#Post Title #Post Title #Post Title

Én és az Unio


Olvasom, hogy Horvátország is szeretne csatlakozni az Uniohoz, de sokan úgy vélik, ostoba döntés lenne. Olyan, mintha a Titanicra akarna jegyet venni valaki. Ezek szerint én a Titanicon utazom? Óh, igen, néha tényleg így érzem.

Ez az egész Unio ügy gyakran előkerül - hiszen számomra, és még sok-sok más külföldön élő magyar számára pont az Unio jelentett szabadságot. Azt, hogy ott élhetek, ahol csak akarok, mehetek-jöhetek szabadon szinte egész Európában. Én szeretem az Uniot. 1993-ban, amikor megalakult, teljesen elérhetetlen, messzi és nagyon menő dolognak tűnt, amihez nekünk soha nem lesz közünk. Emlékszem, hogy néztem minden egyes határállomáson, amikor az Uniosok külön sávban húztak el, míg mi, keletiek ültönk a sorban órákon át és vártunk.
2004-ben úgy tűnt, hogy vége a másodrendűségnek. Mi is nyugatiak lettünk. Mehettünk, amerre akartunk, mindenféle korlát nélkül. Hiszen az Unio lényege éppen ez: az egész kontinens legyen egy nagy közösség, és az emberek választhatják ki, hol dolgoznak, élnek, tanulnak. És ez egy szuper dolog.
És nem arra gondolok most, hogy elmehetnek a jó szakmájú emberek oda, ahol többet kereshetnek, hanem arra, hogy utazni, máshol élni igenis jó. Más tájakat, embereket szokásokat megismerni nagyon is hasznos, mert azt jelenti, hogy elfogadóbb és toleránsabb lesz az egész társadalom. És nagyon sokan vagyunk úgy, hogy most ugyan másutt élünk, de egyáltalán nem azt tervezzük, hogy soha többé nem megyünk haza. Pedig van néhány dolog, amiről tudom, hogy ha itt hagyom nagyon fog hiányozni. Mert bár otthon ebbe nőttem bele, távol kerülve nagyon is látom, hogy ami nálunk van ugyan elterjedt, de nem feltétlenül természetes.
Itt Angliában például ami nagyon jó, az a rendszerek tisztasága. Nincs korrupció, nincs hálapénz és ami nekem nagyon tetszik, mindenki végtelenül udvarias. Lehet azt mondani, hogy ez csak a felszín, de ki nem állom, hogy otthon, ha sorban állok, a mögöttem lévő, tuti, hogy a seggembe nyomja a kosarát, és ha lassan fizetek, minimum pofákat vág, nagyokat sóhajt, és esélyes, hogy be is szól.
Itt ez elképzelhetetlen - az emberek tényleg nyugodtan állják végig a sorukat, ha neked jönnek bocsánatot kérnek, a pénztáros kedves és ráérős. És senki nem siettet.
Otthon engem mindenki kioktatott. A lifetesnéni, a kórházban, hogy miért nyomtam meg kétszer a gombot, a nővér a kórházban, hogy miért nem tudom, hogyan kell a gyerek lázát csillapítani, a könyvtáros, hogy hogy képzelem, hogy késve hoztam vissza könyvet, a felszálló utasok a villamoson, hogy miért nem megyek már arrébb ... és mindenki! És ilyenkor nem kedvesen mondják el, amit jobban tudnak, hanem agresszíven, hogy én érezzem magam rosszul. Az ember amúgy hozzászokik ehhez a modorhoz, hiszen mindenhonnan ezt kapja.
Aztán kijön ide és meglepetten veszi észre, hogy jéééé, tök máshogyan is lehet kommunikálni. És bár az első napokban-hetekben rajta van az emberen a kényszer, hogy beszóljon a anyukáknak, amiért sapka (sőt, cipő) nélkül viszik sétáltatni a gyerekeiket, aztán rájön, hogy ez igenis illetlen dolog. Akkor is, ha otthon, ahol felnőtt ez egy megszokott. És hogy így élni, jönni-menni nagyon is kellemes.
De ami még ennél is sokkal nagyobb változás, hogy Angliában azt feltételezik az emberről, hogy normális. Hogy nem akar lopni, csalni, hazudni. Például nekem van egy olyan kártyám, amivel itt ingyen kapok gyógyszert, ha kell. Otthon is volt egy ilyen Borsinak, úgy hívták, közgyógy. El nem tudom mondani, hogy azzal mennyi brutálisan sok adminisztráció volt. Évente megújítani, felülbírálni, beadni, kérvényezni. És persze mindig vinni kellett mindenhová, még abba a patikába is, ahol már ezerszer elvették és beírták az adatait.
