#Post Title #Post Title #Post Title

Iskolába járni kell. Járni kell?


Évtizedek óta ez az első szeptember, ami nem az iskolakezdésről szól. Nézem az utcán az ünneplőbe öltözött gyerekeket és olyan rettentő furcsa, hogy ez most nekünk kimarad. A lányok ugyanis még nem mennek iskolába. Pontosabban nem úgy, ahogyan eddig. Sok-sok tűnődés után úgy döntöttünk, hogy magántanulók lesznek. De nem Magyarországon, hanem Angliában.

Nehéz ám úgy keverni a lapokat, hogy mindenki jól járjon ebben a mi országok közötti csavargásunkban. Hogy beleférjen a Disneyland-es osztálykirándulás, a szülőknek a munka, a családi születésnapozás a nagymamákkal és az unokatesókkal – és persze a tanulás is. Furcsa módon utóbbit egyre kevésbé érzem fontosnak, ami engem is meglep. Pedig, amikor elindultunk, nagyon sokat aggódtam miatta, hogy vajon kárt okozok-e azzal, ha kiviszem őket. Vajon rosszabb lesz a magyar helyesírásuk? Fognak majd magyarul is olvasni? És egyáltalán többet nyernek, mint amennyit veszítenek?
Az első évben ezért nagyon komolyan vettem a napi tanulást, ami valljuk be, sok-sok kínlódással járt. Hiába van tanárképesítésem, soha nem álltam a katedrán, de ha álltam volna is, tartok tőle az se sokat segített volna, hiszen a saját gyerek egészen más tészta. Ki kellett tapasztalnom, hogy mennyit bírnak, hogy milyen feladatokat szeretnek, és hogy mik azok a mondatok, amelyek szárnyat adnak és nem bántanak. Most már tudom, hogy Borsi például gyűlöli, ha pirossal javítok a füzetébe, nála radírozni kell, mert azt akarja, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Vagy hogy Bíbort csak dicsérni lehet, mert akkor szárnyakat kap, de ha valamiről úgy érzi, hogy nem megy neki, akkor meg se hajlandó próbálni.
Az elmúlt két év tanulási szempontból nagyon nehéz út volt ez mindannyiunk számára és bizony voltak benne nagy nagy mélypontok. A legnagyobbat Bíborka kapcsán éreztem, akivel az elmúlt félévben teljesen zsákutcába jutottam. Egyszerűen úgy éreztem, hogy egyik fülén be, a másikon ki. Minden. De főleg a szófajok rendszere. Ha megkérdeztem tőle, hogy mondjon egy igét, csak nézett rám tágra nyílt szemekkel, hogy neki bizony fogalma sincsen arról, hogy ez mi. De századszorra sem. És még akkor sem, amikor már Borsi, aki két évvel fiatalabb és soha nem is tanulta, csak az asztal mellett ülve hallotta a magyarázataimat, már ő rávágta a választ. Nem értettem, hogy mit csinálok rosszul, főleg azt nem, hogyan csinálhatnám jobban. Persze tudtam, hogy a fő gond az volt, hogy Bíbor egyszerűen nem akart otthon tanulni. Ő olvasni akart, meg tévézni, meg lustálkodni, mint az összes többi osztálytársa, és minden egyes nap megkérdezte, hogy miért van arra szükség, hogy még otthon is tanuljon. Én persze minden egyes nap elmagyaráztam, hogy mi neki ebben a jó. De magamban egyre jobban bosszantott, hogy miért nem lehet elfogadni amit mondok, miért kell a kifogásokat keresni és főleg miért nem lehet megjegyezni egy ilyen egyszerű dolgot.
Bevallom, kudarcként éltem meg a dolgot, ezért el is tettem a nyelvtant egy kicsit szabadságra. De pár napja egyszer csak könyvrendezgetés közben megkérdeztem Bíbort, hogy mondjon egy igét. Megtette. Én meg felbátorodtam és tovább kérdeztem: egy főnevet, egy melléknevet, egy sorszámnevet, egy névmást, egy névelőt és mind ment, hiba nélkül. Csak álltam csodálkozva, hogy akkor mégis eljutott az információ? Mire ő vigyorogva – tudod, azt gondoltam, hogy ha mindenre tudom a választ, akkor talán ma nem kell feladatoznom...
