#Post Title #Post Title #Post Title

Zsugorodó Magyarország


Az a magyar tananyag, na, az nagyon nyomaszt mostanság. Nem haladunk vele. És attól félek, ez már mindig így marad.

A baj az, hogy kevés az időnk. Nagyon örülök, hogy végre elkezdtek itt is különórákra járni a lányok, mert a sport tényleg nagyon fontos. Ráadásul a korit imádják és a Brownies is nagy álmuk volt, ami végre beteljesedett. Az csak a baj, hogy ezek az elfoglaltságok a teljes délutánt elveszik, ami miatt aztán azokon a napokon már nem tanulunk. És ha bármi munka közbejön nekem vagy az apjuknak, akkor mi marad el? Naná, hogy a tanulás. Ahhoz ugyanis két felnőtt kell - egy aki a csajok mellett ül és magyaráz, egy meg aki közben lefoglalja Kisbendét. Nem könnyű megszervezni.
És közben persze az itteni suli is adja a délutáni feladatokat. Kis lecke, kis kézműves szorgalmi és persze erősen tanácsolják, hogy olvassunk sokat angolul, hogy fejlődjön a csajok szókincse. Mi meg próbálunk úszni az árral - kis angol olvasás, kis angol versírás, kis magyar olvasás, kis nyelvtanozás, kis helyesírás - aztán már le is telt a tanulásra szánt egy óra. Merthogy mostanság ez a limit - igyekszem nem túllépni, mert bár én egész délután el tudnám őket tanítani, de valljuk be, nem ez a normális. A gyerekeknek kell pihenés, szabad játék is és nem csak a tanulás.
Amire amúgy Bíborkámat amúgy is egyre nehezebb rávenni - merthogy mire jó az, hogy tudja a magyar tananyagot, kérdi folyamatosan. Ő itt a legjobbak között van, miért nem elégszem meg ennyivel? Miért nem inkább azt tanuljuk (ha már egyáltalán valamit) amire másnap lesz szüksége? Mire jó az, hogy megtanulja mi magyarul a főnév vagy azt, hogy hol van a Dunántúli-dombság?
Közben én meg azt gondolom, hogy nagyon is fontos, hogy ezeket is tudja. Hiszek ugyanis benne, hogy ha egy nyelvet nem fejlesztünk, akkor az elsorvad. És igen, már most is látom az aggasztó jeleket. Ha például magyarul olvasunk, akkor nem mondja ki az évszámokat, csak olyan angolosan. Tehát nem 1957, hanem 19-57. Esetleg 1-9-5-7. És azt, hogy 1.9, úgy mondja, hogy egy-pont-kilenc. Tehát ahogyan a suliban, angolul hallja. Apróságnak tűnnek - de szerintem fontos, hogy ilyesmit is helyesen tudjon az ember.
És akkor még nem is beszéltünk az iskolai szókincsről? Ok, elismerem én, hogy egy normál társalgásban soha nem fog előfordulni, a "felszíni forma" vagy azt, hogy "nevező" - de ha valaki ezeket a szavakat nem ismeri, akkor azt a nyelvet nem beszéli, legfeljebb konyhaszinten. És tényleg megreked ott, abban az életkorban, amikor kijött. 8-9-10 évese. De be kell ismernem, folyamatosan fejleszteni állati nagy munka.
És igen, lassan már mi is ott tartunk, hogy egyre gyakrabban játszanak és beszélnek a lányok egymás között angolul. Én meg már egyre kevésbé örülök neki - az angol miatt már nem aggódom, megy az nekik, nagyon is jól és fejlődik, gazdagodik minden nap. De mi lesz a magyarral?
Ráadásul nagy fájdalmam, hogy a magyar tanagyag egyáltalán nem kecsegteti magát. Ott a negyedikes környezet tananyag, ami ne más, mint Magyarország földrajza és gazdasága. Unalom a köbön. Hol termelnek kukoricát, hol búzás és mennyi az éves csapadék és napsütés mennyisége. Ha elővesszük a térképet, hogy tanuljunk rajta, Bíbor máris húzza a száját. Ráadásul olyan butuska kérdések vannak a feladatlapban! "Igaz-e, hogy Magyarország gyümölcsei és zöldségei világhírűek?" - óh, igen, mi otthon szeretjük ezt hinni. De errefelé nem jegyzik a magyar élelmiszereket, vagy a konyhát, vagy a tudósainkat, vagy a találmányainkat. Olyan picikék vagyunk azon a nagy világtérképen, hogy szinte nem is lehet látni minket. Hazudjam neki, hogy igen, állati híres a magyar alma? Közben meg az arab boltban olyan finomat és zamatosat veszek, amit otthon soha nem sikerült kifogni. És ilyenkor a hazafiság veszekedik bennem az igazsággal. Mert valljuk be, Angliából teljesen láthatatlan a mi kicsi hazánk. Még a vörösiszap katasztrófa idején se kerültünk a lapok címlapjára, és most meg hiába vonul utcára mindkét oldalon millió ember, a híradóban Afganisztán és Pakisztán között kapunk 20 másodpercet. Kis színes. Ennyi. Nagyon durva azzal is szembesülni, hogy a helyi kis könyvtárban három szekrény urdu könyv van, egy szekrény lengyel, francia, német, cseh - de egy fia magyar sem. Nem csodálkozhatom hát azon, hogy a gyerek számára is egyre távolibb ez a világ, és nem akar minden délután ezzel kínlódni, ahelyett, hogy csinálná, amit igazán szeret. Olvasgatna, játszana, sportolna.
Persze olvasni, azért még olvas magyarul. De nagyon kevés az az irodalom, amit szívesen a kezébe vesz - erősen ragaszkodik hozzá, hogy nem akar halálosat, amit így tíz évesen nem is feltétlen erőltetnék rá. De akkor azonnal kiesik a Kincskereső kisködmön, a Pál utcai fiúk és még számtalan magyar klasszikus, akiket fontosnak tartanék. Ha előveszem a magyar népmeséket, máris forgatja mindkét lányom a szemét. Mert kiszúrják a királylány szemét, levágják kezét-lábát és úgy dobják a híd alá, darabokat vág ki a főhős a combjából, hogy a griffet megetesse és különben is, minden sárkányt megölnek, még akkor is, ha azok csak annyit mondanak, hogy adjon isten. Nem tagadom, hogy más népek meséi is véresek - de ők a hazaitól ettől csömörlöttek meg. És nem hibáztatom őket: nem akarnak véres meséket elalvás előtt. De hiába keresgélek, lapozgatom a könyvem, szinte mindegyik brutálisan erőszakos. Vesszük elő a magyar mondákat. És mi van benne? Háború, halál, nyomorúság. Mátyás király meséi az egyetlenek, ahol nem ölnek, de azokból lassan kifogyok. Megvettük a Magyar mondákat DVD-n, hát Nemeskürtyt innen is csókoltatom, nemhogy a gyerekek nem értik, amit látnak, de még én sem, több évnyi humán egyetemi tanulmányokkal a hátam mögött. Próbálom hát jobb híján az olvasókönyv szövegeire rászorítani a gyerekeimet, ahol olvashatatlanul hosszú, nyakatekert mondatok vannak, tele idegen szavakkal, amiket muszáj magyarázni. Mivel ott is Magyarország az idei téma, kötném a térképes feladatokhoz, de a két tankönyv természetesen köszönőviszonyban nincs egymással.
Szenvedek hát elég sokat, amikor összeállítom, hogy másnap mit tanuljunk, és hogy ők viszont minél kevesebbet szenvedjenek emiatt. De közben azt is érzem, hogy ez a negyedik valami brutálisan nagy témakör, amit nehéz heti néhány órában átfogni. Vizsga ugyan nem fenyeget bennünket, de örülnék, ha tempósabban tudnék haladni.
Ezt azonban nehezíti az is, hogy próbálom a magyar tananyagot az angol viszonyokra is átültetni. Ezt úgy kell érteni, hogy mondjuk ha megtanuljuk a magyar tájegységek neveit, tanuljuk meg az angolokat is. Hol vannak a nagy városok, nagy folyók, nagy hegyek itt is és ott is. De erre nem találok semmiféle tankönyvet. Kisiskolás korban ilyet nem tanulnak, nagyiskolásként pedig már a világ a témájuk. Így hát jobb híján én írom nekik a tananyagot. A baj csak az, hogy ha mindent igyekszem belezsúfolni a heti 4-5 órába, ami a rendelkezésünkre áll, akkor az én kudarcom borítékolható, mert lehetetlenre vállalkoztam. És nagyon félek, nehogy emiatt ők is lemaradjanak.

65 Responses so far.

  1. zsuzsi says:

    Az a baj, h a magyar tananyag kizarolag lexikalis tudast ad. Nem tanitja meg, h hogyan lehet ismeretet szerezni, ha az ismeretre szukseg van. Elvarja, h megtanuld, legyen tudas a szamonkeres idejen, de utana akar el is feledheto, soha nem kerul elo tobbe. Marpedig arra agykapacitast pazarolni, h hol termelnek Mao-n kukoricat, teljesen felesleges, plane 10 evesen. Ezert nem talalsz ilyen tema oktatasarol semmit angolul. Ilyet nem tanitanak (az en fiam 13 eves, SOHA semmi ilyen marhasaggal nem tomtek a fejuket), az idei foldrajztema a bevandorlas, az egyik nagy project egy lengyel bevandorlo utjanak, kalandjainak leirasa (kitalalasa) volt, milyen korulmenyek kozott utaznak, hova erkeznek, mi varja oket, ennek viszont van ertelme. Altisiben meg rengeteg helyisemereti temaju munkajuk volt, pl hanyfelekeppen tud iskolaba menni kbozo utvonalakon, meg rajzolja le a fo utcat, milyen boltok, kozepuletek vannak, hol van a faluban bank es milyen, hol lehet cipot venni meg hasonlok. Rajzoljon terkepen az iskolarol es a kornyezo utcakrol. Hanyfele vallast lehet gyakorolni a falunkban? De miert lenne fontos egy kisiskolasnak, h hol es mekkora hegyek vannak sokszaz merfolddel arrebb? Azt meg h hol van Buckinghamshire megnezheti a terkepen, google-n, a telefonjan is akar, aztan ha tobbszor megy oda, meg is jegyzi, addig meg minek??? (emlekszem, vegtelennek tuno autoutazasokat tett tonkre apam a "mi Vas megye fovarosa es mely megyekkel hataros" tipusu kvizkerdesekkel, amikre valaszolni nem tudtunk, nem is erdekelt, viszont onbizalomrombolasra kivalo volt...)

