A kórus a múlt héten új tagot üdvözölt soraiban: engem. A próbaidős státuszból, átkerültem az állandók közé, márpedig ez komoly kötelességekkel jár. Fellépésre készülünk ugyanis - április 9-én, Bristolban lesz egy nagy Barbershop verseny, és mivel nem akarok szégyent hozni a kórusra, és elbénázni a dolgokat, különösen sokat kell gyakorolnom. Nem mondom, a többiek is beleadnak apait, anyait: hétvégi egész napos próba, esti speciális szólampróbák,
Tudom, hiba, hogy eddig egyszer sem említettem meg az évszázad esküvőjét, ami lázban tartja egész Angliát. Pedig ez igazi bulvárcsemege errefelé, amivel szinte minden nap foglalkoznak a lapok. Viszont most találtam egy vicces cikket arról, mi az a tíz dolog, amit az esküvője után Kate Middleton soha többé nem tehet meg. Ezt lefordítom, mert olyan nagyon brit! 1. William herceg feleségét ezentúl nem fogják Kate-nek szólítani Az esküvő után az
Szeretek a lányok iskolájáról írni, mert alapvetően nagyon tetszik amiket csinálnak és ahogyan haladnak. A jutalmazási rendszer meg különösen a kedvencem.Egyszerűen azt látom, hogy öntik rájuk a dicséretet, a pozitív megerősítést, és ez különösen Bíbornak jó, aki pici kora óta állandóan kisebbségi komplexusokkal küzd. Itt folyamatosan azt a visszajelzést kapja, hogy okos vagy, jól csinálod. És ez lassan hat a személyiségére is. Sokkal mosolygósabb,
Míg Magyarországon a gyerekek döntő többségét befizetik az iskolai ebédre, itt egyáltalán nem különleges, ha valaki otthonról hozza a kaját. A gyerekek majd fele kis uzsidobozzal a kezében megy suliba, amit "lunchbox"-nak hívnak. Ez a rendszer PKU-s szempontból nagyon jó, hiszen Borsinak eddig is minden nap otthon állítottuk össze a napi menüt. Itt viszont ezzel egyáltalán nem lóg ki a sorból - az ebédlőben egyszerűen odaül a többi lunchboxos közé
Sokáig azt hittem, hogy olyan igazi beöltözős, télvégi farsang nincs Angliában, de ma kiderült, hogy tévedtem. Van, csak kicsit megcsavarva. Persze miért épp ez lenne normálisan? Hozzá kell még szoknunk, hogy március 8-án errefelé nem nőnapot, hanem Nemzeti Palacsintanapot ülnek. És az anyák napja sem májusban, hanem április első vasárnapján lesz. A farsangot pedig úgy hívják, hogy Red Nose Day.Egy teljes hónapja reklámozzák a Vörös Orr napját -
Borsinak mindig több kell. Játékból, figyelemből, szeretetből. Mégis mindig kevés. Még egészen pici volt, amikor egy nap átöleltem, de neki nem volt elég, ezért szinte panaszosan kérte: A lábaddal is ölelj át mami! Azt szoktam mondani, hogy a PKU nem téma a mi életünkben. Borsi nagyszerűen kezeli, mi felkészültek vagyunk és az egész diéta könnyen menedzselhető. De azért ez így nem teljesen igaz. A PKU valahogy minden napunkat átszövi. Hiszen fejben
Tervezhetek én mindenféle izgalmas témát, amiket majd leírok, de három gyerek mellett az élet folyamatosan elsodor és hozza a maga írnivalóit. Pénteken Bíbor 39 fokos lázzal jött haza a suliból. Hűtőfürdő, lázcsillapítás ezerrel és aludt olyan 24 órát. Mivel ő általában lázas típus, nem is nagyon aggódtunk, bár tény, hogy aludni nem szokott láz közben, de most szerencsére ez is összejött. Szombat enyhe hőemelkedés, és vasárnapra teljesen egészséges
Mindig is szerettem volna, ha a gyerekeim Waldorf iskolában tanulnak. Sok dolog tetszik benne - az epochális tanulás, a művészetek szerepe, és a játékosság. Nem gondoltam volna, hogy ezeket a jó dolgokat itt Angliában egy sima általános iskolában is megkaphatjuk. Ráadásul a Waldorf filozófia nélkül. :-)Borsiék lassan egy hónapja veszik Piroskát. Olvassák, eljátsszák, leírják, átírják - ráadásul mint Borsi többször megjegyezte, ők nem tanulnak, játszanak
Mérföldkőhöz érkeztünk. Bende már csak egyszer ébredt fel éjszaka. Majdnem öt órán át aludt egyfolytában. Úgy éreztem, mintha újjászülettem volna. Nem mintha lettek volna még illúzióim a lányok után az éjszakákat illetően. Körülbelül sejtettem, hogy mi vár rám, csak reménykedtem, hogy talán megúszom amit a lányokkal durván megszívtam. Bíbor másfél, Borsi kétéves koráig ébredt háromóránként. Előbbi cumisüvegből kért vizet, utóbbi szopizott. A végére,
Néha jó lenne angolnak lenni. Akkor tudnám, hogy kik voltak az őseim, de nem csak egy-két generációra visszamenőleg, hanem mondjuk kétszáz évre. És tele lenne a padlás öreg emlékekkel, fényképalbumokkal és edénykészletekkel, még az ükanyám korából. Persze lenne ott pár régi játék és bútor is. A bölcső, amiben apámat ringatták, és egy kis bross, amit anyukám kapott a keresztelőjére. Erről álmodozom néha. Talán mert errefelé ez egyáltalán nem vad álom,
Az igazság az, hogy én azon ritka emberek közé tartozom, akik szeretik az esőt. A szürkés fényeket, a vízcseppek táncoló hangját és persze azt a jó illatot, ami utána marad. A legjobb helyre megyek, amikor Angliába költözöm, gondoltam. Amikor augusztusban megérkeztünk sokkoló hőmérséklet fogadott. Odahaza akkoriban teljes erővel tombolt a nyár, Spagettipántos ruhák, rövidujjú pólók, szoknyák és szandálok. Pakoltam is belőlük bőven a bőröndömbe. A
Ez a hinta számomra minden jó dolog esszenciája itt Angliában. A lényeg maga. Amit a gyerekek elsősorban meg fognak itt tanulni. Persze az angol mellett. De egyáltalán nem az a legfontosabb. Ezt a hintát még Skóciában láttuk egy tengerparti játszótéren. Nekünk, felnőtteknek az tetszett benne, hogy nagy és mi is bele tudunk ülni. Mondjuk kicsit béna formájú, de hát épp jó lesz, nevetgéltünk, mire Borsi csodálkozva nézett ránk: De anya, ez egy mozgássérült
