#Post Title #Post Title #Post Title

Hegyek és völgyek hullámzása


Holnap reggel 7-kor már a buszon fogok ülni, amely elvisz a Conventionra, az év legnagyobb Barbershop versenyére. Természetesen napok óta erről szól az életünk.

Merthogy mint írtam, ez a háromnapos esemény egyben társasági rendezvények sorozata is, ahol muszáj a legjobb formánkat hozni - nem csak éneklésben, hanem külsőleg is. Egyensmink, egyenműszempilla, egyenfrizura - és mint kiderült egyenbarnaság.
Aki ismer engem tudja, hogy az én bőröm feltűnően sápadt. Soha nem is barnulok le. Én már lassan megbarátkoztam ezzel - de elismerem, hogy színpadon, a lámpák fényében ez a fehérség nagyon furcsán hatna. Nemcsak az enyém, de másoké is - ezért hát mindenkinek kötelező bebarnulni. Adottságtól függően van akinek ez jobban megy, másoknak nehezebb. A kézenfekvő megoldás az önbarnító krémek, amikből én már tucatnyit kipróbáltam, mindegyiktől sárga és foltos lettem. Gondoltam, akkor most menjünk profikhoz és elmentem tegnap egy barnítószalonba. Az rögtön kiderült, hogy oda nem lehet csak úgy beesni - előző nap muszáj szőrteleníteni, testet radírozni és alaposan hidratálni. És hogy mindez olyan 12 ezer Ft-omba fog fájni, ami épp akkora összeg, amit a két ott töltött este ruháira és kiegészítőire szántam. Merthogy a fene se fog újakat venni - gondoltam majd némi ékszerrel, kendővel kitűzővel átváltoztatom a kis feketét egy estére mellrák-rózsaszín témájúvá, a másikra karácsonyi hangulatúvá. Nem is beszélve arról, hogy kell egy magas sarkú cipő is, mert amikor Angliába jöttünk, a ruha/cipő és ékszertáram nagy részét otthon hagytam, gondolván, hogy úgyis Kisbende után fogok rohangálni 24 órában, és nem reprezentálni. Hát most már bánom, de késő.
És itt jött rögtön az első hullámvölgy, mert rájöttem, hogy otthon, ha nincs is megfelelő ruhám, akkor is vannak barátnőim, rokonaim, akikhez átmehetnék ruhát-ékszert-kiegészítőt kunyizni, nem is kéne vennem. De itt nincs, hát muszáj boltot járni.
A másik hullámvölgy tegnap délután csapott le rám, amikor rádöbbentem, hogy én mérhetetlenül utálok egyedül vásárolni, az olyan közösségi csajos program, ahol az ember egy külső szemlélőtől még tanácsokat is kap, és több szem több ruhát is meglát. Szóval csak finnyogva mentem boltról boltra, pedig egyedül voltam, gyerekek nélkül és tényleg egy csomó bolt van a belvárosban és én most olyanokba is bementem, amikbe eddig soha, és mégse találtam semmit. És ekkorra már teljesen elmerültem az önsajnálatba, mert arra is rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán utálok magamnak cuccokat venni, mert semmi nem áll jól. És bánatomban vettem is a gyerekeknek két csizmát, mert amúgy is mondták, hogy fázik a lábuk, meg nagyobb öröm nekik venni, mint magamnak. (Persze titokban arra is gondoltam, hogy ha nem jó rájuk, akkor visszahozom és az árából magamnak veszek egyet, ami tök hülye gondolat volt, tekintve, hogy ha visszahozom, akkor nyilván cserélni fogom egy másik számra.)
Tehát amikor hazaérkeztem a nagy beszerzőkörútból sápadtan, ahogy voltam és gyerekcuccokkal,a férj közölte, hogy büszke rám, amiért legalább nem könyvbe öltem a bánatom. Viszont kicsit sem voltam előrébb a tervekkel.
Viszont egy hete vettem már hajfestéket és úgy döntöttem, hogy legalább a lenövést eltüntetem, legalább ezzel ne égjek be. Persze mehettem volna fodrászhoz is, mint az elmúlt 15 évben, de ezzel az angol fodrászcsajjal akit találtam nem voltam igazán elégedett. Olyan öregesen szárít ráadásul rohadt drága. Akkor döntöttem el végleg, hogy elhagyom, amikor otthon az én drága Lacikám (a fodrászom) azt mondta, hogy ez a festés, amit Angliában csináltak az szar és inkább fessem magamnak, mert még azzal is jobban járok. Vérszemet is kaptam - a hajfesték 5 font, a fodrász 40. Naná, hogy megcsinálom én. 15 éve nézem, hogy csinálják, menni fog, gondoltam.
És az se vette el a kedvem, hogy amikor legutóbb vörösre festettem a hajam (tényleg régen) akkor egy tincs hátul kimaradt és tök szőke maradt (és persze röhejes) és aztán amikor megpróbáltam az egészet sötétszőkére visszacsinálni, akkor ébenfekete lettem. Akkor számoltam le végleg az otthoni hajfestés illúziójával.
