#Post Title #Post Title #Post Title

Apró bosszúságok


Most, hogy itt a húgom, kicsit én is friss szemmel látom Angliát. És újra feltűnik néhány olyan bosszantó kis apróság, amit már természetesnek veszek. Pedig először mennyire megdöbbentett engem is!

1. Ecet
Először az éttermekben tűnt fel, hogy nincs majonéz. (Sírnak is miatta a lányok, akik otthon mindent azzal ettek.) De hát jó helyette a ketchup is gondoltam, és automatikusan odanyúltam egy barna zacskó iránt. Gondoltam, paradicsomszósz. De nem. Ecet. Itt azt teszik a sült krumplira. De nem gondoltam még ekkor sem, hogy az ecet itt ennyire általános ízesítőszer. Gyanútlanul levettem egy zacskó gyerekmintás chipset a szupermarketben, a pénteki Diwali-suli partyra. Itthon azért megkóstoltuk. És köptük ki ugyanazzal a svunggal. Merthogy ecetes. De nagyon. Ehetetlenül. Rá volt írva ugyan, hogy "pickled onion", de nem gondoltam, hogy ilyen brutál savanyú lesz. Kukába az egész. Ezek után már kicsit aggodalmaskodva keresgéltem a polcokon, de gondoltam, hogy a Knorr tejszínes gombás szósszal nem nyúlhatok mellé. A csomagolás ugyanaz, mint otthon, sehol, semmi érthetetlen szó a csomagoláson. Aztán otthon kibontom, és jön a meglepetés - savanyú! Nézem a dátumot - nem romlott. Ecetes! De a a paradicsomos szósz is. És minden más is. Nincs más hátra, meg kell szokni valahogyan. És amit lehet, inkább otthon elkészíteni.

2. Csapok
Nem gondoltam korábban, hogy ezt el lehet rontani. Otthon ugyebár egyszerű. Van sima hidegvizes csap, és van olyan, ami meleget és hideget is tud. És ha az ember kezet akar mosni, beállítva langyosra. Itt ez ennél bonyolultabb. Merthogy teljesen külön csap van a hidegre és a melegre is. De nem csak a kádnál, hanem a mosdónál is. Tehát az egyik csapból jön a jéghideg, a másikból a tűzforró. Két teljesen külön csövön át. Langyosat csinálni belőle lehetetlen. Két megoldás van. Jobb kézbe hidfeget, balba a meleget és aztán a kézmosásnál összekeveredik a dolog. Az eredmény nem tökéletes - egyik keze megfagy, a másikat leforrázza. Megoldás lehetne, ha bedugom a csapot, abban majd összekeveredik a víz, és ott mosok kezet. De egy nyilvános WC-ben azért ez nem tűnik túl higiénikusnak. A sok kísérletezés után én ma már kerülöm a forró vizes csapot. Inkább mosok kezet a hidegben. Különösen, hogy sok helyen ki van írva, ha csak a forrót nyitom meg, az bizony égési sérüléseket okozhat. Köszi. Azért ha valakinek van ötlete arra, hogy ez mire is jó, és hogyan kell használni, akkor azt örömmel várom!!!

3. Padlószőnyeg
Mindenütt ez van. De nemcsak itthon, hanem a múzeumban, a pályaudvaron és még a játszótéren a focipályán is. Ezek a kültériek annyira nem zavarnak - szenvedjen velük, akit ezért fizetnek. Annál több a gondom az itthoni bézs színű pihepuhával. A bejárati ajtónál, ahová a sáros cipőmmel belépek, és a fürdőszobában is, ahol vizes lábbal kilépnék a kádból. Egyszerűen lehetetlen tisztán és szárazon tartani. És még szerencsések vagyunk, hogy a konyhában linóleum van. Értem én - a padlószőnyeg sokkal olcsóbb, mint a kő. És puhább is, ami most, hogy Bende járni tanul, sok buci-koppanástól ment meg minket. De azért ezt három gyerek mellett tisztán tartani nem kis kihívás.

4. Gombok
Aki kitalálta, hogy a matracot amin alszom gombokkal díszítse, azt elevenen dobnám a krokodilok elé. Lehet, hogy ez látványnak nagyszerű - de aludni rajta rémálom! Reggelenként vagy a derekamon, vagy a hátamon látom a mintáját. Mi értelme van???? Ráadásul nem is gombol semmit.

