Volt fogorvos, eső, bosszúság és szorongás. És íme itt az első helyi bejegyzés a spanyol blogon.
Pakolászás közben a kezembe akadt Bende ovis naplója, amit akkor adtak a kezünkbe, amikor kiírattuk. Ha másik oviba visszük, akkor ezt kell magunkkal vinni, mondták. De ha nem visszük, akkor meg tartsuk meg emlékként. Szép, vastag mappa, jó sok dolog van benne – és nagyon izgalmas olvasmány. Bende alig három hónapig járt az angol nursurybe, amit csak azért nevezek ovinak, mert mi otthon így becéztük. Igazából ő a kicsik bölcsis csoportjába
Évtizedek óta ez az első szeptember, ami nem az iskolakezdésről szól. Nézem az utcán az ünneplőbe öltözött gyerekeket és olyan rettentő furcsa, hogy ez most nekünk kimarad. A lányok ugyanis még nem mennek iskolába. Pontosabban nem úgy, ahogyan eddig. Sok-sok tűnődés után úgy döntöttünk, hogy magántanulók lesznek. De nem Magyarországon, hanem Angliában. Nehéz ám úgy keverni a lapokat, hogy mindenki jól járjon ebben a mi országok közötti csavargásunkban.
