Olyan béna dolognak tűnt először az ötlet, hogy becsöngessünk idegen házakba és cukorkát kérjünk. Miért is adnának, nem ismernek. Különben is, ha cukrot akarok adni a gyereknek, akkor majd veszek. És amúgy meg nem is veszek, mert nem egészséges. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben. De kár volt annyit agyalni. Mi felnőttek ugyan kevésbé voltunk lelkesek, de el kell ismernem, a város igenis Halloween lázban égett - legalábbis a boltokban vámpír
Én nagyon kedvelem a Halloweent, sőt még többet is el bírnék viselni belőle, mint ami errefelé van. Anglia ugyanis nem Amerika, ez már tavaly kiderült. Mint ahogyan az is, hogy ez a nagy Halloweenes jelmezes-beöltözős-cukorkagyűjtős buli errefelé nem igazán divat. És nem csak azért, mert a mi környékünkön főleg Indiaiak laknak (akiket teljesen hidegen hagy amúgy a Halloween) hanem azért is, mert Angliában ez viszonylag új ünnep, csak pár évtizedes.
Gyerekkoromban egészen jól zongoráztam, ezért hát minden tanárom azt tanácsolta a szüleimnek, hogy ne vigyenek sportolni, nehogy megsérüljön a kezem. Hogy ez mekkora marhaság volt!Igaz, akkor még nagyon vékonyka voltam és egyáltalán nem ömlött a csapból is a mozgás fontossága. A szüleim hát szót fogadtak, amit én azóta is bánom. Nemcsak azért, mert végül nem lettem zongorista, hanem mert sajnos a sport iránti elkötelezettség is hiányzik belőlem.
Hogy is hagyhatnánk abba az ünneplést? Akkora esemény volt ez a Convention, hogy még sokáig érezzük majd az utórezgéseket. A mai szerdai próbán például megnéztük a rólunk készült videót, aztán kicsit buliztunk. Aztán kicsit néztük a tűzijátékot. Merthogy közben Diwali is van.Mivel az elmúlt félév nagy részét azzal töltöttük, hogy ezt a két jó kis dalt gyakoroltuk, nem csoda, hogy bizony időbe telik, míg feldolgozzuk az eseményeket. Ráadásul valljuk
Én még ma is csak pihegni tudtam - de nem meglepő. Az elmúlt három nap nagyon intenzív volt. Sok-sok bulival.Harrogate bájos kisváros. Járt itt már mindenki, aki fontos az angol kulturális életben. Fürödtek itt a Bronte nővérek, és a mi szállónkban szállt meg valaha Lord Byron is.Az utcán patakokban folyt a meleg termálvíz, maga után hagyva azt a jellegzetes kénes illatot. Az óriási, szépen ápolt parkban futkároztak a mókusok és felnőttek-gyerekek
A legjobb pillanat, amit örökké meg fogok őrizni a szívemben az volt, amikor már fönn álltunk a színpadon, de még le volt eresztve a vörös függöny. Félhomály volt, és nem láttuk csak hallottuk, ahogy a tömeg kinn a nézőtéren zsibong. Furcsa módon egész nap nyugodt voltam és magabiztos - annyira jól felkészültünk, hogy nem volt min izgulni. Tudtam a szöveget, a dallamot, a mozdulatokat. Álmomból fölkelve is. Amikor a reflektorokat felgyújtották és
A kérdés sajnos estére eldőlt - nem vagyok karcsú és barna gazella. Inkább egy kicsi, gömbölyű umpa lumpára hasonlítok. Ámbár a férjem szerint messziről nem rossz. Csak az vigasztal, hogy egy hét alatt lekopik.Délután még kacérkodtam a gondolattal, hogy ezentúl rendszeresen eljárok majd a barnítószalonba, mert milyen jó is lenne, ha végre nekem is egészséges színem lenne nem az a vámpíros fakó. Reméltem, hogy amikor furcsának látom magam a tükörben,
Holnap reggel 7-kor már a buszon fogok ülni, amely elvisz a Conventionra, az év legnagyobb Barbershop versenyére. Természetesen napok óta erről szól az életünk.Merthogy mint írtam, ez a háromnapos esemény egyben társasági rendezvények sorozata is, ahol muszáj a legjobb formánkat hozni - nem csak éneklésben, hanem külsőleg is. Egyensmink, egyenműszempilla, egyenfrizura - és mint kiderült egyenbarnaság.Aki ismer engem tudja, hogy az én bőröm feltűnően
Idilli látvány, ahogy a három gyerek együtt tanul az asztalnál - de azért bevallom, Kisbende bár nagyon lelkes, inkább csak akadályozza a tanulást, mint segíti. Ha megjelenik, azonnal felbomlik a fegyelem. Pedig úgy tűnik erre nagy szükség lesz mostantól. Mert nagy a tét.Az egyik hátránya annak, ha az ember csak úgy belecsöppen egy országba és nincs aki eligazítsa, hogy fogalma sincsen egy csomó lehetőségről. Én például eddig nem igazán tudtam, hogy
