Minden évben óriási fejtörést okoz, mit is kapjanak a gyerekeink karácsonyra. Egyrészt mert mindenük van, hiszen ha valami jót látunk, azt év közben is megvesszük, és mivel vigyáznak a játékaikra, jó minőségek, azok ritkán kerülnek ki a házból. Arról nem is beszélve, hogy a nagylányom már 12 éves - 12 év karácsonyi, húsvéti, szülinapi ajándéktömege gyűlt fel már nálunk, teljesen megtöltve két teljes háztartást, egyet itt Angliában, egyet meg
Bevallom, egyre nagyobb nehézséget okoz az itteni újdonságokról írni. Egyrészt egyre kevesebb dologra csodálkozom rá, másrészt, a világ hihetetlen módon zsugorodik. Ami itt kijön a polcokra, néhány héten belül Magyarországon is megjelenik. És ugyanez visszafelé is igaz - nincs olyan magyar termék, kaja, játék, cucc, amit itt ne tudnék Angliából megvenni. Online van az egész világ, és ennek vannak előnyei. Mevalia azonban nincs még otthon, ha
Nem mondom, hogy a Lidl a legkedvesebb boltom - de a sors úgy hozta, hogy nem messze tőlünk van egy és mi gyakran veszünk ott ezt azt. A sors fintora, hogy Spanyolországban is a Lidl volt a hozzánk legközelebb eső bolt. Döbbenetes, hogy milyen egyformák. Pontosan ugyanolyan elrendezés, pontosan ugyanazok az árucikkek, minden ugyanolyan. Nem meglepő, hogy ma délelőtt, bevásárlás közben egyszer csak döbbenten vettem észre, hogy egy csadros
Ellentétben Garfielddal, nekem a péntek a hét mélypontja. Egész héten munka, pörgés, rohanás, szaladás. Mire eljön a péntek, általában olyannyira kimerülök, hogy már felkelni sincsen kedvem az ágyból. Na, nem mintha ez választás kérdése lenne. Így is szerencsés vagyok, a férjemhez (és a nagylányomhoz) képest egy teljes órával többet alhatok. Nálunk ők kezdik a napot. Egy darabig keltem velük együtt, de kiderült hamar, nincs rám szükségük. Simán
Szopás! - kiáltotta a fiam ragyogó arccal és átnyújtott egy szalaggal átkötött rajzcsomagot. Még kétszer kellett rám kiáltania, míg rájöttem, hogy valójában "suprise"-t akar mondani. (Ami meglepetést jelent angolul.) Az is pirulásra késztetett múltkor, amikor a kocsijának többször is azt kiabálta: "fast!" - és hát egészen másként hangzott. De nem szólok - végül is ez nem az ő hibája. Az én fülem működik még mindig magyarul. Bevallom, nyelvi
Sokan vannak a neten, akik kéjes szórakozást találnak abban, hogy beszólnak másiknak. Persze szigorúan névtelenül, ismeretlenül. Az első pár alkalommal idegesíti az embert, ha ilyesmivel találkozik különösen, ha ő a célpont- de ahogy telnek az évek, úgy lesz rutinosabb ebben is. Múltkor találtam egy eléggé gyalázkodó kommentet egy régi blogbejegyzésem alatt. Nyilvánvaló volt, hogy aki odapöttyintette, az nem ismeri a blogot, tele volt olyan
Szóval az van, hogy nagy a szerelem. Napok, sőt hetek óta a Trónok harca világában élek, ezt nézem, ezt olvasom, sőt még álmomban is a jelenetek járnak a fejemben. Nem mondom, hogy mindenkinek el kell olvasnia, nem mondom, hogy ez a legjobb könyv vagy a legjobb sorozat, amit csak láttam életemben - de az biztos, hogy kihagyhatatlan. Be kell vallanom, hogy első pillantásra nem bűvölt el sem a könyv, sem a film. Amikor még nyáron megnéztem az
Sokan kérik, ajánljak már egy jó iskolát a környékünkön. Vagy egy kicsit messzebb. Vagy úgy egyáltalán Angliában. Merthogy akkor ők odaköltöznének. Bár tudnék nekik könnyen, gyorsan válaszolni! A helyzet ugyanis ennél egy kicsit bonyolultabb - és persze egyszerűbb is. Nyilván, akik gyerekekkel együtt érkeznek, azok számára az iskola központi kérdés - megértem én ezt jól. De hát ugyebár, hogy mi a jó, mi nem, mindenkinek mást jelent. Az vajon
Szóval, mint mondtam, eredetileg nem is igazán érettségizni akartam, hanem angolt tanulni, és erre a szomszédban tartott GCSE tanfolyam tűnt a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldásnak. Persze félve mentem el, mert hát azért ez nem nyelvtanfolyam - érettségi előkészítő, ahol tudtam, anyanyelvi angolokkal kell megküzdenem a felvételért. Igen, most sokan azt fogjátok mondani, hogy nem kell ez a kishitűség, mit játszom az agyam, nyilván tök jól értek
Szóval a helyzet az, hogy túlvállaltam magam. Nem panasz, mert nagyon élvezem minden egyes feladatom, de bevallom sok. Folyamatosan fáradt vagyok, álmosan ébredek, hét végére úgy ki vagyok facsarva, mint egy citrom. Ez csak azért ijesztő, mert még csak október eleje van és ez az elfoglaltsági szint előreláthatólag júniusig nem enyhül. A baj az, hogy nem nagyon tudom, miből tudnék lejjebb adni. Mert amiből jó lenne (mosás, vasalás, főzés, takarítás)
Napi három óra - ennyivel gazdálkodhatok naponta. Ennyi időt tölt Bende minden nap a suli-oviban. Ebbe kell hát beleférnie mindennek, amit egyedül, gyerek nélkül akarok intézni. Főzés, takarítás, bevásárlás, cikkírás, olvasás, pihenés. Nem sok. De ha úgy vesszük, nem is olyan nagyon kevés. Pláne, hogy errefelé nagyon sok tanfolyamot hirdetnek a magamfajta anyukák számára, akik csak ezzel a kevés idővel gazdálkodhatnak. Tanfolyam, na az van