    Az olvasast, magyar nyelven beszelest nyomnam, de nem eroltetve. En is most kuzdok azzal, h mit olvassunk, bar az en fiam pocsekul olvas magyarul, meg nagyobb a gondom (bar engem biztosan nem nyomaszt annyira mint teged, en egy iskolat akarok vele kijaratni, sztem folosleges a ketto), mert az o olvasasszintjehez mert magyar konyvek 5 eveseknek valok, amibol ugye mar reg kinott, angolul meg most fejezte be az Alapitvany sorozatot, most a Hichhiker's Guide utolso kotetet olvassa. O most ugyesen kivalasztotta a Pal utcai fiukat, mert megkapta olaszul is az olasz rokonoktol (hehe igazabol nekem ot olaszul is kene tanitanom, olasz nyelvre, kulturara, hat ize...), kivancsi, h mi az a konyv, ami 3 nyelven megvan nekunk (mert angolul is) es hat eredetiben akarja, de veres verejtekkel megy csak. O elolvas egy oldalt, kozben minden harmadik szot magyarazok, elmeselek, lehetoleg magyarul, de neha muszaj angolul, es olyasmiken idozunk negyedorakat h miert hasznal annyi s-t az es helyett, meg minden masodik mondatot komplett ertelmeznem kell neki, mert szamara annak semmi ertelme, h a gyerekek FELNEK a tanartol, aki fizikailag bantalmazhatja oket, meg mi az a zsebtintatarto es a gittegylet... Szoval egy oldalt o, aztan ugyanazt en, h ertsuk is, aztan meg egyet csak en, h haladjunk is. O most nagyon lelkes, de most eppen a nyelvtanulas a maniaja, iskolaban spanyol, heti 1x olasz, velem a magyart es ugye az angol. Idonkent osszehasonlito tanulmanyokat keszit nyelvtani szerkezetek hasonlosagairol es kbozosegeirol. :)

    MINDENT nem fognak tudni 2 nyelven ugyanugy, legalabbis egyelore nem, majd ha nagyobbak lesznek es AKARJAK, akkor fejlesztik a masodik nyelvet. Bar en annyira emiatt sem aggodnek, ti legalabb otthon egymas kozott csak magyarul beszeltek, ez ellensulyozza kicsit az angol hegemoniat.

  2. Ja, a Pál utcai fiú nálunk az első oldalon vérzett el, rögtön a Bunsen égő után, amikor kintről behallatszik a kintornás zenéje és ezen minden gyerek mosolyogni kezd, és ez felbomlasztja a fegyelmet és tönkreteszi a tanítást. És a lányom egyszerűen nem értette meg, hogy miért baj az, hogy a gyerekek mosolyognak?????? :-))))

  3. Névtelen says:

    Nagyon érdekes témát feszegetsz. Nem ismerem a körülményeiteket, tervezitek, hogy visszaköltözzetek Magyarországra mielőtt a gyerekek leérettségiznének? Mert ha igen, akkor ezzel meg lehetne indokolni, hogy miért is fontos mindezt tudni. Ha nem tervezitek, akkor sokkal nehezebb, tán fölösleges is. Amikor anyósom szülei úgy döntöttek 56-ban, hogy elmenekülnek az országból, akkor 6 éves volt az anyósom. Mára már elmúlt hatvan, de a magyar szókincse megmaradt hatévesnek. Az apósom 9 volt ugyanekkor, az ő szókincse jobb, mint egy 9 évesé, de csak azért, mert a szülei sosem tanultak meg elfogadhatóan angolul, így nem volt más választása, mint magyarul beszélni velük, ha kommunikálni akart a szüleivel. De ilyeneket, hogy nevező, ő sem tud. Egyszer jót mosolyogtam, amikor magyarul azt akarta mondani, hogy szívroham, de szívtámadás lett belőle, mert az angol heart attack-et tükörfordította. Meg ugyanez történt, amikor lerobbant a kocsija. Azt mondta, hogy letörött, mert ugye angolul az break down.

    A magyar oktatási rendszert viszont borzalmasnak tartom. Teletömik a gyerekek fejét mindenféle fölösleges adattal, hogy mikor melyik magyar királynak épp hány fős volt a serege, napra pontosan kell tudni, hogy melyik író / költő mikor született stb. stb. Van olyan felnőtt, aki tudja ezeket az adatokat? A magyar gyerekek kiválóan megtanulják (elnézést a kifejezésért) visszaböfögni az olvasottakat (már aki nem puskázik), de értelmezni már nem tanítják meg őket. Feleltetés/dolgozatírás után pedig felejtik is el a megtanultakat. Kevesen vannak, akik kontextusba tudják helyezni a különböző években tanultakat. Hogy arról már ne is beszéljek, hogy mondjuk összehangolnák a történelmet, irodalmat és filozófiát, hogy a gyerekek átlássák az egészet. A magyar oktatási rendszer arra van kitalálva, hogy engedelmesen bólogató beosztottakat neveljen. Félnek attól, hogy esetleg valaki önállóan kezdjen gondolkodni. Ugyanazt tanítják a mai gyerekeknek is, mint a 30 évvel ezelőttieknek, a kötelező olvasmányok pedig ugyanazok, mint 60 évvel ezelőtt voltak. Isten őrizz, hogy az oktatás lépést tartson a tudomány fejlődésével. Pedig sokat haladt előre a világ biológiából és kémiából, és a nyelv is sokat változott a Kincskereső Kisködmön megírása óta. Már senki nem beszél azon az archaikus nyelven.

    Mi lenne, ha pl. először megszerettetné a rendszer az olvasást a gyerekekkel, és csak aztán kellene nehezebb nyelvezetű könyveket olvasniuk? Nem pedig Jókait 13 évesen. Nem csoda, hogy nem akar olvasni az ifjúság…

    Marcsi, más rendszerbe kerültél, ahol nem a poroszos oktatás a divat, hanem igyekeznek használható tudást adni a gyerekeknek, lehetőleg úgy, hogy a gyerekek élvezzék a tanulás folyamatát. Ha nem tervezed, hogy visszaköltözzetek Magyarországra, akkor szerintem ne utáltasd meg a lányaiddal azt, ami a magyar nyelvhez kötődik. Szerintem inkább kövesd az angol tantervet, s amit az ottani iskolában vesznek angolul, azt vedd át magyarul a gyerekeiddel otthon. Sajnos amíg nem tudod klónozni őket és egy nap nem áll legalább 48 órából, addig nincs más választásod, mint beletörődni, hogy a magyar háttérbe fog szorulni. Bár gyerekem még nincs, de úgy gondolom, hogy bőven elég egy gyereknek egy iskolát egyszerre elvégeznie. Semmi nem marad a gyerekkorából, ha az angol rendszer mellett a magyart is ugyanúgy kell tudnia. Felteszem nem azért költöztetek Angliába, hogy ugyanabban a mentalitásban kelljen felnőnie a gyerekeidnek is, mint amilyenben neked kellett.

    Eszter - Sydney

  4. Christine says:

    A lányok mindent elmondtak amit én is akartam. Olvasás témában csak azt tudom mondani hogy ne erőltesd a kötelező olvasmányokat mert garantáltan meg fogják utálni az olvasást. A magyar kötelező olvasmány mint olyan rég elavult. Az volt már harminc éve is. A mostani gyerekeknek meg jószerivel szinkrontolmács kell hozzá hogy megértsék...ha sikerül megérteni egyáltalán. Keress a lányoknak új, mostanában megjelenő ifjusági irodalmat. Nézd át pl. a Libri gyermek és ifjusági irodalmi részét a neten. Rengeteg mai, új kori gyilkolásmentes kisregény van náluk. Azokból szemezgessetek, ha ragaszkodsz a magyar olvasáshoz.

  5. Szitya says:

    Marcsi!
    Összetett témát feszegetsz. Emlékszem, hogy, annak idején, amikor már kb. a nyolcadik éve éltünk Genfben, Apu néha rám szólt, hogy ne franciául rakjam össze a magyar mondatokat.... Aztán hazajöttem, tíz év után, és minden helyrezökkent!!!
    Amúgy pedig... Ne ilyen régieket, ósdinak tűnőket olvastass velük! Ha szeretnéd, egy komplett könyv-listát tudok neked azokból összeállítani, amiket ajánlhatnék a lányaidnak. Mert tudom, hogy a tananyaggal, meg az alapokkal szeretnéd őket megismertetni, de lehet, hogy jobb lenne, ha először olyat adnál a kezükbe, amit ellenállhatatlannak tartanak.
    Szóval, komoly, mai lány-irodalom ismeretében, szívesen segítek, írjál csak egy sort a balogh.ficsor@gmail.com e-mail címre!

  6. Derek says:

    Nálunk még nem téma az olvasás, bár a nagyobbikat már okítják a suliban a betűkre, de idén nem hiszem, hogy lesz belőle folyamatos olvasás. Nekem amúgy sem tetszik, hogy már négy évesen elvitték a gyereket, még ha tudom is, hogy a reception year nem igazi iskola, mint inkább iskola előkészítő. Bár megpróbálni megfeleltetni egymásnak a különböző éveket az angol és a magyar rendszerben, sokszor nem egyszerű.

    De nekem is az az egyik kiemelt fontosságú témám, hogy mit és hogyan őrizzünk meg a gyereknek a magyarságából. Mi nem tervezünk visszaköltözést Magyarországra, így sohasem kellett azzal a gondolattal foglalkozni, hogy tanítsuk a gyereket a magyar rendszer szerint is. Ismerek olyan családokat, ahol sem magukat, sem a gyerekeket nem kímélve minden délután nekivágnak a magyar tankönyveknek. De hacsak valaki nem akar hazaköltözni, ezt felesleges terhelésnek érzem.

    Mi eleve azt gondoltuk, hogy az angol nyelvi környezet elég nagy befolyással lesz a gyerekekre, így aztán kizárólag magyarul beszélünk egymás között, magyar könyveket olvasunk felváltva angollal, sokkal több magyar mesét nézünk mint angolt, s lévén nekem fiaim vannak, nekik nincs gondjuk a vérengzős részekkel :)
    Gond nélkül váltogatnak a két nyelv között, de velünk mindig magyarul kezdenek beszélni, s csak ha mi váltunk át angolra, akkor folytatják angolul.

    Ha később olvasni akar, én biztos nem fogok neki magyar kötelező olvasmányokat adni a kezébe, legalábbis nem elsőre. Valami olyasmi jár a fejemben, hogy odaadom neki a Harry Pottert sorozatot pl, s az egyik könyvet angolul, a másikat magyarul. De az biztos, hogy magyarul szeretném ha olvasna és írna. Ha angol állampolgárok is a srácok, de tudniuk kell, hogy magyarok. Nem fogok rágörcsölni a dologra, de azt gondolom, hogy ha nem adok nekik elég erős kulturális alapot az önazonosságukhoz, akkor kamaszkorukban lesz problémájuk azzal, hogy ki vagyok, mi vagyok, miért beszélnek anyámék akcentussal, szégyellnem kell-e magam miattuk.

  7. Névtelen says:

    Egy picit szeretném árnyalni azt a képet, amely a magyar oktatásról itt megjelent. Én jelenleg is tanárként dolgozom Magyarországon. Az oktatás persze még ma is őrzi a sok évtizedes poroszos hagyományait, de azt is el kell mondanom, hogy egyre inkább csak nyomokban. Az elmúlt évtizedben rengeteg reformon, változáson ment át az oktatás. Hihtetlenül sokféle tankönyv és módszer választható a tanárok, az iskolák s ezen keresztül a gyerekek-szülők számára is. Ebben természetesen megtalálhatóak a hagyományos - ma már tán sok szempontból poros - módszerek is. Ha csak ezt az egyet emelnénk ki és állítanánk szembe az angol vagy egyéb oktatási rendszerrel akkor ez nem volna tejes mértékben helytálló. A mi kisvárosunkban 5 általános iskola és egy gimnázium van. Mindegyik iskolában modern módszereket, munkaformákat alkalmazó nagyon magas szintű oktatás folyik, kifejezetten gyermekközpontú, a gyerekek egyéni képességeit, érdeklődési körét figyelmbe vévő, kreativitásukat, gondolkodásmódjukat, szociális és egyéb kompetenciájukat fejlesztő szemlélettel. Az elmúlt kormányhoz köthető oktatási reformokból megmaradtak az un. nem szakrendszerű oktatás jellegzetességei, mint pl. a gondolattérképek, projekt- és koopreatív munkaformák, a mindennapi életben használható, nem lexikális tudás alkalmazása. Jelenleg egy egészen különleges szemlélettel próbáljuk gazdagítani az oktatást, mert az újfajta elvárásoknak muszáj megfelelni nem csak a gyerekek és a szülők miatt, hanem, hogy a gyerekek valóban a világ bármely pontján megállhassák helyüket és egy olyan életvezetési programot, szemléletet viselkedésmódot sajátítsanak el, mely akár egész életükben meghatározó lehet.
    Én természetesen a saját környezetemben tapasztalható jelenségeekről írtam, de pontosan tudom, hogy ez azért Magyarországon nem egy elszigetelt jelenség. Tudom, hogy akár halmozottan hátrányos helyzetű iskolák is nagyon komolyan átgondolt oktatási programokkal , tanmenetekkel néznek szembe az újfajta kihívásokkal. És azt is tudom, hogy biztosan ennek az ellenkezőjére is akad példa, vagyis a magyar oktatás helyzete ugyanolyan színes és sokféle, mint bármi más.

