#Post Title #Post Title #Post Title

National Trust 2. - Hidcote Manor Garden




Ha valaki tudni akarja, hogy milyen az igazi "angol kert" akkor ide kell eljönnie - mondják az okos szakemeberek. Merthogy ez Anglia legszebb kertje. És ezt nem én mondom - ez az általános vélemény. Az biztos, hogy ez az első hely, amelyet a National Trust csakis a kert miatt vett meg - igaz, hogy igazi pompájávan tündököljön, még hozzáraktak 4 millió fontot és olyan tíz évi restaurációs munkát. De megérte. Mert ez a kert .... az tényleg lélegzetelállító!

Persze ne olyan grandiózus kertet képzeljetek el, mint amit Versaillesben látni, vagy akár a Hampton Courtban - hogy az ember kilép a házból és ott van a lába előtt egy csodás formára nyírt több hektáros csoda, ami a méretével és a szimmetrikus rendjével lenyűgözi. Ez a kert nem ilyen. Sőt, nincs olyan pontja, ahonnan teljesen be lehetne látni. Ettől lesz varázslatosan elbűvölő.



Hidcote Manor apró szobácskákból áll (28 ilyen van) ezeket sövények választják el egymástól, és minden szoba más és más. Az egyikben szökőkút van, máshol labirintus, kis folyó lépőkővel a közepén. Az egyíkben egy káprázatos lila fa van a középpontban, másutt meg hófehér apró virágszőnyeg. Persze mindenhonnan többfelé is lehet menni. Az ember nem is tudja eldönteni, merre is menjen felfedezni, mert érzi, hogy minden irányban csodák várnak rá és nem is csalódik. Nincs kijelölt út, megy az ember, ahová a szíve viszi és nem csalódik, mert lenyűgöz, meglepő és gyönyörű minden egyes szoba. Amikor először itt jártunk, akkor elég sokkoló volt szülőként, hogy mindegyik gyerek szó szerint transzba esik a hely mágikus erejétől és fel akarja fedezni, ha lehet, akkor egyedül. Mi meg azt se tudtuk, melyik után szaladjunk, nehogy elvesszenek a szobácskák labirintusában.



Arról nem is beszélve, hogy elég fő motívum a víz - tavak, szökőkutak és persze patakocskák fonják be a kertet, rengeteg híd is van, és egyik sem 100%-osan gyerekbiztos. Alacsony korlátok, vagy épp nincs is korlát, van olyan patak, ahol kövekre kell lépni, hogy át tudj rajta kelni. Persze az egész csak illúzió - valójában minden olyan jól van megépítve itt, hogy a vízbe esés esélye szinte nulla. (De kreatív gyerek azért mindenütt akad ugyebár.)


Amúgy a kert története is vicces - bármilyen autentikusan angolnak is tartják, valójában egy amerikai gyáros álma valósult meg itt, aki azért csinálta a szobácskákat, mert a dombtetőn álló ház iszonyat szeles volt, minden növénye meghalt, és a sövény adott ezeknek védelmet.
Tegnap este láttam egy dokumentumfilmet a kertről, hogyan restaurálták. Ilyenkor mindig elképedek azon, hogy Angliában mi mindent megőriztek a hivatalok. A kutatók megtalálták még azt a katalógust is, a Nemzeti Kertészeti Könyvtárban (mert van ilyen), ahová beírták, hogy 1920-ban (majd száz éve!!!) milyen könyveket kölcsönzött ki a ház ura, így meg lehet találni, honnan vette az ötleteit. De az Edinburghi Botanikai kertben azt a szintén százéves könyvet is megtalálták, ahol benne van, hogy milyen magokat vett és miket nevelt eredetileg a kertjében, merthogy persze a National Trust nem csak úgy ültetgeti találomra az itt található virágcsodákat, hanem pontos kert-rekonstrukciót végeznek. Mindent igyekeznek az eredeti állapotban tartani - vannak olyan növények is, amelyeket még az eredeti tulaj ültetett 80 éve oda, ahol most virágzanak. Meg olyan is, amit itt nemesítettek ki és a latin nevében is benne van a "hidcote" szó.


