#Post Title #Post Title #Post Title

Sokféle másság




"Nekem kell az állandóság" - írta D. kommentként a Third Culture Kid-ekről szóló posztomra. Napok óta forgatom a fejemben a szavait és azon tűnődöm, hogy van-e egyáltalán értelme az állandóság szónak manapság, mikor minden változik. 

Úgy érzem ugyanis, hogy a változáshoz nem kell feltétlen másik országba költözni, elég ha csak telnek az évek, új iskolák, munkahelyek, gyerekek születnek, emberek halnak. Ehhez képest a tény, hogy két évvel ezelőtt másik országba mentünk, meglepő módon engem annyira nem is viselt meg, pedig a stresszfaktor listán a költözés rögtön a szeretteink halála után szerepel, tehát sokkolónak kellett volna lennie és én mégsem így emlékszem rá. Persze most, hogy újra ilyen lépést tervezünk, érzem a szorítást a gyomromban. De nem tudom, hogy ez most kisebb vagy nagyobb, mint két éve volt.
A tény, hogy egy másik országba megyünk, most talán kisebb léptékű, mint amikor otthon kellett mindent felszámolni és egyáltalán eldönteni, hogy elindulunk. De könnyen lehet, hogy nagyobb lesz a stressz, hiszen spanyol nyelvtudás nélkül, mindezt elég komoly falat lesz lezavarni, így kell orvoshoz menni, tanárral beszélgetni, ügyeket intézni. Vicces módon belekerülök egy olyan szituba, amitől mindenkit óva intek, aki Angliába akar jönni. Mindig arról papolok, hogy nyelvtudás nélkül el ne induljon - erre tessék, pont ebben a szituban találom magam, amiből persze az elsődleges tanulság, hogy tanácsot adni soha nem szabad, mert mindig visszaüt, a másik meg, hogy néha az élet minden okos tanáccsal szembe megy. Az mindenesetre biztos, hogy lesz még idén kihívás és stressz.
Néha eszembe jut az is, hogy mi lett volna, ha otthon maradunk - vajon több vagy kevesebb stressz ért volna akkor? Ha nézem a munkahelyemet, amit totálisan átszerveztek, embereket kitettek, lapokat megszüntettek akkor egyáltalán nem érzem, hogy kevesebb stressz ért volna, sőt. Ahhoz képest az a feszkó, hogy vajon a harmincféle tök idegen csomagolású és feliratú liszt közül melyiket kéne választanom a szupermarketben, mókás kihívásnak tűnik. A gyerekek suliba járása is biztosan több idegeskedéssel járt volna, a különórák megszervezése, menedzselése, közben Kisbende biztos recept az elmebajra. Itt se könnyű - otthon se lett volna az, csak épp ott többet vártam volna el magamtól minden fronton, ami biztos megnehezíti a saját életem.
A nyelvtudás azért nem tagadom, a mai napig stresszforrás még itt is, mert persze még mindig nem tökéletes, és tartok tőle ez minden erőfeszítésem dacára soha nem is lesz az. Főleg mert gyakran nem elég a nyelvet tudni, egy egész kultúrát kell mögötte ismerni. Például ott van a "free house" kifejezés, amit az egyik kocsmán olvastam. (Lehet, hogy erről már írtam, akkor sorry az ismétlésért) Szó szerint ez azt jelenti, hogy "ingyen ház" vagy "szabad ház" - az épület azonban láthatóan egy kocsma volt. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy akkor mit jelent a felirat? Nyilván nem adnak itt se ingyen sört vagy szobát. De akkor mit jelenthez ez? Angol ismerőseim persze jót nevettek, amikor megkérdeztem őket - a felirat ugyanis csak annyit jelent, hogy ez a pub nincs szerződésben egy adott sörfőzdével sem, és itt sokféle piát lehet kapni. De ugyanilyen rejtélyes volt az "off licence" felirat is, ami azt jelenti, hogy az adott kis boltban alkoholt is árulnak. De igazi rejtély volt számomra annak a megfejtése is, mit jelenthet amit az autópályán olvastam: "no hard shoulder" azaz szó szerint "nincs kemény váll" - legalábbis én csak ebben az összefüggésben ismertem ezeket a szavakat. Valójában mindez persze csak azt jelenti, hogy nincs kemény, kiépített padka, leállósáv az autópálya mellett. De elbizonytalanodik az ember akkor is, amikor a cukrokat nézi, melyik a caster sugar, melyik a dememara, a cane és amikor már azt hiszi, hogy tudja, hogy melyik a porcukor és leveszi nagy bátran az icing sugart, akkor otthon derül ki, hogy ami a kezében van csak egyszerű icing (sugar nélkül), ami cukorbevonó massza valójában. Vagy hogy mindig figyelni kell, milyen vajat vesz le az ember a polcról, mert itt az alap a sós vaj és a sima, íztelent tök hátra rakják.
Hogy ez stressz-e valójában vagy kaland? Attól függ, hogyan éli meg az ember.
Nekem ez most izgalmas élmények sorozata volt, sok csúcsponttal és meglepően kevés negatív élménnyel. Szerintem a két év alatt, ha otthon lettünk volna több idegeskedés, szomorúság jutott volna, mint itt. De biztos persze nem lehetek benne. És abban sem, hogy ezt sikerül-e megismételni egy másik országban, aminek fájdalmasan keveset tudok nem csak a nyelvéről, de a kultúrájáról, mentalitásáról, szokásairól is, de még a művészetéről vagy politikájáról is, pedig óriási tudnivaló van ott is, csak épp Magyarországról nézve Spanyolország nem is látszik, legfeljebb a napos tengerpartok, de azok is csak főszezonban, és az, hogy van még Európán kívül egy kontinensnyi ember, aki spanyolul beszél, ír, alkot, azt már számon se tartjuk.
Szerintem az a legjobb az utazásban, hogy az embernek felnyitja a szemét arra, hogy mennyire gazdag is a világ és milyen rengetegféle ember él benne.  És hogy azon kívül, amit mi elfogadottnak vélünk, mennyire sok módon lehet még élni, gondolkodni. Ha az ember egyszer ebbe belekóstol, nagyon nehéz lemondani arról, hogy még és még akarjon egy kortyot belőle az ember.És mivel olyan jó, adni akar belőle a gyerekeinek is.

