#Post Title #Post Title #Post Title

Mondd szépen: Áááááá!

Kisbende beteg. Na, semmi komoly, csak olyan Bendeféle baj. Este magas lázzal, ami egészen 39.4-ig képes felkúszni, aztán napközben semmi tünet, nagy rohangálás és kacarászás. 

Kicsit napközben talán több nyűgösség van, de azt még lehet kezelni. Amit nehezen tolerálok, az a folyamatos éjszakai ébredés, ami a láz miatt most óránként történik meg. Nem kíván amúgy sokat - pici cici, pici tea, aztán alvás vissza. De engem ez teljesen kikészít, reggel úgy ébredek, mint akit megrágtak és kiköptek és egész nap így marad a hangulatom. Az sem sokat segít, hogy az időjárás teljesen kiszámíthatatlan lett: az egyik pillanatban égető, tűző napsütés, aztán hirtelen erős szél, hogy a végén viharos jégesővé váljon. És ezt mondjuk tízpercenként folyamatosan ismételve egész nap. Tegnap félkómásan kóvályogtam küzdve a brutális álmossággal, mikor egyszer csak észrevettem, hogy tök sötét a lakás, de annyira, mint ha esteledne - közben meg éppen dél volt. Két perc múlva úgy leszakadt az ég, hogy csak úgy verte az ablakokat és aztán megint kisütött a nap. Addigra már én is aludtam - Bendével együtt persze, de csak amíg fel nem riadt, mert valamiért az alvás az most nem megy.
Nem szoktam azonnal orvoshoz rohanni, ha betegek a gyerekek. Általában elég jól látom, hogy mennyire komoly a helyzet. Bendénél is tudtam, hogy magas láz ide vagy oda - nincs ok az aggodalomra. Nem lehet komoly baj akkor, ha a gyerek vihorászva szaladgál, még akkor sem, ha lázas. Nem is akartam elmenni vele orvoshoz, csak beadtam neki a lázcsillapítót. Nem a szirupot - mert azt kiköpte. Próbáltuk kanállal, próbáltuk fecskendővel, de csak azt értem el vele, hogy a karom, a ruhám, a dívány és a szőnyeg egyaránt tele lett a ragacsos trutyival. Nem nagyon értettem mi Bende baja, mert legutóbb ugyanezt a löttyöt gond nélkül elfogadta - most meg tekergett és zokogott, hogy nem. Persze ez se nagy gond - mert sz előrelátó anya még otthon, Magyarországon íratott fel lázcsillapító kúpot. Egy kicsi krém, egy határozott mozdulat és gond megoldva, láz csillapodva.
Mivel azonban ma már a második lázas, ébredős, nyűgös éjszakát töltöttük a fiammal (akinek persze reggelre se láza, se rossz kedve nem volt) a férjem meggyőzött, hogy orvos kell. És mivel a kúpot hatrészes kiszerelésben adják, és fogytán volt, gondoltam kérek egy új csomagot, kell az mindig. Külön ki is kerestem a szótárban, hogyan is mondják ezt angolul - mert bevallom, hogy soha a büdös életben nem ejtettem ki a számon, sőt leírva sem is láttam. Suppository - mondta a gugli fordító, én meg mondogattam magamban, míg odaértünk, nehogy elfelejtsem. Tudom, hogy a legtöbb helyen sokat kell várni, míg fogad az orvos - de nekünk soha nem volt még ilyen gondunk. Most is ott ültünk a rendelőben, két órán belül.
