#Post Title #Post Title #Post Title

Nyolcezerből egy


Azt akartam, hogy ő repüljön, de végül mindketten szárnyaltunk. A zene már csak ilyen. Hallgatót és előadót egyaránt képes a mennybe repíteni.

Heteken át minden nap gyakoroltuk itthon Bíborkával a dalokat az előadásra. Ez háttérbe szorította a matekot, az olvasást, a nyelvtant. Dalolunk órákon át. Készültünk a koncenrtre, ahol nyolcezer (!) gyerekkel együtt fog énekelni. Szóval a dalokat jól ismertem - de erre a hangzásra nem voltam felkészülve. Nem is lehetett. Ültem tegnap este a birminghami LG Arénában, és úgy éreztem, a zene behatol a bőröm alá és belülről bizsergeti. Soha nem hallottam ahhoz foghatót, mint amikor ez a sok-sok gyerek egyszerre kezdett énekelni. A tiszta, csilingelő gyerekhangokban tiszta, őszinte érzelmek áradtak. Hiszen énekelni nem lehet csak teljesen nyitottan. Olyan volt, mintha kézzel fogható, erős energiahullámok kavarognának körülöttem. Felemeltek, és magasban tartottak, mintha egy szárnyaló ló hátára pattantam volna. Csodálatos volt.
Az érzés, hogy én is újra gyerek vagyok, olyan valóságos volt, mintha időgépbe ültem volna. Egybeolvadtam a zenével, a múlttal, a jelennel és a harmóniával. Istenem, milyen jó is volt kórusban énekelni! Most érzem csak, mennyire hiányzott ez az elmúlt évtizedekben. A szóló éneklés lehet bármilyen szép, soha nem tudja azt a közösségi élményt adni, mint az, amikor sok más emberrel együtt építi fel az ember a hangokat. Gyerekkoromban, a Rádió Gyerekkórusának osztályában mindig énekeltünk. Daloltunk az udvaron, énekeltünk a buszon, a vonaton, az utcán. És persze délelőtt az iskolában, délután a kóruspróbán, a szolfézson. Én máig folyamatosan dúdolok, a legtöbbször anélkül, hogy észrevenném. Azt akartam, hogy a lányim életének is része legyen a zene, de a hamiskás zenebölcsi, a fáradt kakaó-koncertek, az iskolás zongoraórák, és a katonás szolfézs - egyik se ad annyit, mint amikor az ember beleolvad a zenébe, mint a pillecukor a forró kávéba.
Eredetileg azért írattam be Bíbort az iskolai kórusba, hogy legyen egy újabb alkalma barátokat szerezni, a nyelvet gyakorolni. Azt is tudtam, hogy a zene nagyon sokat segít a nyelvtanulásban is. Máig emlékszem mindazokra az angol nyelvű dalokra, amiket gimis koromban tanultam (még az oroszra is!) és bizony a mai napig azokat a nyelvtani szerkezeteket használom, amelyek a Beatles versszakokból a fejembe ugrottak.
Később derült csak ki, hogy a suli kórusa ennél sokkal nagyobb dologra készül - szerepelni akarnak a Young Voices turnén. Ez a világ legnagyobb kórusa, ahol nyolcezer gyerek énekel együtt egy arénában, mindenféle profi énekesek kísérőjeként. 28 dalt kellett hát Bíborkának egy hónap alatt megtanulnia. Többet, mint ahány nap volt a fellépésig. Természetesen mindet angolul. A szöveget és dalokat le lehetett tölteni a www.youngvoices.co.uk oldalról. A cél érdekében minden nap leültünk, tanultunk, daloltunk. Félni csak én féltem - merthogy szöveget nem lehet bevinni az előadásra, és a tanárnő többször elmondta, hogy csakis tökéletes ének és szövegtudással lehet fellépni. De Bíborka nagyon élvezte a tanulást. Ha abbahagytuk a közös dalolást, ment a szobájába és kezében a kottával újra és újra olvasta a szöveget. És a végén sikerült!