Persze gyerekek tekintetében még bonyolultabb az egész. Hogy kis ízelítőt adjak belőle, bescalnneltem a TCK könyvből egy táblázatot, ami azt magyarázza, kik azok a "cross cultural kid"-ak, vagyis azok a gyerekek, akik több kultúrából is ízelítőt kapnak 18 éves koruk előtt.
Ennek a csoportnak csak egy része az, aki TCK-s.
A TCK az, aki a szüleivel együtt hosszabb időt tölt egy másik kultúrával rendelkező országban.
Aztán a bi/multikulturális gyerekek - akik olyan családból származnak, ahol a szülők két vagy több kultúrát (országot, nyelvet) képviselnek.  Lehetnek azonos és különböző rasszhoz tartozóak.
Két vagy több rasszhoz tartozó gyerekek - akiknek a szülei más bőrszínűek. Lehet, hogy különböző, lehet, hogy azonos kultúrához tartoznak a szülők.
Emigráns szülők gyerekei - aki a családjával együtt véglegesen egy másik országba költözik.
Tanulmányi CCK - Akik olyan iskolában tanulnak, ahol egy teljesen másfajta kultúrával találkoznak, mint amiben felnőttek. Ez lehet egy másik országban, de akár a saját hazájukban is, mondjuk egy nemzetközi intézmény, amelynek vegyes kultúrájú és nemzetiségű az összetétele.
Menekültek gyermekei - Akiknek a családja azért él a saját országán kívül, mert bizonyos külső körülmények miatt nem térhetnek vissza. Ez lehet természeti katasztrófa, háború, éhínség.
Határvidéki gyermekek - Akik nagyon gyakran lépik át két ország határát, akár naponta, iskolába menet.
Kisebbségi csoporthoz tartozó gyerekek - Akiknek a szülei olyan etnikai csoporthoz tartoznak, amelynek kultúrája eltér attól az országtól, ahol élnek.
Nemzetközi örökbefogadottak - Olyan gyerekek, akiknek az örökbefogadó szülei más országból valóak.
Otthoni TCK - Olyan gyerekek, akiknek a szülei egy adott országon belül költöznek különböző szubkulturális környezetbe. (Mondjuk egy fehér gyerek Amerikában beköltözik egy hagyományos indián közösségbe a hittérítő szüleivel együtt.)