Eszméletlenül szép időnk volt a hétvégén. Legalább tízszer mondtam el tágra nyílt szemmel, csodálkozva, hogy dehát már október közepe van! Hiába. Rövidujjas idő volt. És szerencsére és az új kocsinak hála maximálisan ki is használtuk. Időről-időre megdöbbent, hogy milyen hatalmas város is ez a Coventry, és mennyire kicsi részét jártuk már be eddig. Nem is beszélve a környékbeli csodákról. Amikor ugyanis kocsit béreltünk, mindig rajtunk volt a kényszer,
Egész ősszel keresgéltünk. Új lakást, új autót, új bútorokat - tehát új lehetőségeket. Hogy kényelmesebb legyen az itteni életünk. Tavaly, amikor még úgy tűnt, hogy egy év után hazamegyünk, mindez nem volt olyan fontos. Most már, hogy a tervek nyitott végűre változtak, már mindennek komolyabb tétje lett.A lakás volt a legfontosabb kérdés - maradjunk, vagy menjünk? Az egy komoly érv, hogy szeretünk itt lakni. A busz a ház előtt áll meg, negyedóránként
A múlt héten nagyon le voltam törve, hogy olyan lassan és vontatottan megy minden. Miután letudtam a siránkozást, kézbe vettem a dolgokat. És szervezni kezdtem mindenféle jó kis programot.Persze az élet három gyerekkel nem működik feltétlen olajozottan. Kisbende ugyanis belázasodott, így az ő programjait el kellett halasztanom a jövő hétre, de a lányok belevetették magukat a különórákba.Hétfőn a suli által szervezett Urban Explorer programhoz csatlakoznak
Németországban tiltják, Angliában támogatják, Magyarországon tűrik. Akár találós kérdés is lehetne, és a válasz nem is egyszerű. Az otthon oktatás ugyanis őrült indulatokat vált ki szakemberekből és laikusokból egyaránt. Erről aztán mindenkinek megvan a maga véleménye - és ez gyakran teljesen más, mint amit meg szabad írni az újságban. Bevallom, nagyon nehezen találtam pszichológust-pedagógust, aki támogatná az otthon oktatást. Legalábbis névvel-fotóval.
Ahogy közeleg a verseny ideje, egyre sűrűsödnek a kóruspróbák és persze egyéb teendők is. Hiszen a Barbershop nem csak az éneklésről szól, hanem a mókáról is és persze a jótékonykodást se felejtsük el.Íme az új fellépőruhám - aki nem látná a különbséget, annak felhívom a figyelmét egy lényeges apróságra - ez bizony alul nadrágban végződik, nem szoknyában, és csak az első sor hölgyei hordanak ilyet, különben nem tudnának annyira szabadon mozogni,
Fura dolog ez a sok blog - néha úgy érzem néha magam tőle, mint egy hasadt személyiség. De el kell ismernem - egy blog nekem nem elég, túlságosan sok dologgal foglalkozom. Van ugyebár a színezős blogom, ahová a hercegnőimet rakom fel. Van a női művészetes blogom, amelynek témája régi szerelmem. Van a szakmai blogom, ahová újságírói dolgokat rakok fel. És persze a babaszobán a babázós blogom. És akkor még nem is beszéltem a titkos blogomról, ahová
Az utóbbi pár napban nem volt valami jó kedvem. Kicsit elveszettnek éreztem magam, kicsit magányosnak, kicsit bezártnak. Nem minden nap könnyű, ha az ember távol van a szeretteitől - igaz, akkor se feltétlen könnyű az élet, ha mellettük él.Mindenesetre az nem segített, hogy lassan indul be az élet körülöttünk. Mindenféle különórákat terveztem be a lányoknak, de eddig még semmit nem kezdtünk el, mert vártam, féltem bármihez is elkötelezni magunkat,
A férjem szerint az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy nagyon szeretek vásárolni. Tudom, ezzel sok nő így van. De én nem a ruhákért, vagy cipőkért rajongok. Én játékokat szeretek venni a gyerekeimnek. Otthon is megvettem nekik minden vackot sok-sok pénzért. Hát még itt, ahol ugyanazt fillérekért vagy ingyen is utánunk dobják... képtelen vagyok ellenállni. Angliában ugyanis virágzik a Car Boot Sale világa. Ez nem más, mint afféle zsibvásár, ahol