Itt viszem a kis receptemet a patikába, mutatom a kártyát - mondja a nő, neki az nem kell. Csak ikszeljem be hátul a rublikát, hogy nem kell fizetnem. Semmi igazoljam magam még ezer más okmánnyal és adjam be két példányban három munkanappal előtte. Egyszerűen ikszeljem be én, magamnak és elhiszik!
Na, ezek azok a dolgok, amitől itt az ember jól érzi magát. Felnőtt, kompetens embernek. Ellentétben Magyarországgal, ahol mindig azt feltételezik, hogy lop-csal-hazudik. És muszáj is, mert a magyar szabályok betarthatatlanul sunyik, alattomosak és igazságtalanul érthetetlenek.
Itt van Ditke esete, akivel olyan dolog történt, amitől én dobtam egy hátast. Két orvos, három éve költöztek Spanyolországba. Persze a gyerekeikkel. Unios tagország, megtehetik. És most, hogy megszüntették otthon az állandó lakcímüket (hiszen kinn élnek...) megkereste őket a gyámügy, hogy engedély nélkül vitték ki a gyerekeiket az országból (micsoda????? nem Unio vagyunk???) tehát most millió papírt kell beadniuk, ha nem akarnak bajba kerülni. Többek között egy spanyol szociális munkás megy ki hozzájuk, hogy környezettanulmányt készítsen, hogy jó helyen vannak-e a gyerekei. Merthogy ha nincs otthon állandó lakcímük, akkor már kivándorlónak minősülnek, nem ideiglenesen külföldön tartózkodónak, és arra más nem az Unios szabályok érvényesek, hanem egy 1952-es magyar törvény.
Nyilván az ember, ha csak róla lenne szó, elküldené a sunyiba az ügyintézőt. Gyere értem, találj meg, vigyél el, büntessél meg és nagyokat röhög, mert ez nyilvánvalóan életidegen jogszabály. Évente sok-sokezer magyar megy külföldre és persze viszi a gyerekét. Akit amúgy a gyámhivatal szerint suliba se lehetne adni az ő engedélyük nélkül. (Kérdem én, magyar ismerőseim, ki rendelkezik ilyennel???)
De nem lehet röhögni, mert a gyerekével nem játszik senki. Minimális esélyt nem akar annak adni, hogy a gyereke kerüljön bajba. Tehát most Ditkéék intézkednek ezerrel, millió pénzt költve a hivatalos fordításokra.
Csak nem értem, hogy akinek nincs otthon állandó lakcíme, az miért kivándorló? Itt, Angliában például sok embernek nincs saját ingatlana. Bérelnek. És ez Nyugat-Európa sok országában így van. És mennek ide-oda. És akinek otthon mondjuk a bank elvette és itt keres egy újra valót, az miért akarna kivándorolni? Nem akar. Haza akar menni, csak otthon nem tud annyit keresni, mint itt.
De ennél is durvább, hogyan jut valakinek még eszébe is, hogy egy normális, jól szituált házaspárt azzal fenyegessen, hogy elveszi a gyerekét? Nincs tényleg otthon sok olyan szegény sorsú gyerek, akivel a gyámügynek foglalkoznia kéne?
Komolyan mondom, olyan indulatokat kelt bennem a magyar ügyintézés, hogy időnként fel tudnék robbanni. És ilyenkor mindig eszembe jut hogy miért is jöttünk mi el. És nem a pénz és nem az angol nyelv volt a fő ok - hanem az, hogy a saját gyerekeim egy tisztább, átláthatóbb rendszert lássanak és tapasztaljanak maguk körül.
És igaz ez a sulira is. Valamelyik nap Adri barátnőm elküldte egy angol anyuka kommentjét a magyar iskoláról. Egy angol pár, aki Magyarországon él, és az első félévet magyar suliban töltötte a gyerek. De mostanra elmérgesedett a helyzet, így átíratják a nemzetközibe. Mert a gyerek folyamatosan kapja a fekete pontokat, és most már tök hülyének érzi magát. Pedig csak azért kap fekete pontot, mert mondjuk nincs kihegyezve a ceruzája. Én ezen még fel se háborodtam annyira, mikor olvastam. Hát igen, kaptam ezért én is fekete pontot, amikor kicsi voltam, túlérzékenyek ezek az angolok, gondoltam. Akkor döbbentem rá, hogy ez mekkora hülyeség valójában, amikor elmeséltem a lányaimnak és ők nem is értették. Mert hát miért nem adott a tanító néni neki akkor egy hegyezőt??? Miért kell ezért fekete pontot adni?
És igazuk van. Tényleg hülyeség. És halálosan boldog vagyok attól, hogy ezt ők így látják. Hát ezért kell világot látni.