    A kötelező olvasmányok is elég sok helyen változtak és igyekeznek/ igyekszünk áthidalnai azt a szakadékot, amely a mostani gyerekek nyelvi kompatenciája, érdeklődése és pl egy Jókai regény között van.
    A Pál utcai fiúk azonban a mai napig nagy kedvenc a gyerkek körében, a benne található viszonylag nagyobb számú idegen kifejezés ellenére.
    A megfelelő olvasmány kiválasztása valóban nem könnyű feladat még az egynyelvű környezetben felnövő gyerekek szülei számára sem.
    Személyes tapasztalatom alapján nagyon jó szívvel ajánlanán Berg Judit:Rumini sorozatát, amelyet az én gyerekeim alsós korukban nagyon szerettek.

    szeretettel: Orsi

  8. tündérilona says:

    Azért nehéz a gyerekekkel olvastatni a kötelezőket, mert ők még nem sznobok. Az, hogy mit kiáltottak ki klasszikusnak, számukra nem érv, és igazuk van. Két iskolás gyerekem van (3. és 6. oszt.) és elegem az itteni oktatási rendszerből, ami csak még borzasztóbb lesz a következő években. Az én férjem sajnos nem akar külföldre menni, de már egyre többet gondolok arra, hogy a gyerekekkel nekivágunk egy tanévre.
    Marcsi, kíméld meg őket, amitől lehet (pl. Kincskereső kisködmön)Nyomasztó, reménytelen, én nagyon olvasós gyerek voltam, de ezt és a Légy jó mindhaláligot utáltam. Nálunk Erich Kastner, Csukás István és Lázár Ervin a menő. Vagy most a Tom Sawyer.
    A másik a természetismeret. Az én kisebb fiam egyfolytában NatGeo-t Animal Planetet, Spektrumot néz - és utálja a természetismeret órát. Egyszer próbáltam kikérdezni a vízparti fák tulajdonságairól, rémes tananyag volt, és felesleges.
    Szóval, szerintem akkor fejlődik a szókincsük, ha azt olvasnak, amit akarnak, és a nyáron hosszabb ideig itthon lesztek (?)akkor úgyis magyarul beszélnek.
    Nagyon tetszik a blogod.

  9. Névtelen says:

    Én három évig laktam gyerekkoromban Lengyelországban. Ott jártam suliba. A mai napig hálás vagyok a szüleimnek, hogy nem nyüstöltek azzal, hogy délutánonként a magyar tananyagot tanuljuk. Helyette játszhattam, bandázhattam a barátaimmal. Bezzeg a szomszéd lányai... Ők nem mehettek sehova, nekik tanulniuk kellett. Az eredmény? Visszajöttünk, azóta van két diplomám és semmiről sem maradtam le.
    Szil

  10. Névtelen says:

    Szia Marcsi!
    Mar megint a szivembol szoltal! Meg csak 3 napja jarnak a lanyok itt kint suliba, de maris erzem rajtuk, hogy eleg nekik az angol iskola, nem akarjak, hogy otthon nyuzzam oket olvasassal, helyesirassal, mivel vizsga ide, vagy oda, most nem szamit, nem akarom, hogy elsorvadjon az eddig megszerzett tudasuk. Szoval nagy dilemma, en is pont ezen ragodok, hogy erdekesse tegyem a magyar tananyagot, az olvasast.
    Egyebkent klassz idekint :)
    agasbogas

  11. Zitmix says:

    Kedves Marcsi!

    Három évig éltünk öt gyermekünkkel Angliában.Ők itthon magántanulók voltak,minden nyáron vizsgáztak,közben nagyon ügyesen teljesítettek az angol suliban is.(Csak hárman,mert két csemete még kicsi volt akkoriban.)
    Édesapa tanár...Nem volt könnyű dolga,de olyan "tudásbatyut" adott a srácoknak,amiből még most -másfél év múlva-is táplálkoznak.Mi magyart,történelmet és hittant tanultunk,itthon csak ezekből vizsgáztak.
    2010-ben hazatértünk.Az első néhány hónap kemény volt,de évvégére éppen olyan jó bizonyítványt produkáltak,mintha ki se esett volna az a három év.
    Közben kinyílt számukra a világ!Nyáron újra megyünk pár évre...már hat csemetével...Közülük öt lesz iskolás.Nem fogunk itthon vizsgázni,de tanulni fogunk.
    Az olvasás nagyon fontos!Ajánlom nektek Wass Albert gyönyörű meséit,Fésűs Éva kedves történeteit és egy gyönyörű könyvsorozatot Czárán Esztertől: Világnak Virága -Magyar műveltségünk napról napra kicsiknek és nagyoknak.
    Néha nálunk is előfordult egy-két angol szó,kifejezés a magyar beszélgetés közben,de itthon varázsütésre eltűnt.
    Az olvasással egyébként javul a helyesírás is!Kevés gyakorlással,de rengeteg könyvfalással odakint lett jó helyesíró egyik csemeténk.
    Az írást levélírással gyakoroltuk...Mert csúnya,hibás,rosszul megfogalmazott levéllel senki sem akarja égetni magát,a nagyszülőknek meg milyen nagy öröm levelet kapni az unokáktól!

    Szóval,csak játékosan,ráérősen...ahogy az angol suli is teszi.

    Tetszik a blogod,felelevenít néhány bennem is megfogalmazódott gondolatot és segít ráhangolódnom az újabb kihívásra!
    Üdvözlettel: Zitmix

  12. kadarm says:

    Marcsi, szerintem bízzál már magadban légyszi kicsit jobban. Nyugodtan szard le a magyar tankönyveket, és arról tanulj vagy inkább játssz velük magyarul, amit angolul tanulnak, csak a vonatkozó magyar tartalommal. Van neked elég tudásod, szókincsed ahhoz, tudsz keresni az interneten, hogy képes legyél a kapcsolódó magyar részt előállítani. Nyilván ez is igényel a részetekről felkészülést, munkát, de ez legalább kreatív feladat, nem ostoba és felesleges favágás. Nagyon remélem, hogy mire a kukoricatermeléshez jutunk a legkisebbel az iskolában, mi is elhúzunk innen a fenébe.

  13. zsuzsi says:

    En anno elolvastam a gyereknek a Rumini elso kotetet, neki tetszett is, sztem remesen magyartalan volt, tele nyomdahibakkal, elutesekkel, mara meg ki is notte (szerencsere).
    A Zitmix altal emlitett muveket sajnos vilagnezeti okok miatt nem ismertetnem meg a fiammal, van esetleg valakinek egyeb javaslata, mit olvassunk egy 13 eves fiuval? :)

    Orsi, az remek, ha a ti iskolatokba befujt a modernseg szele, sajnos otthoni ismeroseim gyerekei kevesbe szerencsesek, az ovekbe meg nem fujt be semmi :(. Karacsonyra meg kell tanulnia olvasni az elsosnek, a gyereknek velemenye nem lehet, ellenvelemenye meg plane, a padokat akar le is betonozhatnak a helyukre, mindig egyfelekeppen allnak, a katedran a tanar, vele szembe a sorok, minden heten felmero, feleltetes, szodolgozat, diktalas, memoriterek napszamba, osztalyozas alsoban (bar asszem ez mar megint szabad), buktatas felzarkoztatas helyett, a gyerek lehulyezese, gunyolasa, megalazasa es a legfobb, barmifele anomalia, ADHD, autizmus, ilyenolyan diszek azonnali kivetese, kisegitobe kuldese, meg olyan iskolaban is, ahol a kulonleges nevelesi igenyu gyerekek oktatasa az alapito okiratban benne van :(

  14. Névtelen says:

    Nem folynék bele az oktatási rendszer feletti vitába. Csak annyit, hogy bizonyára az angol rendszer sem hibátlan. Persze a gyerekek mindig a kisebb terhelést szeretnék. Dicséretes az igyekezeted, de talán nem fontos a búzatermés, de fontos a fővárosunk és a Balaton , a folyóink, pár nagyváros és a legszebb épületei. Az is természetes, hogy az angol könyvtárban több az urdu könyv hisz India évszázadokig kis Anglia volt.Szerencsére Magyarország nem.Könyvek közül több svéd és amerikai, angol gyerek és ifjúsági könyv elérhető magyarul is. Ha mindenképp magyar írókat szeretnél akkor Janikovszky Éva a kisebbnek pont elég.Vagy Varró Dániel, Lázár Ervin. De olvashatnak Micimackót is, akár mindkét nyelven.

  15. Névtelen says:

    Zsuzsinak: Szerintem Harry Pottert. Vagy a Gyűrűk urát.

  16. tündérilona says:

    Zsuzsinak: az én fiam 12 és fél éves, nem nagyon szeret olvasni, de most a Tom Sawyer-t bírja, és már írtam, Erich Kastner is kitűnő ennek a korosztálynak. Én színházba is vittem a fiaim osztályát Kastner adaptációra ás nagyon élvezték. Amúgy ennek a korosztálynak a legnehezebb könyvet találni, szerintem.

  17. Azt hiszem az a baj még mindig, hogy fogalmam sincsen arról, hogy meddig maradunk. Mert ha sokáig, kit érdekel az éves búzatermelés! :-) De mi van ha jövőre hazamegyünk, akkor bizony nagyon is számon fogják kérni ezt a gyerekeken. Tudom jól, hallom másoktól is. Szálka ám mindenütt az a gyerek, aki külföldön is járt és mást is tapasztalt. Amondó vagyok amúgy, hogy nem kell se védeni, se támadni ezt a sok sebből vérző magyar oktatási rendszert. Mind ismerjük, ebben nőttünk fel. És annak, aki csak ezt ismeri, fogalma sincs arról, hogy mennyire másként is lehet. Aki megtapasztalta, az meg tudja, néhány reform nem fogja tudni megváltoztatni. Ugyanazok az emberek fogják utána is csinálják, akik generáció óta csak azt a módszert ismerik, hogy a gyereket le kell nyomni, hogy hallgasson, és vakon kövesse az utasításokat. Az a jó gyerek. Akinek véleménye van, kreatív és kíváncsi, az az esetek nagyon sok százalékában a rosszak közé kerül. Kivételes és fantasztikus tanáregyéniségek mindenütt vannak - de sajnos nem túl sokan. Bíborkám mindkét rendszert ismeri és ha szóba kerül, bizony nem rejti véka alá, hogy soha nem akar visszamenni a magyar általános iskolába. Annak ellenére, hogy szeretett odajárni, jól tanult és sok barátja volt. Azt mondja, itt összehasonlíthatatlanul jobb. Tény, hogy itt sokkal többet játszanak, de nézzen mindenki jól a szíve mélyére, aki azt mondja, hogy magolni kéne inkább a tényanyagot. És aki még ma is pontosan tudja, hogy melyik író és és mikor született, melyik megyének mi a székhelye és hogy mi a helyi érték és az alaki között a különbség, az vagy maga is tanár, vagy eidetikus memóriával rendelkezik és nem ér. És ez még csak általános iskolás tanagyag, és szóba se került a kovalens kötés, a föld rétegei és a másodfokú egyenlet megoldóképlete... és így utólag, valljuk csak be, hogy milyen ostobaság volt ezeket magolni, ahelyett, hogy elsősegélyt, háztartástant és pénzügyi ismereteket oktattak volna egy egész országnak... :-)

  18. Névtelen says:

    Orsi, szerencsés vagy, hogy olyan iskolában dolgozhatsz, ahol igyekeznek gyerekközpontúvá tenni az oktatást. Sajnos azonban nem ez a jellemző a mai magyar oktatásra, sok helyről hallom. Nem csak blogokon olvastam horror történeteket, de a tágabb családomban is sokan kiskamaszok még, az ő szüleiktől is hallom. Az angol rendszer sem tökéletes, de sokkal inkább a használható tudás megszerzésére törekszik.