A húszas évek ugyanis kert és növény szempontból fantasztikusan érdekes korszak volt - ekkoriban járták a botanikusok a világot, távoli helyekre vezettek expedíciókat és mindenhonnan egzotikus növényeket hoztak Angliába, ahol azokat szaporították, szétosztogatták. Így ebben a kertben is különleges virágokat, növényeket lehet látni. Több mint négyezer féle növény él itt - és persze hatalmas stáb dolgozik azon, hogy minden a helyén legyen.
Apró jótanács - kényelmes, vastag talpú cipőben érdemes jönni, mert a kerti utat élére állított kövekből rakták ki, amik azért nyomják az ember talpát, ha nem megfelelő a cipője. A lányok szerint kár, hogy nem hoztunk gumicsizmát, mert akkor be tudtak volna gázolni a patakba is... ez mondjuk vérmérséklet kérdése, az biztos, hogy nem szólnak senkire, ha effélére vetemedne.


Szeretem az angol múzeumokban (és ez a kert is egyféle múzeum, ha úgy vesszük) hogy nem korlátozzák az embereket a felfedezésben. Ez egy kert. Egy élő organizmus, ami arra lett kitalálva, hogy az emberek élvezzék. Tehát nincsenek olyan táblák, hogy fűre lépni tilos, vagy hogy aki leszakít egy virágot, az hatalmas bírságot fizet és még ki is utasítjuk, azután, hogy a rendőrségnek átadtuk. Nincsenek teremőrök, nincsenek emberek, akik azt figyelnék, nem térsz-e le az útról. Vendég vagy - és nyilván elvárt, hogy úgy viselkedj, mint egy vendég (tehát, hogy ne engedd meg a gyerekednek, hogy letépje a tulipánokat és csokrot csináljon belőle) de ez szerintem teljesen normális elvárás, amit a józan ész diktál.



Az én gyerekeim is tudják, hogy tépkedés nincs - de mondjuk az nem tilos, hogy a földre hullott virágfejet vagy virágszirmokat felemeljék, összegyűjtsék. Nekem viszont nem kell attól rettegnem, hogy emiatt bajba kerülünk. Megjegyzem - a fűre lépni is szabad. (Valójában a négy év alatt egyszer találkoztam csak Angliában fűre lépni tilos táblával...)
Természetesen itt is lehet ebédelni, de a piknikezés se tilos. Igaz, mi nem találtunk olyan pados-asztalos helyet, ahol kényelmesen le lehetne ülni - a kijejölt pkinikezős hely egy nagy rét, ahová pokrócot lehet leteríteni. De pad azért akad egy pár a kertben, és senki nem szól, ha az ember épp azon ülve eszik meg egy szendót.
A gyerekek számára a recepción ingyen adnak egy füzetet, ami tele van mindenféle feladattal, amiket a kertben el lehet végezni, és a weblapon kifejezetten arra bátorítják a gyerekeket, hogy másszanak fára, guruljanak le a domboldalon, vagy hozzanak magukkal sárkányt és eregessék, vagy éppen adjunk a kezükbe térképet és engedjük el őket, had fedezzék fel maguknak egyedül a kertet.
Megjegyzem - az utóbbi megszívlelendő tanács, hacsak nem akar valaki a folyamatosan eltűnő kölkök miatt aggódni. Vannak azért elég jó kis találkapontok, amiket ki lehet jelölni.


De van itt szabadtéri teniszpálya is, ahol ki vannak készítve már az ütők és a labdák (mintha tényleg vendégek lennénk) de be lehet húzódni a nemrégiben elkészült üvegházba is. Ha valaki odakészül, érdemes lecsekkolni a hivatalos weblapot, mi mindent kínálnak a "sima" felfedezésen kívül. Nálunk most a lányok nagyon belelkesedtek a júni végi szabadtéri mozielőadás lehetőségén (A Grease jó kis film, ráadásul még korabeli ruhás jelmezekben is lehet menni, megválasztják majd az este legjobb hasonmásait is!) De akad olyan nap, hogy festők jönnek a kertbe, és tanácsot adnak az érdeklődőknek, hogyan is kell virágot festeni. De kínálnak lehetőséget sátorozásra is, vagy hajnali 5-kor kezdődő madármegfigyelésre is. Ezek az extra programok természetesen fizetni kell még a National Trust tagoknak is. (A képek között vannak egészen frissek és 2012-ben készültek is, mert akkor jártunk ott először.)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...