#Post Title #Post Title #Post Title

Évkezdés pirosban


Egy nap késéssel ugyan, de elkezdtük a sulit. Igen, én is utálom, amikor többes számban használják a szülők a gyerekeikre vonatkozó megjegyzéseket és a falnak tudok mászni a "ma fájt a hasunk" vagy "ügyesen ettünk"-féle mondatoktól. De a sulikezdés tényleg közös munka. Minden anyuka legalább annyit dolgozik vele, mint a gyereke. Csak tőle senki nem kérdezi meg, hogy szereti-e csinálni.

Az első sokk még tegnap ért, amikor leszállt a gép Angliában, és a 40 fokos hőség után megérkeztünk a hideg, fénytelen, esős késő-őszbe. Pulcsi ÉS kabát. Vízhatlan persze, mert csöpög. A lakás is durván kihűlt, be kellett fűteni, hogy ne fagyjunk meg. Azt hittem, hogy igazi megnyugvásos öröm lesz visszajönni - haza, ahogy mondjuk néha. De ehelyett semmi nem volt tökéletes. A repülés fárasztóbb volt, mint emlékeztem, a lakás pedig jóval kisebb, mint amikor tavaly ilyenkor először megláttam. A környék barátságtalan, sehol egy fehér arc, aki mégis, az részeg vagy mocskos. És mindenki angolul karattyol körülöttem.
Az egész olyan idegen és fura volt. És ezt nem csak én éreztem így. Valahogy az egész család olyan nyűglődős hangulatba került. Hogy az utazás, a kulturális sokk, a hideg vagy egyszerűen a nyaralás vége viselt meg minket, fogalmam sincsen. De mind úgy aludtunk, mint akit fejbevágtak és még Kisbende este 9-től reggel 6-ig meg se moccant, ami abszolut rekord.
Azt mondjuk nagyon tudom szeretni, hogy az angol suli csak 9-kor kezdődik, ami az időeltolódás miatt az otthoni 10-nek felel meg, így legalább az ébredés könnyen ment, aztán a lányok suliba mentek, ami itt annyival egyszerűbb, hogy nem kell tankönyvet, füzetet, tanszereket venni. Csak az egyenruháról kellett gondoskodni jó előre, ami ugyebár immáron piros. Amúgy még az ebédpénzt se vették ma el, mert még akkora volt a kavarodás - de azért kapott ebédet a gyerek hitelbe. Szóval új tanár minden gyereknek, új osztálytársak (összekeverték az osztályokat) és új osztálytermek, amiket nem volt könnyű megtalálni se.
Amíg a csajok intézményes keretek között szoktak vissza az angolba (amiből amúgy kiestek ám rendesen, simán magyarul válaszoltak, ha angolul kérdezték őket) én itthon próbáltam kipakolni a bőröndökből, ebédet rittyenteni, takarítani és Kisbendét szórakoztatni több-kevesebb hatékonysággal. Közben meg nagyon erősen küzdöttem a brutális álomkórral, ami a fénytelen szürke ég alatt alattomos módon támadott. A délutánt megfejeltem egy belvárosi cipővásárlással ahová mindhárom gyereket elvittem, és ebből kettőnek még cipőt is tudtam venni. (Bíbor nem akart újat, hiába könyörögtem, hogy a tavalyi már kicsi és kopott is, nem hitte el. Tehát vele majd menni kell még egy kört pár hét múlva.)
Mire hazaértem már olyan fáradt voltam, hogy legszívesebben laposkúsztam volna az ágyba, ehelyett este fél 8-re mentem a kóruspróbára, amit már öt hete blicceltem, tehát igazán nem lehetett még egyet kihagyni, ugyanis versenyre készülünk, de nagyra. Ráadásul az első sorba tettek, és egészen durva, bonyolult koreográfiát kell megtanulni az egyik dalhoz, ami annyira titkos, hogy még a címét se árulhatom el, erre külön figyelmeztettek minket. Nem gondolom persze, hogy a többi Barbershop kórus az én blogomat olvassa kémkedés céljából, de komolyan veszem a játékot. Másképp nem is érdemes. Szóval nagyon jók vagyunk, és állati jó a dal, a koreográfia és tök büszke vagyok rá, hogy első sorba tettek, mert az nagy dicsőség. Így csak fél 11-kor indulhattam haza, miután még 100 fontot leperkáltak rólam, mert a nagy verseny kétnapos és a szállodát is fizetni kell. (És ez csak a foglaló, még 150-t kell beadnom erre a célra a jövő hónapban. Drága hobbi ez...) És ami a legrosszabb, hogy még csak énekelni se tudtam ma, mert már egy hete be vagyok rekedve, amióta a vonaton rámfújta a jeges légkondit a hülye MÁV. A flow érzés hát elmaradt, de legalább felfrissítettem a tudásom koreográfia ügyben, ami nagyon is rám fért, és megszerveztem, hogy valaki vigyen el kocsival a hétvégi kétnapos intenzív kóruspróbára, ami amúgy szintén 135 fontba került, mert szállodába megyünk. És ez nem pihenés lesz, hanem kőkemény kétnapos munka - részemről intenzív angol nyelvi ismétléssel összekötve.
Alig 24 órája jöttünk meg, és csak lesem, hogy mennyire másként látom már a lakást, a környéket és az életünket. Most már semmi nem idegen. Olyan gyorsan visszazökkentünk az angol hétköznapokba, mintha soha nem mentünk el. Egyik kezemben a Daily Mail, másikban egy forró tejes tea. Kinn esik, de én ezt szeretem. Hazaértünk.

