Három gyerekkel irány Anglia!

Szerencsére soha nem kellett még megtapasztalnunk, milyen az, ha elindul a megvadult tömeg és tör, zúz, fosztogat. Most is messze vagyunk az angol eseményektől, ám azért minket is érint a dolog. Ismerőseink kérdezik, nem félünk-e visszamenni, és hogy vajon tényleg olyan idegengzűlölők-e az angolok és valóban veszélyes-e, ha sok külföldi él a környéken.

Mi nem félünk. És igen, mindennek ellenére visszamegyünk. Mert Angliában sok jó ember él. Sokkal többen, mint ahány bolond az utcára vonul balhézni. (Akikből amúgy Budapesten is akad jónéhány...) Mert igenis fakadnak jó és szívmelengető dolgok is a nagy balhéból. Én inkább ezekre gondolok, amikor eszembe jut a fosztogatás. És félelem helyett továbbra is bízok az emberi jóságban.

1. A szeretet üzenetei
A fenti kép egy londoni Poundland kirakata, ahol mindent egy fontért lehet kapni. És aminek a kirakatát betörték a fosztogatók. Az üzlet tulajdonosai bedeszkázták, az arra járó emberek pedig apró post-it-eket tettek a deszkára, hogy bíztassák a tulajdonosokat, az ott dolgozókat és persze egymást. Az üzenetek nagy része békéről, toleranciáról és türelemről szól. Vannak, akik azt mondják, hasonló ez a jeruzsálemi Siratófalhoz és egyre többen mennek oda és imádkoznak a békéért.

2. Összefognak a népek
Az egész szörnyűség egy fekete férfi lelövésével kezdődött és sokan szeretnék az ezt követő eseményeket faji eredetű kérdésnek tekinteni. Természetesen ez nem igaz. A fosztogatók nagy része fiatal fehér férfi volt, akiknek jól jött a balhé, és inkább az ingyen elvihető tévé, számítógép, sportcipő érdekelte őket, és semmiféle ideológia nem volt a fejükben.
Persze sok színesbőrű ember is kivonult az utcára, de nem mind bosszúért szomjazott. A legtöbben féltek. Több kurd, szikh, török csoportról tudunk, akik vállvetve figyeltek fehér szomszédaikkal és gond nélkül összefogtak, hogy segítsék a kevés jelen lévő rendőr munkáját. És ez nem meglepő, hiszen közös cél vezérelte őket: hogy megvédjék otthonaikat, templomaikat és boltjaikat. És sokszor sikeresen zavarták el a balhéra éhes bandákat.

3. Segítség a weben
Angliában komoly hagyománya van az adakozásnak - pénzt, könyvet, ruhát, önkéntes munkát bármely szervezetnek lehet adni. Természetes, hogy most a fosztogatás károsultjainak gyűjtenek. A leghíresebb egy weboldal, amelyet egy malajziai fiú megsegítésére hoztak létre, akinek a bicaját, mobilját és mp3 lejátszóját is elvették a fosztogatók, és a dulakodás közben még a fogait is kiverték. Ráadásul az erről készült videót még a youtube-ra is feltették. A fiú amúgy nem gzűlölte meg Angliát, úgy tervezi, hogy marad és befejezi a tanulmányait. Eddig 22 ezer fontnyi (hat és félmillió forintnyi) adományt gyűjtöttek össze számára.

4. Közös takartás
Ki mondta, hogy a modern nagyvárosokban elidegentek egymástól az emberek? Hogy az angolok csak a bankszámlájukkal hajlandóak segíteni, de nem akarnak személyesen belefolyni a dolgokba? Nagy tévedés! London lakói most bebizonyították, hogy össze tudnak fogni a szomszédok, ha szükség van a munkájukra. A legtöbb helyen nem vártak a hivatalos takarítóbrigádokra, seprűt, vödröt és gumikesztyűt húztak és vállvetve nekiláttak eltakarítani a fosztogatás után maradt romokat. A gyülekezőt a Facebookon és a Twitteren szervezték, akár a fosztogatók a balhét. Csak hogy bebizonyítsák, a történtekért nem a közösségi médiát kell okolni, hanem azokat, akik rosszra használják.