#Post Title #Post Title #Post Title

A legjobb megoldás

Ó, ha tudnám, hogy mi az! Ha tudnám, hogy mi az a döntés, amivel utána a család minden tagja elégedett lesz. És közben szenvedek is, hogy dönteni kell, mert utálok dolgokat magam mögött hagyni.

Két hete még olyan biztos voltam benne, hogy Spanyolország az igazán jó döntés - napfény, tenger, egy új nyelv és kultúra, nagy kaland bárhonnan nézem és mindenki csak nyer. Mire jól beleéltem magam, a férj közölte, talált egy nagyon jó állást, amit épp neki találtak ki és amit nagyon szeretne - Magyarországon.
Mert jó itt nekünk sok-sok szempontból, de igazi szakmai kihívás egyikünk munkájában sincsen. Ami részemről OK, mert én ezt bevállaltam a harmadik gyerekkel együtt - de a férjnek már kicsit hiányzik egy kis értelmes munka, és ez tök jogos.
Így hát átállítottam az agyam Magyarország felé és rájöttem, hogy az ötlet nagyon is tetszik. Na, nem örökké, de 1-2 évig örömmel laknék megint otthon - a gyerekek mélyítenék a magyar helyesírásukat, lenne egy csomó új barátjuk, Bendének ingyen bölcsi, én írhatnám a könyvem, vagy akármit. És persze rokonok, barátok, nagyszülők. És egy olyan közeg, ahol otthon vagyok és ami nagyon is kényelmes minden szempontból.
El is meséltem pár ismerősnek - és mindenütt döbbent csend fogadott. Visszajönni???? Ide???? Ahonnan mindenki menekül? Ahol mindenki azon dolgozik, hogy kimehessen? Nehogy azt higgyem, hogy Bende kapna bölcsit - ovit se mindenki, nincs hely. És a lányok... hát őket megölné a magyar iskola. Itt hozzászoknak ahhoz, hogy kimondhatják a gondolataikat - otthon nem. A tanárok azonnal lenyomnák őket, és a gyerekek is kinéznék maguk közül, aki ennyire más. És az angol... hát azzal csak gondjuk lesz, bárhová is megyünk, mert azt sehol nem viselik el, hogy jobb a kiejtésük, mint a tanárnak. Miért akarok én nekik rosszat? És hiába kérdem minden ismerősömet, hogy vajon hol vagy Budapesten jó általános iskola - mind csak a fejét rázza. Nincs olyan. Nem tudnak róla. Pedig most mindegy lenne, hol van, mert a régi lakást kinőttük, úgyis újat kéne bérelni, akárhol. De mindenki csak lesajnálóan néz: értsem meg, olyat, mint itt kinn, nem fogok találni. Talán sok-sok millióért a nemzetközi sulik. De én meg nem tudok 3-4 milliót kifizetni erre évente.
És ha a munkát emlegetem, meg az önmegvalósítást, akkor is csak legyint a többség: legyen már eszünk, úgyse lesz bejelentett, ebben a szakmában, ahol mi dolgozunk, csak számlák vannak és higgyem el, annyit úgyse fizetnek, hogy megérje hazajönni. Nekem meg úgyse lesz munkám - másokat se vesznek most vissza a céghez, hiába járt le a GYES-ük. Nincs hely, óriási lapbezárások, racionalizálások voltak, esélytelen az egész.
És addig duruzsoltak, hogy elment a kedvem most. És ezzel együtt elment Spanyolországtól is. Merthogy annak is van egy csomó ellenérve: államcsőd, mit akarunk ott, még a nyelvet se tudom, barátokat szerezni nulla esélyem lesz, éveknek kell majd eltelnie, mire kicsit is beilleszkedem. A gyerekeknek meg nehéz mindent újrakezdeni, értem én. Jobb nekik is itt.
A férj is azt mondja, hogy maradni kéne, ha nem megyünk haza. Ő amúgy is akart még egy évet, csak én annyira belelkesedtem Spanyolország ügyben, nem is érti miért. Ha akarom, persze menjünk. De akár maradhatunk is. Nincs ezzel se baj.
Persze, hogy nincs. A nagy csapda az, hogy tényleg jó ez az Anglia. Persze, hogy az. Nyugis, van mit ennünk, és meleg lakásunk, és a gyerekek tényleg boldogok. Hát nem elég ennyi? Tudom, Magyaroszágon sok-sok ezer családnak ennél rosszabb, és ennyinek tényleg elég kéne lennie a boldogsághoz.És milyen béna dolog már, hogy minden tavasszal újra és újra eljátsszuk, ezt a menjek vagy maradjak és hovatovább játékot. Nem szeretem.
De nehéz úgy tervezni bármit is, hogy nem tudom, tényleg fogalmam sincsen róla, hogy hol leszek fizikailag pár hónap múlva. És tudom, hogy sokkal könnyebb lesz minden, ha egyszer elhatározzuk, hogy mi legyen. De ameddig az megszületik, addig bizony nem könnyű lelkileg. Nekem. Mert szeretek előre látni, tervezni, és főleg csinálni valamit. És nagyon utálom a várakozós bizonytalanságot. De lassan megtanulok ezzel is együtt élni. Mert valahogy bízok benne, hogy a végén minden jóra fordul és jó lesz mindenkinek. Akár itt, akár ott, akár amott. 

