#Post Title #Post Title #Post Title

Coventry? Én szeretem...

Zsuzsi egy korábbi bejegyzésemhez írt hozzászólásában azt mondta, hogy "mixed message" amit közvetítek Spanyolországgal kapcsolatban, és ezen jól elgondolkodtam. Aztán pedig úgy döntöttem, hogy tiszta vizet öntök a pohárba.

A helyzet az, hogy eldöntöttük, ősszel Spanyolországba költözünk. Persze közbejöhet még valami óriási magánéleti vagy világméretű krízis, de azért ha a világ megy tovább azon az úton, ahogyan eddig, nekivágunk és kész. Eldöntött tény.
Hogy nekem efelől kettős érzéseim vannak, szerintem teljesen normális.Legyünk őszinték, igenis nagy dolog egy idegen országba költözni, pláne ha annak a nyelvét se beszéli az ember. Megmozgatni öt embert, ebből két iskolásat és egy kétévest, lakást találni, iskolát és megszervezni mindenki életét nagy feladat. Itt is eltartott majd egy évig, míg kiismertem magam a szokások, viszonyok között, pedig legalább az angollal olyan óriási gondom már kezdetekkor se volt.
Azt gondolom, az is teljesen normális, hogy nem vágyom el feltétlen egy olyan helyről, ahol alapvetően jól érzem magam. Sok minden van, amit igenis fáj itthagyni, de szerintem ennek azért örülni kell, az lenne nagyon gáz, ha semmit se sajnálnék, mert akkor az azt jelentené, hogy itt nagyon rossz nekünk, ami nem igaz.
Spanyolországot pedig várom - minden nap tanulom a spanyolt, nézegetem az ottani blogokat, levelezek pár emberrel és gyűjtöm az infókat. Alapvetően pedig optimistán állok hozzá, mert ha eddig öt alkalommal jól éreztem magam az országban, akkor szerintem a költözés se lesz rossz. Illúzióim azonban nincsenek - nem lesz könnyű, senkinek. De azt remélem, hogy a végén (és azért az legalább 1-2 év a mérleg pozitív lesz.)
Furcsa amúgy nekem, hogy a hozzászólásokban mindenki Coventryt hibáztatja, amiért el akarunk költözni, mintha feltétlen rossznak kellene ahhoz lenni, hogy az ember el akarjon menni valahonnan. Mintha csak a rossz mozgathatna, a jövendő jó nem. Mindenki azon győzköd, hogy ha nem itt éltünk volna az elmúlt két évben, akkor annyira beleszerelmesedtünk volna az Egyesült Királyságba, hogy eszünkbe se jutna soha-soha itt hagyni. Ez több okból is furcsa nekem.
Egyfelől ne feledjük: ez csak egy blog. Az életünk töredékét se írom le benne. Egy dolog azonban a kezdetektől fogva le van írva benne feketén-fehéren: mi nem akarunk Angliában letelepedni. Ez soha nem volt benne a terveinkben. Ráadásul soha, egy percig nem panaszkodtam amiatt, hogy bajom lenne a várossal. Nagyon is tudatosan költöztünk ide és most, hogy Spanyolország városai között hezitálunk, gondoltam megírom, hogy mi vezetett minket éppen ide, Középföldére, hátha másnak is hasznos lehet.
Emlékszem, két éve, amikor Magyarországon csomagoltunk, mindenki ugyanazt kérdezte tőlünk, amit most: miért akarunk elköltözni? Nem jó nekünk ott, ahol vagyunk? És a válaszom most is ugyanaz. De igen, jó.