12 Responses so far.

  1. kadarm says:

    valaki videjózzon már le, amikor énekelsz meg táncolsz ott az első sorban, plz. és persze utána mutasd is meg:)

  2. sarolka says:

    Látom, gyorsan visszarázódtál. :-) Az idő, hát igen, a tipikus angol, de már én sem csodálkozom rajta ha napi 10x rakom ki-be a kertbe a száradó ruhákat. :-)Lehet a szomszéd példáját kéne követnem, aki kitereget pénteken (6-an vannak, nem is értem hogy lehet csak hetente 1x mosni?) és addig kint van a kötélen a cucc amíg meg nem szárad. Ha 3 napig, akkor addig. :-D

  3. Bergamott says:

    ..."ma fájt a hasunk" vagy "ügyesen ettünk"...

    Ha van egy tényleg hasfájós és/vagy tényleg rossz evő gyereked, akkor tudod, hogy azokon túl lenni szintén van olyan munka, mint sulit kezdeni, ráadásul ez utóbbi ritkább.

    Ettől függetlenül, ha ezek gügyögve hangoznak el, engem is zavarnak.

  4. khase says:

    Örülök, hogy ilyen gyorsan "visszatalaltatok" az angol eletetekhez es ilyen jol sikerült az atallas es a lanyoknak a sulikezdes!
    Az idö nem lehet tul felemelö, bar a hosszu meleg, pörgös nyar utan neha en is vagyok olyan teat-forrocsokit-iszogato-pledbeburkolozo-delutanokra :) (igaz, ez az erzes nem tart sokaig, mert inkabb nyari emberke vagyok, de az elejen jol esik egy kicsit "elösziesedni" :)

    Szep napokat Nektek es jo sulit a lanyoknak!
    Puszi Orsi

  5. Üdv újra otthon! Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk talizni, a vizes délben jött és kettőkor távozott. :(
    Azért ez tök jó, hogy meghitelezik az ebédpénzt, itthon mindig mekkora balhé meg lealázás van abból, ha késel. Mi is elfelejtettük az ebédpénzt itt az elején, de azt mondták, egyen a gyerek nyugodtan, majd visszük, amikor ráérünk beugrani. Nagyot néztem...
    Csini a piros, Lucáék királykékben nyomják ugyanezt. Ahogy elnézem, ua árakon.
    Örülök, hogy otthon érzed magad, ez bennem is nagy reményeket ébreszt.
    Puszi,
    Adri

  6. mariann says:

    Welcome back!
    Tisztara Manchester United-es feeling ez a sok piros ruha:)

  7. zsuzsi says:

    Tudom, h most is meglatom a lenyeget, de a scarf az nem scarfe. ;)
    Szep ez a piros, nekem tetszik, csak szivarvanyosat fogadnak el? Mert ennel olcsobban kapni Asdaban, csak ugye azon nincs logo. A mi allami iskolankban elfogadnak logotlant is.
    Es velkam bekk, az ido pocsek, minden egyeb rendben van (es megusztatok a vandalokat is).

  8. Jé, tényleg Zsuzsi, de jó szemed van!
    Amúgy persze logotlant is elfogadnak, amúgy azok szebbek is, ezekből kaptunk párat tegnap, elég rémes a szabásuk, lógnak nagyon a csajokon. Mi a Matalanost szeretjük, mert azok olyan kis csinosak. De nagyon tetszik!
    Amúgy első felindulásból vettünk mindent, persze Borsinak sikerült is rögtön elveszteni az első nap a kabátját, és még azt se lehet biztosan tudni, nem-e direkt lopta el valaki, mindenesetre a suli nagyon rendes volt és kaptunk egy másikat most tök ingyen... szegény tanárok égre-földre keresték az övét, amiben amúgy a neve is benne volt, de hiába. Mondjuk hozzáteszem, hogy Borsira ez nagyon jellemző. Fogalmam sincsen, hogyan boldogulna a magyar suliban, ahol a tolltartótól kezdve a hegyezőn át mindenre vigyáznia kellene. Itt csak a saját ruhájára és a táskájára. És még ez se megy neki. Rémes...

  9. Derek says:

    Megakadtam azon, hogy a környéken, ahol laktok csak színes arcokat látsz, vagy részeg vagy...
    Ha már eltöltöttetek jópár hónapot, akkor miért nem kerestek egy jobb helyet?
    Nem tudálékoskodásból kérdem, csak nem értem. Ha nem szereted, miért tűröd?

  10. Derek says:

    Hmm, már úgy értem, hogy vagy részeg, vagy pontpontpont, nem úgy, hogy vagy színes arcokat, vagy részeg vagy :)

  11. Jajj, a részegek a buszpályaudvaron voltak, ahol várnunk kellett egy negyedórát. Na, az sehol nem jó környék szerintem. A színesség amúgy meg nem zavar általában, csak Budapest anti-multikultisága utána hirtelen fura volt. Amúgy szeretünk itt élni, csak a lakás tényleg kicsi. De olyan közel van a suli, a doki, a játszótér, a park és a belváros, hogy nehéz váltani. De azért néha gondolkodunk rajta. Nem a környék miatt, hanem mert nagyon hiányzik egy kert... meg egy plusz dolgozószoba, ahol Kisbende nem az ölembe ülne amint leülök a gép mellé... :-)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...