Írtam egy hosszú bejegyzést a spanyolos blogomra arról, hogyan is lettek angol magántanulók a gyerekek, mit kellett ehhez intézni és hogyan is zajlik ez az egész. Ha valakit érdekel. Emellett a csajok is szorgosan írják a blogjaikat, érdemes abba is belenézni, Bíbor például megírta, hogy milyen volta francia útja, Borsika pedig azt, hogyan is támadta meg őt egy leopárd. És ez nem vicc, tényleg megtörté
Volt fogorvos, eső, bosszúság és szorongás. És íme itt az első helyi bejegyzés a spanyol blogon.
Pakolászás közben a kezembe akadt Bende ovis naplója, amit akkor adtak a kezünkbe, amikor kiírattuk. Ha másik oviba visszük, akkor ezt kell magunkkal vinni, mondták. De ha nem visszük, akkor meg tartsuk meg emlékként. Szép, vastag mappa, jó sok dolog van benne – és nagyon izgalmas olvasmány. Bende alig három hónapig járt az angol nursurybe, amit csak azért nevezek ovinak, mert mi otthon így becéztük. Igazából ő a kicsik bölcsis csoportjába
Évtizedek óta ez az első szeptember, ami nem az iskolakezdésről szól. Nézem az utcán az ünneplőbe öltözött gyerekeket és olyan rettentő furcsa, hogy ez most nekünk kimarad. A lányok ugyanis még nem mennek iskolába. Pontosabban nem úgy, ahogyan eddig. Sok-sok tűnődés után úgy döntöttünk, hogy magántanulók lesznek. De nem Magyarországon, hanem Angliában. Nehéz ám úgy keverni a lapokat, hogy mindenki jól járjon ebben a mi országok közötti csavargásunkban.
Valljuk be, a be, a blog címe lassan okafogyottá válik, hiszen már nem Angliába irányulunk, hanem Spanyolországba. A balatoni nyaralás afféle köztes állapotként még megenged pár posztot, hiszen se itt, se ott nem vagyunk, és eddig úgy mindegy volt, hogy hová írok, hiszen csak várunk, készülődünk, pihenünk és rendet rakunk magunkban és magunk körül. De lassan kezdem azt érezni, hogy inkább a Három gyerekkel irány Spanyolország blogot kéne írnom.Nem,
18 doboz, 250 kiló nagyon fontos holmi és egy csurig tömött ház, amiben már eddig is két háztartás minden vacka zsúfolódott össze. Az eredmény? Pakolok egész nap és még hol a vége...Amikor Angliában dobozoltam, nagyon pontos tervem volt arra nézve, hogy mit kell Spanyolországba vinnünk és mi lesz az, ami jöjjön haza Magyarországra, mert nem kell magunkkal vinni. A csomagok nagy részét persze könyvek és ruhák alkotják.Csak arra nem gondoltunk, hogy
Sok-sok éve vagyunk Vodafone előfizetők. Előfizetéssel. Ezt nem mondtuk le Anglia miatt sem. Jól jöhet még az a magyar szám – gondoltuk, és nem csak akkor, ha hazajön az ember. Nekem Angliában is mindig be volt kapcsolva a magyar mobilom is. Hátha hív valaki, vagy SMS-ezik. Nem is tudom, hogy tragikus vagy vicces, hogy épp most hallgatott el. Legalábbis én nem tudok vele telefonálni.Előrebocsátom, amit most leírok, nem arról szól, hogy a magyar cégek
Be kell vallanom, beleszerettem az okostelefonomba. És nem csak én - az összes gyerekem odavan érte. Ha nem vigyáznék, egész nap rajta lógnának, pedig direkt nincs netem rajta, van viszont rajta jópár app, és egyre több. Mindenkinek az, amit szeret.Nem akarok itt előadást tartani, mert harmatosan kezdő okostelefonozó vagyok még, de aki még nálam is kevesebbet tud, annak elárulom, hogy az "app" nem más, mint egy program, amit letölthet az ember a