De értek más kellemes meglepetések is. Azt már egy ideje tudom, hogy a gyerekeim angolul jobban olvasnak, mint magyarul. De most, amikor meghallgattam a barátnőm hasonló korú magyar gyerekeinek a hangos olvasását, rá kellett jönnöm, hogy a különbség nem olyan egetrengető, mint én gondoltam. Nem olyan rosszak ők ebben, csak olyan átlagosak, és az ahhoz képest, hogy nem ezt tanulják napi hat órában, ez igazán nem rossz eredmény. Ráadásul most, hogy hazajöttünk, hirtelen rákaptak a magyar könyvekre. No, nem a magas szépirodalomra, de sellőkről és hercegnőkről szóló lányregényeket falnak teljes lelkesedéssel. Persze emellett nyomják a „kötelező” Vukot és János vitézt, olvasónaplóval megterhelve, de korántsem azzal a drákói szigorral, mint eddig. És ez a lazulás nem ártott meg az eredményeiknek.
Gyakoroljuk most azt is, milyen az, ha a magyar mellett az angollal is foglalkozunk. Most még csak rövid novellákat, meséket olvastatok velük, majd megbeszéljük, hogy mit gondolnak róla. Utána az Alíz csodaországbant fogjuk venni, vagy az Óz, a csodák csodáját. Még megnézem a neten, hogy melyikhez találok több feladatot, esetleg valami olvasónaplóhoz hasonlító dolgot, hogy a saját dolgomat egyszerűsítsem.
De az igazi döbbenet akkor ért, amikor valamelyik nap Borsika lányom minden feladatát befejezve kért még valamit (igen, ő ilyen), én meg hirtelen nem tudtam mit adni, így egy középfokú nyelvvizsga tesztet nyomtam a kezébe. Húsz kérdésből 14-t csinált meg jól, ami szerintem elég jó eredmény, ha azt vesszük, hogy még soha az életben nem látott ehhez hasonlót és még csak kilenc éves. Vicces módon nem ám a bonyolult nyelvtani igeidős kérdéseken csúszott el, hanem az olyan kis beugratós vackokon, mint hogy vajon kell-e az Excuse me után odatenni, hogy „madam”, sir” vagy nem. Az én udvarias gyerekem odarakta, de a tesztíró szerint ez hiba és hivatalosan nem szabad. Mindenesetre azóta ezt a teszt dolgot is beépítettük a napi tanulásba, ismerkedjenek csak a nyelvi finomságokkal. (Bíbor egyébként a 20-ból 17-t csinált meg jól.)
Mivel Bíbor kedvéért csak szeptember 28-án indulunk Spanyolországba, hogy ő előtte még elmehessen a francia osztálykirándulásra, felmerült a kérdés, hogy nem kéne-e itt, a Balcsinál beíratni Borsit a helyi általánosba. (Azért csak őt, mert Bíbor visszautazik Angliába, és iskolába fog kinn járni.) Legalább megismerhetné a magyar oktatási rendszert, a helyi gyerekeket, gondoltuk. De aztán elvetettük, mert valójában nincs sok értelme annak, hogy most belökjük egy olyan idegen közösségbe, amelynek úgysem lesz aztán a tagja. Ahogyan Borsi fogalmazott, az iskolában a legjobb az, ha barátokra lel az ember. Ha ő itt egyet sem talál, akkor rosszul fogja magát érezni. Ha viszont talál, az még rosszabb, mert pár hét után el kell tőlük válnia. A tanulás meg itthon is megy.
Ám mivel minden gyerek tanköteles, ennek valamilyen formát kell adni. És mivel mi még hivatalosan angol lakosok vagyunk, hát ott kezdjük el ezt intézni. Persze fontos szempont volt az is, hogy ott ez jóval egyszerűbb, mint idehaza - bár nem minden papírmunka nélkül való.
Így hát most Borsi itt, Magyarországon lesz angol magántanuló, aztán Bíborral együtt ezt folytatják még egy darabig Spanyolországban is, ameddig nem találunk lakást és iskolát.
És mint minden magántanuló, addig hát itthon tanulunk. Hasonlóképp, mint eddig - csak hivatalos formában. Magyart, matekot, történelmet, Európa és honismeretet, angolt és persze most már spanyolt is. És ez teljesen rendben van még a hivatal szerint is, mert az angol magántanulóknak nem kell semmiféle kötött tanrendet követniük, azt a szülő állítja össze a saját igényeiknek megfelelően – tehát én akár a magyar tanrendet is követhetem, ha azt mondom, hogy ez a mi kulturális hagyományunk átadása miatt fontos, és ebbe nem szól bele senki. Miért is tenné, hiszen minden gyerek és minden család számára más a fontos, és vannak speciális élethelyzetek, mint mondjuk a miénk, amibe sok mindennek kell beleférnie, és ami nem fér bele szűk keretekbe. De hogy ez nem árt a gyereknek, az biztos, hiszen látom rajtuk, az elmúlt két évben csak kaptak. Nem is keveset.