    Én úgy gondolom, hogy fölösleges percre pontosan tudni, hogy melyik költő mikor született. Arra ott a lexikon. Annyi bőven elég lenne, ha a gyerek meg tudná mondani, hogy adott irodalmi személyiség melyik évszázadban élt, és pár fontosabb eseményt, filozófiai irányzatot, ami hatott a művészetére. A kötelező olvasmányokat pedig igencsak meg kellene reformálni, mert a Kincskereső Kisködmönnel, Tüskevárral, Jókaival csak elvenni lehet a kedvét a gyereknek az olvasástól, nem pedig lelkesen olvasó felnőttet nevelni belőle. Én a Kőszívű ember fiai után fogadtam meg, hogy könyvet többet a kezembe nem veszek érettségi után, és addig is csak azt olvasom el, ami kötelező, lehetőleg rövidítve. Nem is értettem, hogy emberek miért olvasnak érettségi után, amikor már nem kötelező. Aztán mázlimra kaptam egy nagyon jó magyartanárt gimnáziumban, aki teljesen máshogy állt a dolgokhoz, mint bármely tanár, akihez valaha szerencsém volt. Neki az volt a mottója, hogy “olyan ember már túl sok van az országban, aki vissza tudja böfögni, amit olvasott, én gondolkodni tanítalak meg benneteket, mert Magyarországnak gondolkodó emberekre van szüksége”. És nem is kérte számon az életrajzi adatokat (csak azoktól, akik magyarból akartak felvételizni később), hanem megtanította a kapcsolódó filozófiai irányzatokat és verset / novellát / regényt kellett elemezni, és akkor sem húzta le az osztályzatokat, ha nem egyezett a véleményünk az övével, feltéve, hogy önálló gondolatok voltak benne. Na, neki köszönhetően döntöttem úgy, hogy mégiscsak akarok én olvasni könyveket az érettségi után is. És milyen jól tettem, mert rengeteg érdekes olvasmányról maradtam volna le különben.

    Azt is gondolom, hogy az olyan készségtárgyakat, mint a rajz és ének, nem kellene osztályozni. Attól sem a rajzkészsége nem lesz jobb, sem a hangja tisztább, ha egyest adunk neki, viszont önbizalomrombolásra kiválóan alkalmas.

    A tornaórákkal is bajom van. Ki fut messzebbre, ki mászik magasabbra, ki dobja messzebbre… Aki kicsit is lassabb vagy ügyetlenebb, annak elveszi a kedvét egy életre a sportolástól az iskola. Én Sydneyben élek, a sógorom tornatanár. Egész sokáig keresgéltem csodálkozástól leesett állam, amikor mondta, hogy itt a tornaoktatás úgy zajlik, hogy terminusonként egy sportágat vesznek, lehetőleg csapatsportot. Kriketteznek, teniszeznek, fociznak, kosaraznak stb. stb. A legtöbb iskolának még tornaterme sincs, a közeli sportcentrumokba járnak a gyerekek tornázni. S év végén a szorgalom alapján vagy megfelelt, vagy pedig nem felelt meg, de nem tudok olyan esetről, hogy valaki ne felelt volna meg. A lényeg, hogy mozogjon a gyerek.

    Én a mai napig nem vagyok hajlandó sportolni, mert túl mélyen lett belém nevelve, hogy ha valamit nem tudok úgy csinálni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, akkor inkább nem is érdemes csinálni. Vettem anno egy tornavideót is, hogy na, majd erre tornázom, de miután a fél órából csak 10 percet bírtam, visszatettem a DVD-t a dobozába és soha többet nem vettem le a polcról. Na ezt lehet elérni azzal, ha az alapjáraton kicsit lassabb gyerekeket rossz jegyekkel akarjuk ösztönözni, nem pedig azt, hogy sportoló felnőtt legyen belőle.

    Eszter - Sydney

  19. Medei says:

    Szia Marcsi, ha szeretnél korosztályos lányos könyveket van nálam itt Norwich mellett pár tudok kölcsönadni (küldeni) légyszives jelezzél és küldök listát amiből válogathatnak a lányok. Medei Ágota (agota.medei@kabelnet.hu)

  20. jehudit says:

    Én totál megértem Marcsit. Mi a magyar rendszerben küzdünk, aminek sajnos semmi köze nincs ahhoz, amit Orsi ír. Mégcsak hírből sem hallottunk a mi falusi sulinkban olyan módszerekről, amiket leírt. Kb az a helyzet, amit Eszter leírt.

    Kár homokba dugni ám a fejünket. Hiába mondjuk azt, hogy az angol rendszerben is van hiba, ha egyszer a gyerek azt tartja jobbnak, akkor nyilván tényleg az a jobb. Az iskola van a gyerekért s nem fordítva.

    Jövő szeptemberben indul a nagy központosított oktatás. Nagyon kíváncsi leszek.

  21. nem olvastam végig minden kommentet, elnézést, ha valakit ismétlek, szóval: én értem, hogy miért erőlteted a magyar részt: mert az ember megretten attól, hogy idegen kultúrájú gyereke legyen, abszolút jogosan. de sajnos szerintem óhatatlanul is ez történik, ha a gyerekek az idegen kultúrában végzik az iskoláikat és az a baj, hogy az iskola és a barátok nyelve egy idő után valószínűleg nagyon megizmosodik, míg a magyar egyre halványul, hiába beszéltek magyarul otthon. ez egy állati nehéz kérdés, viszont szerintem sajnos az az igazság, hogy csak akkor lesznek "igazán" magyar gyerekeid, olyanok, akik pontosan értik majd később József Attilát, Mekk Eleket és a Győzike-jelenséget, ha fogjátok magatokat és hazamentek...

  22. Névtelen says:

    "csak akkor lesznek "igazán" magyar gyerekeid, olyanok, akik pontosan értik majd később József Attilát, Mekk Eleket és a Győzike-jelenséget, ha fogjátok magatokat és hazamentek... "

    Viszont ha nem tud csoportban dolgozni, a munkáját nem tudja igényes Power Point prezentációban előadni olyan formában, hogy a külföldi cégtulajdonosok/partnerek/tudományos munkatársak is elismerjék, akkor aztán semmit sem ér azzal, hogy érti a Győzike-jelenséget.
    Mekk Elek és József Attila maximum szórakoztatja, de megélni és majd a gyerekeit etetni azzal nem tudja.

  23. őőő izé...azér nyilván a magyarok közt is vannak olyanok, akik tudnak csoportban dolgozni, képesek Power Point prezentációt előadni, sőt, én ismerek olyan magyart is, aki mindezek mellett még a gyerekeit is tudja etetni és szereti József Attilát is.
    ez az "ér valamit valamivel" ez meg egy érdekes kérdés, mert a külföldi lét sem garancia arra, hogy tökéletes karriered lesz és tökéletes, az élethez abszolút passzoló tudásod.
    megjegyzem egyáltalán nem jutott eszembe itt arról beszélni, hogy mi hasznosabb vagy nem hasznosabb financiálisan, pusztán arról beszélek, hogy tökéletesen megértem, ha valaki aggódik, amiért a gyerekei egy másik kultúrában nőnek fel, hasonló dilemmával küzdök én magam is...

  24. Névtelen says:

    "nyilván a magyarok közt is vannak olyanok, akik tudnak csoportban dolgozni, képesek Power Point prezentációt előadni,"

    Vannak akik megtanulták menet közben (nem az iskolában), de az itt dolgozó külföldi kollégáknak meredekebben ível felfelé a karrierje, és sok magyar megreked egy kulimunkás szinten, holott szakmailag többet érdemelne.
    Sajnos sem a nyelvet rendesen, sem azt, hogy valaki képes legyen több ember előtt előadni a mondandóját (és sok más hasznos dolgot) nem tanítanak meg egy magyar iskolában. József Attilát meg lehet olvasni attól, hogy nem egy magyar iskolában elemezte szóról szóra, hogy vajon mire gondolhatott a költő.

    "a külföldi lét sem garancia arra, hogy tökéletes karriered lesz és tökéletes, az élethez abszolút passzoló tudásod. "

    Persze, ez egyáltalán nem biztos. Angliában sem mindenki atomfizikus. De egy világnyelven magabiztosan (!) tud majd kommunikálni, előadni a gondolatait.

  25. na, ezzel a kommenttel találva érzem magunkat: bevallom, én Magyarországon tanultam meg angolul igen jól (már tanítási gyakorlatra jártam, mikor kimentem Angliába életemben először), piszok jó angol tanárom volt gimnáziumban (másodikban már nyelvvizsgáztam), aztán végül angol szakot is végeztem a főiskolán, később az egyetemen. és igen, kétségtelenül lehet ezzel is vitába szállni, mert sok a rossz angol tanár, aki nem nagyon bírja a nyelvet,de nem is az a lényeg most,hogy magamat fényezzem:)
    a férjem pedig Magyarországon lett kvantumfizikus;) - most épp Amerikában élünk, mert kutatni (úgy, hogy ne halj éhen) azt csak külföldön lehet sajnos - de látod, azér otthon is teljesíthetőek bizonyos feladatok és nagyon sokan nem kulimunkások, sőt...egyébként nem vitatkozom veled, a magyar oktatás végtelenül vacak (az angolt nem ismerem) és én tényleg nem is igazán erről beszéltem, azt hiszem félreértesz; kétségtelenül igazad lehet abban, hogy nagy előny, ha az ember külföldön tanul nyelvet és hasznosítható tudást, ugyanakkor mondom, én másról beszélek, tehát tulajdonképpen nem is vitatkozom veled; én az anyanyelvről, meg az anyanyelvi kultúráról, mint ápolandó valamiről beszélek. (ha jól értem, te azzal szálltál vitába, hogy nem sokat ér a kultúránk és az anyanyelvünk önmagában - igen, lehet, ez egy nehéz kérdés.)
    a sokat emlegetett "mire gondolt a költő"-közhely pedig még csak köszönőviszonyban sincs azzal, amire itt utalni szerettem volna József Attilával kapcsolatban: én a nyelv olyan szintű elsajátítására gondolok, hogy képes legyél nagyon mélyen magadba szívni az anyanyelved kultúráját, képes legyél egy-egy szóból,idézetből kulturális asszociációk egész seregére, legyen az egy olyan borzalmas média jelenség mint Győzike, vagy egy olyan szép verssor, hogyaszongya " a bábok között elaludt a hangya. Szél, a bábokat most el ne fúdd!"