És mégis, akkor már pár éve gondolkodtunk azon, hogy jó lenne másutt is élni. A férjemmel mindketten töltöttünk hosszabb időt egyetemistaként más országban és jó volt. Egyszerűen klassz dolog megtapasztalni, hogy másutt milyenek az emberek, a szokások, az ízek, az illatok. Eleve jó dolog utazni, de másutt élni meg annál is jobb, mert sokkal mélyebben kerül bele az ember egy kultúrába.
Amikor eredetileg szóba került, hogy akkor hová, a férjem azt mondta, legyen Spanyolország, tengerparttal, napsütéssel, jókedvű fiestákkal. Én meg azt, hogy legyen Anglia, mert az angol nyelv az hasznos és én mióta elkezdtem angolul tanulni, imádom ezt az országot. A hasznosság elve győzött és én. Így kerültünk ide. De már az első perctől nyilvánvaló volt, hogy nem örökre jöttünk és hogy az én álmom után jön majd az övé is. Miért is ne?
Coventry véletlenül került a képre. Tudtuk, hogy nem akarunk Londonba menni, mert ott nem tudjuk megfizetni a lakásárakat. De fogalmunk sem volt arról, hogy akkor hová. A sors, a véletlen és persze Borsika PKU-ja döntött.A magyar dietetikusunktól kaptunk 3-4 emilcímet és több itteni dietetikussal is felvettük a kapcsolatot, és a birminghami válaszolt először, ráadásul nagyon barátságosan. Megírta, mely városok tartoznak hozzá, és mi meg eldöntöttük, hogy akkor itt fogunk lakni. Egyikben az ötből. Hozzáteszem, egyikről sem tudtunk semmit korábban. Akkor még azt sem, hogy a birminghami gyermekkórházban sokkal jobb az ellátás, mint Londonban (ezt ottani PKU-soktól tudom) és hogy a világon először ebben a kórházban kezeltek PKU-t diétával, tehát óriási a tapasztalatuk, rengeteg programot csinálnak és nagyon lelkes az egész csapat. 
Vicces amúgy számomra, amikor arról írnak emberek, hogy mi mindent kellett volna tudnunk Coventryről, mielőtt ideköltöztünk. Megnézném amúgy, hogy amikor ő először idejöttek, pontosan tisztában voltak-e Anglia történetével, arról, melyik térség, rész miről híres. Most már két év után én is tisztábban látom a megyéket, a városokat, a történelmi tényeket - de messze vagyok még attól, hogy tanácsot adjak másoknak. Különösen azért, mert mindenki mást keres, amikor külföldre költözik.
Amikor mi ideköltöztünk, csak azt tudtuk, hogy NEKÜNK miért lesz jó Coventry. Például azért, mert az ország közepén van és nagyszerű csillagtúrákat tudunk majd innen tenni és bizony ez nekünk fontos szempont volt.
A városnak egy csomó jó tulajdonsága később derült ki. Például az, hogy sok itt a bevándorló, ami amúgy iskolaszempontból kifejezetten jó volt. Mert a lányok sulijának óriási tapasztalata volt abban, hogyan kezelje azokat a gyerekeket, akik nem beszélik a nyelvet és úgy ülnek be egy tanórára. Vannak ismerőseink, akik tiszta angol közegben élnek és nagyon szeretik - de például a gyereküket el kellett hozni az oviból, mert az óvónők egyszerűen nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy nem beszél angolul.
Az is fontos volt számomra, hogy olyan helyen lakjunk, ahol jó a tömegközlekedés, mert én nem vezetek. Tudom, ezen bármikor változtathatok, hiszen van jogsim, de nem akartam, pláne nem másik irányban. Coventryben nem csak jó a közlekedés, de gyalog is elérek szinte minden boltot, ami fontos. És olcsó! Tudom, ez egy nagyon kicsinyes szempont - de nekem nagyon jó érzés volt, hogy van a környéken egyfontos, vagy Primark, vagy Tesco.