A doki megnézte a jókedvű Kisbendét és megállapította, hogy piros torok, piros dobhártya, sajnos ez vírus, sokat tenni nem lehet sok folyadék és ha láz van, akkor paracetamol. Ne aggódjak, eltarthat ez egy hétig is, de nyugodtan mehet oviba. Ha lázas, majd hazaküldik, ha nem az, akkor meg miért ne mehetne. Fúj a szél, esik az eső? Az se gond, menjünk nyugodtan sétálni, játszóterezni. Ez már nem lep meg, itt ez a policy. Amúgy meg én is sejtettem, hogy vírus lesz a bűnös és úgyse csinál semmit a doki, csak a családfő megnyugtatására jöttünk ide.
De ha már itt vagyok, akkor kérek egy kis paracetamol kúpot, mondom neki - eddig is azt kapott a gyerek, magyarázom, még Magyarországról hoztuk. A szót persze elfelejtettem, de ettől már nem jövök zavarba, mondom, hogy a gyógyszer én nem a száján át adtam, hanem tudja, a másik felén át, a fenekébe.
A pasi arcán döbbenet. Naná, hogy most rendelt a környék egyetlen fehér dokija, aki úgy nézett rám, amikor ezt hallotta, mintha azt meséltem volna neki, hogy ne aggódjon, vágtam már egy fehér kakast és a vérével körbefröcsköltem a szobát, miután kereszteletlen gyerekek zsírjával bekentem a a szoba négy sarkát.
Szóval néz rám, mint egy harmadik világbeli, elmaradott boszorkányra és hidegre fagyott arccal közli, a gyerekek rektális abuzálása már "out of fashion" - szóval nincsen divatban. És hogy ő életében nem írt még fel kúpot, nem is tudja, hogy van-e még egyáltalán forgalomban. Ez ugyanis fájfalmas kínzása a gyereknek, higgyem el, a szirup is jó lesz.
Mondom neki, én elhiszem öregem, de Kisbende profin kiköpi, mire elmagyarázza, hogy le kell fogni a gyereket és puff már benn is van. Mondom neki, épp ezt csináltam én is, csak épp puff, rajtam kötött ki a cucc, amúgy szerintem ha hárman fogjuk le a gyereket, szétfeszítjük a száját, majd befogjuk és nem engedjük levegőt se nagyon venni, míg le nem nyeli, az kicsit sem emberségesebb, mint ha egy másodperc alatt becsusszan az a kúp. (Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy hogyan kezeled azt a gyereket, a hányik és hogy te se láttad még az én fiam hisztérikusan üvölteni a gyógyszer láttán, mert egy szakasz rendőr nem tudná lefogni...)
Az orvos azonban továbbra sem engedett - hát ha a szirup nem megy, adjunk neki tablettát. Esetleg széttörve, cumisüvegben, szörpiben. Mondom neki, faszányos ötlet, kár, hogy Kisbende nem iszik cumisüvegből és szörpöt se tartunk, hiszen eddig folyamatosan azt mondta minden egészségügyi szerv, hogy nem kell egyik sem, mert árt a fogaknak. Itt azért dokibácsi kicsit zavarba jött, de aztán kitalálta a megoldást - mivel eddig banános szirupot kaptunk, most próbáljuk ki az epreset. Azzal nem lesz baj.
Én meg nem mertem a kúphoz ragaszkodni, mielőtt hívja a gyerekvédelmiseket. Hát így jártunk.
Életemben nem éreztem még magam ennyire kelet-európai suttyónak. Hiába no, azért is jó külföldön élni, mert az ember minden nap tanul valamit. Én most például azt, hogy mit jelent a suppository és azt, hogy soha ne mondjam ki, ha orvos van a közelemben.

