gyerekeknek mi lenne a jobb? Maradni a megszokott suliban vagy inkább mindent újrakezdeni máshol? Otthon lesz-e aki segít neked, vagy azok a kapcsolatok már mind elsorvadtak? Hol kapsz több segélyt? Ha van háziállatod, haza tudod vinni magaddal?

5. Gondolj a legrosszabbra is!
Na, mondjuk ez az a téma, amivel aztán végképp senki nem akar foglalkozni, de sajnos nincs ehhez túl fiatal életkor. Persze nehéz terveket szőni halálunk esetére, de mégiscsak okosabb ezeket elrendezni, mint aztán később kapkodni. Sok országban speciális végrendeletet kell csináltatni (pl. a Közel-Keleten csak az adott ország nyelvén érvényes) de megeshet, hogy az élettársak semmire nem jogosultak. Ahol az apa engedélye kell ahhoz, hogy a gyerek átlépje a határt, ott bizony előfordulhat, hogy az anya ott ragad egy idegen országban, ahol nem szeretne. De bizony még a legcivilizáltabb országban is fennakadást okozhat, ha eddig apa nevére érkezett a gyerektartás vagy az adóvisszatérítés és ő most már nincs. De érdemes olyan dolgokat is végiggondolni, mint hogy hol legyen a temetés? Nyilván van az emberben egy "hazai földben nyugodna" vágy, és ez az otthon maradottaknak nyilván megnyugtató érzés is lenne - de egyrészt egy holttest szállítása elég drága mulatság, másrészt végig kell gondolnod, hogy te és a családod vajon hol lesztek a temetés után? Ha külföldön maradtok, akkor lehet, hogy a fájdalmas messzeségbe került sír újabb bánatot okoz. De ha csak átmeneti állomás a hely, ahol laktok, akkor lehet, hogy nem érdemes egy ilyen fontos dologgal odakötni   magatok. Ha nincs túl sok pénzed, az is szempont lehet, hogy sok önkormányzat ad temetési támogatást a rászorulóknak - de egy másik országban történő temetést nyilván nem fognak támogatni.

6 Responses so far.

  1. Ditke says:

    Érdekes, hogy végig úgy írsz mintha a nők valami analfabéta HTB-k lennének :-/
    Miért ne lehetne nő a családfenntartó? Csak itt a közvetlen expat környezetemben is van rá egy tucat példa. És szerintem az általad leírt nők otthon ugyanilyen gyámoltalanok lennének, igaz, mint azt is írtad, ott átsegíti őket a szociális háló ami körbeveszi őket.
    Ettől függetlenül minden szavaddal egyet értek, csak tegyük "biszexszé" a dolgokat :-)

    A másik alapvető dolog, hogy az általában otthon ülő HTB fél is tanulja meg az ország nyelvét ahol élnek, mert ilyen helyzetekben szüksége lesz rá. Sajnos szintén sok olyat ismerek akik a dolgozó félre hagyatkoznak, hiszen a bevásárláshoz és a gyerek iskolába hordásához nem nagyon kell nyelvtudás. Egy vészhelyzetben viszont nagyon is.

    Jó hogy összeszedted ezeket. Még annyi jutott eszembe hogy a tárcába a betegkártya mellé célszerű betenni az esetleges allergiákat (ételek az adott ország nyelvén, gyógyszerek hatóanyaggal - ráírva a kártyára, hogy allergia) rendszeresen szedett gyógyszerek dobozáról kivágott nevét (hatóanyagnévvel és mg-mal, macerás a google-ben keresgetni a kül. országok gyógyszereinek összetevőit ;-) )

  2. Érdekes, mert ahogy visszagondolok Spanyolországban én is főleg dolgozó nőkkel találkoztam - de Angliában inkább a HTB helyzet a gyakori. Sajnos. (Nem mondom, hogy nem ismerek olyat is, aki dolgozik, és még egy olyan is van köztük, aki tényleg családfenntartó HTB apukával, de nagyon nem ez a jellemző.) Inkább olyan sok van, aki otthon dolgozott - itt meg nem tud, mert olyan szinten nem megy neki a nyelv. De nem is kell, mert apa jól keres. Nyilván ők azok, akik nem foglalkoznak a villanyszámlával és a kérvényekkel se, mert hát ugyebár ők nem értik a nyelvet és valahogy az ember belereked ebbe a helyzetbe. Megjegyzem, néhány pontban én is bűnös vagyok. Bajban lennék, ha holnaptól nekem kéne a számlákat intézni. De legalább le van már írva.

    A nyelvet meg tényleg tudni kell. Számomra elképesztő, hogy NAPI szinten megy a FB-on a vita arról, vajon kell-e ismerni a nyelvet, ha ki akarsz költözni valahová, vagy anélkül is megy és érdemes elindulni munkát keresni. Az én hajam égnek áll ettől. Nem tudok elképzelni olyan országot, ahol ne jönne ez jól.

  3. Imi says:

    Sok érdekes gondolat van az írásodban. Nekünk még azt is tanácsolták idevalósiak, hogy legyen végrendeletünk, amibe foglaljuk bele a vagyoni kérdéseken túl a gyerekek elhelyezésének mikéntjét is, mert ezt az irományt fogadják el végrehajthatóként. A sima aláírt papír, hogy Géza a sarokról felveheti a gyereket az oviból, meg hazaviheti Magyarországra a tesódhoz vagy a nagyiékhoz nem működik, akkor marad a macerásabb út. (Főleg, ha a gyerekek már angol állampolgárok... is.) Végrendeletet letétbe helyezni, a barátok közül megbízva párat, hogy értesítse az ügyvédet, ha eset van, és nyugodtan halhatsz meg.

  4. Pont múltkor kérdeztem az általad látogatott fb csoportban, hogy mi a helyzet a végrendeletekkel, mi a hivatalos formája Angliában stb, de túl sok hsznos információ nem érkezett a kérdésemre sajnos.

  5. anyah says:

    Mi az USA-ban elunk, es van vegrendeletunk evek ota. Bizony nem volt kellemes eldonteni, "mi legyen akkor, ha ...", de a gyerekekert muszaj volt megtenni.
    Annak ellenere, hogy maradhatnek itthon is gyereket nevelni, eppen az altalad emlitett okok miatt dolgozok.
    Es tenyleg minden problema nagyobbnak tunik kulfoldon, de valahogy mindig kerul megoldas. Neha ugy erzem, hogy megis konnyebb abbol a szempontbol, hogy nem kell szaz rokon/barat/ismeros ezer kerdesere valaszolni, sajnalkozasat meghallgatni, ami melyiti a sebet.

  6. liviedi says:

    Engem mindíg megdöbbent amikor találkozok itt Franciaországban olyan nőkkel, akik konkrétan azt sem tudják mennyi pénzt keres a férjük, vagy hol tartja a számlákat, hol vannak a ház, biztosító bank papírjai, és sorolhatnám. Rengeteg ilyen helyzetben élő nőt ismerek aki vagy lustaságból vagy épp a férj akarata miatt (hagyd csak majd én intézem, ez nem a te dolgod-a gyerekkel foglalkozz) stb..él "lét" bizonytalanságban...franciául meg alig vagy semmit nem beszélnek

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...