18 Responses so far.

  1. Névtelen says:

    Ennél az Excuse me kérdésnél mi volt pontosan a mondat? Mert szerintem (nyelvtanár vagyok és utána is néztem) nem helytelen kitenni, hogy Sir vagy Madam. Sőt, formális szituációban ki illik tenni.

    Fölfedezted már, hogy angol gyerek és ifjúsági könyvekhez sokszor lehet találni ingyenes feladatlapokat meg tanári jegyzeteket? Nem csak a klasszikusokhoz.:)
    Például
    http://www.puffin.co.uk/static/grownups/teachers/
    http://www.harpercollinschildrens.com/Teachers/TeachingResources.aspx
    http://www.funtrivia.com/playquiz/quiz2622071e05290.html
    Mária

  2. Enikő says:

    Én magam bevallom nagyon élvezem ezt a magántanulósdit, főleg a kötetlensége miatt :-) Én csak a pozitívumait látom, pedig nem vagyok elfogult; jó, néha egy kis nyugalom amíg ovi-suli lenne, elkelne, de már jól elvannak együtt. A vizsgák egy szimpla másolást leszámítva 100% sikerültek, Linda abszolút "stabil" lett, jót tett neki a folyamatos együttlét. Az mondjuk meglepett, hogy Ő ugye most bejár még 3 hétig a suliba, de azt mondta szeretne Apával visszajönni (imádja a tanítónénit és 4 évig Ő viszi őket, ez is nagyon jó). Meglátjuk. Én nem vagyok hajcsár, nekem az a legfontosabb, hogy jól érezze magát a suliban - és ez megvan.

  3. Magyarországon nem kell vizsgáznotok? És Angliában? Az én gyerekeim Magyarországon magántanulók, és itt éppen azt kérik, amit a sulisoktól, csak nincsen tanári kézikönyvem....

  4. Az angol példamondat: Excuse me... does the number nine bus go to the city centre?
    a) Mrs
    b) madam
    c) -
    d) lady
    Ahogy jobban megnézem, inkább az a gond, hogy a Madam kicsivel van. Vagy mit tudom én. Mindenesetre a c a jó válasz, Borsi meg a b-t jelölte be.

  5. Eszter Gergely, az angol magántanulói rendszer teljesen más, mint a hazai. Angliában pedig úgy tudom, hogy nincs vizsga a gyerekeknek, de majd kiderül pontosan. Nekem legalábbis ezt mondták a angol otthon tanító anyukák.
    Egyszer már írtam erről cikket és blogbejegyzést is: http://fodor-marcsi.blogspot.hu/2011/10/soha-nem-eleg.html

  6. És tavaly sem kellett Magyarországon vizsgázniuk? Csak mert ismerősöktől úgy tudom, hogy bárhol laknak,és járnak suliba, ha Magyarországon is van lakhelyük, akkor vizsgázni kell.