9 Responses so far.

  1. sarolka says:

    Hát én is így jártam Ivy-val a múltkor, amikor lázas lett és kiköpte a Calpolt. Szegényt nem csodáltam, hiszen tejen kívül akkor még semmi mást nem kapott, nem csoda ha az émelyítő szagú-ízű epres ragadmányt nem volt hajlandó lenyelni. Aztán kaptam kúpot az egyik magyar anyukától, ami segített, és azóta én is küldettem ki, hogy legyen ha kell. :-)

  2. Christine says:

    Jobbulást Kisbendének!!!!
    Anno mi ugyanezt a döbbenetet tapasztaltuk az orrszivó-porszivóval szemben. Hogy hát hogy lehet ilyesmit kisgyereknél használni, meg traumát okoz, úgy néztek rám mintha én lettem volna sátán. Otthon meg a kórházban irták fel és ki voltak akadva rajta hogy miért nincs nekünk még olyan. Hát igy megy ez...kúltúrák ha találkoznak....

  3. khase says:

    Jaj Marcsi, ezen olyan jót mosolyogtam :)))) No nem azon, hogy Kisbende beteg, persze gyors jobbulást és jobb éjszakákat kívánok Neked, de annyira viccesen írtad le a sztorit és annyira hasonlít arra, amit Marcellel és a ragacsos szirupokkal mi is átéltünk :))
    Ö is kénye-kedve szerint válogatja, hogy hajlandó-e bevenni vagy sem, múltkor egy kanálnyi a plafonon landolt, de úgy odaragadva, hogy a festö sem tudta leszedni, így most szépen át van festve fehérre :))
    Itt Svájcban egyébként adnak kúpot, gyerekdoki is és kórházban is, szóval nem kelet-europai suttyóság ez!!!! És szerintem is néha még egyszerübb is, mint a kanalazás!! (mondjuk Marcel szerencsére nem volt sokat lázas, de nála leginkább a hütöfürdö vált be, mert pancsolni még 40 fokos lázzal is szeret :)))

    Na de legalább tanultál egy új szót :)))) Aztán majd nézdd meg, spanyolul hogy mondják :)))))

    Jobbulást!!! Orsi

  4. Amúgy nézem ezt a képet és senki nem hinné el nekem, hogy ez bizony a szegény beteg gyerekről ma délután készült...Amúgy meg nem panaszkodom nagyon, mert nagyon szerencsések vagyunk Kisbendével, a hatos csomag kúpot két éve írta fel a doktornéni és még három van benne... szóval se rektálisan, se nazálisan nem kellett eddig sokat abuzálnunk. :-)

    És most, hogy mondtad, utánanéztem, spanyolul: supositorio. Vicces ez a spanyol, mert a szókincs fele angol, a fele francia, úgyhogy aki ezen a kettőn beszél elég gyorsan tud haladni... :-)

  5. egy anya says:

    Remélem, Kisbende már jobban van.:)
    Én azon döbbentem meg, hogy a sziruphoz lefogni azzal semmi gond...
    Máskülönben mit csinálnak egy hányós gyerek lázával? Az enyémek torokgyulladástól rendszeresen hánytak. :(

  6. Névtelen says:

    Marcsi, jobbulast Kisbendenek!
    Nalunk, Irorszagban lehet kapni "over the counter" kupot, Paralink a neve. Probalkozz esetleg igy, hatha Nalatok is van...

    Éfácska

  7. Névtelen says:

    Olyan hatéves voltam, mikor édesanyám be akart nekem adni egy kanalas valamit, és nem hitte el, hogy rossz az íze, mert a gyermekorvosnál mondták, hogy ez finom. Én meg mondtam, hogy akkor kóstolja meg. Megkóstolta, máig emlékszem az arcára... Soha többet nem láttam azt a szirupot.

  8. ez érdekes, a híresen prűd (és idióta szabályokat felállító, az abuzálásra különösen érzékeny) amerikaiak simán felírják a kúpot...

  9. Unknown says:

    Jobbulást neki!

    A kakasos részen nagyon jót kacagtam! :D

    Mi akkor jártunk hasonlóan, amikor Szofi volt 8 napig lázas. Végig közel 40 fokos lázzal, amit a gyógyszer nem vitt le. Hiába vette be, nem ment le. Ezért hidegvizes ronggyal borogattam őt, illetve hűtőzuhanyoztam.

    Az orvos hülyének nézett és közölte, hogy a hidegvizes borogatás csak feljebb viszi a lázat, mert nem tud tőle hűlni a test, csak tovább melegszik...

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...