33 Responses so far.

  1. Gyuri says:

    A cikk eleje egész rémisztő volt. Magyarországra menni? Nagyon tetszett erre az ismerősök reakciója: "Visszajönni???? Ide???? Ahonnan mindenki menekül?" Milyen jó, hogy vannak ismerősök, akiknek kivételesen igazuk van, mert nem sok kilátás van otthon, amikor minden leépül.
    Jó volt látni a lelkesedéseteket Spanyolországgal kapcsolatban, kár, hogy elment a kedved. Viszont el tudtok oda menni nyaralni, tudom ott lakni egész más :)
    Amikor mi kijöttünk, csak azt tudtuk, hogy angol nyelvű országba akarunk menni és ez volt a legegyszerűbb. Ha mi innen továbbmennénk, továbbra is így gondolnánk, persze a spanyol nyelv tudása is nagyon hasznos. Esetleg USA, vagy Kanada is szóba jöhetne, Ausztrália sajnos kicsit bonyolult. Ti nem gondolkodtok ezekben a helyekben? Ott talán könnyebben menne a beilleszkedés is, habár attól, hogy angolul beszélnek még más kultúra.

  2. Az USA engem nagyon érdekelne, a férjnek nagy az ellenérzése. De akárhogy is van, szóba se jön az egészségbiztosítás miatt, ami Borsi miatt óriási lenne - ha egyáltalán szóba állnának velünk. Az ottani szegényebb PKU-sok gyakorlatilag éheznek, olvasok ottani blogokat. Durva. Gyakorlatilag semmi nincs ingyen.
    Ausztráliától meg egy ott élő barátnőm vette el végleg a kedvem, amikor kiderült, hogy mekkora brutális pókok és pókok, medúzák, cápák élnek ott napi kapcsolatban a helyiekkel. Nem kedvencem a burjánzó fauna, különösen az ízeltlábú fajtája. :-)
    Kanada...igen, az tetszene. Sok-sok szempontból. De nagyon messze van. Akkor hogy járnánk haza évente kétszer...
    Ááááá, annyi minden kavarog a fejemben. Például már német nyelvterülettől se félnék annyira, merthogy egész jól beszéltem régen (tíz éve nem...) de akkor azt gondoltam, hogy az kevés lenne ahhoz, hogy odaköltözzek, pedig a férjem akkoriban nagyon modogatta. Ma meg azt gondolom, de nagy csacsi voltam...
    Abba se vagyok biztos, hogy egyáltalán menni kéne innen. Lehet, hogy elég lenne egy nagyobb kertes ház. Vagy egy másik város. Vagy városrész.
    Most is azt érzem, hogy a világ óriási, csak két héttel ezelőtt ez lelkesített, most meg nyomaszt. Annyi lehetőség van, és bármit választok, kizárok valami mást. És jó lenne, ha nem lenne rosszabb ezután sem, mint itt. És a mérce nem alacsony...

