Nincs mit szépíteni, rendesen belazultunk, mióta Magyarországra érkeztünk. Persze próbálhatom azzal magyarázni a dolgot, hogy előtte pörögtünk ezerrel, betegeskedtünk, idegeskedtünk, de a tény attól még tény marad, lelassult körülöttünk az élet és ez most nagyon jólesik. Furcsa azzal szembesülni, mennyire gyorsan telt el ez a két év. Azok az ismerősök, akik nincsenek napi kapcsolatban velünk, egymás után hűlnek el: tényleg, két éve mentetek el?
A telefon arra való, hogy telefonáljunk. Sokáig azt hittem, hogy ez ennyire egyszerű kérdés. Hiába jöttek az újabb és újabb okostelefonok, amelyek mindenféle extrát tudnak, engem ez eddig teljesen hidegen hagyott. Minek nekem egy puccos, drága darab, magyaráztam a férjemnek, Kisbende majd megkaparintja, földhöz vágja, elrontja. Majd ha nagyobb lesz. Hogy én mekkorát tévedtem...Nem vagyok oda a technikai újdonságokért, nem lelkesedem a legújabb márkájú
Az valami elképesztő, hogy négy óra múlva indulunk Magyarországra. Az pedig egyenesen döbbenetes, hogy el is készültünk a pakolással. Ráadásul, hogy igazi csodák is legyenek, ma volt az első olyan nap három hete, hogy mindenki láztalan volt a családban. Persze tudom, a dolgok még négy óra alatt is változhatnak - de azért mi reménykedünk, hátha ezt már simán megússzuk.Az elmúlt pár nap azért nem volt könnyű. Hétfőn Borsi is belázasodott, így ő az
Húsos tortát nem eszem! - jelentette ki a lányom az első napon, amikor Angliába érkeztünk. Nem sejtettem, hogy ezzel a mondattal két évnyi mindennapos mi-is-legyen-a kaja-ma mizéria kezdődik, és a gyerek által megevett ételek száma szép lassan eléri a nullát. (Legalábbis erősen megközelíti...)Előrebocsátom - nekem, személy szerint semmi bajom nincs az angol koszttal. A hagyományos angol ételek zömét finomnak találom. A krumplipürével borított sült
Minden költözésnél van egy olyan pillanat, amikor az ember kétségbe esetten körbenéz, és elképzelni sem tudja, hogy x napon belül hogyan lesz itt minden készen, dobozokban, felcímkézve, útra készen. Hát mi most itt tartunk. A totális káosz állapotában.Persze, hogy a dolgok még reménytelenebbül alakuljanak, a betegség az itt pusztít körülöttünk. Bíbor láza napi 3-4 alkalommal szökik 40 környékére, és ehhez már hűtőfürdő kell, mert ez a forróság már
Komolyan mondom, a sors teszteli a határainkat. Tegnap délután Bíbor úgy jött haza a suliból, hogy nem érzi jól magát. Lázmérés, 39.2. Tüszős mandula, antibiotikum, hűtőfürdő, mert persze ő a másik olyan gyerekem, akinél nem sokat használ a gyógyszeres lázcsillapítás. Egy hónapon belül másodszor kell neki antibiotikumot adni, miközben előtte egy teljes évig nem volt beteg. Nyilván oka van ennek is - tudom, hogy ő nem örül annak, hogy itt kell hagynia
Amikor még Budapesten éltem állandóan tömegközlekedtem, és gyakran figyeltem, hogy mit olvasnak ilyenkor az emberek. Persze ha olyan lap volt a kezükben, amibe én is írtam, igyekeztem közelebb furakodni, hogy lássam, amikor odalapoznak, ahol az én cikkem van. Izgalmas dolog visszajelzést kapni arról, hogy jó-e amit az ember alkot. Talán ezért is szeretek annyira blogolni, mert úgy érzem, hogy több emberhez jut el, amit leírtam.Ez persze számszerűen