  26. tündérilona says:

    Nekem ezzel a most egyre erősödő (központilag táplált) magyarországi felfogással van a bajom, hogy egy másik kultúrát csak a magyar kárára lehet megismerni. Miért? Miért van az, hogy az az igazi magyar, aki nem nyitott más kultúrára, mert globalizáció meg multikulti..fúj. Nem kéne ennek bedőlni. Meggyőződésem, hogy pl. Marcsi több magyar mesét olvas a gyerekeinek, mint az átlag magyar anya, akit leszívtak a nagyon magyar mindennapok. Aki József Attilát akar olvasni a gyerekének, az elolvassa bárhol is van. Az pedig, hogy valaki itthon, nem garancia J.A-ra, pláne ha átvergődik két gyerek idióta házi feladatán.
    Marcsi, annyira irigyellek és drukkolok, lesz 3 magyar anyanyelvű világpolgár gyereked! A legtöbbet adod nekik, amit egy anya adhat.

  27. ez csuda jó. én, mint a vadmagyar, na ilyet se mondtak még rám:D
    na mindegy, nem magyarázom tovább, aki akarta, szerintem megértette.
    na jó nem állom meg,még egyszer, röviden (kicsit lassabban;)): LEHET József Attilát olvasni külföldön is, csak a külföldön iskolába járó gyerek sokkal jobban fogja tudni azt a nyelvet, amin tanul (és ami nem az anyanyelve), ha az anyja a feje tetejére áll, akkor is, így aztán nem fogja József Attilát érteni olyan mélységeiben, ahogy teszik azt pl a szülei (és bevallom, engem ez zavarna, de persze nem vagyunk egyformák).
    nekem ez komoly dilemma, mivel a gyerekeim Amerikában születtek és fogalmam sincs, hogy hol fogunk végül élni. azt nagyszerűnek tartom, ha egy gyerek belekóstol egy (több) idegen nyelvbe, illetve idegen kultúrába (nem véletlenül jártam angol szakra én magam sem),de...na mindegy, eleget beszéltem már, meg most kicsit nézegettem a többi kommentet is és úgy látom, Marcsi inkább azon aggódik, hogy a gyerekein elverik majd a port, ha nem tudják a magyar tananyagot otthon és nem az a problémája, mint amiről én beszélek...

  28. Névtelen says:

    Tündérilona: nagyon egyetértek veled!!!!

  29. ("Nekem ezzel a most egyre erősödő (központilag táplált) magyarországi felfogással van a bajom, hogy egy másik kultúrát csak a magyar kárára lehet megismerni." - csak halkan jegyzem meg egyébként, hogy ez a bizonyos vadmagyar réteg, aki kisajátította a magyar kultúrát (és akiknek az eszmevilágának hirdetésével gyanúsítasz, ha jól értem; ezt egyébként kikérem magamnak), éppen szegény József Attilát már jó rég a komcsi jelzővel illette és lazán félresöpörte az asztalról...de ez már tényleg egy másik sztori)

  30. tündérilona says:

    Molly Bloom: nem tartalak vadmagyarnak, én itthon élek, Magyarországon, nekem nekem nem itt kezdődik a vadmagyarság. Csak azt akartam mondani, hogy az iskolának sajna nem sok köze van a műveltséghez. Én egész hétvégén a Füstbe ment tervet tanultam az egyébként kitűnő memóriájú gyerekemmel, mert késve jöttem rá, hogy nem értelmezték a verset a suliban. 8 évesen: Midőn, mely bölcsőm ringatá/A kart terjeszti ki.
    Viszont: nemrég olvastam Agatha Christie önéletrajzát. Nem járt iskolába, csak egy évet, hol Egyiptomba, hol Franciaországba vitte az anyja (fantasztikus nő lehetett), volt franciatanára és zongoratanára, sok könyvet kapott. És azt nem lehet elvitatni, hogy az angolok büszkesége és egy művelt nő volt.

  31. tündérilona says:

    Molly Bloom: kb egyszerre írtunk, csak az én gépem halódik, irtó lassú, de próbálkozom. Új megközelítés: nyer annyit a gyerek az itthoni léttel és tanulással, mint amennyit veszít bezárva? A félreértések elkerülése végett: én szerelmes vagyok ebbe a nyelvbe és ebbe a kultúrába. Negyvenen túl feladtam a munkámat, hogy megvalósítsam az egyik álmomat, a külföldiek tanítását magyar nyelvre és kultúrára. De amennyire szeretem ezt a nyelvet, annyira kikészít az a mentalitás, ami itt van. A dilemmádat irigylem. A kultúra megtartásáról: az én sógorom 18 évesen átfutott a határon, azóta az USAban él. 54 éves, akcentus nélkül beszél magyarul, naprakészen tájékozott, pedig még a felesége is amerikai. Csak olvas.

  32. nem, nem, nem és nem, én még mindig nem a műveltségről beszélek, csak példákat hoztam az előbb (úgy tűnik nem kellett volna). én csak annyit mondok (megjegyzem ez a gondolat inkább nyelvészek, semmint politikusok fejéből pattant ki), hogy az a gyerek, aki külföldön jár iskolába, idegen nyelven sajátítja el az alapvető kulturális ismereteket, az nagy valószínűséggel sosem fog olyan szinten beszélni az anyanyelvén, hogy azzal érdemben elmélyülhessen a saját kultúrájában, ugyanis kétnyelvű embereknél mindig megfigyelhető, hogy az egyik nyelv - várhatóan az iskola, a barátok nyelve - sokkal erősebb (és persze idő sincs mindenre sajnos). természetesen sok-sok szempontot figyelembe kell venni, mielőtt ez kimondatik - az én gyerekeim pl lehet, hogy hamarabb fognak angolul beszélni, mint magyarul, na ez egy kicsit azért aggaszt engem, pedig vadul tolom a fejükbe a cini-cinit nap mint nap -, pl hogy az illető gyerek mennyi időt töltött külföldön, mikor tanulta az illető másik nyelvet, milyen otthoni közegben élt, stbstb...Agatha Christie-ről pedig nem tudok nyilatkozni, mert nem ismertem, a könyveit szeretem, de ez csak egy kiragadott példa, igen, nyilván számtalan világpolgár és zseni rohangál a földön, furcsa neveltetéssel a háta mögött, akik mindenféle érveket cáfolnak.
    én személy szerint az iskolát jó dolognak tartom, nekem igenis voltak jó tanáraim, igenis felébresztették az érdeklődésemet egy csomó dolog iránt, igenis megtanítottak gondolkodni, igenis a figyelmembe ajánlottak egy csomó jó könyvet, na meg megtanultam egy idegen nyelvet. és igen, voltak az iskolában borzasztó dolgok, irreális követelmények, dehát azért az élet már csak ilyen: egyszerre van benne egy rakás jó meg rossz dolog, nemde?:)

  33. világos,de a sógorod 18 évet otthon töltött, tehát eleve nem volt kétnyelvű, az egy más probléma ám...
    izgalmas vita, de mennem kell egy kis cini-cinit olvasni:)

  34. zsuzsi says:

    Molly, sajnos rongyosra olvashatod a szadat cinivel, ha ott szuletett, ott no fel, ott jar iskolaba, akkor a magyar nyelv masodik nyelv lesz, a magyar kultura masodik kultura. Ha ez neked nagy gond, akkor haza kell vele telepulnod. Ha mindket szulo magyar, akkor ez kicsit kesobb fog erzodni. Ha nagyon ugyesen, diplomatikusan csinalod, akkor nem fogjak szegyellni a magyart, a magyar beszedet, de ilyenrol is hallottam mar. De a gyerekeknek nem Magyarorszag a HAZA es szerintem irrealis, patetikus probalkozas ezt elvarni toluk, ez kizarolag csalodashoz, surlodashoz vezet.
    Masreszt az iskolai sikereinek orulni fogsz, az meg angolul lesz es eleg hamar ra fogsz szokni, h angolul segits neki, ui magyarul nem lesz segitseg amit mondasz neki. Mert annak h nevezo, az iskolaban nem sok hasznat veszi, parhuzamosan magyarul is megtanitani pedig emberfeletti munka.

    Ahogy anno a gyerekem 4 evesen megfogalmazta, "en felig magyar vagyok, felig olasz es felig angol", ami majdnem fedi a valosagot, mert o egeszen angol, felig magyar es kicsit olasz is, de en nem banom, amit veszit Jozsef Attilan, azt megnyeri Keats-en. Es van remeny, mert ugyan en soha nem nyomtama magyart, volt eleg bajunk amugyis, a gyerek enyhen autista, meg a mindennapok, melo, haztartas, de mostanra elkezdte erdekelni, egy nyelvtankoyvbol tanul magyarul, a kiejtese angolos, millio dolgot tukorfordit, viszont tudja a targyas-targyatlan ragozast, az ikes igeket. Felesleges lett volna ezzel is stresszelni magunkat, lam jott magatol. A szunetekben meg hazarepul, aztan nyomja neki a magyart a csalad. Tudom, ez a tengeren tulrol nehezkesebb.

  35. Derek says:

    Ha megfordítjuk a kérdést, ha te, mint Magyarországon nevelkedett és szocializálódott ember letelepedsz egy másik országban, akkor olyasmi problémákkal nézel szembe, mint amiről beszéltek. Amit Molly ír, hogy a srácok nem fognak kapásból összerakni egy kultúrális asszociációs sort épp olyasmi, mint hogy nézel valamit a tévében, és mondanak valamit, utalnak valamire, amin mondjuk a bennszülöttek röhögnek, te meg csak üldögélsz kukán, mert lövésed sincs mi lehet a humor forrása.
    Nem hiszem, hogy ezzel meg lehetne bírkózni, mert pl Angliában angol vesz körül minden irányból, és egy egész világgal szemben hiába teszed oda magad, nem győzhetsz. Ha kizárólagosságot hirdetsz meg a magyar nyelvre az otthonodban, ha csak magyar irodalmat és kultúrát csöpögtetsz nagy elszántsággal, akkor is csak azokat a dolgokat tudod átadni, amit te magad elhoztál Magyarországról. De lévén a világ eléggé dinamikus, ha elég sok időt töltesz el idegenben, észreveszed, hogy közben az otthoni magyarok is új utalásokat, új asszociációkat szednek fel, és te magad, az otthon szocializálódott egyed is meglepődhetsz. Szóval vesztes csata.
    De amit érdemes, az az, hogy adjunk át egy alapot, amit fel tudnak használni később, ha kamaszkorukban rakják össze a világot maguk körül. Aztán ha ők is akarják, vagy arra van szükségük, akkor később elmehetnek a szüleik hazájába, és megtanulhatják mindazt, amit kihagytak - ha arra lesz igényük.

  36. jehudit says:

    Fura, hogy nem igazán fogtátok mit is akart mondani Marcsi.

    Marcsiék ugye most nem itthon vannak, de lehet, hogy jövőre vissszajönnének. Mivel a lányok suliba járnak, ha hazajönnek vizsgázni kell nekik. Nyilván adva van, hogy mi a vizsgakövetelmény. Ezt ugye meg kéne tanítani a lányoknak adott magyar tankönyvekből és az ajánlott kötelező irodalomban is ott kell lenni.

    Namost a probléma az, hogy amikor előkerül a magyar anyanyelvű tankönyv a csajok és Marcsi kiakadnak. Miért is? Azért mert az angol tanítási módszerhez képest a magyar tankönyvek száraz betűtömegek a lányoknak. A magyar ajánlott kötelező irodalom pedig annyira idegen a gyerekeinek, hogy egyszerűen nem szeretik és kész.