  3. JuditAu says:

    Azert Ausztraliatol nehogy a pokok miatt menjen el a kedved! Rendben, az igaz, hogy van 'elovilag', de semmikeppen nem elhetetlen szinten, ha az ember civilizalt kornyezetben el, akkor ez igazan nem problema. mi lassan 5 eve elunk Au-ban, es soha nem csipett meg pok, harapott meg kigyo (merges pokot/kigyot is csak allatkertben lattam), csipett meg meduza, tamadott meg krokodil... Pedig most az esoerdo labanal elunk.
    A vizum megszerzese annal nagyobb falat, de ha az sima ugy lenne, akkor en mindenkinek soksok szeretettel ajanlanam ezt az orszagot. En imadom. :)
    Egyebkent meg lehet, hogy tenyleg eleg lenne Anglian belul olyan varosba koltoznotok, ami szivedhez kozelebb allna, s talan jobban tudnal otthonodkent tekinteni ra. A bizonytalansag erzesenel tenyleg nincs rosszabb, drukkolok, hogy minel hamarabb el tudjatok donteni, hogy merre vigyen az utatok hosszutavon. :)

  4. Én hosszútávra már nem is gondolok. A rövid távnak is nagyon örülnék. :-)

  5. Christine says:

    Marcsi, jó lenne tudni hogy mit is keresel, mi hajt? Mitől van benned ez az örökös mehetnék? Mert oké hogy világot látni, meg új dolgokat megismerni. De azért három gyerekkel ez nem megy olyan könnyen. Öten vagytok, öt ember életét, boldogságát kell figyelembe venni....
    Eljöttetek Magyarországról. Jó. De mitől jött rád egyáltalán hogy, most aztán innen is azonnal tovább kéne állni? És mit szólnak mindehez a gyerekek? Velük meg szoktátok beszélni hogy hogyan tovább?
    És ha már mindenáron menni kell....Hogy Magyarországra nem lenne jó most visszatérni azzal egyetértek. Ott per pillanat nincs se jelen se jövő....lassan senkinek. Elég beleolvasni a hirekbe...kész idegroham.
    Kanadát nagyon tudom nektek ajánlani. Mesés ország! De ez nem újdonság gondolom. :-) A kérdés max az van e valamelyikőtöknek olyan szakmája amivel be tudtok vándorolni. Plusz van e elég tőkétek öt emberre amivel rendelkezni kell a bevándorláshoz.

  6. Névtelen says:

    Te szegény, sajnállak a huhogó "barátaid" miatt. Tényleg nem könnyű a helyzet úgy általában, de biztosan vannak, akiknek pl. kedvező a 16% jövedelemadó, meg a családi kedvezmények, van jó munkájuk, pl. a férjed is valami olyasmit kaphatott volna, nem? És a bölcsibe is felvesznek gyerekeket, azért vannak tele. Ahogy olvaslak, azért a mostani lakhelyeden is vannak negatívumok, és nincs a világnak olyan sarka, ahol mindig süt a nap. Átérzem a dilemmádat, én is aggódós fajta vagyok, de te már belevágtál egy-két bizonytalan dologba, és egész jól elboldogulsz. (Az meg nagyon vicces, hogy külföldön élők mondják meg neked a tutit Magyarországgal kapcsolatban.) Csilla

  7. Látod, Christine, ez jó kérdés. Nem tudom. Régen semmi nem hajtott. Angliába se akartam jönni, jó volt nekem otthon a magam kis életét élni a megszokott keretek között. Aztán a férjem rávett arra, hogy induljunk, és valahogy ez megtetszett. Rá kellett jönnöm, hogy jó dolog menni valahová, és elköltözni valahová még jobb, mint arrafelé utazgatni.
    Azt hiszem igazából az hajt most, ebben a pillanatban, hogy a gyerekek most még rugalmasak, alapvetően szívesen mennek új helyekre, nem kapnak hisztirohamot a költözés gondolatára sem - de ez már nem sokáig lesz így, egy tinit nem lehet poénból, szülői parancsra ideoda vinni, míg Kisbendének nagyjából mindegy, hol vagyunk. Szóval ha nem akarunk itt maradni, vagy ha meg akarunk belülről nézni még egy országot, akkor most kéne határozni erről a kérdésről, nem 1-2 év múlva.
    Persze, megkérdezzük őket, naná - de nem ők döntenek, mert ahhoz még nincs elég rálátásuk a világra, a jövőre. Mit mondjak, ide például nem akartak jönni. :-) De most már értik, hogy ez jó döntés volt - és azt is tudják, hogy jót akarunk nekik és átgondolt döntést hozunk, és igyekszünk úgy kavarni a lapokat, hogy nekik jó legyen.
    Amúgy meg az EU-n kívül nem nagyon gondolkodunk. Jó hely ez, és az még jobb, hogy az Unio egy csomó olyan lehetőséget ad, amivel élhetünk. Már csak dönteni kell, és ez nekem most nehéz. Tudom, hogy ez luxusprobléma, mert azon agyalok, hogy több jó közül melyiket válasszam, és talán azért is nehéz, mert nincs egyértelműen jó vagy rossz döntés. Viszont bármit is döntök, azzal több ember sorsa örökre és visszavonhatatlanul megváltozik. Na, ez az igazi felelősség, ami megriaszt most.

