 |
Két hónap múlva írom a GCSE-t. Elkezdődött a visszaszámlálás és a nagy készülés.
Tudom, eddig mindig a matekért voltam oda, de ennek egyszerű oka van. A tudásom a béka segge alatt volt, minden túlzás nélkül, ráadásul utáltam egész életemben, így a tény, hogy most találtam egy nagyon jó tanárt, és hogy összeállt a fejemben a kép, ez eksztatikus örömmel töltött el. Most viszont kicsit megváltozott a helyzet, mert hát eljött az ismétlés ideje és rá kellett jönnöm, hogy amit októberben a kisujjamból ráztam ki, az bizony mostanra elfakult és csak állok a feladatlapok előtt és hiába csinálom meg újra a feladatot (amit akkor hibátlanul oldottam meg) most az istennek nem jönnek ki ugyanazok az eredmények. Sőt, nem is értem, hogy tudtam azt fél éve még jól megcsinálni. Meg azt sem értem, hogy lehetett ezt elfelejteni.
Persze drága matematikus húgom azt mondja, a kulcs a gyakorlás. Olyan ez, mint a sport, használni kell rendszeresen a matek-izmaim és akkor edzésben leszek.
Szóval a helyzet az, hogy az algebra és vele együtt minden jó kis egyenlet, most újra mumussá változott - ha nem is annyira, mint év elején, de azért elég utálatos dolog az, ha az ember agya eltompul. Hogy ez korral jár, vagy egyszerűen tényleg be vagyok oltva valahol mélyen a matek ellen, az még nem teljesen világos.
Közben persze nem csak ismételni kell, vesszük a geometriát, amit aztán végképp mindig utáltam. Mindig a Rossz tanuló felel jut az eszembe, amint mondogatja, hogy "a csonka gúla" és az, hogy ez aztán mindig mekkora mumus volt, közben most most azt látom, hogy nem is valami nagy kunszt az egész. Inkább, mint egy jó kis rejtvényújság, ahol meg kell találni a trükköt. Szóval most mindenféle körrel kapcsolatos szögszabályokat veszünk, és közben azon tűnődöm, hogy vajon tényleg tanultuk-e ezt a suliban és vajon én mit csináltam ezeken az órákon. (Nem kell válaszolni, tudom én magamtól is, lélekben tényleg messze jártam.)
Egymás után kapjuk egyébként a próbateszteket, minden hétre be kell adni egyet, meg van lecke is, és még a tankönyvben is vannak gyakorlófeladatok. Szóval minden estére meg van a program - kérdés, hogy ér-e nekem ez ennyit, amiről persze egyáltalán nem vagyok meggyőződve, de most úgy vagyok vele, hogy visz az ár, sodródom vele és reménykedel, hogy aztán végül sikerül fennmaradnom.
Az angol viszont meglepő sikereket hoz. Megkaptam ma a szóbeli vizsgáim eredményét - és összességében a Band 5-ba kerültem mindegyikkel, ami a legjobb. Ráadásul maximális pontot kaptam a prezentációmra, ami külön meglep, mert arra aztán alig készültem, akadoztam is én nagyon úgy éreztem, hogy béna vagyok. De ezek szerint mégiscsak fel volt ez építve (igyekeztem) és egész normális volt, csak túl izgatott voltam, hogy észrevegyem. A drámajátékot mondjuk tudtam, hogy jól sikerült - ott már rutinosan egy öreg, haldokló öregasszony szerepébe bújtam, legalább erre foghattam, ha néha megakad bennem a szó és kicsit lassabban beszélek. Nem béna vagyok - jó színésznő.
Négy írásbeli és három szóbeli vizsga volt - mindegyik jól sikerült. A tízfős csoportból ketten vagyunk csak, akiknek minden egyes osztályzata ötös (hogy átfordítsam magyarra az értékelést) bár azt nem tudom, ki a másik, mert ezeket az adatokat nagyon titkosan kezelik errefelé. Igaz, én még nem dőlhetek egészen hátra, mert egy írásbelit nem csináltam meg (saját lustaság okán) így azt még pótolnom kell. De nem valószínű, hogy az összjegyeimen az már sokat ront.