  7. Kedves Eszter, téged nagyon félrevezettek. Ha a gyerek más iskolában tanul, akkor fel kell függeszteni a tanulói jogviszonyát és nem kérhetik, hogy vizsgázzon. Hiszen megteszi valahol másutt, felesleges lenne kétszer is kínozni emiatt. Az én gyerekeim tavaly se vizsgáztak és idén se fognak. Sőt, ha magántanulók lesznek Angliában, akkor meg jövőre sem. Ha valamikor vissza akarom hozni őket a magyar rendszerbe, akkor majd az iskolaigazgató eldönti, hogy elfogadja-e a bizonyítványukat vagy meg akarja nézni a tudásukat, mielőtt felveszi őket. A tapasztalat az, hogy nem szokták ilyenkor vizsgával kínozni a gyereket és a tanárok se szivatják magukat feleslegesen. Simán elismerik azokat az éveket. Vicces amúgy - az angol bizonyítvány három nyomtatott A4-es lap, becsét és aláírás nélkül. :-) Ami logikus is - ki a fene és miért hamisítana egy harmadikos bizonyítványt? :-) Nekem ez azért jóval szimpatikusabb, mint a magyar rendszer.

  8. A magántanulói státuszt fenntartani szerintem csak akkor van értelme, ha vissza akarod hozni a gyereket és mindenképp abba a bizonyos osztályba akarod visszavinni - merthogy így a helyét fenntartják és nem vesznek fel oda mást helyette. Amit írsz azért is vicces, mert épp most írt nekem valaki, aki azt mesélte, hogy mivel külföldre költöznek, a suli nem engedte meg, hogy magántanuló legyen a gyerek, csak a felfüggesztett státuszt. Pedig ők szeretnének visszamenni és nekik fontos lett volna.
    A számomra a tanulság az, hogy a magyar suliknak fogalmuk sincsen arról, mit is kéne ilyenkor csinálni. Én az egyik blogbejegyzésemben előkotortam egy jogszabályt erről, szerintem az "otthon tanulás" címkére ha rákattintasz, akkor megtalálod.

  9. Enikő says:

    Amúgy nagyon egyszerű az egész, legalábbis nálunk az volt: írtunk egy papírt, hogy hosszabb külföldi tartózkodás miatt kérjük a magántanulói státuszt. Ezt az iskola átküldi a jegyzőnek, és gyakorlatilag ennyi az egész. Ebben az esetben viszont ugye vizsgázni kell. Ha bejelentettük volna, ahogy barátnőm is tette, hogy külföldön tanul és jár suliba a gyerek, akkor úgy továbbítja az iskola a jegyzőnek. Nekik van is magyar bejelentett lakcímük, és senki nem akarta vizsgáztatni a gyerekeket.
    Az otthontanulásos lehetőség jogszabályai érvényesek itt is, ahogy írod.

  10. Névtelen says:

    Nem mindig írják nagybetűvel, csak ha nagyon formális a szöveg. Lehet, hogy azért a c, mert nincs előtte vessző. De szerintem mind a kettő jó. Egyébként az egyetemen is mondták, hogy akárhogy igyekeznek nem tudnak olyan tesztet összeállítani, ahol ne lenne olyan kérdés, aminek több megoldása is van. Mindig előfordul, hogy nem vesznek észre valamit. Érettségi és nyelvvizsga megoldási kulcsokban is előfordul, hogy több megoldás is jó, vagy utólag küldik a módosítást, hogy más is jó lett volna, és újra kell javítani.:)Mindenesetre ügyes a gyerek.

    Érdekes lesz majd, ha belekóstoltok a spanyol rendszerbe is. Hogy viszonyul vajon a magyarhoz és az angolhoz?
    Mária

  11. DPS says:

    Szia!

    Regota olvaslak, bar nincs gyerekem, de mikor februarban kikoltoztem mindenfele UKs blogot megkerestem, es olvasod maradtam :D

    Az Excuse me-nel a kulcs a vesszo hianya, ezert oda biztos, hogy irott formaban nem johet semmifele megszolitas (beszedben persze kitehetjuk, de megall ez anelkul is :)

    De nem ezert kommentelek :D A kérdésem, hogy annak ellenere nem gondoltatok meg magatokat spanyolorszaggal szemben, ha lathatoan gorogorszag sorsara jut? Menekulnek az emberek ott, munkanelkuliseg stb stb, jo most odakoltozni? :)

  12. Névtelen says:

    DPS:Azért Spanyolország messze van még a teljes borulástól, a tömegközlekedés és az egészségügy sem a magyarországi színvonalon van. Per pillanat egy picit sem rosszabb ott a helyzet mint itthon, sőt...