  8. zsuzsi says:

    Hu de nem konnyu am neked lenni...


    Engem a mult heten kertek fel ket kbozo gyerekintezmeny, a 700 tanulos kozepiskola es a 40 gyerekes kadetcsoport SzMK vezetesere. Az elobbit melyen megilletodve megkoszontem, de nem vallalom, a masodikat elvallaltam, azt valoszinuleg el fogom tudni latni tisztesseggel. Tenyleg nem fenyezni akarom magam, csak batoritaskeppen, h befogadnak am, ha az ember nyit felejuk. Az iskolat ket eve ismerjuk, a kadetokat ket es fel, azota segitek a vasarokon, sutok muffint meg tundertortat (a mult szombatra pl 50 darabot, eleinte buktat meg turosbatyut vittem, csak azt nem ettek :P), edzem az uszoikat tarsadalmi munkaban (egyik oktato, tanar sem specializalt uszoedzo), keszitettem a kavet es teat a Diamond Jubilee teadelutanjan es hasonlok. Es a tobbi szmk anyukaval eljarunk idonkent kocsmazni, meg szinhazba meg Quiz nightra, ennyi szocialis elet nekem neha sok is.

    Meg valami. Talan segit a koltozes iranti vagyadon, ha orszagon belul koltoztok. En Coventryben egyszer jartam, harminc eve, a katedralis szep volt, de az biztos, h iparvidekre, plane befuccsolt nehezipar videkere en nem koltoznek. Az orszagos atlag sokszorosa a munkanelkuliseg, ami hozza maga utan az osszes tobbi problemat. Vannak ebben az orszagban szep szammal prosperalo kornyekek, ahol az emberek nincsenek a napi gondokba belekeseredve, ahova a dolgozo, szakkepzett kozeposztaly (akik ti is vagytok) regen odavandorolt.

    Nagyon meglepett, amikor Spanyolorszagrol aradoztal, en nagyon felnek egy gazdasagi csod szelen allo orszagba koltozni. Az elso amire nincs penz ilyenkor az az egeszsegugy, a szocialis ellatasok, az iskola, innen a legkonnyebb elvonni es mind eleg draga.

    Kivancsiam varom, mi lesz a vegso dontes :) Sok sikert, barmit dontotok is.

  9. Csilla, nem külföldön élők mondták, hogy maradjunk, hanem magyar barátok. És ezt most TÉNYLEG a barátok mondták, nem az úgynevezettek. Ezért is hiszem el amit mondanak. A mi szakmánkban pedig ritka holló a bejelentett állás. A férjemnek például még soha nem volt, ehhez mit szólsz? És nem azért, mintha nem akarta volna...

  10. zsuzsi says:

    Csilla, az otthoni baratok ismerik az otthoni helyzetet, az itt elo magyarok pedig mind eltek otthon es mar tudjak mi a kulonbseg. Csak otthon elve, errol fogalma sem lehet valakinek. Az itteni csaladi kedvezmenyeknel nem hiszem, h jobbat tudna az otthoni, en otthon kisgyerekes egyedulallokent semmit nem kaptam, a bolcsodebe a masfel evest csak kemeny ismerosi protekcioval vettek fel, az nem volt eleg h foallasban dolgozom es egyedul vagyok... Es ez csak a bolcsode.