14 Responses so far.

  1. Ditke says:

    Nagyon jól megfogalmaztad, persze nem véletlen, hogy nem én vagyok az újságíró, hanem Te :-)
    Annyi fejlemény van a dologgal, hogy ma beszéltünk a szociális munkással, aki legalább annyira értetlenül állt a dolog előtt mint mi, de nagyon kedves és segítőkész volt. Remélem gyorsan túlesünk ezen az egészen.

  2. Enikő says:

    Az a legelkeserítőbb még ebben a magyar átláthatatlan jogszabály-tengerben, hogy maguk a minisztériumok és a felsőbb szervek jogászai SEM ismerik őket, a "kisember" pedig ki van szolgáltatva és elhiszi azt, amit egy feljebbvaló hivatal mond (és nagyon sokszor rosszul!!). Persze amikor egy-két esetben a kisember nem nyugszik bele, és átrágja magát jogszabályok és törvények tengerén és talál hozzá ügyvédet és akár még nyer is, arról persze hallgat mindenki mint a sír. Amig "fent" nem mutatnak példát, addig ugye "lent" sem lesz rend.

    Suli. Néhány kivétel van, de kevés. Én nagy Vekerdi-hívő vagyok, bár azt a szabadságot, amit Ő adna a gyereknek, azt néha túlzásnak tartom, így nálunk egészséges "félút" van. Nálunk nincs a suliban 8 éven át jegyes értékelés, csak szöveges; nincs fekete pont, meg boszorkány, meg esőfelhő (ilyet is hallottam), ha beszél a gyerek órán; vannak viszont közösen felállított szabályok, amit be kell tartani. Mennyivel másképp hangzik mondjuk félévkor, hogy "Évi, ebben a félévben kicsit figyelmetlenebb voltál az órákon, igy több hibád volt az osztásban, de bízom Benned, hogy a következő hónapokban sokkal jobban fogsz koncentrálni" vagy elintézni egy 3-as osztályzattal? Nem mindegy! És amit a Gibraltári gézengúzok blogban is olvastam, hogy a magyar iskolának csak a tökéletes gyerek jó; nem a közös élmény számít, hanem hogy HIBÁTLANUL csinálj mindent. És ez a rossz. Mert nincs két egyforma gyerek, egyforma tudással. Mindenki másban jó - de mindenki jó valamiben! És ezt kell észrevennie a jó tanárnak, és ehhez mérten elvárni a gyerektől a teljesítményt. Ehelyett a legtöbb suliban az első félév után megutáltatják a gyerekkel a tanulást :-(

  3. Névtelen says:

    Unio hosszu o! Igy: 'Európai Unió'.
    Egyebkent Magyarorszag egy nonszensz hely, ha nem lenne ki kene talalni. Javaslom irj a kulfoldon elo, autoval hazalatogato magyarokra vonatkozo jogszabalyrol is... mar csak azert is, hogy sokakhoz eljusson. Nevetseges, szanalmas! Sajnos otthon meg csak nyiladozik egy nyugatibb gondolkozas.

  4. Én még nem merem elhinni, hogy ilyen törvény tényleg létezik. Miszerint ha az ember külföldi rendszámú autóval hazalátogat, akkor millió papírt kell magával vinnie, közjegyzővel hitelesítve, hogy igazolja, életvitelszerűen él külföldön, különben elkobozzák az autó papírjait és leállítják a járművet. Olvastam én is, de ez már olyan agyrémnek tűnik, amibe még nem ástam bele magam. Főleg mert úgyse megyek haza innen autóval, szóval még nem érint. De hogy egy Bécsben élő magyar család hogy old meg egy hétvégi családlátogatást, arról fogalmam sincsen...

