#Post Title #Post Title #Post Title

Készülök az érettségire


Napi három óra - ennyivel gazdálkodhatok naponta. Ennyi időt tölt Bende minden nap a suli-oviban. Ebbe kell hát beleférnie mindennek, amit egyedül, gyerek nélkül akarok intézni. Főzés, takarítás, bevásárlás, cikkírás, olvasás, pihenés. Nem sok. De ha úgy vesszük, nem is olyan nagyon kevés. Pláne, hogy errefelé nagyon sok tanfolyamot hirdetnek a magamfajta anyukák számára, akik csak ezzel a kevés idővel gazdálkodhatnak.

Tanfolyam, na az van errefelé dögivel. Jönnek is a hirdetési újságok, szórólapok, emilek, amelyek számtalan csábító lehetőséget ajánlanak. Ki is néztem egy csomó dolgot, amiket nagyon hasznosnak véltem. Állati jó sütős-főzős tanfolyamok vannak, az indiai konyhától a cukorvirág készítésig óriási a választék, és a főzés olyan képesség, amire három gyerek mellett mindig szükség van. De nagyon tetszett pár számítógépes tanfolyam is, vagy a tanuljuk meg Coventry történetét, esetleg a hogyan kutassuk fel a családfánk gyökereit, vagy még talán a kreatív írás tanfolyamból is tanulhatnék, gondoltam. Persze a nyelvtanulás se rossz - spanyol haladó, francia kezdő mellett az arab írás trükkjei, vagy a süketnéma jelbeszéd is izgalmasnak tűnik.
Némi szortírozás után úgy döntöttem, hogy legyünk reálisak, és kihúztam minden olyat a listáról, ami túl messze van, és azokat is, amiknek nincs igazi haszna most azonnal. Végül a listán csak egy dolog maradt, ami nagyon csábítónak tűnt, ráadásul közel is van: az angol GCSE.
Ez a rövidítés nem mást rejt, mint az angol érettségit.
Minden péntek délelőtt pont 9-12-ig, két házzal odébb. Ideális.
De miért is jó ez?
Főleg mert ismerik és elismerik. Hiába lobogtatom ugyanis errefelé a magyar diplomámat, nem nagyon tudják hovatenni az angolok. BA-nak sok, MA-nak kevés. Meg különben is, magyar-kommunikáció... hát nem a legkeresettebb párosítás. Hasznosabbnak tűnhet, ha valami egyetemi szakot próbálok felvenni, honosíttatni, de egyrészt az nem fér bele a délelőttökbe, másrészt nem is igazán bízom benne, hogy az nekem menne. (Ez az én önbizalomhiányom, tudom, bátrabbnak kéne lennem....)
Jó lesz nekem kezdésként ez a GCSE is, döntöttem el. Márcsak azért is, mert angolul tanulni muszáj, ha nem kényszeríti rám egy tanfolyam, akkor én nem ülök le egyedül tesztet írni, vagy kivételeket gyakorolni. Jó, hogy sokat olvasok, tévézek, rádiót hallgatok - de azért az irányított tanulás mindig hasznos. Ez pedig jó alkalom lenne. Ezen kívül ugyanis csak ESOL tanfolyamok vannak errefelé, amikből ugyan többet is próbálgattam már, de valahogy mind nagyon alacsony színvonalúnak bizonyult. Gondoltam, aki GCSE-re készül, az már legalább nem alapszinten beszél és nem az angol ABC betűit próbálja majd elsajátítani. Erősen bíztam is benne, hogy jobb lesz a csoport összetétele, márcsak azért is, mert erre a kurzusra csak felvételi vizsgával lehet bekerülni, amitől kicsit ugyan féltem (mert milyen ciki már, ha nem kerülök be) de végül elég egyszerűnek bizonyult. Szövegértés, fogalmazásírás. A két óra fele is elég volt számomra, és ekkor egy kicsit vérszemet kaptam, mert hogy a szomszéd teremben a matek GCSE felvételije zajlott épp, így megkérdeztem, nem lehetne-e, hogy oda is beüljek.
Úgy néztek rám, mint az UFO-ra szokás, hogy hát az túl nehéz, sok idő kell rá, a kettő együtt nagyon fárasztó, inkább jöjjek vissza másnap, de meggyőztem őket, hogy egy próba nem árt, és pikk-pakk azt is lerendeztem. Tényleg csak hirtelen ötlet volt, ha már egy helyen le lehet rendezni a dolgot, miért is ne? Meg ha nem kerülök is be az angolra, a matekra talán mégis.
Meg közben az is eszembe jutott, hogy egy jó matek és egy jó angol GCSE eredménnyel errefelé már egész jó állásokat lehet kapni és így nagyon is hasznosan tölthetném ezt a következő évet.
Most ott tartunk, hogy bekerültem mindkét tanfolyamra - és egy év múlva, júniusban érettségit teszek angolból és matekból. Kicsit hülyén hangzik, meg kicsit félelmetesnek is.
A matekérettségivel éveken át álmodtam, mindig is utáltam magát a tárgyat és örültem, amikor vége lett, soha nem terveztem, hogy újra előveszem. Pszichológus barátnőm is csak nevetett, amikor megemlítettem neki, és hozzátette, fiatalon sokkal gyorsabban alakulnak ki az agysejtek közötti kapcsolatok, mint így élemedett korban és hogy szerinte érdekes kísérlet lesz, arra nézvést, tanulhat-e még öreg kutya új trükköket. (Vagy emlékszik-e még az öreg kutya a régi trükkökre, bár őszintén szólva, ha pisztolyt tartanának a fejemhez, akkor se tudnám elmondani a másodfokú egyenlet megoldóképletét, vagy azt, mire is van a sinus és a cosinus. Ciki.)
Az angol se tűnik egyszerűnek, bár arról egyelőre fogalmam sincsen, hogy pontosan mit tartalmaz az anyag, de van benne írás, olvasás, szövegértelmezés, kötelező olvasmányok és rengeteg vizsga és szóbeli felelet.
Azt a tájékoztatón elmondták, hogy mindkét tárgyból lesznek leckék és olyan heti 3-5 óra tanulást várnak el, tárgyanként. Ez nem kevés, és kicsit riasztó is, különösen, hogy elmondták, volt már pár ember, aki mindkét tárgyból ugyanabban az évben próbálkozott, de azok általában elfáradnak karácsony tájékára. (Az angolok nagyon udvariasak, nem mondják ki, hogy ez hülye ötlet, és nem kéne, de éreztem, hogy ez van a mondat mögött.)
Merthogy itt mindenki csupa bíztatás. Nagyon bírom, ahogyan a tanárok beszélnek itt a diákokkal. Elmondták, hogy tudják egy év hosszú idő, lehetnek gondok, problémák, de ők mindent igyekeznek megoldani, azért vannak itt, a szülés, a munka, a válás, bármi gond van, menjünk és mondjuk el, mindenben támogatnak.
Az első riasztó jel az volt, hogy a matekon adtak egy listát, mit kell beszerezni - élén a "scientific calculator"-ral, ami olyan, mint a sima számológép, csak dupla annyi gomb van rajta. Sinus, cosinus, logaritmus, tangens... ránéztem, már kerekedett is a szemem és átfutott az agyamon, most kéne elszaladni. A tanár láthatta, hogy mi zajlik bennem, mert mondta, hogy semmi pánik. A képesség megvan bennem, az biztos, hiszen átmentem a felvételin. Amit meg ezen kívül tudnom kell, az meg megtanítják. Bírom ezt a pozitív gondolkodást. (Arról nem is beszélve, hogy nekem még soha senki nem mondta, hogy matekból BÁRMILYEN képességem is lenne...)
Most azzal nyugtatom a feltörekvő pánikom, hogy milyen hasznos is lesz ez nekem, egyfelől mert nem megy pocsékba az a napi három óra, amíg Bende távol van (simán elfolyna ez az idő, ha csak itthon szöszmötölnék is) nagyon is jó, ha felelevenítem a középiskolás matekot, mert tudok majd segíteni Bíbornak, ha elakad a tanulásban, és ami az igazi bónusz, hogy ha minden jól megy, lesz egy rendes, Angliában is elismert papírom, amire aztán majd építhetek. Munka, továbbtanulás? Ki tudja, mire lesz ez még jó...