Két évvel ezelőtt szinte egyszerre költöztem ki Angliába az unokahúgommal és amikor az otthoniaknak meséltünk, mintha két különböző országból érkeztek volna az élményeink. Én innen Coventryből írtam, ő meg Londontól délre. Én arról áradoztam, hogy milyen finom és friss itt a zöldség, ő arról panaszkodott, hogy minden ízetlen. Én vittem haza az olcsó és nagyméretű ruhákat anyámnak (22-es méretben...) ő azt mesélte, hogy minden őrült drága és alig vannak boltok. A lakásukért dupla annyit fizettek, mint mi, de régi volt és penészes. A miénk világos és újépítésű. Neki kocsiba kellett ülnie, ha tejet akart venni én 5 perc sétával tíz boltot is találok. Itt egy csomó program van kisgyerekes anyáknak - náluk egy sincsen. Én ingyen angoltanfolyamra jártam - ő a helyi College-ben 150 fontot fizetett érte. Amúgy ugyanúgy utálta mint én, mert semmit sem tanul belőle. Csak nekem nem fájt annyira otthagyni.
Szóval hogy hol jobb az élet, itt, vagy Anglia déli részén, számomra nagyon nem egyértelmű.
Nem akarom én Coventryt fényezni, ezért azt már csak a teljesség kedvéért jegyezném meg, hogy a helyi egyetem sem olyan rossz ám. Az elmúlt pár évben rengeteg pénzt költöttek rá, új épületeket és karokat indítottak. És nem csak a gépészmérnök szakok nagyon jók. A férjem rendszeresen jár be, több tanárt ismer, előadásokra is be szokott néha ülni, és azt meséli, hogy az itteni kommunikáció szak rádióstúdiója jobb, mint ami otthon a Magyar Rádiónak van. (Nem is beszélve az ELTE-ről, ahol az én drágám több mint tizenöt évig tanított rádiózást. Igaz, azt is beismeri, Birmingham-é még jobb. A régi nagy egyetemeken meg nincs kommunikáció szak...)
Szóval azt gondolom, hogy amennyi hátránya van a városnak, annyi előnye is. Számunkra ezek az előnyök nagyon jók voltak és a város pontosan megfelelt annak, amire szántuk. Nem mondom, hogy ez a legjobb választás a világon és ennél jobb város nincs Angliában, de nem értem, hogy akik szidják miért teszik. Én csak azért drukkolok, hogy Spanyolországban is megtaláljuk azt a várost, ami ennyire jó lesz nekünk, mint ez volt.
És hogy mégis mixed legyen ez az üzenet is, azt beismerem, hogy ha Spanyolország után újra visszajövünk (nincs kizárva) akkor nem Coventryt fogjuk választani. De nem azért, mintha itt ne lett volna jó, inkább mert akkor már egy egészen másféle család leszünk. Nagyobb gyerekekkel, másféle igényekkel és tervekkel. Például akkor már a dietetikus se lesz annyira fontos, mert ismerjük a rendszert és nem lesz szükségünk arra a sok-sok segítségre, amit az elején kaptunk tőlük. És mert nem gondolom, hogy hűségesen ragaszkodnunk kellene egy olyan helyhez, ahová a szép emlékeken kívül semmi nem köt, hiszen akkora nagy a világ és annyi szép hely van benne - még itt, Anglián belül is. Hát még ha ennél jobban is körbenézünk...