Kicsit aggódok mondjuk az írásbeli miatt - mert a tesztpapíron hat darab fogalmazást-elemzést kell megírni, mindössze 2 óra 15 perc alatt. Ami elég szoros idő. De hát mostantól csak erre készülünk.
Ami nagyon tetszik, hogy pontosan elmondják, mit kell csinálni. És ez fontos. Emlékszem, annak idején a magyar szakon az egyetemen soha, senki nem mondta el, hogyan is kéne kinéznie mondjuk egy házi beadandó dolgozatnak. Mik ennek a formai követelményei. Szívás is volt rendesen a művtöri szak, amikor ezt aztán keményen számonkérték, és szó nélkül dobtak vissza hatalmas eggyessel minden egyes olyan művet, amely nem volt egészen pontosan lábjegyzetelve, vagy mondjuk nem pontosan hivatkoztunk egy könyv címére, vagy akár az adott oldalra. Ha nem tudtuk, mit kell dőlt betűvel írni és hogyan kell jelölni, hogy valami nem könyv, hanem folyóirat.
Ehhez képest, amikor ötödévben egy huszadik századi szemináriumra jártam magyarból, és a tanár minket kért meg, hogy minősítsük egymás dolgozatait, volt olyan, akit azért dicsért meg, mert volt olyan, aki a megadott címről írt, tehát mondjuk József Attila szerelmi költészetéről szólva nem írta le József Attla életrajzát, hiszen az nem releváns a téma szempontjából. De arra is emlékszem, milyen vasvillatekintettel néztek rám a csoporttársak, amikor felvetettem, hogy talán egy olyan dolgozat, amihez nincs lábjegyzet és nincs bibliográfia (!!!ötödév, egyetem, magyar szak!!!!) talán nem is nevezhető tudományos igényű munkának és értékelhetetlen. Hát ja, nem mondom, hogy mindenki szeretett. :-) De hát soha nem is hajtottam rá.
Szóval ez az angol kurzus azért is tetszik, mert itt nagyon erősen lenyesegetik az ember mellébeszélési késztetését. ha azt kérik, hogy hasonlítsd össze két cikk külalakját akkor nem kell írni arról, hogy kinek van igaza, vagy melyik a jobb mű. Nem kell bevezetés és nem kell tanulságot találni. Ki kell választani azt a három-négy fontos szempontot, amit kérnek és arról kell írni. Alátámasztani azzal, amit lát az ember. Elemzésnél is, példa kell, idézet kell. Nem a duma. Nem az, hogy milyen csodás ez a metafora, vagy ez az alliteráció - az az érdekes, hogy miért épp ezt használja az író, milyen hatást ér el vele. Lényegretörően, tömören. Nekem ez nagyon-nagyon tetszik. Elmondják, mit várnak, aztán odaadják már emberek dolgozatait, próbáljuk meg mi értékelni. Benne van a válasz vagy nincs? Arra válaszol, amit kérdeznek, vagy sem? Alátámasztja az állítását vagy lóg a levegőben? Hiába ír valaki három oldalt, lehet, hogy egy pontot se ér az egész. És bizony három jó bekezdéssel is maximális pontot lehet szerezni, ha az ember érti, amit kérdeznek és követi az instrukciókat.
És hogy gyakoroljunk, ezért megkaptuk a tavalyi feladatlapot - jövő hétre vissza kell vinni, az összes esszékérdéssel együtt, kitöltve. Ez is jó kis esti program lesz ezentúl.
Szóval, ahogy mondtam, lassan elértem a vizsgák finisébe. Összeáll amiért egész évben dolgoztunk - vagy nem. Ezt még nem tudom. De még ha nem is áll össze, az biztos, hogy hasznos utazás volt. Legalább annyit tanultam az adott tantárgyakról, mint saját magamról. Legfőképp azt, hogy nem kell félni. Angolul is képes vagyok egy csomó dologra. (Még akkor is, ha messze nem tökéletesen.)