Egy ember akár több alcsoportnak is a tagja lehet - Barack Obama például hat kategóriába sorolható - nem csak TCK, de kevert rasszú családból származik, két különböző kultúrájú szülővel, kisebbségi csoporthoz tartozva nőtt fel, emellett pedig még oktatási és otthoni TCK is egyben. Sokak szerint épp ennek a nagyon kevert kulturális háttérnek köszönheti a sikerét, az mindenesetre tény, hogy a neki dolgozók között nagyon sok TCK van - mert velük tudja magát igazán könnyen megértetni. Ezt amúgy megértem - nekem is könnyebb sokszor olyanokkal, akik maguk is sokat utaztak, mert ők tudják, hogy ebben mi a jó és mi a nehéz. És olyan jó érzés, amikor kommentelnek vagy írnak, mert olyankor úgy érzem, kicsi mégiscsak ez a Föld bolygó, és könnyedén körbe lehet járni.

19 Responses so far.

  1. JuditAu says:

    Nem kotozkodesbol, de az nagyon nem jo, hogy egy vagy tobb FAJ-hoz tartozo gyerekek. minden gyerek az emberi FAJhoz tartozik, azon belul eltero rasszok. De mindannyian egy fajhoz tartozunk... :)

    Amugy meg ez szerintem nagyon egyentol fugg, hogy kinek, mennyire van szuksege az allandosagra. En ugy latom, hogy a tobbsegnek nagyon nehez kilepni a komfort zonajabol, es a kulfoldre koltozes maximalisan probara teszi az ember alkalmazkodo kepesseget.
    En is vagyom az allandosagra, valahol en is roghoz kotott vagyok (mondjuk vicces ezt leirva latni egy szulohelyetol 15 ezer kilometerre elo embertol, de igy van). Alig varom, hogy vegre vegervenyesen letelepedhessunk abban a varosban, amit kiszemeltunk magunknak, hogy sajat hazunk legyen, ahol oda verem a szoget a falba, ahova en akarom, ahol ugy ultetek novenyt, ahogy en akarom, mert nem lebeg a fejem felett az, hogy barmikor gazdat cserelhet a haz, es koltozni kell. A gyerekek akarmilyen remekul alkalmazkodnak, akkor is jobban szeretik a megszokott kozeguket (legalabbis az en geyrekeim). Es eppen azert, mert annyi minden valtozik, annyi bizonytalansagi tenyezo van az ember eleteben, jo, ha vannak biztos kapaszkodok (mint peldaul egy haz, amihez emlekek kotodnek, gyerekkori, tinedzserkori baratsagok, amik kitartanak felnott korunkig).
    Mi az elmult negy es fel evben rengeteget koltoztunk. Eloszor kontinenst valtottunk, majd varoson belul koltoztunk tobbszor, aztan allamon belul masik varosba. Ennyi ido utan nekem eleg volt a kihivasokbol, vegre szeretnek megmaradni a komfort zonamban. De nem vagyunk egyformak. Valakinek szuksege van ra, hogy ujabb helyeket ismerhessen meg, es nem okoz problemat ujra es ujra alkalmazkodni. (en biztos tul oreg vagyom mar ehhez...) :)))
    De minden tiszteletem a Tietek, hogy belevagtok, sok sikert Spanyolorszaghoz!