  13. DPS - volt vessző, csak én felejtettem ki. Szeretem ezeket a teszteket, már régen is odavoltam értük. :-)))) Csak néha cikis, hogy nem tudom elmagyarázni a gyereknek, hogy mi miért jó - vagy nem az. De remélem, nagyon nem zavarom meg őket ezzel a teszteléssel. Amúgy élvezi.

    Ami meg Spanyolországot illeti, én is jobban aggódom Magyarország miatt. Akik most Spanyolországban élnek, azok azt mondják mind, hogy menjünk nyugodtan. És tudod, a határok nincsenek lezárva, ha nem tetszik, bármikor továbbállhatunk. Kimegyünk, körbenézünk és durvának látjuk a helyzetet, akkor még ráérünk elgondolkodni, hogy hová.
    De bevallom neked, én erre nem sok esélyt látok. Persze ha mondjuk fél év alatt nem sikerül suliba jutni a gyerekeknek, vagy nem tudjuk Borsi PKU-s ellátását megoldani, akkor azok elgondolkodtató dolgok lennének.

  14. A magántanulói kérdéshez meg hozzátenném, hogy ennek az elintézése csak azok számára egyszerű, akik külföldre költöznek. Akik "csak" meggyőződésből szeretnék elintézni elég durva kapukba szoktak ütközni...

  15. DPS says:

    Névtelen: Nem a tomegkozlekedesrol es egeszsegugyrol szol a gazdasagi valsag, hanem a bankszektorrol, es ott pont tegnap jelenetettek be, h spanyolorszag ujra az euroovezeti megsegitesre szorul. Szoval barmennyire is rossz a magyar tomegkozlekedes v egeszsegugy a bankrendszerunk még ép.. Tehát a blog irojat errol kerdeztem, hogy ezek a faktorok mennyire erintik a koltozest, mert gondolom emiatt munkat talalni sem konnyu. De en a legjobbakat kivanom :D Az biztos, h kevesebb D viatmint kell majd enniuk a gyerekeknek, mint itt Londonban :D:D

  16. Mivel nem akarunk kinn dolgozni, emiatt nem fáj a fejem. :-)
    Azt meg tudni kell, hogy a spanyolokat azért segítik sok pénzzel, mert benne vannak az euro-övezetben és egyenlőre senki nem akarja annak felbomlását.

  17. Zsanya says:

    én megint csak sok sikert szeretnék kívánni a spanyol kalandhoz, remélem minden úgy alakul, ahogy szeretnétek, fantasztikus hely, fantasztikus ország, és persze az emberek is azok! A válságnak nem voltak szemmel látható jelei, bár tény, hogy rengeteg munkanélküli volt az utcákon, ahol mi éltünk, de mind valamelyik helyi kávézóban üldögélt a barátaival, és kávéztak, churrosoztak. Az árak sokkal szerényebbek az otthoniaknál, a kínálat jóval nagyobb, nekem ideális volt, kár, hogy el kellett jönni.
    Iskola: bár már megbeszéltétek, nekem is azt mondta az igazgatónő, hogy nem kötelező a vizsga, abban az osztályban folytathatják a tanulmányaikat, ahol elkezdték. A tanítók azonban szerették volna a vizsgákat, így le is tettük, de leginkább azért, hogy ők lássák, hol tartanak most a fiúk.

  18. DPS says:

    Jaah, hogy nem fogtok dolgozni? Az más, akkor a munkanelkuliseg nem fog erinteni :D hát akkor sok sikert :) Nekem a spanyol lesz a 4ik nyelvem (magyar nemet angol), szoval szivesen fogok olvasni arrol is, hogy mikepp tanuljatok anyelvet :D Sok sikert :D

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...