#Post Title #Post Title #Post Title

Egymillió fontos bankjegy


Szeretek a lányok iskolájáról írni, mert alapvetően nagyon tetszik amiket csinálnak és ahogyan haladnak. A jutalmazási rendszer meg különösen a kedvencem.

Egyszerűen azt látom, hogy öntik rájuk a dicséretet, a pozitív megerősítést, és ez különösen Bíbornak jó, aki pici kora óta állandóan kisebbségi komplexusokkal küzd. Itt folyamatosan azt a visszajelzést kapja, hogy okos vagy, jól csinálod. És ez lassan hat a személyiségére is. Sokkal mosolygósabb, nyitottabb, amióta itt vagyunk. Azt látom, hogy nagyon okosan simogatják le róla a pici kora óta meglévő állandó megfelelési kényszert. Ettől pedig szárnyakat kap - meséket, verseket ír angolul, gyönyörűeket rajzol és állandóan énekel. Azt mondja, hogy jól érzi magát, egyre többször mer beszélni órán is, és egyre több barátja van.
Borsi sokkal többet beszél (a tanárok szerint lassan túl sokat is) és ennek megvan az eredménye: félelmetes tempóban fejlődik a nyelvtudása. Most már olyan szavakat használ, hogy néha meg kell néznem a szótárban, hogy mit jelentenek (bocsi, a bibe és a porzó nem volt meg) ráadásul tökéletes helyesírással. Most átrakták a legjobb olvasók közé és konkrétan ugyanolyan nehézségű könyveket hoz haza, mint Bíbor.
Amúgy van egy nagyszerű oldal: www.oxfordowl.co.uk - ezen rajta van a gyerekek által használt könyvsorozatból 100. A "free e-book"-ra kell kattintani és többféle nehézségi fok közül lehet választani. A legtöbb esetben fel is olvassák a mesét és szövegértési feladatok is vannak hozzájuk. Nagyon jó!
Borsiék egyébként most az éjszakai állatokat tanulják, előtte a gravitációról és az erőkről beszéltek sokat. Engem ez teljesen meglep, mert csináljuk mellette az elsős magyar környezetismeretet és ott azért ennél jóval egyszerűbb témakörök vannak. Valaki írta kommentek között, hogy sokkal kisebb az angol lexikális tananyag, mint a magyar - de bevallom én ezt egyáltalán nem érzem. Bíbor, aki otthon harmadikos lenne, most a rómaiakkal foglalkozik, tavaly vették már a vikingeket. Ez bizony keményen történelem, ami otthon azért ötödik előtt nem kerül elő. Persze mesésen, sokat eljátszva, kézműveskedve, de mégiscsak történelem. Matekból s folyamatosan figyelem mit tanulnak itt, mit otthon, és azt látom, hogy itt az elsősök kicsit még előrébb is tartanak. Borsi most már a szorzótáblát tanulja, igaz csak a kettest és az ötöst, de ez otthon nem elsős tananyag. Bíbor meg az osztást, amit az otthoniak is éppen most vesznek.
Szóval a gyerekek nagyon lelkesek, mert tényleg minden apró erőfeszítést értékelnek. Bíbort januárban például moziba vitték csak azért, mert egy napot se hiányzott a suliból. És igen, az először bénának tűnő matricás rendszer is motiválja őket. Merthogy matricát szinte minden nap ragasztanak rájuk. Borsi most baglyosat kapott, mert az éjszakai állatokat tanulják és az övé lett a legszebb rajz. De kapnak matricát ha van gyümölcs a lunchboxukban, és így példát mutatnak egészséges táplálkozásól. Akkor is, ha az iskolai házuk lett a legjobb a héten. A én kedvenceim most a tanárok nevével ellátott matricák, mert ezek igazán személyre szóló dicséretet jelentenek és a lányaim egyenesen el voltak tőle szállva.
De rendszeresen kapnak okleveleket is. Szép olvasásért, szép írásért, jól sikerült házifeladatért. Bíbor most azért kapott, mert az ebédlőben mindig udvarias és szépen eszik. Ezt is jó hallani.



De ami most a legnagyobb extázist okozta, hogy kapott egy "egymillió fontos bankjegyet" amiért bármiféle kivételezettséget, előnyt vehet magának a suliban. Ha például nincs kedve egy órán ott lenni és inkább átmenne a könyvtárba, akkor csak előkapja és már mehet is, hiszen van egy ilyen jolly jokere. Nagyon jópofa ötlet, és mibe került? Egy puccosan díszített papírcetlibe, amit lamináltak, hogy ne gyűrődjön. A gyerek mégis szárnyakat kap tőle...

One Response so far.

  1. Hella says:

    Köszi a linket! :)

    Gréti is mindig nagyon büszke a matricáira. Meg a smiley-kra is, amiket kap.:)

    Ügyik a lányaid, szuper, hogy belejöttek!

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...