5. Balra tarts
Azt mindenki tudja, hogy Angliában a másik oldalon közlekednek az autók - de arra a zsigeri bizonytalanság érzésre, ami ezzel jár, lehetetlenség felkészülni. Az ma már alapdolog, hogy hogy mielőtt lelépek az úttestre, kétfelé is nézek, és mindenfelől várom az autókat. De a mai napig elbizonytalanodom, ha fel akarok szállni egy buszra - merről is fog az jönni? És merre fog továbbmenni? Ki lehet persze logikázni, de az ember minden sejtje, ösztöne, zsigeri érzése mást súg. Azt, amit otthon évtizedek alatt megszokott. Tisztára Alice Tükörországban érzés. Egyszerűen alapjaiból zökken ki az ember.
Persze a buszon könnyű, legfeljebb magamban kicsit sikongatok, mikor látom, hogy a sofőr a szemben jövők sávjába sorol be (legalábbis szerintem). Kocsival kicsit már neccesebb. Még akkor is, ha én nem vezetek. Béreltünk már itt kocsit, és Zsoltnak nagyon jól ment a vezetés (pár órás gyakorlás után) De akkor azért ő is röhögőgörcsöt kapott, amikor elindultunk, és én lazán beszálltam a kocsiba. Természetesen jobb oldalra. És az, hogy előttem a kormány, percekig fel se tűnt nekem. Miután átültem se szűnt meg a fura érzés. Ha nagyot kanyarodott, én továbbra is jobb kézzel nyúltam a magasba, hogy megkapaszkodjak, és amikor leparkolt, bal kézzel nyúltam a biztonsági öv csattja felé. A körforgalom pedig valóban rémálom! Nem hittem volna, de tényleg a fene se tudja, hogyan kell kijönni belőle!

6. Saláta-meglepi
Csodás előre elkészített salátákat lehet kapni a szupermarketekben - de nagyon meg kell nézni, hogy mit vesz az ember, mert bizony érhetik meglepetések. Az első ilyen akkor ért minket, amikor egy nagy darab fűszervajat találtunk az egyikben. Merthogy ezt nem nyers evésre, hanem párolásra tervezték. De az is gyakori, hogy vastag tésztacsík van középen - nyilván, hogy laktató legyen. És persze erősen megöntik szósszal. Főleg ecetessel. Brrrr!!! Szóval bármilyen csábítóan szép és praktikus - a zöldséges biztonságosabb megoldás.

7. Kuponvilág
Itt tényleg mindenhol kupont adnak, és hűségkártyát, és gyűjteni kell a pontokat. Nekem már tucatnyi kártyám van, és külön dossziém a kuponok rendezgetésére. Nem megyek csak úgy, spontán pelenkát venni, ki kell számolni, hogy inkább a Bootsban vegyem meg 10% kedvezménnyel, van a Sainsburyben, 2.5 fonttal olcsóbban. Esetleg a Tesco egyet fizet kettőt kap akciójában. De van még kuponom borra, könyvre, játékra, arckrémre. Van amit azonnal felhasználhatok, van amit csak két hét múlva, van amit csak januártól (!), de figyelni kell a helyi újságot (kuponhegyek) és a szórólapokat is, amik a pályaudvarokon vannak. Merthogy egy múzeumba se érdemes itt beugrani - kicsit körbenéz az ember, tuti, hogy feleannyiért is megúszhatja. Szóval tervezni kell mindent, csak semmi spontaneitás. Ez mondjuk engem nagyon idegesít. De mszáj alkalmazkodni hozzá: a birminghami Sealife Centerben egy teljes órát álltam sorba - miközben azok, akik a neten 30%-kal olcsóbban megvették a jegyet, külön pénztárnál, azonnal bemehettek. Szóval ezután átértékeltem a spontaneitásról alkotott nézeteimet.
Persze nem mindig örülök az akcióknak. Mert mi van, ha két babához ingyen adnak egy harmadikat is? Naná, hogy elhozom. De mit csinálok vele? Nekem csak két lányom van - 1-1 játéknak örülnek. A harmadik melyiké legyen? Csak a baj van vele. De ott nem hagyhatom, mert ingyen van. Akkor vegyek hatot? És ha csak egy pizzát akarok venni, akkor mit kezdjek a második ingyenessel, ami be se fér a mini hűtőnkbe? Ugyanez van a keksszel, a sütivel és mindennel. A vége mindig az, hogy az ember csomó ingyen cuccot is hazavisz - aminek persze valahol nyilván megfizeti az árát.

3 Responses so far.

  1. az ember csomó ingyen cuccot is hazavisz - aminek persze valahol nyilván megfizeti az árát. - de igaz! Valahol, valaki az ingyenesnek is megfizeti az árát.

  2. lora. says:

    a csaphoz fűznék hozzá annyit, hogy amikor én kint éltem egy másfél hétig egy kedves családnál, akkor szembesültem vele, hogy hajat mosni mégis hogy fogok? mert az hogy kádban fürdök.. hát oké, megengedtem a vizet, összekeveredett. na de ide is adták a megoldást! :) egy gumicső, amit fel kell nyomni a hideg meg a meleg csapra is, és egy csőbe vezeti a vizet.. ez se túl tökéletes megoldás egyébként, nagyon csúszkált, alig lehetett rányomni a gumit..

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...