    Vagyis az idegenben maradt magyar szülő próbálja megtanítani azt ami majd kelleni fog majd a vizsgán, de a tankönyvek és ajánlott irodalom nem igazán tudja felkelteni a gyerek érdeklődését. Hiába erőlködik, amikor maga a tankönyv sem tesz erőfeszítést arra, hogy alapinfokat érdekfeszítően adjon elő. Hiába erőlködik, ha a magyar ajánlott irodalom annyira idegen egy mai 10 évestől, hogy csak na.

    Mivel Marcsiék nem tudják, hogy maradnak-e, így ugye, nincs mese, készülni kéne a vizsgákra. De gázos tankönyvekből, gázos ajánlott irodalommal kínkeservesen megy a dolog.

    Kérdés az, hogy mi a bánatért nem lehet végre olyan magyar tankönyveket és ajánlott irodalmat a gyerek kezébe adni, ami felkelti az érdeklődését attól függetlenül, hogy éppen a földgolyó melyik kontinensén csücsül?

  37. Nekem nagyon tetszik ez a vita - olyan jó kis szempontjai vannak mindenkinek, és olyan jó ötletei. Nehéz ez az idegenben magyarok vagyunk dolog, mert persze nem kérdés, hogy igen. De közben meg európaiak is, meg világpolgárok is, ha szabad ilyen nagy szavakat használni. Ha az ember elutazik, kinyílik a világ előtte és olyan sok dolgot lát, hall, tapasztal, amiket szintén szeretne a gyerekének megmutatni. És jó lenne, mindenből a legjobbat kihozni, de ez nyilván lehetetlen. Kisbende kb ugyanannyi mondókát tud, mint a vele egykorú magyarok. De a felét angolul,. tehát számszerűen csak fele annyit magyarul. De akkor ő most vesztett egy fél magyarságot, vagy nyert egy fél angolt? Vagy erőszakkal tömjem a fejét, hogy annyit tudjon, ami mindenütt elvárható? Vagy örüljek neki, hogy kétféle kultúrát is kap?
    A helyzet szerintem annyiban speciális, hogy ma már internet van és szó szerint minden elérhető. Anyámmal naponta beszélek és hallom, hogy mik a hírek. Esténként mostanság Beugrót nézünk a gyerekekkel, mert a Wii elég jó minőségben hozza be a youtube-ot. És kulturális különbségek? A magyar gyerekek között idén épp ugyanúgy a Monster High baba volt a sláger, mint itt. Ha bemegyek a játékboltba, nehezen találok olyan cuccot, amit ne lehetne otthon is megvenni. A világ összement, ez nem kérdés. És lehet, hogy egyre kevésbé kell választani. Ha akarnám, akkor épp a VV sztárok életét is követhetném a net segítségével, hogy a szubkulturáról se maradjak le. Más kérdés, hogy ezt otthon megtenném-e, és vesztenek-e vele a gyerekek, ha nincs meg.
    És könyvekről - sajnos az igazán jó gyerekkönyvek úgy tűnik, hogy angolszász szerzők tollából jelennek meg. Ezeket ők most angolul olvassák. Ami marad (Csukás, Janikovszky, Lázár) én veszem és hozom nekik. De nem feltétlen kell - mert pl az OSZK honlapjáról millió ingyen könyvet lehet letölteni magyarul. A férjem épp a Lassie hazatért olvassa fel a kölyköknek, előtte a Tom Sawyer volt soron, előtte a Koldus és királyfi. Ezeket ő választotta esti mesének, nem volt előtte nagy ideológiai egyeztetés. Nyilván olyat akart, amit ő is élvez és ami elérhető. De ezek nem rosszak.

    A dolgok amúgy egy kicsit változtak mostanság, de még nem szabad megírnom. Talán holnap, vagy azután. :-)

  38. Eszter says:

    Nehéz szituáció, mert bár abszolút kozmopolita vagyok és hiszek abban, hogy hasznos és szép dolog nemzetközi tapasztalatot szerezni egy idegen országban, én pont azért nem szívesen költöznék külföldre később, ha majd gyerekeim lesznek, mert nem tudom, hogyan oldanám meg az általad is vázolt magyar-kérdést. És tudod, ez nem csak vmiféle elvont lokálpatriotizmus vagy "hazafiság" miatt fontos, hanem azért is, mert a gyökerek nagyon nagymértékben meghatározzák, kik vagyunk és hova tartunk (olvastam az idevágó "Balatonos" írásodat is).

    Csak egy random brainstorm: nincs véletlenül könyvtáros vagy könyvesboltban dolgozó ismerősöd? A segítségével tudakozódhatnál arról, milyen ütős, színes képes ismeretterjesztő kiadványok vannak, amik a lányokat megfognák. Az iskolai tankönyvek elég szárazak, viszont egy magyar tájegységekkel, nemzeti parkokkal, állatokkal stb. foglalkozó könyv, magazin vagy DVD talán hasznos lehet. Szívesebben vennék a kezükbe a lányok a szabadidejükben is... Ami az irodalmat illeti: nem kell feltétlenül kötelező, magyar irodalomnak lennie, az is elég, ha nagy nemzetközi ifjúsági könyvsikerek magyar nyelvű változatai, igényes fordításban. Sokkal többet tanulnak, ha színes és hozzájuk közelálló az anyag: akár a Harry Pottert is olvashatják magyarul! A lényeg az, hogy sokat olvassanak magyarul, mert ebben az életkorban ez teszi változatossá a szókincset, helyessé a nyelvtant, írást. Ez tényleg csak ötlet, de teljesen átérzem a dilemmádat!

  39. Névtelen says:

    Marcsi!
    Kicsit hasonló cipőben járok, mint te. Én is görcsölök dolgokon, de a magyar tananyag tanulását feladtam annak ellenére, hogy valószínűleg ősztől már ismét otthon leszünk. Nem kétlem, hogy több, mint két év távollét után igenis fel fogják venni a ritmust, és nem lesz gond velük.
    Vizsgázni - ahogy azt te még jobban is tudod - nem feltétlenül kell.
    Csendben megjegyzem, hogy mikor Angliában kezdtek iskolába járni senkiben nem merült fel, hogy az angol tananyagból vizsgázniuk kellene. Sőt, még angolul sem tudtak, ami szintén nem okozott tragédiát. Ahogy ezt az akadályt is megugrották, meg fogják az otthonit is! Attól, amit itt kaptak, csak többek lesznek, és ezt én tudatosítom is bennük!

  40. ez egy kicsit off:
    én biztos a kakukktojás vagyok, én szerettem a kötelezőket, szerettem olvasni mindent, amit olvasni lehetett, egészen kisgyerekkoromtól. (jó, én otthon is mindenkinek folyamatosan könyvet láttam a kezében, ez tény.)
    talán ezért nem értem, hogy mi ez a nagy hisztéria a "nem megfelelő" kötelezők körül. azonkívül azt is látom, hogy olyan nagyon óvni kell mostanában a gyerekeket a túlterheltségtől: én elit általánosba jártam, versenyistálló volt igen, már ötödikben és mi tanultunk is, egyfolytában. aztán a főiskolán, a harmadéves pedagógia szigorlatomon olyan tételt húztam, amit nem olvastam el, megtanultam viszont történelemből mindent hozzá anno nyolcadikban és mivel valóban megtanultam, ezért emlékeztem is rá. elmondtam, ötöst kaptam...én tanítottam gimnáziumban és nagyon nem tetszett, amit láttam: minden második gyerek fel volt mentve (!!) a nyelvtanulás alól ilyen-olyan nevetséges indokokkal. szóval tudom én, hogy sok baj van az iskolával,a tanárokkal, lehetne mindent érdekesebben tanítani (mondjuk egy jó tanár nyilván úgy is csinálja), de azért szerintem ne csináljunk bolhából elefántot...

    on: "Molly, sajnos rongyosra olvashatod a szadat cinivel, ha ott szuletett, ott no fel, ott jar iskolaba, akkor a magyar nyelv masodik nyelv lesz, a magyar kultura masodik kultura. Ha ez neked nagy gond, akkor haza kell vele telepulnod." hát igen, innen indultam ki én is:)nekem ez nagy gond, de sajnos nem biztos, hogy haza tudunk települni, szóval elképzelhető, hogy meg kell barátkoznom a dologgal.
    és igen, leginkább tényleg az a kérdés, hogy vajon mennyit nyernek ahhoz képest, amennyit veszítenek ezzel?

  41. (egyébként, csak,hogy ellentmondjak magamnak, ellenpéldának itt van nekem a sok mexikói, aki egy büdös kukkot sem beszél angolul...hogy azt hogy csinálják, na azt nem tudom:) jó, nyilván a gyerek, ha iskolába jár, akkor akárhogy nem akarja, megtanul majd angolul)

  42. Névtelen says:

    "ellenpéldának itt van nekem a sok mexikói, aki egy büdös kukkot sem beszél angolul...hogy azt hogy csinálják, na azt nem tudom:)"

    Azért ők nem atomfizikusként dolgoznak :-), hanem valószínűleg a képzettséget nem igénylő munkakörökben. Takarításnál, a mezőgazdaságban nem a magasszintű társalgás a követelmény. Juanita amíg a kádat pucolja, addig nem fog csacsogni a munkaadójával a világgazdasági helyzetről, bőven elég annyit tudnia, hogy: én kád takarítani.
    A másik az, hogy baromi sokan vannak, egy nagyobb közösségként jól elvannak a maguk világában és nincsenek rászorulva arra, hogy a befogadó állam nyelvét elsajátítsák. Amikor Juanita hazamegy a kádpucolásból, akkor egy spanyol ajkú közösségbe megy haza, ahol a férjével, a 14 nagybácsijával és a 63 unokaöccsével (tudom milyen egy latin "szűk" családi kör :-) ) spanyolul karattyolnak.

  43. Névtelen says:

    "talán ezért nem értem, hogy mi ez a nagy hisztéria a "nem megfelelő" kötelezők körül."

    Én imádtam olvasni, gimisként előfordult, hogy az iskolából hazafelé, járás közben is olvastam, néhány kötelezőt még élveztem is. De a Kincskereső kisködmöntől kirázott a hideg, a Pál utcai fiúk szintén nagy szenvedés volt. Nekem nem tetszett. A lényeg pedig az lenne (főleg általános iskolás korban) hogy a gyerek szeressen olvasni. Elhiszem, hogy néhány mű az általános műveltség része, de ha kisiskolás korban olyanokat kell olvasnia, amit utál, akkor az lesz ami néhány osztálytársammal gimiben, hogy eleve bele sem kezdtek, szóltak a tanárnak, hogy írja be az egyest érte.

  44. de nem lehet, hogy ez a tetszik-nem tetszik csak egyéni ízlés kérdése és nem arról szól, hogy hú, ezek rosszak és elveszik a gyerek kedvét az olvasástól? mert mondom, az enyémet nem vették, sőt.
    én pl tuti előbb adom a gyerekem kezébe a Pál utcai fiúkat (ami szerintem tök jó), mint az agyonhájpolt Harry Pottert (ami nekem speciel elvenné a kedvem az olvasástól) (khm) és fel nem foghatom, hogy mér nem a Mester és Margaritát istenítik hasonló intenzitással és nem, nem sznob vagyok, ezek tetszenek és kész:)

  45. zsuzsi says:

    HP elso 2 kotete jo, aztan elkezdte kilora irni oket, a harmadik konyv elso 80 oldalan nem tortenik semmi... (es ami a vicces, a gyerek siman levette ezt alig 10 evesen, az elso kettot boldogan elolvasta, a harmadiktol csak a filmeket nezte meg). Pal uccai jo, de ha minden masodik szot/kifejezest/szituaciot magyarazni kell a gyereknek, mert tenyleg nem erti, akkor nem elvezet olvasni. A kiskodmont gyerekkent is utaltam, nem hiszem, h kisiskolasoknak manapsag ilyen szintu nyomorrol kellene olvasnia, siman csak deprimalo. Masreszt van aktualis nyomor is, ha mar muszaj a szocialis erzekenyseguket fejleszteni. Bar asszem a kotelezo olvasmanyok valogatoi a biztonsagos jatek hivei, nem akarnak aktualpolitikat, erosebb vilagnezeti toltest adni az olvasmanyoknak, marad a majd' 100 eves tortenet.

