Származási hely: Három gyerekkel irány Anglia!Megmondom őszintén, hogy ez a Világörökség-látogatósdi beette magát a fejembe. Merthogy azért ha valaki megnézi, hogy mik ezek, az láthatja, hogy nagyon jó kis lista. Vettem hát egy vastag könyvet az angol világörökségi helyszínekről, és elhatároztam, hogy amennyit csak lehet végiglátogatunk. Az uram persze annyira nem volt annyira beleszeretve az ötletbe, mint én. Merthogy mi Budapesten is világörökségben
Származási hely: Három gyerekkel irány Anglia!Végre mindenki egészséges és az idő is jó, hát újra felvettük az útilaput és a hétvégét tömény utazással töltöttük. Egy régi jó ismerőssel kezdtünk - a Blenheim kastéllyal.Angliában általában őrült drágák a belépőjegyek - de nagyon sok helyen kínálják fel azt a lehetőséget, hogy a napijegyet ingyen éves bérletté lehet változtatni. Ez mindjárt barátibb megoldás, ráadásul leveszi az "egy-nap-alatt-mindent-muszáj-megnézni"
Származási hely: Három gyerekkel irány Anglia!Vettem ma egy tök jó piknik-plédet. Ez annyiban más, mint a sima pokróc, hogy az alja vízálló réteggel van borítva. Ne feledjük, ez Anglia, ahol azért gyakran esik és sokszor nedves a fű. Az angolok mégis imádnak piknikezni. A sima takaró pillanatok alatt átnedvesedne, hát kitalálták ezt a vízálló réteget és így tök jó. De nem ez a lényeg, hanem a minta. Angol zászlós. Bevallom, én nagy bolondja vagyok
Néha kétségbe ejt, hogy én beszélek a leggyengébben angolul az egész családban. Na jó, Kisbende kivétel, de tartok tőle, ha elkezd oviba járni, simán lepipál. Nem tudom, hogy ez hogy fajult idáig, de elhatároztam, hogy igenis tennem kell ellene. Ha nem akarom, hogy a végén úgy menjünk haza, hogy én még mindig bénázok az angol múltidők között és a lányaimat kell megkérnem, hogy javítsák ki a helyesírási hibákat az írásaimban.Nem mondom, napi szinten
Ez már a második díjam, amit a blogért kapok, és bár tudom, hogy a komoly újságíróknak egy ilyen macis díjakkal nem illene büszkélkedni, meg örülni neki, de nekem azért bearanyozta a napom. És nem csak mert macis, hanem azért is, mert olyasvalaki gondolt rám, akit én is olvasok és szeretek, jelen esetben ez Ditke, akiről épp nemrégiben írtam a gyámügy kapcsán és nagyon kíváncsian várom, hogy az ő valós kis szappanoperája merre fog még kanyarodni.
A PKU a mi életünkben olyan, mint egy búvópatak. Tudjuk, hogy ott van, állandóan halljuk a robajlását, hiszen erre építkeztünk. De nem téma, mert nincs jelen. Néha azonban feltör. És ilyenkor az érzelmek olyan durván tudnak elragadni, hogy magam is meglepődök. Mindig csodálkoztam azon, amikor felnőtt PKU-sokkal beszélgettem, hogy a legtöbben titkolják a betegségüket. Nem mondják el a munkahelyen, az iskolában, a távolabbi ismerősöknek és nagy
... hogy én sem úsztam meg. :-( Nem is tudom, miért reméltem. Tegnap este 10-kor, miközben a fotókat válogattam már éreztem, hogy fáj a hasam. Görcsöl. Mintha ha valaki a beleimmel játszana ugrálóköteleset. A jó hír, hogy csak egyszer hánytam - a rossz, hogy az inger egész éjjel velem maradt, gyakorta kiűzve az ágyból. Így nem sokat aludtam. Egészen reggel 9-ig, amikor is mély álomba merültem. Most jól vagyok - csak hát állatira kimerült. Bújok
A múlt héten azt hittem, hogy Bíborkám hányós betegsége, Bende feje és az én hátam elég áldozat volt az isteneknek. Pedig az csak a nyitány volt, az előadásnak pedig még nincs vége. Előre szólok - ez bizony nem egy szép bejegyzés, és a hányás szó többször fordul elő benne, mint az egész blogban eddig összesen.Nem tudom, hogy a hányós vírus mennyi ideig lappang, de úgy tűnik, akár egy hétig is képes rá. Mert éppen egy héttel Bíborkám péntek esti hányós