Bende továbbra is láztalan és remélem, hogy ez már így is marad, mert a múlt héten gyakorlatilag semmit nem tudtunk csinálni abból, amit elterveztünk. Jó, én írtam cikkeket, Zsolt meg csinálta a honlapokat, de csak robotpilóta üzemmódban. A lakás közben esett szét, ebéd nem főtt, vasalás nem volt. De most, hogy végre kijutottunk a sötét alagútból, olyan energialöket áradt szét bennünk, hogy kiürítettünk egy szobát és elkezdtük belepakolni
Csütörtök este komolyan megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a blogolást. Végleg. Pedig egy csomó jókívánságot küldtetek és az nagyon jólesett. De nekem csak az a komment járt a fejemben, amelyben valaki megírta, hogy a lázas gyerekéről kiderült végül, hogy leukémiás. Egész éjjel nem tudtam aludni, figyeltem, Bende lélegzik-e, hogy milyen szép, milyen kicsi, és hogy jajj-jajj, milyen nagyon beteg. Tudom, tudom, hogy ez a komnmentelő
A nagy izgalmak közepette, amit a fiam betegsége okozott, el is felejtettem megörökíteni a nagy eseményt, amit Covenrtry a múlt héten ünnepelt. Itt járt az olimpiai láng. Megállt az élet, különösen amerre az útja vezetett, a legtöbben nagy kerti partikat, pikniket csaptak az út mentén és a legtöbben le se szedték a Diamond Jubilee-ról maradt zászlókat. Jól jött az most is, csak emelte az ünnep és a brit büszkeség fényét. A férjem a két lányt kivitte
Fizikailag teljesen kimerültem. Olyan volt ez az egész nap, mint egy menet a hullámvasúton. Fel és le. Csak épp nem én utaztam ilyen sebességgel, hanem Bende láza. Amikor egyszer csak 40.2-t mutatott a hőmérő, komolyan azt hittem, hogy valami tévedés történt. Ekkora láz nem lehetséges. Ez csak mérési hiba lehet. Mondjuk a higanyos lázmérő nem szokott tévedni, pláne nem felfelé, de annyira szürreális volt az egész, hogy el se akartam hinni.
Itthon vagyunk és jól. Ez a lényeg. Ma is tanultunk valamit a legkisebb gyerekünkről, aki eddig még nem sokat mutatott a beteges arcából. Mondjuk sejthettem volna, hogy ő is könnyen és durván lázasodós fajta lesz - ilyen az apja is és ilyen a nagyobbik lányom is. Mindkettő láza pillanatok alatt képes az égbe szökni, de annyira, hogy a férjem huszonévesen egyszer elájult a buszon, amikor megpróbált betegen hazamenni. Nekem ez a láz dolog nagyjából
Persze, tudom, mondta az orvos, hogy egy hétig is eltarthat a betegség, de hétvégén már teljesen láztalan volt. Nem számítottunk rá, hogy visszatér. De megtette. Hétfő este úja lázas lett. Kúp persze sehol, a banános paracetamolt meg épp úgy köpte ki, mint az epreset. És a Nurofent is. Körbenéztünk a közeli patikákban, de mindenütt azt mondták, kúp az nincs - de ha hozunk receptet, megrendelik. Persze pár napot kell rá várni. De tudtuk, hogy
Évek óta szeretem az esőt. Még gyerekkoromban kezdődött ez a szerelem, amikor minden hétvégén apámék játékboltjában kellett segítenem. Nem szerettem ott lenni. De ez egy szabadtéri árusítóhely, amit rossz időben nem nyitottunk ki. Tehát én évtizedeken át minden pénteken azért imádkoztam, hogy essen. És otthon maradhassak. Néha bejött - sokszor nem. De az érzés megmaradt: az eső jót jelent. Sok-sok évtizednyi pavlovi reflex köt a