    Amirol Derek irt, a ket szek kozott a pad ala esesrol, hogy a befogado orszag tortenelme/kulturaja meg nincs, a szulohazae mar nincs, sztem ez idoszakos problema, en ugy erzem, kb 4 ev alatt jutottam oda, h ertem a poenokat meg a nyelvet is (en nullaval jottem ki ide, pasi beszel magyarul), a hianyzo hatterinfot meg igyekszem gyorstalpalon magambaszivni. Ehhez az anyanyelvi, itt felnott hazastars a legfobb forras, a tobbit meg elolvasom (manapsag az internet rengeteg info forrasa, pl eleg sokat tudok az IRA tevekenysegerol, a falunkban 2 bombajuk is robbant, mindkettot naponta latom, erdekelt a tortenet, elolvastam amit lehetett, ami nem ugyanaz, mint anno megelni, de ad ralatast), rengeteg filmet nezek, Monty Python pl remek sztem, h az ember a poenkodast ertse, meg a gyerek persze, aki reven a gyerekdalok/mondokak a kulturank reszei lettek.
    Sztem ez nem akkora problema, legalabbis athidalhato, ha valakinek fontos.

    En is ismerek olyat, aki csak az anyanyelvet beszeli, pedig itt el jo ideje es igy ugye hiaba van hazai diplomaja, takaritasbol el. Az illeto nem magyar, bar europai.

    Letoltottem a netrol a Piszkos Fredet, remelem a gyereknek is tetszeni fog, paluccat felfuggesztjuk kicsit. Legalabb erteni fogja mire gondol a nagyapja (aki sztem kivulrol tud 20 Rejto konyvet), amikor azt mondja neki, h "nem lehet minden pofon melle rendort allitani" :D

    Marcsi, a magyar mondokak fele is epp eleg, plane ha mellejuk ott az angolok fele. Sztem :)

  46. Névtelen says:

    Molly Bloom: igen, persze, egyéni ízlés is. Neked tetszett, de sok más gyereknek meg a kedvét vette el az olvasástól. Épp ezért általános iskolában nem lenne szabad kötelezőket adni, legfeljebb ajánlani, de a lényeg, hogy olvasson a gyerek. Egy jó tanár úgyis felkeltheti az érdeklődést a könyv iránt. És lehet, hogy te a kezébe adod a gyerekednek a Pál utcai fiúkat, lehet hogy élvezettel olvassa, de az is lehet, hogy amikor a harmadik szót (pl. mi az a gitt) kell magyarázni már az első oldalon, akkor unottan félredobja.

    Azt azért ne felejtsd el, hogy minden generáció más. Sokkal több közös mesehőse, kedvenc filmje és gyerekmeséje van egy kislánynak Helsinkiből és egy magyarnak Balmazújvárosból, mint nekem és a gyerekeimnek. Igen, látták a Mirrmurrt, a Mekk Mestert, de őket már ez annyira nem köti le.

    Ma sokkal nagyobb a választék mint annó nekünk, persze most van jó is, kritikán aluli is, de hiába nyomatnám itthon a magyar népmeséket, ha az iskolában a Monster Highről beszélnek. Amit említettél, hogy ha kimennek külföldre, az ott felnövő magyar generációnak nem mond semmit mittomén a Mekk mester, de hidd el, sok minden még a Magyarországon felnövő gyerekeknek sem mond semmit! Most kérdeztem meg a lányaimtól, tudják-e ki az a Barba papa és Barba mama. Halvány lila gőzük sincs róla.
    Ezek után nem hiszem, hogy jogos az a félelem, hogy jaj a kint élő magyar gyerekek miről maradnak le, ezt meg azt se fogják tudni.

  47. Névtelen says:

    Annyit még hozzátennék, hogy a Magyar Népmesékből ha mesélek, akkor soknak olyan nehéz a nyelvezete, vagy olyan szavak szerepelnek benne, amit magyarázni kell. Pl. saroglya és hasonlók. Az állandó magyarázás pedig elveszi a gyerektől azt, hogy a mesébe beleélje magát. Mi pl. most tibeti népmeséket olvasunk, nagyon jó a fordítása, semmit nem kell magyaráznom, persze hogy este vagy azt kérik, vagy a megunhatatlan (a gyerekek számára :-)) Anna, Peti és Gergőt, nem pedig a Kisgömböcöt.
    Állítom egy külföldön élő magyar kisgyerek, akinek az anyukája próbálja a nyelvet átadni, az több magyar népmeséket olvas, több magyar mesét néz dvd-n, mint egy Magyarországon élő magyar gyerek.

  48. zsuzsi says:

    Nevtelen (valaszthatnal vmi nevet, csak a megkulonboztetes vegett :) ), nekem is ez a bajom, h a szavak felet szotaroznom kell mar magamnak is. Viszont, h tenyleg ne legyen nekem semmi eleg jo, a mai irodalom (tisztelet a kivetelnek, nem sokkal talalkoztam) nyelvezete borzalmas. Vagy en szakadtam el hosszu ideje a kortars magyar nyelvtol, de ritka az a konyv, amit elvezek magyarul. A forditasok pedig szinte kizarolag kilora mennek, rigouccas felsofokkal, mikozben sztem a jo fordito nem csak a nyelvet ismeri megfeleloen, hanem maga is irodalmar, kolto, iro. Nem veletlen, h Shakespeare nepszerubb Mao-n mint Angliaban az atlagnepesseg koreben, ui Arany forditasai csudaszepek, elvezhetok (az eredeti Shakespeare-t meg nem nagyon erti a mai angolul beszelo. A gyerek iskolai S konyvei mind 1 oldal eredeti, 1 oldal magyarazat, kb minden sort le kell forditani mai nyelvezetre, vagy az erzsebetkori aktualpolitikat kell ismertetni, h a poen ertheto legyen.)

  49. Névtelen says:

    Szerintem (nyelvtanár vagyok és fordítok is), az idegen nyelven olvasók és a régebbi magyar szövegeket olvasók is túl sokat foglalkoznak azzal, ha egy-egy szót nem értenek. Én se tudtam pontosan, mi a gitt, de ettől értettem a Pál utcai lényegét, bár utáltam. Az Egri csillagokat szerettem, pedig ott se tudtam pontosan, hogy mi pl. a jatagán, de a szövegből ki lehetett következtetni, hogy valami fegyver. Arra kell törekedni, hogy a lényeget értsd. Lomb Kató is megírta, hogy ha krimit olvasol valamilyen nyelven, nem fontos a történet szempontjából, hogy a detektív milyen bokor mögül figyeli a gyanúsítottat.

    Magyarországon élek, de sok kortárs irodalom nem tetszik, és nem szeretek fordításban olvasni. Sok a rossz fordítás. Igaz, én se fordítok (szinkron, romantikus regény) Arany János szintjén, mert nem várják el, az a lényeg, hogy érthető legyen és hamar elkészüljek.

    Manapság rengeteg könyvet ingyen le lehet tölteni a netről valamilyen e-book formátumban, ennek ellenére rengeteg nyelvtanár kollégának eszébe nem jut, hogy olvasson azon a nyelven, amit tanít, (vagy megnézzen egy filmet), mivel nem érti. És ez nagyon szomorú.

    Egyébként, ha sokkoló dolgot akartok olvasni gyereknevelésről, keressetek rá Amy Chua Battle Hymn of the Tiger Mother című könyvére. Nem hiszem, hogy Vekerdi egyetértene.

    Mária (nem az előző névtelen)

  50. Névtelen says:

    Mária:
    Néha nem csak egy-egy szóról van szó, hanem arról, hogy az egésznek a megfogalmazása, a nyelvezete olyan idegen.

    Betty ( a Névtelen :-) )

  51. zsuzsi says:

    A gyerek ma egy hetre elutazott az iskolaval. Bepakolt 2 angol nyelvu konyvet es egy Csukas Istvant, hozzateve, h "kell a gyakorlas, ugye anya" :-)
    Onbizalomban nincs hiany, meglatjuk mire megy vele ;-)

    Maria, en is olvastam Lomb Katot, az tenyleg mindegy, h milyen bokor mogul leskelodik a nyomozo a gyilkos utan, de ha a nyomozo, a gyilkos es a leskelodes szavak is magyarazatra szorulnak, akkor hamar elfogy a lelkesedes.

  52. Névtelen says:

    Molly Bloom: bizonyára jó iskolába jártál. Melyik középiskolába? :)

  53. Molly says:

    kérlek szépen, egy no name középiskolába, ma Ady Endre, egy darabig annak idején Kassák volt - nem jó iskola, viszont nekem szerencsém volt a tanáraimmal. egyébként inkább az általános iskolám volt marha jó (Trefort), de mára már sajnos elkurvult.

  54. Névtelen says:

    Molly, fokozatosan kell fejleszteni. Amíg semmit nem ért belőle valaki, addig nem érdemes regényt a kezébe venni, vannak pl. könnyített olvasmányok is.

    Egyébként úgy tanultam meg németül, hogy sokat néztem a tévét. Első alkalommal egyetlen szót sem értettem belőle (az iskolában nem tanultam). Azután egyre többet. Nem akartam tudatosan megtanulni, csak nagyon tetszett gimis koromban egy sorozat, ami magyarul nem ment. Sokat vívtak benne, azt értettem, hogy ki kivel. :)Azután belejöttem és néztem mást is, utána elkezdtem tudatosan is tanulni. Ebből látszik, hogy a sorozatfüggőségnek is van haszna. A kép rengeteget segít a megértésben.

    Az miért olyan nagy baj, ha idegen a nyelvezete, ha egyébként a történet érdekes? Nem mondom, hogy minden betűt elolvasok egy klasszikusból, ahol 40 oldal leírás van egy épületről, de azért élvezhető részek is szoktak lenni, és nem árt meg, ha véletlenül tanul az ember egy új szót. De tényleg az a titka, hogy azzal foglalkozz, amit értesz, nem azzal, amit nem.

    Sajnos sok gyereknek rossz a szókincse. Nem ott kezdődik a probléma, hogy Jókait nem értik, de a Harry Potter magyar fordítását sem.

    Szerintem is jobb lenne, ha több kortárs, őket érdeklő dolgot olvasnának az iskolákban, meg vidámabb könyveket, de mindig meglep, amikor valaki azt mondja, hogy valami kötelező teljesen elvette a kedvét az olvasástól. Annyi könyv van, ha valami nem tetszik, lehet mást is olvasni. (Persze bizonyos korig a szülőnek is van szerepe, hogy ad-e a gyerek kezébe mást is.) Azt viszont még soha senkitől nem hallottam, hogy látott egy szörnyű filmet és ezért soha többet nem néz meg egyet sem.