Mindenesetre most bíztam magamban, és mivel a férjnek dolga volt, amikor egyedül maradtam Kisbendével bátran belevágtam. Na most szerintem otthoni hajfestés egy 20 hónapos segítővel masszív recept a kudarchoz. De erre már csak akkor jöttem rá, amikor nekikezdtem. Igyekeztem az allergiatesztre nem is gondolni, amit 48 órával korábban el kellett volna végeznem, de persze eszembe jutott a cikk, amit a Daily Mailben olvastam, miszerint egy nő befestette a gyereke haját, aki allergiás volt a készítményre és félórával később meg is halt. Inkább arra koncentráltam, hogy ne menjen a festék a fejbőrömre (a mellékelt tájékoztató szerint ez tilos) és csak a hajvégekre tegyem. Mondjuk aki ezt a tanácsot kitalálta az tiszta idióta, természetesen teljesen olyan lett még a hátam közepe is. Viszont mire teljesen felkentem már látszott, hogy ez bizony szőkül, de nem is kicsit.
Amikor leöblítettem, akkor látszott, hogy ez bizony állati fényes szőke, és tök jó színű! És nem is foltos és hátul se hagytam ki egy tincset se (ezt a férj is megerősítette.) Ez a siker azért teljesen feldobott, komolyan mondom, nem számítottam rá, így ezt számíthatjuk hullámhegynek.
Az esti próba szokás szerint fárasztó volt, de legalább sikerült szereznem valakit, aki elvisz a buszhoz, amivel holnap hajnalban indulunk, mert a taxira már igazán nem akartam költeni. Fekete körömlakkot és műszempillát se kell vennem - azt adnak, az első sornak valami különlegeset, de nem láttam. Mivel még nem tettem fel magamnak ilyet (és csak egyszer hordtam) ez még kihívás lesz. De a legrosszabb az volt, hogy este, félálomban még nekiállhattam szőrteleníteni és exfoliálni. Merthogy ma reggel a barnítószalonban kezdtem.
A Jóbarátok rajongók biztos ismerik a részt, amikor Ross elmegy egy ilyen helyre és annyira béna, hogy elől négy adagot kap, hátulról egyet se, így totál felemás lesz. Én nem csak ettől féltem, de a foltosságtól és a természetellenes répaszíntől is. Mindenesetre a recepciós csajszi tényleg tök kedves volt - mindenre felkészített. Forogni kellett, fújtak, szárítottak - mindezt négyszer. Most délután egy óra van - ötre meglesz a színem. Amit már most látok, hogy a csuklómnál béna lett, mert behajlítottam a kezem és a ráncokba nem került festék. Ráadásul a tenyeremre úgy tűnik nem kentem elég krémet mert már most sárga. Az arcom sokkal idősebbnek tűnik a barnaságtól és nagyon furcsa. De abban reménykedem, hogy amikor kész lesz, akkor egy sokkal karcsúbb és barnább nő fog visszanézni a tükörből (a barnaság igazi optikai tuning) és nem egy szétszolizott vén szatyor. Tehát még csak ringatózom a vízen, nem tudom, hogy a végén fenn vagy lenn leszek. De az biztos, hogy amikor végeztem a szalonban félóra alatt megvettem amiket tegnap kinéztem. Tehát ruhám is van. Nem sok, de talán nem vallok szégyent. Mostmár csak egy árva gyereknek kell csomagot készítenem és összepakolnom. Ja, és feketére festenem minden körmöm.
A férjem amúgy végül nem is azon akadt ki, hogy mennyit költöttem, hanem azon, hogy most 4-5 órán át nem nyúlhatok vízbe - nincs mosogatás, főzés, még teregetni se tudok. Hahaha! :-)
Amúgy a Charlie és a csokigyárból fogjuk a "Cheer up Charlie"-t énekelni és a 101 kiskutyából a "Cruella de Vil"-t. Utóbbihoz olyan mozdulatok vannak, hogy hajjajj! És meg is tudom majd mutatni, mert minden produkciót felvesznek és DVD-n megkapjuk - persze újabb 5 fontért... De azért ez mégiscsak örök élmény. Ki tudja, jövőre vállalkozom-e hasonlóra. Durva menet volt. És még nincs vége! Drukkoljatok!

4 Responses so far.

  1. Hella says:

    Tarts ki! Ezekkel a hegyekkel, völgyekkel nem vagy egyedül. :)

    Jók lesztek! Szurkolok!

  2. Christine says:

    Drukkolok! Kitartás! :-)

  3. Mádám Adri says:

    Fotót!!!!

  4. kikocs says:

    Hajrá! Nagyon drukkolok, már alig várom a beszámolót! :)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...