  5. MuciFoci says:

    Nem kellett volna bevezetniük ezt az egész hülye rendszert ha nem tették volna lehetővé a szlovákiai kiskaput.
    Egyébként megesett már svájci magyarokkal is hogy az autójukat csak úgy ukkmukkfukk elvették tőlük.

    Esetleg meg lehet próbálni hogy az igazoltató rendőrhöz az autó országának megfelelő nyelven szólni. Garantált hogy a biztos úr nem fogja tudni felvenni a fonalat. Ismerős mesélte hogy amikor igazoltatták angol rendszámú autóját, az ablakot letekerte és a rendőr csak nézett be rá. Eltelt pár másodperc, úgyhogy a helyzetet oldani akarván megkérdezte magyarul hogy miben segíthet.

    Mire a rendőr:

    Fú de jó hogy beszél magyarul! Nézegetem itt a rendszámot hogy GéBé, mondtam is magamnak hogy jó lesz összeszedni a német tudásomat...

  6. JuditAu says:

    Egy baratnom is hasonlo cipoben jar, csak eppen neki innen, Ausztraliabol kene ezt inteznie... Itt meg olyan szervezet sincs, akiket ki lehetne hivni, hogy irjanak egy kornyezettanulmanyt! De a magyar ugyintezo holgyet ez nem erdekli, oldja meg!
    Csak bologatni tudok a cikkedet olvasva, rengetegen nem a jobb fizetes miatt koltoznek kulfoldre, hanem az elhetobb korulmenyek miatt.

  7. Gizike says:

    Tudom sokszor ismétlem magam de 2 hónap alatt is annyi mindent tapasztal az ember külföldön. Valóban Angliában nem lihegnek, köhögnek a sorban a nyakadba, nem ütnek meg a kosárral itt normális emberként néznek rád még akkor is ha te csak egy "bevándorló" vagy. Mi is hasonló cipőben járunk nem a pénz miatt hanem, hogy a gyermekem világot lásson! Magyarország a mai napig nem tudja eldönteni hogy hová is akar tartozni. Nyugatra vagy keletre! És ez baj.

  8. Eszter says:

    Én is gyakran tűnődtem már azon, miért Budapest az egyetlen város a világon, ahol a metró mozgólépcsőjén nem jobbra állnak az emberek, hanem össze-vissza. Világjárt emberként jól látom az itt leírtakat, ugyanakkor valahol az is furcsa, amikor mindig Magyarországot hozzuk ki az elmaradott, fejletlen, poroszos tanyának, szemben a szabad, bátorító, inspiráló, toleráns világközeggel (tudom, te nem sarkítottál ennyire, de sokan megteszik). A gyerkőcös példánál maradva, itt az ellenpélda: http://www.dailymail.co.uk/femail/article-2101786/My-soft-parenting-monsters-children.html - igen, az angol oktatásra jellemzőbb jutalmazós módszernek is vannak hátulütői. Vagy ott az angol sorozat, ami nálunk is megy Spektrumon, a világ legneveletlenebb tinijeiről. Mind angol gyerekek, akiket szinte csak jutalmaztak, ritkán büntettek... Én azt mondom, ezek végletek: a minden apróságért feketepontot adó tanító néni épp úgy véglet, mint az a pedagógus, aki úgy véli, a gyerek majd megtanul olvasni, ha eljön az idő, és nem baj, ha nincsenek elvárások, kicsi még a gyerek 8-10 évesen. Nincs még gyerekem, de én egyik pedagógusnak sem örülnék a csemete oktatásában: annak sem, aki feketepontot ad minden offos apróságét, és annak sem, aki semmit nem vár el a gyerektől (pl. azt sem, h a megfelelő felszerelésre odafigyeljen, tehát legyen nála ceruza, amit használni tud). Nem kell leszidni, de azért kell egy gyengéd figyelmeztetés, nevelés. Érdemes megnézni a híres karriertanácsadó-közösségi média királynő Penelope Trunk otthonoktatós oldalát: http://homeschooling.penelopetrunk.com/ - ő ugyan nem angol, hanem amerikai, de többször is kifejti, h szerinte az angolszász oktatási rendszer az Óvilágban és az Újvilágban egyaránt elcsúszott egy olyan irányba, ahol már gyermekmegőrzésről van szó, lexikális tudásra alig tesz szert a gyerek, és társadalmi szabályokat sem tanul... Szóval van ennek egy másik véglete is... és sztem a kettő között van az igazság.

