Három gyerekkel irány Anglia!

Mindkét lányom felkerült az iskolai dicsőségfalra. Ez a suli előterében van, és nagy dicsőség, ha valakinek a neve rajta szerepel. Az indoklásban most mindkét lánynak a kézügyességét és a művészeti képességeit dicsérték. De amúgy is, ebben az iskolában nem fukarkodnak a dicsérettel. Bíbor szerint akár azért is lehet már matricát kapni, ha valaki mindig megeszi az ebédjét. Szó szerint nincs az a képesség amit itt ne vennének észre, és ne emelnének ki.
Bíbornak például minden alkalommal kiemelik a leckéjét - mármint azt, hogy egyáltalán megírja. Ugyanis itt csak heti egyszer (pénteken) adnak leckét - és ha valaki nem csinálja meg, akkor se kap semmiféle büntetést. Ami az én magyar lelkemnek furcsa, de még Bíborka is rosszalja.
Ami viszont mindkét lánynak nagyon tetszik, hogy az ügyességért (pl. ha valaki torna után gyotrsan öltözik fel) kupont lehet kapni. Ezt be kell dobni az osztályban egy üvegbe, és minden hjéten kihúzzák valakinek a nevét. Aki valami apró ajándékot nyer. Mondjuk MP3 lejátszót. Szóval mindkét lányom nagyon igyekszik, hogy jó legyen. Hiszen itt nagyon is komoly, kézzel fogható eredménye van a jóságnak.