Három gyerek, Balaton, nagy kert, sok munka és mobilnet. Ezek a kifogásaim arra nézve, miért nem írok gyakrabban. Minden nap eltervezek egy komplett blogbejegyzést, aztán amikor 10-kor a gyerekekkel együtt beájulok az ágyba, rájövök, hogy nem is fontos az egész, inkább alszom. Pedig fontos, mert nagy dolgok történnek itt, amiket nagyon is meg kell örökíteni, mielőtt a homályba vesznek.Ezer éve tervezem már, hogy megírom, Bende milyen sokat beszél
Az elmúlt napokban rá kellett jönnöm, hogy két év Anglia kiölte belőlem azt a könyöklős agressziót, amire kishazánkban szükség van. Csak lesem, hogyan tülekednek, tolakodnak az emberek és képtelen vagyok felvenni a régi ritmust. Sőt, mi több, nem is akarom.Először a strandon jöttem rá, hogy valami nem stimmel, ahol két pénztár volt nyitva és egy kisebb család állt előtte. Én meg szépen beálltam mögéjük, míg a férjem röhögve nem közölte velem, hogy
Bevallom, nem akartam írni az utolsó Angliában töltött napjaimról, mert nem volt kedvem rágondolni sem. Az elmúlt két évnek ugyanis ez volt a mélypontja. Olyan érzésem volt folyamatosan, mintha egy nagy fekete felhő lebegne fölöttem és elszívná belőlem az életerőt és életkedvet is. Mintha minden elromlott volna, és úgy éreztem, hogy csak akkor jönnek rendbe a dolgok, ha végre mindent lezárunk és hazamegyünk. Azért sem akartam erről írni, mert nem
Nincs mit szépíteni, rendesen belazultunk, mióta Magyarországra érkeztünk. Persze próbálhatom azzal magyarázni a dolgot, hogy előtte pörögtünk ezerrel, betegeskedtünk, idegeskedtünk, de a tény attól még tény marad, lelassult körülöttünk az élet és ez most nagyon jólesik. Furcsa azzal szembesülni, mennyire gyorsan telt el ez a két év. Azok az ismerősök, akik nincsenek napi kapcsolatban velünk, egymás után hűlnek el: tényleg, két éve mentetek el?
A telefon arra való, hogy telefonáljunk. Sokáig azt hittem, hogy ez ennyire egyszerű kérdés. Hiába jöttek az újabb és újabb okostelefonok, amelyek mindenféle extrát tudnak, engem ez eddig teljesen hidegen hagyott. Minek nekem egy puccos, drága darab, magyaráztam a férjemnek, Kisbende majd megkaparintja, földhöz vágja, elrontja. Majd ha nagyobb lesz. Hogy én mekkorát tévedtem...Nem vagyok oda a technikai újdonságokért, nem lelkesedem a legújabb márkájú
Az valami elképesztő, hogy négy óra múlva indulunk Magyarországra. Az pedig egyenesen döbbenetes, hogy el is készültünk a pakolással. Ráadásul, hogy igazi csodák is legyenek, ma volt az első olyan nap három hete, hogy mindenki láztalan volt a családban. Persze tudom, a dolgok még négy óra alatt is változhatnak - de azért mi reménykedünk, hátha ezt már simán megússzuk.Az elmúlt pár nap azért nem volt könnyű. Hétfőn Borsi is belázasodott, így ő az
Húsos tortát nem eszem! - jelentette ki a lányom az első napon, amikor Angliába érkeztünk. Nem sejtettem, hogy ezzel a mondattal két évnyi mindennapos mi-is-legyen-a kaja-ma mizéria kezdődik, és a gyerek által megevett ételek száma szép lassan eléri a nullát. (Legalábbis erősen megközelíti...)Előrebocsátom - nekem, személy szerint semmi bajom nincs az angol koszttal. A hagyományos angol ételek zömét finomnak találom. A krumplipürével borított sült