  11. Zsuzsi, gratulálok, ez tök jó! Én olyan nagyon tudok örülni annak, ha a magyarok kinn sikeresek! Tudom, hogy ha Kisbende nagyobb lesz, nekem is lenne itt több lehetőségem. De most még tényleg nehéz ez a gyerekfelügyelet.

    Ami viszont Coventryt illeti, tudod, én is gondolkodom ezen az országon belüli költözésről. De az megint nehéz kérdés - az általános utolsó évében vigyem el a nagyot egy új suliba? Onnan el, ahol szeret lenni? Mert ha Spanyolországba költözünk, akkor azt mondom, édes lányom, tanulsz egy új nyelvet és ha lelki gondod van, akkor merült meg a kerti medencében és játssz a macskáddal, ami eddig nem lehetett. De vajon egy új angol város ad annyit, amennyit elveszek tőle?

    Meg aztán az utóbbi időben kifejezetten költözős szemmel figyelem a helyeket, ahol járunk, és sehol nem érzem, hogy jajj, de nagyon szeretnék itt élni. Dél-Anglia tényleg szép, de nem csapott belém a villámszerű vágyakozás...

  12. Gyuri says:

    Szeretem amikor leszólják a külföldön élő magyarokat, hogy mit tudhatnak ők az otthoni helyzetről, nem ők élik meg azokat a szörnyű körülményeket. Erre csak azt tudom mondani, hogy a külföldön élők sem tudatlanok, ők is olvassák a hazai híreket, már akit érdekel, beszélnek otthoni barátokkal, tehát tudják mi folyik otthon. A mai technika világában ne higgye már senki, hogy ide nem jutnak el a hírek. Ráadásul aki nem olyan régóta lakik külföldön, annak amúgy sem kell elmagyarázni a helyzetet.
    Marcsi, ha legközelebb délen jártok, szívesen mondok olyan helyeket, ahol belétek csap a villámszerű vágyakozás:) Ahol pl. mi lakunk az is ilyen és még rengeteg van errefelé, mi is véletlenül szoktuk felfedezni ezeket a helyeket.

  13. sarolka says:

    Te, nőci, hát nem könnyíted meg a saját életedet, az tuti. :-) Kíváncsi leszek, mi lesz a vége.

  14. Enikő says:

    Hát, bizony én is meglepődtem bevallom! Mi innen teljesen másképp éljük meg a "válságot", Ditke pont a napokban írt róla. Nem mindegy, hogy hol tart az ország, milyen színvonalról történik a visszaesés, és azért Spanyolország ebből a szempontból messze van Mo-tól...
    Engem itt ért villámcsapás :-) Jövő héten megyünk ugyan Mo-ra, de legkésőbb aug. végén jövünk, én már döntöttem. Én lassan elérem a 4x-et, még szeretnék valamit letenni az asztalra, Magyarországon erre nulla esélyt sem látok :-( És nálunk is mondják a barátok, hogy csak oda ne...mindenkit kirúgtak, elküldtek.... majd pont én kellek valakinek?
    De ha mégis Mo. mellett döntenétek, akkor viszont tudok ajánlani jó sulit, keress rá: Palánta pont hu. Nekünk bizonyított. Fizetős, de kibírható, viszont itt nem nyomják el a gyereket és hagyják gyereknek lenni; tapasztalat útján igyekeznek tanítani, projekttanulás folyik, abszolút gyerekközpontú, és teljes mértékben elfogadják, hogy minden gyerek más és mások a képességei. Én melegen tudom ajánlani mindenkinek!

  15. zsuzsi says:

    Belem csapott Devonban es Cornwallban, hajaj de mennyire, imadnek ott elni. A tengertol nem messze, kutyasetaltatas a homokban, gyerek igazibol kadetkodhatna, nem mint itt a hegyteteji hazikoban amit hajonak hivnak. Pedig en szeretek itt is elni, talan mar gyokeret is eresztettem kicsit. Mi az anyagiak miatt nem koltozunk, nem kapnank kedvezo jelzalogot egy uj hazra, berelni meg nem akarunk. (Csak egeszen titokban, de en London legkozepen is elnek szivesen, valahol, ahol kocsi sem kell, annyira belvaros, pl az Albert Hall kornyeken egy vorosteglas viktorianus hazban,, nagy belmagassagu lakasban. Hmmm)

  16. Enikő says:

    Zsuzsi: szép az a rész is, el is hiszem, hogy ott is Beléd csapott a villám :-) bár csak 1 hónapot töltöttem ott, imádtam!

