Három gyerekkel irány Anglia!

Múltkor nagyon el voltam keseredve a nyár végén ránk váró osztályzóvizsga miatt. Szerencsére kiderült, hogy korántsem olyan sötét a kép.

Mióta eljöttünk sok minden változott a magyar közoktatás terén - visszaállították a buktatást, az osztályzást és változott a külföldön tanuló diákok státusza is. Szerencsére ez utóbbi nem rossz irányba. Amíg otthon voltam, sikerült beszélnem a gyerekek igazgatónőjével, aki nagyon-nagyon kedves, megértő és segítőkész volt.
Kiderült, hogy igenis adhat felmentést a vizsga alól minden olyan tantárgyból, amit a gyerek kinn is tanul - beleértve a matekot és az angol környezetet is, és hajlandó is ezt nekünk megadni! Csak azt kérte, hogy vigyük majd el a gyerek lefordított bizonyítványát amikor megkapjuk és valamiféle dokumentumot arról, hogy mit is tanult ott kinn - jelen esetben a tankönyvét. (Amit ugyan a suliban nem használnak, hiszen nincs tankönyvük, de én, aki tanulok velük itthon, látom, hogy kb. eszerint haladnak.)
Borsinak, aki most odahaza elsős lenne egyedül azt fogják számon kérni, hogy tud-e írni, olvasni. És mivel ez neki már az oviban is ment, egyedül azon kell ügyködnöm, hogy ne felejtsen sokat. Megjegyzem, ez nem könnyű, mert a sulis dolgokról inkább angolul szeretne beszélni, és lassan már ott tartunk, hogy jobban olvas angolul, mint magyarul. De mondjuk ez még mindig jobban áll szerintem mint egy átlag magyar elsős, aki most szótagolgatja ki az első szavait, szóval miatta nem kell aggódom.
Jó hír viszont Bíbor szempontjából (aki otthon most harmadikos lenne), hogy csakis magyar irodalomból és nyelvtanból kell készülnie, amit teljességgel érthető álláspont, hiszen ezt itt tényleg nem tanulja.
Természetesen arra is van lehetőség, hogy a gyerek ne vizsgázzon most - de akkor jövőre két évnyi anyagból is számot kellene adnia, ezért ezt a lehetőséget nem javasolta az igazgatónő, bár hozzátette, ez csak a mi döntésünktől függ.
Mivel csak hat napra mentünk haza, ezért most a lányok is csak egy napot voltak az iskolában, ami épp a farsang napjára esett. Bíbor egész napját a suliban töltötte és kicsit tanult is. Borsi csak délután ment be, amit megértek, mert neki azért az egész közösség idegen - ismeretlen gyerekek és ismeretlen tanító nénik. Ő ezt a délelőttöt inkább a régi ovijában töltötte, ahol szintén nagyon örültek neki.
Megjegyzem, azért van jópár ovistársa a suliban is, akikkel szívesen találkozott, és egyébként vízitündérnek öltözött be. Bíbor vámpírkirálynő volt, és most ő is sokka jobban érezte magát a suliban, mint legutóbb.
A lényeg, hogy én is megnyugodtam, és úgy döntöttem, hogy újra elővesszük a pár hete félredobott füzeteket és újra tanulni fogunk délutánonként. Leginkább azért, mert a gyerekek hiányolják! Különösen Borsi panaszkodott, hogy unalmasak a délutánok, ha nem kap feladatot. (Mondjuk ő mindig is imádott tanulni.)
A lelkesedést növeli, hogy otthon beszereztem néhány újfajta feladatlapot és tankönyvet. Rájöttem például, hogy magyarul egyik se tanul most környezetismeretet, illetve zenét. Mivel a furulyákat kihoztuk már augusztusban, most elővettük a szolfézskönyveket is, és a hétvége masszív zajkeltéssel telt. Emellett a víz körforgásáról készítettek plakátokat, amivel kidekorálták a falat.
Örülök amúgy neki, hogy ilyen lelkesek a tanulást illetően - azért én is azt gondolom, hogy okosabb időtöltés ez, mint a tévé előtt ülni és bambulni. Meg aztán az jutott eszembe, hogy én nem ismerek olyan embert, aki amiatt szomorkodna, hogy túl sokat tanult gyerekkorában, és de kár, hogy a szülei nem hagyták békén, csak olyat, aki azon sír, hogy miért nem tanították meg hangszeren is zenélni, és még egy nyelvre és mondjuk szinkronúszni. Szóval egy kis teher nem árt - más kérdés, hogy érvényes-e mindez a fáradt szülőkre is.
Merthogy két jó éjszaka után ma Bende ismét kimutatta a foga fehérjét. Éjjel óránként ébredt, csak közöttünk volt hajlandó aludni és csak azért engedte el a mellem, hogy az apját felkenje a falra. Reggel pedig első dolga volt a féltonnás komód fiókjait addig rángatni, míg majdnem magára borította az egészet és ha nem az apja van mellette, akkor ezt a bejegyzést már mint kétgyerekes anya írhattam volna. Komolyan mondom, nem gondoltam volna, hogy a nyolc kilójával fel tudja borítani azt a fránya fiókos szekrényt, de azóta azt a szobát is zárjuk.