Lassan kezdjük kóstolgatni az idei tananyagot - a magyart és az angolt is. A különbség persze ordít. Nem is kicsit.Hivatalosan már nem tartozunk a magyar közoktatás szárnyai alá, mert a jegyzőnél bejelentettük, hogy külföldre költöztünk és ezzel felfüggesztettük gyermekeink magyar tanulói jogviszonyát. A jó hír, hogy ezentúl semmiféle osztályzóvizsga réme nem lebeg felettük. Ez azonban számomra csak formalitás - ugyanúgy megvettem a tankönyveket,
Fura dolog, hogy a szótár mennyire nem használható, ha az ember az adott nyelvterületen él. Mi például a múlt héten teljes "abbey" lázban égtünk. Ez a szó pedig az én óriási, majd kétezer oldalas angol-magyar szótáram szerint "apátságot" jelent. Semmi mást. Pedig ez mekkora tévedés!Aki persze csak a Westminster Abbey-ig jut el, az megnyugodhat: a szótár teljesen rendben van. Ám ha egy kicsit több időt tölt itt, akkor láthatja: abbey néven itt nagyon
Ezt a kis táblázatot minden angol szülői értekezleten az ember kezébe nyomják. Ez a gyerek értékelésének kulcsa. És persze ez is nagyon más, mint amit otthon megszoktunk.Ha szülői, akkor minimum két órás elfoglaltság, és nagyon sok pénz. A Magyarországon töltött évek alatt ez a kép alakult ki a fejemben erről a fogalomról. Az oviban és az iskolában is főleg arról szólt a dolog, mi mindent fognak majd a gyerekek csinálni, ez mennyibe kerül és akármikor
A hétvége rosszul kezdődött. Esett az eső, szürke volt az ég, és kedvünk se volt kimozdulni. De mivel béreltünk kocsit, hát muszáj volt. Ám az égiek nem könyörültek rajtunk. Csak a végén. A szomszéd város nagy Car Boot Sale-jén, ahová végre eljutottunk az eső miatt alig volt valaki. A nagy zöld réten alig lézengett pár ember, de azok is már pakoltak. Amint megérkeztünk, hirtelen zuhogni kezdett és az a kevés árus is bepakolt, aki addig ott lébecolt.
Tudom, szentimentális vagyok, de a magyar X faktor válogatását nézve elsírtam magam, amikor a Hajdú ikrek énekelni kezdték a Piramis együttes régi dalát: Ha volna két életem... Fura a viszonyom ezzel a dallal, mert amikor először hallottam jó 15 éve, akkor éppen olyan élethelyzetben voltam, hogy teljesen magamra illőnek éreztem a szövegét. Éppen kétfelé húzott a szívem, és képtelen voltam választani. Biztos voltam benne, hogy nincs jó döntés. Az
Komoly mulasztás, hogy még soha nem írtam a gyerekek iskolájának udvaráról. Pedig olyan nagyon jó, hogy én az első pillantásra beleszerettem. És annyi minden van benne, hogy megér egy önálló bejegyzést.Először is hatalmas - tudom, ez adottság. Igen, itt az összes iskola, amit eddig láttam meglehetősen új építésű és komoly méretű udvarral rendelkezik. Nem tudom, hogy ez egész Angliában általános-e vagy csak errefelé, de nekem nagyon tetszik, hogy
A képen tíz gyerek látható. Árvák. Soha nem láthatták az édesapjukat. Meghaltak az Ikertornyokban, mielőtt a várva várt gyermekeik a világra jöhettek volna. A kép, a sztori megható. De vajon mi ennek a történetnek az igazi tanulsága? Elsősorban azért, mert a terrorveszély nem csökkent. A gyakran utazó emberek számára tíz évvel ezelőtt új időszámítás kezdődött, és ez bizony alaposan megnehezíti az ember életét, ha repülni vágyik három gyerekkel.
Az elmúlt két napban igazi kiképzőtáborban voltam. Napi nyolc órás próbák, szigorú időbeosztás és munka megállás nélkül. És mégse vagyok fáradt, sőt! Alig várom a szerdát, amikor újra mehetek!Bevallom, annyira nem lelkesített eredetileg, hogy rögtön visszaérkezés után az első hétvégémet egy csapat angol nővel töltsem egy szállodában. Úgy éreztem, hogy nem vagyok még kész a mélyvízre, jobb lenne még egy kicsit a langyosban szokni a medencét. De nem
Egy nap késéssel ugyan, de elkezdtük a sulit. Igen, én is utálom, amikor többes számban használják a szülők a gyerekeikre vonatkozó megjegyzéseket és a falnak tudok mászni a "ma fájt a hasunk" vagy "ügyesen ettünk"-féle mondatoktól. De a sulikezdés tényleg közös munka. Minden anyuka legalább annyit dolgozik vele, mint a gyereke. Csak tőle senki nem kérdezi meg, hogy szereti-e csinálni.Az első sokk még tegnap ért, amikor leszállt a gép Angliában,
Fogalmam sincsen, hogy a fenébe mentünk el egy éve Angliába. Ahhoz képest, hogy mindenünk van kinn is, a két bőröndön kívül már összekészítettünk két óriási papírdoboznyi holmit is. És még hol a vége... Tavaly még két és fél gyerekkel kellett egy egész életet több-kevesebb hisztériával összepakolnom. Bendét még csak félnek számítom, hiszen ahová tettem ott maradt. És biony ez az ideihez képest jelentős különbség. Igaz, a helyzet akár könyebb is