9 Responses so far.

  1. JuditAu says:

    Emlekszem, hogy nem is olyan regen irtal arrol (nagon jol megfogalmazva), hogy Magyarorszagon mindenki kioktat mindenkit. Mindenki szakerto, es termeszetesen jobban ert hozza, mint Te, a tobbseg veszi a batorsagot es rendre utasit, helyre tesz.
    Egyreszt ugy erzem, hogy valahol a sok okoskodas eredmenyekent szuletett ez a kicsit magyarazkodo poszt.
    Szerintem ha az ember kicsit belegondol, rajon, hogy attol, hogy NEKEM jo egy hely, nem biztos, hogy masnak is az. Attol, hogy EN roghoz kotott vagyok, nem biztos, hogy mas is az. Attol hogy NEKEM Ausztralia a tokeletes orszag, nem biztos, hogy masnak is az.
    En csak drukkolok, es erdeklodessel varom a kalandjaitokat Spanyolorszagban! Sok sikert! :)))

  2. Christine says:

    Szóval eldöntetett. Jó! Mert már kezdtem lerágni a körmömet. :-))
    Remélem ott is jól fogjátok érezni magatokat és sok szép élménnyel gyarapodtok! Aztán nem ám abbahagyni a mesélést! :-))

  3. Én says:

    Az embert maga a kiváncsiság (is) hajthatja, hogy milyen más országban élni, az utazás vágya, új megismerése - érdekes, hogy ez a gondolat nem merült fel a kommentelőkben? :-) Nemcsak akkor lehet elmenni valahonnan, ha az rossz, nem kell okokat keresni, magyarázkodni, külső tényezőkre fogni szerintem. Én pl. szívesen élnék még Franciaországban, Norvégiában, Alaszkában, Ausztráliában is, jó lenne megízlelni, de nem azért, mert itt rossz :-)

  4. Derek says:

    Nekem a lófejárnyékú lány tetszik a legjobban. És még mondják, hogy nincs önkritikájuk az angoloknak.

  5. Andrea says:

    Marcsi, nagyon sok sikert az uj eletetekhez !!! Legyen minden legalabb annyira szep es jo, mint Angliaban volt.
    Hogyan tovabb akkor ? Hazamentek nyaralni, utana vissza Angliaba a holmitokert es johet a koltozes ? Mikor kezdodik a suli Spanyolorszagban ?

  6. khase says:

    Na akkor a nehezén már túl vagytok, mert szerintem mindig a legnehezebb meghozni magát a döntést!!! Utána már csak elöre szabad nézni és a jóra (no meg a sok feladatra és tennivalóra:) koncentrálni!!!

    Bátrak vagytok, az biztos, nem mindenki vállalná be az 1-2 évenkénti költözést 3 gyerköccel idegen országokba, de hogy is van a mondás?? tényleg a bátraké a szerencse!!!! Kíváncsian várom, hogy melyik város lesz a befutó és mikor lesz a költözés :) Lányokat egyébként mennyire vonjátok / vontátok be a döntésbe?

    És abban is milyen igazad van, hogy nem feltétlenül azért költözik el az ember valahonnan, mert ott (már) nem jó neki, hanem már máshol esetleg még jobb....Én nagy reményekkel jöttem Thunba, sajnos sok negativ tapasztalatom volt és a lakás sem volt fönyeremény, de tudom, hogy ha el fogunk innen költözni (már pedig fogunk és nem is olyan sokára), akkor sok minden lesz, amit sajnálni fogok itt hagyni...

    De valahol ez benne a szép, hogy csak gyülnek és gyülnek a szép emlékek, az élmények, az ismerettségek, mennyivel gazdagabbak is leszünk általuk (a sok lemondás ellenére, amivel egy ilyen "vándorélet" messze a hazától, nagyszülöktöl, barátoktól jár...).

    Kívánom Nektek, hogy Spanyolroszágban is legalább annyira jól érezzétek Magatokat, mint Angliában!!!

  7. Eszter says:

    No, telepátia rulez, vasárnap én is azon tűnődtem egész nap, h miért kell, hogy az embert negatív motiváció hajtsa: már miért kéne rosszul érezned magad Anglián, h Spanyolországba vágyj??? Nem értem az összefüggést.

  8. Andrea says:

    Szerintem ebben benne van az is, hogy az elmult evekben eleg sokat valtozott a vilag. Hatalmas a bizonytalansag, es az emberek tobbsege nem erti, hogy ha valakinek valahol jo, az hogy meri (es egyaltalan miert akarja) azt felaldozni valami ismeretlenert.

  9. Sonny says:

    Szia!

    Mi most készülünk Coventrybe. A lányaim 5 és 7 évesek. Tudnál nekem ajánlani ott jó általános iskolát?

    Előre is köszi a segítséget!

    Üdv: Móni

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...