  2. Kedves Marcsi!

    Nagyon régóta olvaslak és a Te inspirációdra megszületett a saját brüsszeli blogom. Miután én elsősorban gasztroblogger vagyok,nem nagyon ismerem az ilyen jellegű blogok gyűjtőoldalait. Egyáltalán van ilyen? Gasztroblogoknál több is létezik. Kérlek, írd meg, ha ismersz ilyet.Köszönöm szépen! Ha meg nincs, akkor csinálhatnánk egyet.
    Kati

  3. Ditke says:

    Ez a faj-dolog nekem is nagyon szúrta a szemem, az emberi fajon belül vannak a rasszok, szerintem te erre gondoltál.

    Amúgy én is olyan vagyok mint Judit : mint egy cserép virág: néhányszor át lehet ültetni, talán még jót is tesz neki, de ha folyton kirángatják akkor elpusztul.
    Szerintem az ember alapvetően azért költözik, mert valami hiányzik, valami nem jó neki. Aztán hogy ez anyagi, társadalmi, kulturális, klimatikus... akármi, ezt már egyéne válogatja.
    Mivel nekünk nagyon jó itt én nem szívesen költöznék tovább. Ami nem azt jelenti, hogy nem is kirándulnék, sőt, imádok menni, új dolgokat felfedezni, de a saját ház-saját vár (pont úgy ahogy Judit mondta, végre beverhetek egy szeget a falba, sőt, végre kiverhetem a falat :-) ) az kell.
    Persze ha valami miatt úgy alakulna, hogy mennünk kellene akkor nem egyvágányos a dolog, nem csak Magyarországra lehet visszamenni, nagy a világ, keresnénk egy szimpatikus helyet magunknak, akár a nyelvi nehézségek ellenére is. (Ami mondjuk nálatok azért nem olyan vészes, hiszen nem kell ezen a nyelven dolgoznotok, "csak" a hétköznapi életben boldogulni, ami azért klasszisokkal könnyebb)
    Hiszen nagy igazság, hogy csak az ismeretlentől félünk. Azzal, hogy ti ezt a lépést már megtettétek egyszer és tudjátok, hogy nem lehetetlen, ismeritek a kezdeti nehézségeket (nem csak hallottatok róla, hanem próbáltátok is) nagy előny. Sokkal könnyebbé teszi a második lépést.
    És persze mindenkinek egyéni tűrőképessége, konfortzónája határozza meg, hogy hány lépést igényel :-)

    A TCK-val amúgy egyet értek, ezek a gyerekek sokkal nyitottabbak lesznek a világra, sok olyan dolog természetes nekik amit mi sosem fogunk megérteni, egész másként élik meg a különböző kultúrák találkozását mint mi, akik felnőtt fejjel léptünk ki a világba. A nyelvtudás, a lexikai tudás csak egy dolog, ami igazán sokat ad nekik az a szemlélet, életvitel amit így tapasztal. Hiszen mást lát az indiai barátnőjénél, mást a kínainál és mást a lengyelnél. És számukra ez nem is kérdés, hogy valaki milyen nemzetiségű, vagy milyen a bőre színe, hiszen a világ legtermészetesebb dolga, hogy az osztályukba kb. 10 ország gyerekeit keverték 3 kontinensről. Az egész iskoláról nem is beszélve. Számukra inkább annak van érdekessége, hogy a tesitanár tud magyarul köszönni és ismeri a töltött káposztát, mert az első felesége magyar volt :-)

    Remélem pozitív tapasztalat lesz Spanyolország, sok sikert!

  4. Névtelen says:

    Kedves Marcsi!

