Miközben én a gyerekekkel nyaraltam, a férjem komoly feladatokkal küzdött. Elment Angliába, hogy albérletet keressen nekünk. Ez ugyanis arrafelé nem könnyű feladat.Mivel nem vár ránk külföldön se munka, se barátok szabadon dönthettünk róla, merrefelé is telepedünk le. Ez a szabadság azonban zavarba ejtő egy ekkora országban, amelyet alig-alig ismerünk. Első körben csak azt tudtuk, hová nem akarunk menni: Londonba. Nem mintha nem szerettük volna a
Mióta Bende megszületett, mindenki ezt kérdezi tőlem. De nem tudok rá válaszolni. Arra kellett ugyanis rájönnöm, hogy ez a kérdés egyáltalán nem rá vonatkozik, hanem arra, békén hagy-e engem. Bende ha őszinte akarok lenni, nem kíván tőlem túl sokat. Összes vágya, hogy szoptassam 2-3 óránként, vegyem ölbe, amikor úgy kívánja, és aludjak mellette. Ilyenkor, ha lehet, ne forogjak, mert arra ő felébred, és akkor oda mindkettőnk nyugodt éjszakája. Ha
Anyukám a mai napig emlegeti, amikor egy nyaralás alatt elémtoppant egy kislány és kedvesen arra kért, menjek vele játszani. Mire én mogorván csak annyit válaszoltam neki: van neked anyukád, játsszál azzal, én is azt teszem. Ha ehhez a bájos modorhoz hozzátesszük, hogy utáltam babázni, homokozni, szaladgálni és legszívesebben a szobában töltöttem volna a nyarakat egy kiló könyv társaságában, nem túlzás, azt mondani, igazi penészvirág voltam. Az elmúlt
A problémamegoldás módozatait az ember elsősorban a szüleitől tanulja. Nekem folyamatosan azt mondták, amit pénzzel meg lehet oldani, az nem gond. Nem találom az Egri csillagokat? Nosza, szaladjak, vegyek egy másikat. Nincs meg a piros ceruzám? Azon a pár forinton igazán nem múlik. Így esett, hogy mire elköltöztem otthonról, volt három kötet Egri csillagom, és egy teljes fióknyi színes ceruzám. Ehhez pedig az elmúlt 15 évben csak tovább gyűjtögettem.
Az összepakolt életünket a Balatonhoz vittük, ahol vagy egy kis házikónk. Nem üresen persze, hiszen nyaranta sok időt töltünk itt. Eddig nem volt benne sok dolog, de mi éppen ezt szerettük benne. A tágas, könnyen tisztán tartható nagy tereket. Most, hogy a két háztartást egyesítettük, mindez a múlté. Mindenütt dobozok, nem is egy, hanem 2-3 van egymáson, és keskeny kis járatokon lehet csak közlekedni közöttük. Aki csak járt már nálunk,
Aki azt mondta, hogy három gyerekkel a költözés majd könnyen megy... no, hát az én voltam. És bizony nagyot tévedtem. Eredetileg úgy terveztem, hogy ameddig a lányok táborban vannak, én majd reggeltől estig tudok pakolni. Hiszen "csak" egy darab öthónapos gyerkőcöt kell közben ellátnom. Mellette fél kézzel bepakolom majd a holmikat, mindent szortírozok, csinos dobozokba rendezek, és mire itt a hét vége, minden tisztán csillog. Mielőtt kilépek az
Még öt hét, és indulunk Angliába, mind az öten. Az egész család. És igen, velünk jön a legkisebb is, az öt hónapos Bende baba. (A képen alig 5 napos.) Mindezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert furcsa módon sokan rákérdeznek: - Azt a kicsi babát is viszitek???? Mert az érthető, hogy a nagyok kinn iskolába fognak járni, nyelvet tanulnak. Nekik hasznos. De az a picike...őt miért rángatjuk át a fél világon? Amire én csak pillogok, hiszen