4 Responses so far.

  1. Ditke says:

    Jól hangzik!
    Ez a matek újrakezdés nekem sem ártana, valahol hasonló szinten lehetünk :-/

  2. Szilvi says:

    Szerintem a tudományos számológép még mindig jobb, mint kikeresgetni a négyjegyű függvénytáblázat ötmillió számja közül a helyeset!
    Én mindig szerettem a matekot. Most épp könyvelést tanulok itt kint. De a sinus-cosinus témához én se nagyon tudnék hozzászólni!!

  3. Nora says:

    Szia! Regota olvasom a blogotokat, de nem szoltam meg soha hozza. Viszont most azt gondoltam, hogy eljott az en idom, mert en is hasonlo dolgokban gondolkoztam regebben (latin-foldrajz diplomaval)...
    De! Amit javasolni szeretnek, hogy erdemes a szamarletra egy felsobb fokarol kezdeni, hiszen neked is van diplomad! En az A-levelst tettem le harom targybol (ami kb a magyar erettsegi), es vegul egy orias onbizalom-lokettel bementem az egyetemre erdeklodni. HND Accounting szakra iratkoztam be (ami kb felsofoku OKJ-nak felel meg magyar viszonylatban), mert BA-t nem mertem bevallalni. Nem tudtam, az angolom eleg jo lenne -e hozza...azota viszont regisztralt konyvelo vagyok. :) Hasonlo utat jart be Emoke (Anyamadar) is, aki regesz lett!
    Nem okoskodni akarok am, csak gondoltam elmeselem, velem hogy volt, hogy ez is egy lehetoseg. Anno, amikor en jartam a tanfolyamra, volt HND szinten Journalism. Biztos dobna a karriereden egy kicsit, lehetne angol ujsagiroi gyakorlatod, megha csak HND/HNC szinten is.
    Nagyon sok siket a GCSE-hez! Es welcome back in England :)
    Nora

  4. Orsy says:

    Kedves Nóra és Marcsi,
    Biztos vagyok benne, hogy mindkettőtöknek menne az egyetem. :) Én otthon angolból 3-4-es voltam, és 2010 júliusában jöttem ki Angliába, és szeptembertől kezdtem az egyetemet vendéglátás menedzsmenten. Megcsinátlam 2 évet, már csak egy év lett volna a diplomáig, de szakot váltottam, most HR/Business Management-re járok és "vissza estem" másodévre. Tehát ismét egy évem van hátra diplomáig ( de most halasztok egy évet, mert nagyon jó HR-es munkát kaptam, de jövőre folytatom tanulmányaimat). Én is azt gondoltam, hogy hamár a gimiben ennyire lehúzták az angolom, akkor nem sok esély van arra, hogy itt egyetemre járjak. De azt gondolom az otthonról hozott oktatás nagy előnyömre vált, és így nem nehéz az egyetem, csak gyakorlatias (nem magolós). Már így is hosszú lett a kommentem, de ha érdekel titeket szívesen mesélek milyen beadandóink vannak, mit csinálunk az egyetemen. Email címem: orsyanglia@gmail.com

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...