  17. Enikő, miért lepődtél meg? Rossz ötletnek tartod, hogy Spanyolországba menjünk? Nem keresnénk ott se munkát, és a pénzünk többet érne, mint itt Angliában, a kecók is olcsóbbak, a lányoknak meg a suli ott is ingyen van...

  18. Enikő says:

    Jaj nem, azon lepődtem meg, hogy Magyarországra visszatérés merült fel! Bocs, ha nem volt egyértelmű! :-)
    Én még mindig fanatikus Spanyolország hívő vagyok :-))

  19. Akkor jó! :-) Tudod, azért mindkettőnk családja Magyarországon él - nagymamák, nagypapa, dédimama, nagybácsik, nagynénik, unokatesók... és persze sok-sok barát. Azért jó lenne őket gyakrabban látni, nagy érték szerintem a család, és sajnálom, hogy a lányaim most kimaradnak abból, amit csak tőlük kaphatnak meg.

  20. Molly says:

    hát, nekünk ugye hasonló a dilemmánk...a nagynéném a levelemre, amiben leírtam, hogy súlyos pénzproblémáink vannak itt is és nincs bölcsi meg ovi és nekem lehet, hogy sose lesz munkám, meg ilyen apróságok, azt írta válaszul:

    "csak akkor gyertek, ha biztos megélhetés vár rátok. Itt nyomorogni nagyon nem ugyanaz, mint ott, ne feledd! És lehet még sokkal rosszabb is: nekünk nem kell ehhez európai válság sem, elég a Fidesz szorgos munkálkodása."

    ezek nagyon nehéz döntések, tényleg, teljesen átérzem, én magam is tanácstalan vagyok, mondjuk szerintem Spanyolország most rossz döntés lenne, a németek akkor már nyilván sokkal jobb helyzetben vannak.

  21. Enikő says:

    Molly, sztem ezt Ditkével nem osztjuk. Marcsiék nem munkát vállalni jönnek ide, tehát ergó mindegy, sőt, itt azért olcsóbb minden. Szeptembertől 450-ért lesz kétszintes, 150 nm2-es lakásunk lakóparkban, medencével, játszótérrel.... azért nem vagyok benne biztos, hogy Mo-on kapok ilyen kategóriás lakást... A suli ingyenes, ha "csak úgy" vagy itt, a biztosítás sem drágább (egü.), 30EUR/fő amit én ismerek.... és itt a különböző ételallergiákhoz is jobb a hozzáállás, szélesebb a választék. Mondjuk PKU ügyben nem vagyok otthon, de nekünk a gluténmentes cuccok feleannyiba kerülnek mint Mo-on... Németben a lakás jóval drágább, engem is fűznének, hogy a németem miatt oda menjek, meg közelebb van, de ott mehetnék alkalmazottnak, ahhoz meg egyedül két gyerek mellett nagyon nem lenne kedvem...itt meg a magam ura vagyok és azt csinálom, amit szeretek.

  22. Enikő says:

    Marcsi, ezt osztom, nálunk is most zajlanak a "meccsek", mert a szülőkben is most kezd tudatosulni, hogy ez mivel is jár... mondjuk nekem itt is vannak barátok, a Tesóm is jönne ki szívesen, Anyuék még tudnak repkedni pár évig, ha így maradnak egészségileg.... Én szeretek előre nézni, szeretnék jobb jövőt a gyerekeknek, ráadásul mi ezzel a hülye lisztérzékenységgel is szívunk otthon. Hozzánk eddig is jöttek az igazi barátok, ezután is így lesz. Sajnos sokszor még otthon sem tudtunk több időt együtt tölteni :-(