    Különben egy helyen, ahol fordítottam, a szerkesztőnek az volt az utasítása, hogy ne használjak hosszú összetett mondatokat és idegen szavakat. Idegen szó ott kezdődik, hogy autó és probléma. Ja, és felnőtt olvasóknak szánták.
    Mária

  55. Zsoofi says:

    Azta! Jó nagy port kavart fel ez a bejegyzésed!
    Én csak azt szeretném kérdezni, hogy olvasásügyileg a Pöttyös könyvek nem játszanak? Lehet, hogy túl avittak a mostani gyerekeknek, de én ebben a korban imádtam őket. És igen, a halálosakat meg ki sem nyitottam. A Pál utcai fiúkat addig voltam hajlandó elolvasni (azt is csak szigorú felügyelet mellett), amíg Nemecsek jól volt. Utána kinyitni sem voltam hajlandó a könyvet. De a Pöttyösöket mind elolvastam. Többször is.

  56. Névtelen says:

    Mária, a különbség szerintem abban van, hogy filmet nem kötelező nézni, könyvet viszont kötelező olvasni. Az rögtön más, ha nem kényszerítenek, hanem a saját szórakoztatásomra tapasztalhatom ki, hogy mi tetszik, meg mi nem. Ha a kötelező olvasmány nem tetszik, akkor nem tehetem le és nem kereshetek másik könyvet, ami esetleg tetszene, hanem ha belegebedek is el KELL olvasnom, mert ha nem, akkor jönnek a retorziók: egyest kapok az iskolában, a szüleim leszidnak / megvernek emiatt, ha nem kapok jó jegyet, akkor nem tudok jó helyen tovább tanulni. Ezzel szemben egy filmet simán kikapcsolhatok, ha nem tetszik. El sem kell kezdenem nézni, ha a tartalma alapján nem találom érdekesnek. Senki nem fogja aztán megkérdezni tőlem, hogy milyen színű volt a cipőfűzője a huszonharmadik jelenetben a főhősnek. És ha mégis megkérdezné valaki, és én nem tudnék válaszolni rá, annak sem lenne semmiféle következménye, hanem zajlana tovább az élet retorziók nélkül. Ha csak az olvasást tennék kötelezővé és nem írnák elő, hogy mit muszáj, hanem lenne egy, a korosztálynak megfelelően összeállított ajánlott lista, amiről lehet választani (de ha a szülő olyat akarna a gyerek kezébe adni, ami nem szerepel rajta, azt is elfogadnák), azzal sokkal többre lehetne menni szerintem.

    Eszter - Sydney

  57. Névtelen says:

    Eszter, teljesen igazad van, hogy jobb lenne egy korosztálynak megfelelő lista, amiről lehetne válogatni, de a szülő ettől függetlenül is adhat a gyerek kezébe könyvet. Ötödik-hatodik osztályig sok iskolában csak évi egy kötelező könyv van, és az Egri csillagokig ezek nem túl vastagok. Emellett azért elég sok mindent lehet a szülő segítségével otthon is olvasni.

    Probléma persze, hogy sok gyerek nem tud készség szinten olvasni. Ötödikes szülőktől hallom, hogy ők olvassák fel a tankönyvet a nem diszlexiás gyereknek, mert egyedül nem érti. Sok gimnazista hangos könyvként hallgatja a kötelezőket, mert csak lassan tud olvasni. Ismerőseim negyedikes kislányának A két Lottit kellett elolvasnia és hetekig kínlódott vele, hogy milyen hosszú, nem tudja elképzelni, nagymama olvasta fel, stb. Az osztálytársa egy délután kiolvasta, de annak a gyereknek sokkal többet olvastak otthon, kicsi korától, és később sokkal többet gyakorolták az értő olvasást, úgy hogy ő észre sem vette. Felolvasott anyának, hogy ne unja a mosogatást, elmesélte apának, hogy mit olvasott,ha nem volt képes a könyv, rajzoltak a történet alapján és lefűzték, mint egy mellékletet stb.

    Nekünk kötelező volt mindenféle szörnyű filmet nézni a gimnáziumban. Jancsó és egyéb magyar művészfilmekre úgy vitték az egész iskolát, mint a koncertekre. Nem lehetett kikapcsolni vagy kimenni.

    Sok pöttyös könyv szerintem ma is jó. Sokan szeretik a Szent Johanna gimit (Leiner Laura). Kb 11 éves kortól fölfelé tökéletes. Az eddigi öt kötetben senki sem halt meg. Böszörményi Gyulának rengeteg kissé akciósabb könyve van. Kb, mint a Harry Potter, csak magyar és finnugor mitológiával. Azt hiszem, a Jonatán könyvek kisebbeknek is jók. A grufti sorozat talán inkább tiniknek. A Gergő és a Rontásűzők köztesek. Elrejtve bennük egy csomó történelmi ismeret, például a tatárjárás. Letölthető verzió: https://sites.google.com/site/doorkonyvei/boeszoermenyi-gyula

    Szabad itt linket megadni?

    Barba Papa azt hiszem eredetileg francia. Valószínű, hogy a párizsi szülők is most panaszkodnak, hogy a mai gyerekeket nem érdekli.

    Mária

  58. Névtelen says:

    A Két Lottit én legalább háromszor olvastam ki, annyira szerettem :) De az is igaz, hogy engem igyekeztek értő olvasásra nevelni. Még Pöttyös könyvet is olvastam, pedig az még inkább anyukám korosztályának készült, amikor ők voltak gyerekek.

    Szerencsére minket soha nem vittek filmekre, a Honfoglalást is megúsztuk. Ill. egyszer a magyartanár felhívta a figyelmünket, hogy az Aranyember aznap este lesz a tévében, ha valakit érdekel.

    A legnagyobb problémát mégis abban látom, hogy siettetik az ismeretek elsajátítását a gyerekekkel, nem hagynak semmire sem elég időt. Ha igaz, amit hallok, hogy egy elsősnek szeptembertől decemberig kell megtanulnia olvasni, ráadásul úgy, hogy értse is, amit olvas, az elég elszomorító. Igen, vannak olyan gyerekek, akik már úgy mennek elsőbe, hogy tudnak olvasni, de azért adni kéne esélyt annak is, aki akkor kezdi tanulni. Ebből a szempontból jobbnak tartom az angol rendszert.

    Eszter - Sydney

  59. Névtelen says:

    Igen, ez abszolút igaz. Mindent siettetnek. Nekem az olvasás jól ment,de rengeteg problémám volt a matematikával. Mire megértettem volna valamit, már mást kezdtünk. Eredmény, hogy rengeteg ember egyáltalán nem tud semmit.

    Persze minden tanár jó a saját tárgyából, és nem tudja elképzelni, hogy a diák, mit nem ért ezen. Nekem is nehéz volt belátni, hogy a tanítványaimnak nem egyértelmű a tőhangváltós igék ragozása. Biztos a matektanárom is úgy érezte, hogy a koszinusz a legkönnyebb dolog a világon.:)

    Mária

  60. Persze, hogy szabad linket megadni! Sőt!!! Kérek mindenkit, hogy ha vannak jó linkjei, nehogy magában tartsa ám! Segítsünk egymásnak, ahol csak lehet!!! Nekem ugyanis azért az derül ki a hozzászólásokból, hogy itten mind jót akarunk a gyerekeinknek, csak hát olyan nehéz csinálni is, meg rájönni is, hogy mi a jó!

  61. Névtelen says:

    "Ha igaz, amit hallok, hogy egy elsősnek szeptembertől decemberig kell megtanulnia olvasni, ráadásul úgy, hogy értse is, amit olvas, az elég elszomorító"

    Változó, elég vegyes a körkép, az egyik környékbeli iskola akkor került le a listámról, amikor meghallottam hogy egy elsős kislánynak ínhüvelygyulladása lett a sok írástól, és legalább hárman az osztályból (elsősök!!!!) napi gyomorgörccsel mennek a suliba.

    Máshol már mondogatják, hogy nem sietnek, alaposan veszik a betűket és nem követelmény, hogy decemberre olvassanak a gyerekek.

    Betty

  62. Névtelen says:

    Egy jo link a temaban:

    http://www.multilingualliving.com/2012/02/17/are-you-ready-for-the-language-challenge/#comment-57637

  63. Névtelen says:

    Sziasztok,
    nem tudom még nézi-e vki ezt a bejegyzést. Nagyon köszönöm a téma felvetését (bár értem, hogy az eredeti téma kicsit más volt). Én is úgy érzem, hogy a gyermekeim identitását próbálom 'megalapozni' a magyar nyelv-irodalom-tananyag átadásával. Vhol attól félek, hogy mi lesz velük, ha 20 év múlva megkérdezik tőlük, hogy akkor ők most kicsodák-micsodák? Fognak vajon tartozni vhova (ezt remélem), vagy nem fognak tartozni sehova (ettől rettegek)? Attól hogy angolul tanulnak mindent nem lesznek angolok, viszont hogy lesznek majd magyarok, ha pl. nem értik a Győzikét (az utóbbi rossz példa, tudom). Ismer közületek vki olyan magyart, aki már évtizedek óta külföldön él? Ott mi történt? Köszönöm, Csilla

  64. Csaba says:

    Kedves Hozzászólók!

    Kérlek, benneteket, hogy gondolkodás nélkül mondjátok el magatoknak a következő szavak jelentését, magyarázatát.

    zsoltár, éretlen tojás, mész, vályogfala,
    pöfeteg, emberállatok, eperfáról, tarlóra,
    ficserékelnek, embercsirke, duzmaszkodva, duruzsolni,
    rezegve, ágosfa, tarisznya, papsajt, gyöngyösök,
    zubbonyt, tornácok, rocskából, csuprot, ökröndözöik,
    miskulanciát, moslékot, korpával, szekerének, csalamádé

    körte-muzsika, életem hajlatáról, tót, fakupáját,
    vásárkút, játékosponyván, tilliózott, csattotgott,
    fülemüle, süvölteni, pirók, csikorgatni, csíz,
    pápaszenét, pillék, vánkoskája, vackomon,

    Bunsen-lámpa, minutumban, verkli, csinnadrattásan,
    tülköltek, lóvasúti, kocsisok, cselédlány,
    zsebtintatartóját, gigerli, viaszkos-vásznat, antracén,

    Ha mégis elakadnátok, gondolkodjatok el. Ezt várják el nap mint nap egy alsós gyermektől.
    A fenti szavak közül mennyi található meg az aktív szókincsetekben?

    Csaba

    Ui: A koszinusz tényleg könnyű, öt perc alatt el lehet magyarázni.
    Igaz, kell hozzá a négy alapművelet és a szorzótábla ismerete.

  65. Enikő says:

    Mi egy nagyon jó Bp melletti suliból jöttünk el (Palánta, a reklám helye :-) ), pontosabban magántanuló a lányom, mivel próbaidősök vagyunk Spanyolországban - a jövő eldönti, maradunk, vagy hova tovább. Én a másodikos lányomat szándékosan nem akartam még berakni spanyol suliba, eleve az életkora miatt (otthon évvesztes) harmadikba rakták volna. Szeretném, ha tökéletesen tudna írni - olvasni magyarul, és a tanárnő is úgy gondolta, hogy itt egy suli és otthon párhuzamosan az ottani tananyagot folytatni délutánonként nagyon megterhelő lenne. Én nem bánom, szeret olvasni, de Ő választ; a matekkal jóval előbbre jártunk, igy most lazíthatunk; a környezetismeretet a mindennapjainkba szövöm (pl. múzeumlátogatás, közlekedés,). Szerintem épp elég gyereknek egyféle tananyag, nem csodálom, hogy nem akarják a magyart. A kevesebb néha több elvet alkalmazom a tanulásban :-)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...