#Post Title #Post Title #Post Title

A napsugár gyerek


Bende két éves lett. Szerintem ez a legszebb életkor. Pontosabban most kezdődik, és olyan öt éves korig tart. Ebben az életkorban igazán felhőtlenül lehet a gyereknek örülni. Nincsenek vele szemben nagy elvárások, még a szülő az isten és napról napra okosodnak. Előtte sok az aggodalom, ha suli elkezdődik, akkor meg sok a kötelesség. Nem mondom, előtte is édes, aranyos minden kisbaba. És utána is fantasztikus nézni, hogyan formálódnak egyre nagyobb, önálló emberkévé. De ez a 2-5-ig terjedő időszak igazi aranykor.

Bendével kapcsolatban a leggyakoribb jelező, amit használunk, hogy ripacs. Jó, tudom, ez furcsa, de nem meglepő dolog. Talán a génekben van. Ha adott egy gyerekszínész-DJ-rádiós műsorvezető apa, meg egy olyan anya, akit gyerekkorában Blaha Lujzának becéztek, akkor kicsit se meglepő, hogy a sarjakban is van némi teátralitás. És valahogy ez a szál egyre erősebb - és Kisbende meg egy született showman, akinek muszáj a középpontban lennie.
Igazi ki napsugár, aki mindig mosolyog, és amikor hisztizik, akkor is a szeme sarkából azt nézi, hogy figyelünk-e rá. Minden tettét úgy csinálja, mintha kamerák figyelnék - így alszik, így eszik, így játszik. Fél szemmel azt figyeli, hogy van-e hozzá közönség. Ha van, mindent kétszeres erőbedobással, dupla akkora mozdulatokkal folytat és kacag, kacag.
A vonatozás mánia most épp szünetel - jelenleg a Legozás a menő. Hatalmas tornyokat épít, lerombolja és újrakezdi. És nagyon szeret rajzolni. Mostanában odaültetem az asztalhoz, míg a lányokkal tanulunk, ő is kap papírt, ceruzás, és szép, aprólékos mozdulatokkal összefirkálja az egész oldalt.
A számokat és az ábécét is nagyon szereti. Simán elszámol angolul és magyarul is tízig (nyilván számfogalma még nincs, hiszen két éves) és vicces módon főleg akkor csillogtatja ezt a tudományát is, amikor közönség van, hétvégén egy egész liftnyi öregasszonyt bűvölt el az Ikeában, mert míg figyelte a lift gombjait, szépen angolul végig is számolta őket. Az öreglányok imádták. Ugyanígy az ábécét is szokta mondogatni, és ha nagy ábécés könyveket nézegetünk, akkor egyesével kérdezi, hogy melyik betű micsoda.
Gyönyörűen énekel - tudom, ezt már sokszor írtam, de tényleg elképesztő, hogy ragadnak rá a dalok. És olyan pontosan vissza tudja énekelni, hogy az teljesen felismerhető. Múlt héten hallom, hogy dúdolja az Old McDonalds-ot, ami azért volt fura, mert nem tanítottam neki. Kiderült, hogy a bölcsiben (créche) énekelték el párszor. És megjegyezte.
De ami még furább, hogy át is alakítja a dalokat tök kreatívan. Az egyik kedvenc dala a "wheels on the bus" című (naná, autós) aminek a refrénje, hogy "all day long" - tehát hogy "egész nap". Ez a rész annyira tetszik neki, hogy külön is szoktak énekelgetni, de jó ideje már nem azt mondja, hogy "all day long", hanem, kicsit keverve a magyart az angollal, hogy "all day cici" (igen, még mindig szopizik, de már csak alvás előtt). Múltkor ülünk az asztalnál, rajzoltunk. Rámnéz, mondja nekem, "all day cici" - mondom neki, kisfiam most nem. De kaphatsz tejcit, kérsz? Mire ő kijavítja magát és így énekli: "All day tejci" - majd rámnéz és hozzáteszi "all day mami..." Hát nem édes?
Ja, a humorérzék. A tízéves kor alatti korosztály valami elképesztően imádja az altesti humort, így amikor Kisbende egy nap halandzsázott, akkor simán azt vették le a szavaiból, hogy a tesó azt mondja, "fingottál". Nyilván nem ezt mondta, mert ezt a szót nem ismeri, de a tesóknak annyira tetszett, hogy nagyokat röhögcsélve százszor is elismételtették vele, míg mostanra tényleg felismerhetően és gyakran mondja a fiam ezt a szót. (Nagy öröm és büszkeség ám ez egy anyának.) Mostanra egészen megkoreografált játék kerekedett a fingottam-szó köré. Szépen végigkérdezik Kisbendétől, hogy vajon melyik családtag a bűnös ebben a vétekben, és ő választ, és akkor van nagy vidámság.
És mivel drága kisfiam megszokta, hogy ez a szó mindig sikert arat, időnként csak úgy is benyögi, és persze a siker nem marad el, mindenki a padlón hempereg. (Jó, időnként még a felnőttek is, de tényleg olyan jópofán tudja mondani, és bár nem kéne erősíteni ezt a vonalat, de mit csináljak, ha egyszer tényleg vicces!)
Szóval a nagytesók ilyen nagyon hasznos dolgokat tudnak tanítani a kétéveseknek, és amúgy is állati lelkesek a babázásban, és persze Kisbende is imád velük bandázni. Amúgy is állati jó dolga van, mert immáron szabad bejárása van a lányok egész játéktárába, és ott olyan kincseket talál, amik ugyan egyáltalán nem kétéveseknek valók, de ettől igazán izgalmasak. Például ki gondolná, hogy mondjuk egy elektromos zongora, hosszú-hosszú időkre leköti a figyelmét, vagy egy videojáték, vagy egy olyan logikai társasjáték (Rush hour) ami kifejezetten 8 éves kortól való, de mivel kocsikat kell tologatni egy táblán, ezért már a kétéves is imádja.
Szóval azt hiszem, hogy a mi Kisbendénk egy igazi elkényeztetett kiskirályfi, a tipikus harmadik gyerek, akit a szülei se csesztetnek mindenféle túl korai ambícióval (simán feladtam a korit és az úszást is, mert nem akarta, ha egyke lenne, nyilván erőteljesebben nyomtam volna, anno Bíbort két turnus babaúszásra is befizettem, és mindkettőt végigordította, de ennek ellenére vittem volna tovább is, ha nem a város másik végében lett volna, állati nehéz közlekedéssel)
Szóval a népmesékben van valami, harmadiknak lenni csúcsszuper dolog (nyilván hetediknek meg aztán pláne) most is csak fekszik mögöttem a kanapén, és Peppa Malacot néz, ami azért meglepő, mert a nagyoknak ennyi idősen nem volt tévé, és még most is csak nagyon kevés. De Bende olyan meggyőzően tudja mondani, hogy neki ez nagyon kell és kéri szépen, hogy nem tudok neki ellenállni és nem is nagyon akarok. Pár Peppa Malac nem tesz benne kárt - azért ezt a nagyoknál is meg kellett állapítanom.
Mondjuk azért leszögezném, hogy Bendét is neveljük, neki se szabad mindent (hiába minden hiszti, fényképezőgépet nem kap, le kell feküdnie időben, fognia kell a kezem az utcán és tudnám még folytatni) Tehát a fontos dolgokban nem engedünk - de valahogy így a harmadik gyereknél egyre kevesebb dolog kerül az igazán fontos kategóriába. És Kisbende tündéri személyisége még ezeket a határokat is elsimogatja. Nem feszegeti, mert az erőszak korántsem olyan hatásos, mint a mosoly. És utóbbiból neki bőven van. Szóval igazi kis ajándékgyerek az élet naposabbik oldalán.