  23. Enikő: hát oké, oké, de hirtelen is bedőlnek gazdaságok és azért az pl már egy jel, hogy Spanyolországban ötven százalékos a munkanélküliség. tehát persze, világos, hogy most még vannak jó és viszonylag olcsó dolgok, az a kérdés, hogy meddig? persze ez mindenhol kérdés, csak azért van ahol kevésbé aggasztóak a jelek arra nézve, hogy bizony, úgy tűnik, nagy gáz van a mélyben. én mondjuk abszolút nem értek ehhez, de nem biztos, hogy gyerekekkel szeretnék olyan helyre költözni, ahol ilyen kilátástalan fiatalnak lenni. mert persze lehet mondani, hogy ha nem jó, akkor elmegyünk onnan, de azért nagyon gyakran új életet kezdeni borzasztó strapás (és drága! nem beszélve a lelki áldozatokról). az meg, hogy valaki most még tud Magyarországra dolgozni, hát...finoman szólva sem életbiztosítás, tehát nem biztos, hogy arra kell mindig bazírozni, hogy "nekem van magyar munkám", ergo bárhova költözhetek, hiszen a dolgok éppen most hihetetlenül képlékenyek egész Európában, hát még Magyarországon! de nem akarlak meggyőzni, mondjuk én biztosan nem költöznék Spanyolországba most - az egy dolog, hogy te már ott laksz és jól mennek a dolgaid, valószínűleg az egy másfajta perspektíva eleve.

  24. Molly, ha a magyar munkánk megszűnik, mi itt is bajban leszünk. Sőt, nagyobba, mint ott, mert itt drágább az élet...

  25. persze, ez világos, de akkor ugye még mindig haza lehet menni, az embernek azért van családja, az nyújt(hat) némi "szociális hálót", ha nagy a baj...

  26. De, Molly drága, repülőgép Spanyolországból is indul... :-)

  27. ez így igaz, csak szerintem eleve brutál macera elköltözni egy olyan országba, ahol meglehetősen bizonytalan a gazdaság (jó, tudom, ezzel nem mindenki ért egyet) és ott egy másik meglehetősen bizonytalan gazdaságban szerzett tőkére alapozni a jövőt, amikor maradhatunk a fenekünkön egy olyan helyen, ahol jól érezzük magunkat és (egyelőre legalábbis) meg tudunk élni. de tényleg ti tudjátok, én nem akartam eddig véleményt nyilvánítani erről, pont azért mert ez csak egy blog és nyilván nem látom a teljes valóságot az életetekről, meg egyáltalán...szóval ez csak egy blog:)

  28. (és bevallom, az olaszországi tapasztalatom miatt azt gondolom, hogy szomorú és nehéz nagyon olyan országban élni, aminek az ember nem beszéli a nyelvét. igen, meg fogja valamikor valamennyire tanulni, de mégis folyton "outcastnak" fogja érezni magát)

  29. Enikő says:

    Molly: igazad van részben, és lehet "felelőletlenségnek" titulálni, hogy az észérvek mellett a szívemre is hallgatok. Éltem 8 évig Ausztriában, bevallom, a végén már nagyon utáltam. Németországba is rengeteget jártam, szép meg minden, de nem érzem azt a "feelinget" amit itt... Ezt nem lehet elmagyarázni, nyilván mások is járnak így a kiköltözők közül. Mindenki életében fontos, hogy olyan munkát végezzen, amiben örömét leli - nekem is, viszont én jelen pillanatban egy biztosabb, stabilabb gazdasággal rendelkező országban nem tudnám sajnos. A költözés meg ha kell, nem lesz drága, én egy nagy autónyi cuccal jöttem, semmi sem hiányzott :-)))

  30. Enikő says:

    Még egy Molly: attól függően hova költözik az ember, elég multikulti helyek vannak. Itt egyáltalán nem nehéz a spanyol nélkül élni, sőt, épp az a szívfájdalmam, hogy nincs kényszerítő körülmény, hogy igenis tanuljuk. Persze szept-től én is akarok járni amit az önkorm. szervez, legalább, ha két gyerek mellett vhogy meg tudom oldani. A spanyoloknak éppen az a baja, hogy lent a déli részen már csak angolul lehet beszélni (azért ez nem igaz teljesen), ezért oda nem is nagyon mennek.