    Nagyon erdekes dolgokrol irsz, kulonosen miota felmerult a koltozes. Alig varom hogy ujra irj mert nagyon elgondolkoztato, neha pedig megnyugtato is egyben. Nekem egy 5 eves lanyom van, aki mar 2 orszagban es 4 varosban lakott. Furcsa lehet egy idegennek ezt olvasnia, neha Anyukam is aggodik, de az elmult par napban megnyugtattal. Van visszaut, milyen nagy igazsag! Masreszt a lanyomon abban erzodik ennek a hatranya hogy nem lehet kutyaja. Itt lehetne, de akkor hogyan utazunk haza a szunetekben? Neki igy a Szuleim haza es az ottani kutyak a fix pont. Hazakoltozhrtnenk es lehetne kutyaja, de annyi szep es erdekes hely van Europan belul meg, annyit kaphat a koltozesekkel meg, hogy nem a hazakoltozes a kovetkezo tervunk. Sok sok ev mulva fog kiderulni, hogy ezt o hogyan eli meg, egyenlore imadom hallgatni ahogy idegen nyelven beszel, es barmikor batran megszolal, nincs benne semi.yen gorcs vagy felelem. Es mar tervezgeti hogy szeretne egy spanyolul megtanulni. Egyenlore maradunk itt, mert az angolja meg konnyen elveszne, es veletek ellentetben tul nagy tehernek tartjuk a magyar plussz meg angl nyelv megtartasat is egy kovetkezo koltozessel.
    Anna

  5. Persze, persze, köszi, hogy szóltatok! Én is éreztem hajnal 2-kor, hogy ez a faj dolog nem stimmel, de nem jutott eszembe a rassz szó. Éjszaka romlik a fogalmazási képességem, be kell látnom, de most javítottam! :-)

    Amúgy meg nekünk otthon megvan a biztos bázis a Balatonnál, ahová tudok virágot ültetni, meg ahol beverhetem a szöget a falba és ahová vissza tudunk menni és nagyon otthonosan érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy a házat csak hat éve vettük, de pl. a lányoknak most az az igazi otthonuk, és nagyon kötődnek hozzá, régi játékokkal, tárgyakkal. És ez jó kis bázis.

    Nem tudom, amúgy, hogy hányszor lehet minket is "átültetni" - lehet, hogy már nincs bennünk sok, de most még nem érzem, hogy itt lenne az a hely, ahol örökre maradni szeretnék. :-)

  6. nagykacsa says:

    Ha úgy érzitek hogy még mindig nem otthon vagytok akkor tovább kell lépni.
    Én kissé paráznék totális nyelvtudás nélkül három gyerekkel, nagyon utáltam anno mikor ide költöztem hogy nem tudom intézni a hétköznapi dolgokat pedig akkor még nem volt gyerekem.
    Viszont gyermekeim 5 nyelvet beszélnek /többkultúrás család vagyunk/ , ha nekem anno ez megadatott volna akkor mennék mint a szél és próbálgatnám hogy hol érzem magam a legjobban.

  7. Kriszti says:

    Spanyolországban milyen a PKU-s ellátás? (Csak érdeklődöm, engem nem érint.) És nagyon drukkolok, hogy a körülményekhez képest minden simán menjen:)

  8. Hát nekem anno Kiss Erika azt mesélte, hogy ott a legjobb a PKU-s ellátás egész Európában. Mivel ő a spanyol nyelvben otthonosan mozog én hiszek neki. Azt hallom más blogokból, hogy a spanyol egészségügyi ellátás nagyon profi - de még nincs konkrét infóm, hogy mi lesz velünk.

  9. Nagykacsa, öt?? Az aztán tényleg több kultúra, hú, de mázlisták! És mennyi idősek?

  10. Enikő says:

    Szerintem a nyelvtudás miatt nem kell aggódni, a gyerekek hamar megtanulnak közösségbe, jövőre én is beadom legalább Lindát suliba, csak nagy valószínűséggel leköltözünk egész délre. Itt a valencianot nyomják a sulikban, ami kicsit eltér a normál spanyoltól, és azt nem akarom, hogy azzal szenvedjen. És bár azt mondják, hogy a spanyolok borzasztóan nem beszélnek idegen nyelvet, ez nem igaz, csak jól titkolják!! :-) Szerdán megállitott a rendőr, először próbálkozott aztán látta hiába.... végül 10(!) perc után olyan folyékony angolra váltott, hogy csak lestem. :-) A hivatalokban mindenhol beszéltek többet-kevesebbet, szóval e téren teljesen pozitivak a tapasztalatok. Nagyobb kórházakban meg abszolút nem gond, orvosok vannak vegyesen, lent délen magyar is van, a környék összes magyarja oda jár, Torremolinosba. Úgyhogy ilyen elérhetőségeket szivesen megadok, mert az tény, hogy azért a spanyol "szakemberekkel" nagyon kell vigyázni. Inkább német v. angol legyen!

