Hát nem volt jó éjszakám. Estére persze megjött a fájdalom. Nem valami éles, hasító - inkább olyan tompa, feszülő. Szó szerint olyan érzés volt, mintha minden mozdulatnál szét akarnának nyílni a varratok. Én meg a jó kis fantáziámmal szinte láttam is.A nagy baj az volt, hogy semmilyen póz nem volt kényelmes. Háton fekve nyomott, oldalt fekve húzott, hason fekve meg zsibbadt a kezem, amit ilyenkor a hasam alá teszek. Így hát keltem óránként. Kisbende
"Fogalmunk sincsen róla hogy ez micsoda" - tárta szét a kezét a doktornő amikor a hátamon lévő kinövést vizsgálta. Akkor már jópár perce. Még a főnökét is behívta, de a legtöbb, amit az adatlapra tudtak írni, hogy "abnormal mole". Ami bármi lehet. Ez a mondat nem az, amit szeret az ember hallani, amikor orvoshoz megy. Ezért én nagyon is örültem, amikor azt a verdiktet hallottam, hogy leveszik. Igazából ez az anyajegy kérdés a hátam közepén már jópár
Bende két éves lett. Szerintem ez a legszebb életkor. Pontosabban most kezdődik, és olyan öt éves korig tart. Ebben az életkorban igazán felhőtlenül lehet a gyereknek örülni. Nincsenek vele szemben nagy elvárások, még a szülő az isten és napról napra okosodnak. Előtte sok az aggodalom, ha suli elkezdődik, akkor meg sok a kötelesség. Nem mondom, előtte is édes, aranyos minden kisbaba. És utána is fantasztikus nézni, hogyan formálódnak egyre nagyobb,
Tudjátok, van amikor minden összejön. Nekem múltkor a vásárlással voltak nehézségeim. Nem azt kaptam, amit rendeltem, ha mégis, akkor rossz volt a méret és még a könyvesboltban is kétszer számlázták a cuccot. Volt egy nagy reklamációs köröm, és örömmel jelentem, hogy minden rendben. Persze nem volt minden olyan nagyon egyszerű.Ugye ott volt a könyvesbolt, ahol lehúzták a kártyámat, majd visszaadták, hogy nem jó és kápéval kifizettem végül amit kellett.
Mostanában elég sokan kérdezik tőlem, hogy vannak-e már barátaim itt Angliában. Mintha valahogy ettől függne, hogy jól érezzük-e itt magunkat. Persze formálódnak ismerettségek, amiket akár barátságnak is lehetne nevezni. Csak én nem nevezem annak. Mert szerintem ezek a külföldön kötött haverságok még nem állták ki az idő és a nehézségek próbáit.Azt hiszem, abban mind egyetértünk, hogy attól még, mert magyarok vagyunk és véletlenül egy városba vetett
Már régóta lesem a számlálót, hogy hány állandó olvasóm van, és feszülten vártam, mikor éri el a számuk a százat. Mert bár a blogstatisztikából látom, hogy ennek jóval többszöröse olvas, de azért a száz "követő" mégiscsak jó kis kerek szám.El is határoztam már régen, hogy ha a százat elérjük, akkorjátszunk. Mert az tök jó dolog, és mert mindig imádtam más blogokon is a játékokat, bár még soha nem nyertem. :-) Mivel ha én kézműveskednék nektek valamit,
A hajótörés nem metafora a mi életünkben, hanem egy izgalmas iskolai feladat. Ez ugyanis az a téma, amit ebben a harmadévben Bíborék megtanulnak.Harmadévet mondok, de ez nem azt jelenti, hogy Bíbor harmadikos lenne. Ötödikes. Amire amúgy nagyon büszke, hiszen otthon csak negyedikes lenne, és jólesik neki a gondolat, hogy évet ugrott. Ami ugyan technikailag nem igaz, egyszerűen itt más az iskolai osztályok életkori beosztása. A harmadév pedig csak
Vannak dolgok, amiket olyan teljesen természetesnek vesz az ember, hogy még beszélni se szokott róla. Ha megkérdezik, hogyan kérem a teámat, álmomból felkelve is tudom a választ: tejjel, pici cukorral. Errefelé mindenki így issza. De tegnap este belém hasított a kérdés, hogy fogalmam sincsen róla, hogy miért.Azt persze tudom, hogy én miért iszom így. Amikor jó húsz éve először jártam Angliába, el voltam képedve, hogy milyen drága egy pohár tea a