    ps.: Hú, nekem tök fura volt 1993 olvasni az EU kezdeteként, de aztán leesett, h a maastrichti szerződésre gondolsz. :) Bennem tudatosan mindig az volt, h ugye 1957-ben alakult az Unió, de tény, h magát az Unió nevet a maastrichti szerződés után kapta... még ha előtte is az volt, ami. :) Az viszont fix, h Magyarország nem 2007-ben, hanem 2004-ben csatlakozott. :)

  9. A 2004-gyel igazad van, melléütöttem :-)
    És abban is, hogy sokan támadják az angolszász oktatási rendszert és magyar szemmel is találni benne kivetni valót. Én is keveslem időnként a tárgyi tudást amit kapnak, és jobb szeretném, ha kicsit "hajtanák" őket. De kérdés, hogy otthon, akit hajtanak az valóban jobban tanul? A magyar gyerekek okosabbak? Jól neveltebbek? Nem lehetne nálunk is találni olyan kamaszokat, akik simán beillenek a neveletlen tinisorozatba? És az a gyerek, aki fekete pontot kap arra, mert otthon hagyta a füzetét, vagy mert nem tudja a szorzótáblát, az a jövő hétre bepótolja, vagy magasról tojik rá? Bármelyik megtörténhet.
    Én azt tudom, hogy az én gyerekeim nagyon sokat tanultak itt és kifejezett örömmel mennek iskolába.
    Nekem itt azt mondta egy nagyon szuper tanárnéni, aki felnőtteket is tanít, hogy a végére a gyerekek ugyanoda jutnak, akár stresszeljük őket, akár nem. Aki tanulni akar, okos és érdeklődő, az megtalálja a módját, hogy tanulhasson. Aki meg nem akar, azt nem lehet rákényszeríteni. És tudjuk mind, ki korábban ér meg, ki később. És nem lehet azt mondani, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik...

  10. Hella says:

    Ez a gyámhivatalosdi nagyon durva! Eszembe nem jutna, hogy ekkora marhaság létezik a világon ...

    MuciFoci: nekem is ez jutott elsőre eszembe az autós agyrémről, hogy meg se szólalnék magyarul. :D

  11. Lacapi says:

    "De ami még ennél is sokkal nagyobb változás, hogy Angliában azt feltételezik az emberről, hogy normális. Hogy nem akar lopni, csalni, hazudni."

    Sok dolog különbözik, de ez tényleg lényeges. A multkor egy üzletben a fizetöautomatából nem tudtuk kivenni a visszajáró 20 eurost. Az ügyfélszolgálatos szó nélkül kivette a kasszából, és visszaadta. Fel sem merült, hogy mi csalni akarnánk. Otthon a "tuskó" áruházban 3-szor kell veszekedni valakivel, mire egy duplán lehúzott termék árát visszaadják...

  12. A magyarországi mindenkinek beszólogatós stílus is az oktatási rendszerünkben gyökeredzik. Az emberek a saját frusztrációikat élik ki ezekben a beszólogatásokban. Egy átlag magyar iskolában a tanárok folyamatosan stresszelik a gyerekeket. Nem a magas tanulási elvárások azok, amik egy gyerek fejlődését elősegítik. A szocializálódás annál inkább. Gondoljatok bele, hogy a 18 éves korig tanultakból mennyit használunk a mindennapi életben.

  13. Unknown says:

    Sziasztok,
    Az lenne a kérdésem, hogy tudjátok-e, hogy Angliában hova lehet fordulni, ha szükségem lenne valakire, aki készít egy környezettanulmányt?
    Köszönöm előre is,
    P

  14. Szerintem ilyet Angliában nem csinálnak. Több FB fórumban olvastam már, hogy kéri a gyámúgy, de azt is, hogy itt nem foglalkozik ezzel senki. El kell küldeni egy iskola-látogatásit, esetleg egy nyilatkozatot, hogy dolgozol, vagy annak valami bizonyítékát, lakásbérleti szerződést és ennyi. De mondjuk tőlem soha, senki nem kért ilyesmit.

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...