  11. Enikő says:

    Biztosítás! : nem tudom, hogy be akartok e jelentkezni majd a spanyol állami rendszerbe, de én is magyar ismerőstől hallottam, hogy a legolcsóbb megoldás a DKV (Deutsche Krankenversicherung) magánbiztosítása. Többféle csomagjuk van, nekünk az alap 30 EUR/fő/hó lenne, szeptembertől én is megkötöm, most még feleslegesnek tartottam. A honlapon meg tudjátok nézni dkv pont es, választhatod az angol nyelvet is többnyelvű a honlap. Lakásügyben is bármikor szivesen segítek, ha véletlenül Costa del Sol-ra költöznétek, egy ügynökséggel dolgozom együtt, van sok kiadó lakás, ház :-) Hosszú távra is!

  12. Névtelen says:

    Ha a faj-rassz esetében precízek vagyunk, akkor megemlítem, a valenciano hivatalosan különálló nyelv, nem a spanyol nyelvjárása. Esetleg a kataláné, bár ezt is vitatják. Persze nagyon hasonlít a spanyolra, de az olasz vagy a portugál is.
    Mária

  13. Enikő, én nem nagyon értem, miért kéne nekünk biztosítást kötni sok-sok pénzért? Nem úgy van, hogy ha ott dolgozol, adózol és élsz, akkor jár neked az eü ellátás?

  14. Enikő says:

    Nekem úgy jött le a blogból (nem olvastam az összeset bejegyzést), hogy Mo. felé dolgoztok, de lehet, tévedek? Ha lesz itteni munkahelyetek, akkor persze, hogy jár! De ha nem lesztek itt alkalmazottak, vagy nem lesz saját bejelentett céged, akkor valami biztosítás kell. Az EU-s kártya csak sürgősségire jó. Ditke is biztos tudja, hiszen kórházban orvosként dolgoznak, bejelentett munkaviszonnyal. Ha Nektek lesz is lesz ilyen, akkor nem szóltam egy szót se :-)

  15. Enikő says:

    Gyorsan leírom (Ditke javít majd, de az is igaz, hogy némely dolgok eltérőek más tartományban): NIE szám nélkül azt mondták itt levegőt venni sem lehet, ez nagyjából igaz is, mivel nem tudsz vonalas telefont igényelni, vagy netet. Én azt irtam be az igénylőre, hogy lakásvásárlás, igy megadták (egy hét múlva mentem érte). De lent Costa del Sol-on Öcsém barátnőjénél pl. kérték, hogy hol dolgozik, ördögi körben volt sokáig, mert munkát nem vállalhatott NIE nélkül, NIE-t nem akartak adni munka nélkül... Murciában meg állítólag azonnal megadják. Szóval ez nekem is kellett mikor a netet igényeltem, vonalasom nincs, nem kell (ott a skype). Feltöltős kártyát tudsz venni NIE nélkül, előfizetést nem, ahhoz megint kérik. Bankszámlát tudsz nyitni akkor is ha nem vagy rezidens, de úgy többe kerül (havi 3.50 EUR-t fizetek + 2 évre 24 EUR egyösszegű). Bankkártyát akkor kap az ember, ha bevétel is van a spanyol számlára. Mondom, ez itteni helyzet, máshol lehet másképp. Lakásbérléshez sokszor kérnek banki igazolást vagy fix szerződést, hogy dolgozol, hogy tudják, tudod fizetni a lakást. Ez is eltérő, mert egy barátunk itt 20 km-re minden papir nélkül 1 havi kaucióval bérelt egyet. Ki kell fogni. Talán ha külföldi a tulaj akkor rugalmasabb (angol, német vagy más).
    Biztosításra ezt találtam a neten is:
    "Betegbiztosítás

    A járulékok a biztosítási alaptól függenek. Abban az esetben, ha a biztosítottat ért baleset következtében átmeneti munkaképtelenség jelentkezik, nem állapítanak meg minimális járulék befizetési időszakot. Ha viszont a munkaképtelenség betegség miatt következett be, a támogatás nyújtásának feltétele 180 napos járulék befizetési időszak.

