Te ezt nem tudhatod - ezt mondták nekem legtöbbször az ismerősök, amikor Magyarország szóba került. Mintha az elmúlt négy évben minden megváltozott volna, de annyira, mintha egy idegen, soha nem látott országról lenne szó, amire rá sem fogok ismerni. Bevallom, soha nem értettem miről beszélnek. Merthát akármikor csak hazajöttem, mindig azt éreztem: itt bizony minden ugyanolyan, mint volt. És milyen is az? Hát ilyen: http://3gyerekkel-ir
Hát nem, nem lehet szívfájdalom nélkül megúszni a költözést. Elkezdődtek a könnyes búcsúk. Az utolsó találkozás, kávézás egy csomó emberrel, utolsó tanítási nap, utolsó séta a szeretett helyeken. Az eső pedig esik. Stílusos búcsú. Sajnos az elmúlt hetekben olyan meleg, száraz idő volt, hogy vérszemet kaptam és a csomagokban hazaküldtem az ernyőket és a kabátokat is. Nem is értem mondjuk, mit gondoltam. Honnan a fenéből vettem azt a gondolatot,
Amikor pár napja Borsika azzal érkezett haza, hogy ma robotokat kellett irányítania a suliban, fel se nagyon kaptam a fejem. Mert hát annyi tudományos projectük van, gondoltam, ez is egy a sok közül. Néha úgy tűnik, nem is tanulnak ebben a suliban "rendes" tárgyakat, csak mindig ilyen kis izgalmas dolgokat. Elő is vettem egy papírt és arra kértem, diktálja le, hogy ebben az évben milyen dolgokkal is foglalkoztak - amit nem nevezne még ő sem
Ennyi csomag gyűlt össze. Nagyjából be is fejeztem a pakolást. Dobozokban van megint az életünk. Minden fontos be van rakva végre. Minden. De miért érzem úgy megint, hogy semmi nem is hiányzik? Csak az, hogy vége legyen... Azt hiszem költözésből lassan doktorátust írhatnék, teljesen profi lettem. Már nem is stresszel. Elkezdjük jó korán, hetekkel a kijelölt határidő előtt, minden nap egy-két dobozt megpakolva. Az elején főleg könyvek kerülnek
A múlt heti zen állapotból tegnap este hirtelen átcsöppentem az idegbajos, gyomorgörcsös, kézremegős parába. Pedig semmi rossz nem történt. Szombaton jót kirándultunk, vasárnap szülinapi buliban voltunk, szóval látszólag minden idilli - persze azt leszámítva, hogy egyre több itthon a doboz és egyre koszosabb a lakás. A költözés nem tiszta munka. Fogalmam sincsen róla, mi váltotta ki a pánikot, amitől aztán nem tudtam aludni. Csak forgolódtam,
Szeretem visszaolvasni a blogom régi bejegyzéseit. Annyi sok emlék, érzelem felbukkan közben, amit nyilván rég elsodort volna az élet, ha nem örökítem meg. Ezért is nehéz abbahagyni a blogírást (bár időnként fel-felmerül bennem) mert jó dolog látni, hogy mennyi mindent éltünk át. Persze tudom, meg lehet ezt írni a nyilvánosság bevonása nélkül is - de valójában még ez is jó. Hogy ti, ismerős-ismeretlenek olvastok. Most csak azt akarom megírni,
Szóval nekiláttam a vizsgákat gyűrni. Múlt héten volt az angol, ezen a héten az első matek a háromból. Mindezt a költözéssel összeszervezni nem volt valami nyerő ötlet, de nagyon nem lovalom magam bele már egyikbe se. Egyrészt voltaképp tök nyolc, hogy milyen eredménye lesz a GCSE-nek, csak az én hiúságomat legyezgeti, ha jó. Másrészt, meg a költözést is annyiszor lezavartuk már az elmúlt években, hogy a vérnyomásom ez se tudja már igazán
Valahogy rákattantam a listákra, ami tudom, kicsit gáz. Nem is akartam ezt ennyi ideig folytatni, de ma, ahogyan rendezgettem a régi újságjaimat, és dobáltam ki, ami már nem kell, egyszerre rátaláltam erre: Mi az az 50 dolog, amit meg kell csinálnia az embernek, ha Angliában él. Ezt egyébként ezer brit megkérdezésével rakták össze. Nem bírtam hát ellenállni neki. Szóval következzen hát Nagy-Britannia veleje. Megvastagozom (beboldozom), ami nekem
Na, hát ha valaki úgy véli, hogy a tegnapi 50-es lista elég gyengécske - egyetértek vele. Igazából nem nagy kihívás egyik sem. Pénz és különösebb erőfeszítés nélkül egy tanyán lakó gyerek szerintem 45-t legalább biztosan ki tud azonnal pipálni. De még tavaly olvastam egy cikket egy szülőpárról, akik úgy döntöttek, hogy az előttük álló egy évet a kalandnak fogják szentelni két leányukkal. (Akik olyan 10-12 évesek voltak.) A
Amikor elkezdtük ezt az intenzív utazgatást, akkor még volt bennem egy erős vágy a szuvenír gyűjtésre. Merthogy ugyebár alapesetben az ember évente egyszer megy nyaralni, én onnan hozni kell valamit, amit kirak az ember a vitrines szerkénybe. Csak hát mi nem egyszer megyünk, meg nem kétszer, hanem szinte minden hétvégén. De ezt az elején még nem tudtam, hogy így fog alakulni, így hát kezdetben minden helyen vettem legalább egy hűtőmágnest. Vagy
Azok után, hogy múltkor írtam, mennyire hiányzik, hogy nincs itt osztálykirándulás - legalábbis nem minden évben rendszeresen, eljött a május, amikor rádöbbentem, hogy Borsika lányomat mégiscsak befizettem egy ilyenre. Mert nem teljesen igaz azért, hogy itt soha, sehová nem viszik a gyerekeket - csak jóval ritkább, mint otthon és inkább a nagyobbaknak 10 éves kor fölött szerveznek ilyesmit. Na és persze sokkal drágábban, mint otthon. Igaz, a sok
Lehet, hogy már írtam róla, de biztos, hogy nem domborítottam ki eléggé, milyen fontos kelléke az angol oktatásnak egy egyszerű, fehér, filléres fehér műanyag tábla. Minden nap használják és minden gyerek imádja. Az enyémek is. Amikor elkezdtem itthon tanítani, akkor az elején nagyon sokat szenvedtem azzal, hogy Borsika lányom ugyan szívesen megcsinált minden feladatot, de ha hibát találtam benne, akkor zokogni kezdett és nem volt hajlandó folytatni
Kis mérleg arról, mi az, ami nagyon fog hiányozni, ha elmegyünk, és mi az, amit viszont Magyarországról hiányzik és nagyon örülök neki, hogy amikor hazamegyek, akkor lesz. A teljesség igénye nélkül, nem említve a barátokat, rokonokat, ismerősöket. Mert azok mindenütt vannak és mindenhol hiányozni fog valaki most már. Dolgok, amiket nagyon várok Magyarországról: - Dohszag Az a hűvös, dohos pinceillat, ami a belvárosi házak pincéjéből