Amikor majd 15 évvel ezelőtt a férjemmel összeköltöztünk igazán kevés cuccunk volt. Pár használt bútor, pár doboz ruha, néhány edény - és rengeteg könyv. A férjem öccse volt a fő társ a cipekedésben, aki a nap végére megjegyezte, ő csakis analfabéta nőt fog elvenni, mert ennyi könyvet brutális munka költöztetni. Pedig akkor még töredéke nem volt meg a mai könyvgyűjteményemnek. A nagyja persze Magyarországon maradt - de nem panaszkodom, már itt is
A helyzet az, hogy abbahagytam a korit. A negyedik tanfolyamra már nem iratkoztam be. Nagyon jó, hogy van három szép vizsgám, tudok előre-hátra menni - de megmondom őszintén, hogy az ugrásoktól meg a fél lábon siklásoktól nagyon féltem. És bár nagyon élveztem az egészet amikor csináltam, de a félelem nem múlt el. Ezért úgy döntöttem, hogy menjenek csak a csajok tovább. Én a félelem helyett inkább kipróbálok valami mást. De mit - ez volt a nagy kérdés.Három
Gyerekeink fejlődését figyelni izgalmas utazás. Néha csak les az ember, hogy merre visz az út. És mindig vannak meglepetések. Mert minden gyerek tud valami olyat produkálni, amit senki más, akit ismerünk. Kisbende például mostanában egyre többet morog. Mint a kutyák. Ha nem tetszik valami neki, ha mérges, ha nem akar enni, vagy ha még álmos és aludni szeretne. De legalább már nem harap, így szerintem ez kifejezett előrelépés. A hiszti, az viszont
Az valami elképesztő, hogy az én nagylányom már tíz éves. Mert hát kérem, hová tűnt az a tíz év? És vajon ezzel most tényleg vége a gyerekkornak? Nézem, nézem a csajt, és képtelen vagyok elhinni, hogy beléptünk a tinikorba, és mostantól majd jajj lesz nekem, mert kamaszodni kezd. Hiszen még mindig gyerek. Sőt, kislány. Aki ha választani kell az újságosnál, még mindig Disney hercegnős újságot kér. Pont mint amikor ovis volt. És még mindig nem unja.
Mostanában állandóan arról álmodozom, hogy máshol kellene élnünk. Tudom, röhejes, hiszen mi eleve máshol élünk. Mégis, most költöznék, mennék innen bárhová, ahol meleg van, vagy napfény, vagy legalábbis olyan minden, mint régen. Vannak időszakok, amikor minden összejön. Nem kell nagy dolgoknak lennie, elég hozzá, ha túl sok a munka. A nyamvadt határidők, amiket egyre nehezebb betartanom. Mert jó ez az otthonról írok újságot dolog, de valahogy mindig,
Napok óta nyavalyogtam már a családnak, amiért nincs csizmám. Ami itt Angliában nem akkora katasztrófa, mínusz 1-2 foknál nem megy lejjeb a higanyszál. De mosta hétvégén esett a hó, és a kis félcipőm mégse volt komfortos. Ekkora családban nem kis kihívás megszervezni egy teljesen gyerekmentes órácskát, márpedig semmiképp nem akartam az egész bandával cipőt próbálni, nélkülük is tök stresszes az egész. Kezdődik azzal, hogy 35-ös a lábam. Ami már
Nagyon sok jópofa dolgot tanultam is a tavalyi matekórán, amiről nem írtam. Ditke blogját olvasva döbbentem rá például arra, hogy például soha nem említettem nektek, mire is jó egy félbevágott banán.Angliában a geometriát elég korán elkezdik tanulni a gyerekek. Borsi egyik első angol szavai között volt a 3D shape és a 2D shape, és a különbséget úgy magyarázta el neki a tanár, hogy 3 dimenziós tárgy az, amikor a kezeivel úgy csinál, mintha egy gömböt
Angliában nincs farsang - de ez nem azt jelenti, hogy a gyerekek ne öltözhetnének jelmezbe. Öltöznek bizony, nem is egyszer. Az egyik alkalom épp most adódott, a Nemzeti Mesemondó hét alkalmából. Lassan már hagyomány nálunk, hogy a jelmezbálra csak előző napon kezdünk készülni. Először magamat hibáztattam azért, hogy mindig ilyen utolsó pillanatban kapkodunk a jelmezek után, de aztán rájöttem, hogy annyira nem fontos ez az én gyerekeimnek, hogy