Ezt a két szót nagyon gyakran hallani Angliában. A fordítása szó szerint az lehetne "Egészség és biztonság". De valójában egy mindent szabályzó, alapvetően az emberek biztonságát szolgáló - de ma már erősen túlzásba vivő biztonsági rendszerről van szó, ami az élet minden területét érinti. Ez az egész H&S-dolog (bocsi, de rövidíteni fogom ezután) olyan szinte átfonja az angolok életét, hogy lehetetlen kikerülni. Mi először akkor találkoztunk vele,
A férj szerint az egész pechsorozat az én hibám, merthogy én nyitottam fel Pandora szelencéjét azzal, hogy elmentem leszedetni az anyajegyet a hátamról. És biztosan ez az oka annak, hogy a sors azt mondta, ha meg akarjuk ismerni az angol egészségügyet, akkor csak tessék, indul a túra...Persze Bíbor kezdte. Mindig ő szokta. És csakis akkor, amikor szünet van. Most komolyan, hol van még rajta kívül olyan gyerek, aki úgy osztja be a betegségeit, hogy
Megírtam a múltkori szerelmetes posztomat Kisbendéről, majd amint posztoltam rájöttem, hogy rettentő fontos dolgokat kifelejtettem, amiket pedig kár lenne nem leírni. Így hát folytatom a leltárt, hogy milyen is az én kétévesem.Hát először is alszik. Mindenféle trükk, módszer nélkül, egyszerűen megérett rá. És ez azért jó, mert tanulva a lányokkal tapasztaltakból már nem görcsöltem rá a témára, hanem hagytam mindent a maga ritmusában történni. Semmi
Pár hete új hobbim van. Mindig is nagy fotómániákus voltam, de eddig csak a családtagjaimat fotóztam szenvedélyesen. Mióta a gyerekeim megszülettek, tízezernél is több fotó készült róluk. Mostanában azonban azzal a gondolattal kacérkodom, hogy lehetne ez az én új szakmám is akár. Amiben az lenne jó, hogy ellentétben az újságírással, akármelyik országban lehetne művelni.Persze ez még nagyon messzi álom. Egyenlőre ott tartok, hogy bújom a fotós könyveket,
Nagy tételben fogy nálunk a zöldség, gyümölcs. Persze "csak úgy" nem eszik meg. Azt szépen le kell mosni, fel kell aprítani és eléjük kell rakni. Nem panasz. Örülök, hogy eszik és még jobban örülök, hogy meg tudom venni. Mert szinte minden nap, amikor nekilátok pucolni, eszembe jut, amit az egyik PKU-s gyerek mondott. Hogy ő mennyire szeretne egyszer gyümölccsel jól lakni. Merthogy a gyümölcs drága dolog, és a PKU-s diéta amúgy sem olcsó, hát gyümölcsre
Olvasom, hogy Horvátország is szeretne csatlakozni az Uniohoz, de sokan úgy vélik, ostoba döntés lenne. Olyan, mintha a Titanicra akarna jegyet venni valaki. Ezek szerint én a Titanicon utazom? Óh, igen, néha tényleg így érzem.Ez az egész Unio ügy gyakran előkerül - hiszen számomra, és még sok-sok más külföldön élő magyar számára pont az Unio jelentett szabadságot. Azt, hogy ott élhetek, ahol csak akarok, mehetek-jöhetek szabadon szinte egész Európában.
A játéknak tegnap este vége lett. A jelentkezők nevét ma reggel kis cetlire írtam, összehajtogattam és bedobtam Bende egyik teherautójába. Majd a férj húzott. (Bende nem akart.)És a nyertes...Gabi 86lett. Akit ezúton kérek, hogy küldje el a postacímét az emilcímemre. Ezt a jobb oldali oszlopban az 'About me' felirat alatti fotóra kattintva tudhatja meg. Köszönöm mindenkinek a játékot és remélem, hogy a nyertes örülni fog, amikor megkapja! A következő