    Betegbiztosításra jogosult személyek:

    * Munkavállalók, akiket regisztráltak a társadalombiztosítási intézményeknél
    * A munkavállaló családtagjai
    * Nyugdíjasok és nyugdíjat igénylők
    * Spanyol emigránsok, akik végleg hazatelepültek, vagy csak ideiglenesen tartózkodnak az országban
    * Nem megfelelő anyagi helyzetben lévő spanyol állampolgárok
    * Árvák
    "
    Kocsi: ha rezidensek lesztek, akkor fél év után spanyol rendszámot kell igényelni, addig lehet járkálni (ezt itt állítólag az angolok abszolút nem tartják be, sokan 2-3 évig is mászkálnak angol rendszámmal).
    Sulitémában nem vagyok otthon, annyit tudok, hogy kell a lakásbérleti szerződés, hogy itt éltek, meg a suliba be kell jelentkezni, ott kötelező felvenniük, ha adott körzetbe mentek (célszerű előre megnézni a sulit és utána dönteni hova költöztök, van egy "iskolalánc" például, azok nagyon jók, de vannak felejtősek is (mint mindenhol máshol). 3 éves kortól kötelező, és az én legnagyobb bánatomra itt már írni-olvasni tanítanak 4 évesen (ezért nem voltam hajlandó bejelentkezni, mert ezt nem akarom). Van, ahol büntetnek, ha nem adod be a gyereket, van, ahol nem foglalkoznak ezzel és maradhat 5 éves koráig is otthon.
    Nagyjából ennyi, amennyit én tudok....

  16. Névtelen says:

    Csicseriborso, ez a honlap gyujti a kulfoldon elo magyarok blogjait: http://kem.freeblog.hu/ Ha nem ilyenre gondoltal, akkor elnezest.

    Eszter - Sydney

  17. nagykacsa says:

    Marcsi, a két nagy már 18 és 17 évesek a kisebbek 14 és 8. A két nagynál játszik már az öt nyelv, mivel a suliban a meglevő három mellé ugye nyomják a két idegennyelvet is. Mindegyik nyelven más színvonalon beszélnek sok mindentől függően.

  18. Andrea says:

    En azota erzem, hogy nem szivesen mennek tovabb, amiota igazi barataink vannak. Nem olyanok, akikkel a napi kontaktus kimerul a "szia hogy vagy ? szep ido van, de jo !"-fele "beszelgetesekben", hanem IGAZI-IGAZI barataink. Akikkel most mar sok minden kot ossze (ido kell ahhoz is, hogy ez kialakuljon). Sok szinten itt elo magyar ismerosom meg evekkel a kijovetele utan is a regi magyar baratnoi utan sir...masok csak a neten tartanak fent barati kapcsolatokat. En ezt nem birnam. Kell, hogy osszejojjunk, dumaljunk, megvaltsuk a vilagot, beuljunk valahova kavezni, egyutt kiranduljunk, elmondhassuk egymasnak gondjainkat-bajainkat, stb, stb. Nagyon szeretek hazamenni Magyarorszagra, de par het utan mar hianyoznak a "csajok" :-))) Nem tudom elkepzelni, hogy elmenjek innen, ujrakezdjem a baratsagok kialakitasat nullarol.

  19. Marcsi, nem egyszerű ez... Luca, aki pedig nagyon alkalmazkodó, is folyamatosan mondogatja, hogy ugye ahová legközelebb megyünk, ott is maradunk pár évig? A szívem megszakad érte, mert nem tudom neki ezt garantálni, annyira szanaszét van most az életünk. Szeretném, de nem biztos, hogy menni fog. Így aztán azt kell kipárnáznom számára, ami majd adatik. Felesleges azon molyolni, hogy jajistenkémmileszagyerekkel, ha nincs más választás.

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...