Péntek este éjfél és egy között a ceruzám végét rágcsálva ültem a matekkönyvem fölött és próbáltam rájönni, mi lehet a matekpélda megoldása, amit a házi-feladatomban volt. Szívem szerint lőttem volna a kérdést rögtön a netre, hogy segítsen valaki, de nem akartam felébreszteni a gép mellett békésen szunyókáló férjem, meg féltem is, hátha nem lesz egy matekzseni se a Facebookon épp és tudtam, akkor hiába az egész, mert addig úgyse nyugszom, míg
Négy éve kezdtem a blogot írni - és egy év után kaptam egy levelet a Google-től, hogy szeretnének hírdetéseket kirakni a blogomra. Ha megengedem. Megengedtem. Azóta itt vannak ezek a hirdetések én néha megnézegetem őket - de soha nem kattintottam rá egyikre sem. Mert hát benne is volt a szerződésben, amit aláírtam, hogy hiába teszem, az nem számít igazi, fizetős kattintásnak. Akkor meg minek. Mások viszont úgy tűnik néha elcsábultak, és
Gondoltam, hogy majd amikor Bende egy hónap múlva négy éves lesz, akkor írok egy összefoglalót arról, hogy mennyire sokat változott az elmúlt időben, de egyszerűen képtelen vagyok annyit várni. Muszáj már most megírnom, hogy elviselhetetlenül édes, aranyos, mosolygós és nagydumás kiscsávó lett belőle. Hol van már az az idő, amikor azon aggódtam, hogy nem beszél? Ha nem lenne a blog, ahol halálra aggódtam magam ezen, nem is emlékeznék rá. A
Magyarországon annak idején rengeteg gyerekelőadáson voltunk. Amikor Angliába költöztünk, nem volt jó érzés erről hirtelen lemondani. Úgy éreztem, nem is igazi élet az, amiben nincs se bábszínház, se gyerekelőadás, se operaház, se kakaókoncert. Semmi. De hát úgy voltam vele, hogy minek. Úgyse értik, drága is, messze is van és nincs is annyiféle, mint otthon. Azért ez mégiscsak Coventry, nem Budapest. A fővárosban el voltunk kényeztetve. Persze
Tudom, hogy akik régóta olvasnak, azok már többször is belefutottak a "hol is kellene élni" című írásaimba. De hát mit tegyek, a dolog még mindig nincs lezárva, és tartok tőle egy darabig nem is lesz. A különbség csak az, hogy egyre lazábban kezelem a kérdést és sokkal kevesebbet parázok rajta. Ettől persze még nem könnyű válaszolni rá. Igen, elismerem, kicsit tényleg túloztam szeptemberben, amikor azt mondtam, hogy én ebben a lakásban fogok