Az előadás fantasztikus volt. A sok-sok külön-külön gyakorló gyerek és iskola a nagy napon tökéletes harmóniába olvadt össze. Látható örömmel táncoltak, ugráltak, énekeltek a gyerekek - noha ők már délután kettő óta ott ültek a padokban. Mégis, örömrivalgással ünnepeltek minden kedvencet - a karácsonyi dalokat, a pop válogatást, és persze a Michael Jackson egyveleget. Közben jöttek táncosok, zseniális énekesek és az egész mozaik összeállt, mint a kaleodoszkóp mozaikdarabkái. Feltettem egy kis video-részletet is a facebookra az előadásból, amit persze szigorúan tilos volt filmezni - de nem szóltak rá a szülőkre. Akik között egyébként sokan lehettek a visszatérő rutinosak - őket onnen lehetett felismerni, hogy hoztak magukkal világító botot, sapkát vagy zseblámpát és jeleket adtak a helyükről. Merthogy arról szó sem lehetett, hogy az ember megkeresse a csemetéjét - nyolcezer gyerek és szülő érzékeny találkozása kivitelezhetetlen lett volna. Amúgy hihetetlen biztonsági szabályok voltak, pl. egy gyerek se mehetett egyedül még pisilni se, minimum ötfős, felnőtt által kísért csoportban kellett mozogniuk. De vihettek ők is lámpát és integethettek. Bíborkán világítós Mikulás-sapi volt. És én megtaláltam. Nyolcezer között is. Naná.

7 Responses so far.

  1. Dionne Bromfield egyike volt a koncerten fellépő énekesenkek. 13 éves. A hangja brutális.Érdemes meghallgatni!
    http://www.youtube.com/watch?v=umpV2oWoY34

  2. Wow, fantasztikus lehetett. :) A saigoni iskolai kórus ehhez képest kismiska, de az itteni kulturális halódásbansokat segít. Luca is a kottákkal fekszik és kel, elkérte tantónénitől a kísérő zenéket, és szorgalmasan gyakorol.
    Hogy állnak a kiscsajok az angollal? Ugye azoknak volt igazuk, akik azt mondták, hogy 3 hónap és...
    Nekem most mondta Luca, hogy megszűnt a kivételezett helyzete az osztályban, a tantónéni azt várja el tőle, mint a többiektől, és hogy ő erre mennyire büszke... angoltanár vagyok, de ilyet még nem láttam. Tegnap fogalmazást írt a Vénusz bolygóról. A magyar szerkezetei meg így néznek ki: Voltunk Da Nangban, a villánk mellette volt a tengerhez. Wááááááááááááá....

  3. Te Marcsi, az jutott eszembe, nem írunk valami cikket arról, hogy a gyerekeink a világ két végében hogyan illeszkednek be? Szerintem tök érdekes lenne, lehet, hogy sokaknak segítene is, hogy bátrabban vállaljanak el külf. melót. Igazam van vagy igazam van?

  4. Anta says:

    Na ezt most megkönnyeztem, Marcsi:)
    Csodálatos lehetett! Még most is lúdbőrözik a karom.
    Fb-on mindjárt meg is keresem, amit feltöltöttél:)

    Puszi,
    Anta

  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
  6. Tegnap mesélte a tanár, hogy a kenyai iskoláról tanultak, és Bíbor angolul kiselőadást tartott arról, hogy milyen a magyar iskola. Én megdöbbentem. De ami még ennél is durvább, hogy az derült ki, hogy a magyar iskolai rendszer sokkal közelebb áll a kenyaihoz, mint az angol. Mondjak pár példát? A gyerekek nehéz hátizsákot visznek iskolába (itt nincs cucc) a szülőknek kell könyveket, tanszereket venni (itt mindent a suli ad) csomó lecke van (itt heti egyszer adnak pár jelképes feladatot) büntetést kap, aki rosszat tesz (itt gyakorlatilag az elbeszélgetés a legdurvább fegyelmezés) Szóval itt tartunk...
    Amúgy meg írjunk közösen!!!

  7. Anta, téged meg imádlak a leveleidért is, meg a kommentjeidért is! A blogodról nem is beszélve! :-)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...