15 Responses so far.

  1. Vildi says:

    Isten éltesse a kis napsugaratokat!

  2. Hella says:

    Boldog szülinapot neki! :)

  3. Ditke says:

    Sok boldog születésnapot kívánok!

  4. Christine says:

    Boldog szülinapot!

  5. boldogot a szép fiúnak

  6. Melinda says:

    Boldog szülinapot kívánok neki! :)
    egyetértek,hogy a legszebb időszakot élitek,nekem a 3. gyermekem nemsokára 3 éves lesz-de ez az év volt a legboldogabb!!!!!
    egyszerűen imádni valóak :)

  7. Timi says:

    Isten éltesse Bendét!

    Regő most volt két és fél :) A harmadik nekem még pici, de érdekes, hogy szinte ugyanezt írtam róla a blogomba: ő a napsugár, az ajándék :)
    És abban is egyetértek, hogy a legszebb, legaranyosabb korszak, bár ahhoz is legalább második-harmadik gyerek vagy szerencsés hozzáállás kell, hogy a dackorszakot aranykornak nevezzük :)

  8. Olyan fura ez a dackorszak elnevezés... és soha nem éreztem, egyik gyereknél se, hogy emiatt szenvednénk. Persze, volt akarat, meg önállóság, de én ezt soha nem bántam. Inkább örültem, hogy végre értik, hogy mit akarok és én is, hogy ők mit. Merthogy azért egy kétévessel fényévekkel jobban lehet kommunikálni, mert egy egyévessel...

  9. jehudit says:

    Isten éltesse Bendét!

  10. Timi says:

    Igen, azt én is élvezem. De közben ott van a dac is keményen, bár én is úgy kezelem, hogy most ez a jó, ilyennek kell lennie.

  11. Gizike says:

    Teljesen egyetértek azzal hogy ez egy csodás időszak! 3 éves fiammal élvezhetem ki a mindennapokat mert amitóa angliában vagyunk nem kell dolgozzak és most behozom a lemaradást amit másfél éves kora óta kihagytam ugyanis bölcsis volt. A dackorszak nekem is furcsa, én inkább az önállósodás korszakának nevezném.

  12. Spocknál olvastam, hogy ő meg van sértődve, amiért ezt a korszakot "terrible two"-nak hívják, merhogy ez az egyik legizgalmasabb kor egy gyereknél.

  13. sarolka says:

    Boldog szülinapot neki így utólag is. :-)

  14. Szitya says:

    Hoppá! Egy másik mosolygós, bájos, "született február 27-én"-gyerek!!!
    És igen, sóhajtozva gondolom én is azt, hogy ez az aranykor!!! És tényleg, kb. az ovi végéig!!!!
    Élvezzétek ki egymást, ezt az időszakot!
    Sok boldogságot (így utólag is) a kis szülinaposnak!!!
    Üdv,
    Szilvi

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...