  31. Andrea says:

    Marcsi, hat nem konnyu dontes tenyleg. Sok erot, okossagot, jo megerzest hozza ! Akarmilyen megoldason gondolkoztok, mindig lesznek elonyok es hatranyok, ugyhogy szerintem is azt kellene eldontenetek, hogy mik a legfontosabb kriteriumok.
    Igy kivulrol kicsit belelatva az eletetekbe, en szerintem azt valasztanam, ha ugyanabban a helyzetben lennenk, hogy maradunk meg egy evig ahol vagyunk (igy a nagylanyod befejezheti az altalanos iskolat a megszokott kornyezetben)es azt az evet arra hasznaljuk fel, hogy jol korulnezzunk az orszagon belul, hogy utana hova menjunk.

  32. zsuzsi says:

    Ha maradtok, akkor en pont most valtanek, nagyon szigoruan iskolavalasztos alapon. Mondom ezt ugy, h a gyerekem a sarki kispiszkos, nem tul johirube jar igen nagy megelegedesunkre, de az en gyerekem igen messze van az atlagostol (pl nem hat ra kb semmi csoportnyomas, nem erdeklik divatok, nem fog brahibol cigizni vagy drogozni, ha bantjak akkor felall es megmondja, a csufolodas lepereg rola, Asperger rulez ;) ), meghat a tanarok extran oda is figyelnek ra, flepni nelkul is extra odafigyelest kap, atlag gyereknek ez nem szokott jarni. Letesztelnem, leteszteltetnem a gyereket, h van-e eselye felveteliztetos kozepiskolaba bejutni (Grammar school), esetleg van-e eselye osztondijra egy fizetosben (nemely maganiskolak, kulonosen a nagyok es regiek akar 100% tandijmentesseget is adnak arra erdemes gyerekeknek, bar az egyeb kiadasok, ebed, egyenruha, sportcuccok, kirandulasok, extra zene meg igy is koltseg). Korbeneznek a BBC league table es a Good School szajtokon es megprobalnam beloni a nekem szimpatikus iskolakat. Egy kivalo eredmenyekkel buszkelkedo iskolaban is lehet valaki rossz tanulo elmeletileg, csak statisztikailag tobb az eselye, h nem az lesz.
    Felveteliztetos iskolaban alapvetoen a vizsgaeredmeny szamit, de azonos pontszam eseten centivel lemerik az iskolakaputol a lakohely tavolsagat. Tehat erdemes kozel is lakni.

    Aztan persze lehet, h ennek semmi jelentosege a gyermek felnottkori boldogulasa szempontjabol, csak az altalanos kozeposztalybeli kozhiszteria tevesztett meg engem is, de most igy gondolom. Es nagyon boldog vagyok, h kozepiskolavalasztassal soha tobbe nem kell mar foglalkoznom, talan a legnagyobb stressz volt az eletemben az a ket ev. :P

  33. nagykacsa says:

    Szia Marcsi
    V
    Emlékszem magunkra amikor hónapokig őrlődtünk hogy menjünk vagy maradjunk.Minden országnak megvan a pozitívuma és a negatívuma is. Csak ti tudjátok hogy nektek mi éri meg. A végén már teljesen elhatárolódtunk a véleményektől, mert igen, nem rosszindulatból de mindenki mondja a amaga verzióját és hogy csak ide ne meg oda ne dehát nem ugyanaz az életünk. Ami nekünk bejön másnak nem és fordítva, rengeteg minden miatt függ.
    Mi akkor azt az országot választottuk , ahol munkánk volt és nem bántunk meg, bár szívünk szerint máshol élnénk. De az anyagi biztonság kell főleg minél nagyobb egy család. Onnantól kezdve pedig ahogy a gyerekek rendesen beilleszkednek a közösségbe már nehéz lesz elvontatni őket. Ha pedig már megjelennek az udvarlók, akkor annyi. Már most látom hogy amelyik fiamnak itt van barátnője és munkája is maradni fog, pedig lehet szívesebben élne máshol. De ez már az ő élete, ha egyszer váltani akar már saját erőből megteheti majd.Én most per pillanat azt mondom hogy oda mennék ahol meg tudok élni amunkámból, ha viszonylag jól keres az ember, a legtöbb helyen jól tudja érezni magát.

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...