Három gyerekkel irány Anglia!

Tervezhetek én mindenféle izgalmas témát, amiket majd leírok, de három gyerek mellett az élet folyamatosan elsodor és hozza a maga írnivalóit.

Pénteken Bíbor 39 fokos lázzal jött haza a suliból. Hűtőfürdő, lázcsillapítás ezerrel és aludt olyan 24 órát. Mivel ő általában lázas típus, nem is nagyon aggódtunk, bár tény, hogy aludni nem szokott láz közben, de most szerencsére ez is összejött. Szombat enyhe hőemelkedés, és vasárnapra teljesen egészséges lett. Igaz, mindenféle hétvégi programnak lőttek és a többiek se nagyon jutottak ki a szép napsütésbe, de legalább megúsztuk ennyivel. Gondoltuk.
Ma még itthon tartottam a kisasszonyt, nem is azért, mintha beteg lenne, csak lábadozni, ahogyan ő mondta. Ez annyiból állt, hogy elsétáltunk a két saroknyira lévő a könyvtárba, és Bíborkám kikölcsönzött 26 új könyvet. Igen, ennyit. Egyrészt, mert itt egy gyereknek húszat lehet, másrészt, mert mostanság falja az angol meséket. Könyvtárba ugyan megérkezésünk óta járunk, de eddig az volt a program, hogy én olvastam, fordítottam - ők nézték a képeket. De most, hirtelen egyik napról a másikra Bíbor rákattant az angolul olvasásra. Kezdte múlt héten azokkal, ahol csak 1-1 mondat van a képek mellett, mostanra eljutott a kicsit bonyolultabb, hosszabb történetekig, amelyek tényleg külsőre regény hosszúságúak, igaz, minden oldalon van 1-2 fekete-fehér illusztráció. Segítséget nem kér. Én ugyan ajánlottam, hogy ülök mellette és kérdezzen, ha valamit nem tud, vagy írja ki egy füzetbe és majd megbeszéljük - de ő köszöni szépen, nem kér a segítségből. Közölte, hogy mindent ért, és ha 1-2 szót nem is tud, azt majd kitalálja. Azóta olvas, olvas, olvas. Egyre hosszabb és bonyolultabb történeteket. Szerencsére van miből válogatnia, mert ezekből a kifejezetten kezdő olvasóknak való könyvekből olyan 20-30 polcnyi van. És mivel gyorsan halad velük, rengeteg a sikerélménye.
Szóval lábadozás címszó alatt elsétáltunk a könyvtárba, ahol nagy nehezen ötvenről 26-ra csökkentette az első körben kiválasztott könyvek számát (én marha, azt mondtam, bármennyit választhat) és két olvasójegyre felpakolva, elhoztuk amit csak lehetett. Utána mondjuk őt már nem nagyon láttam, csak néha-néha tűnt fel kis enni és innivalóért.
Nem is bántam, hogy legalább vele nem volt gond, mert bevallom, nagyon ki vagyok merülve. Bende napok óta megint rosszul alszik, óránként ébred és ezzel sikeresen és teljesen kikészít. Nappal is csak vegetálok, és várom, hogy végre alhassak. Igaz, el kell ismernem, a nappalok kicsit nyugisabbak mostanság, mert Bende új dolgokat tanult - a formakirakóba próbálja belerakni a kört, a virágot, a háromszöget, négyzetet. És elég jól megy neki. Ráadásul elkezdett rajzolni. Vettem neki még Magyarországon pár téglalap alakú méhviasz krétát, és imád firkálgatni vele. Ma már kicsi, tömzsi ceruzákat is kapott, és teljesen elájult a boldogságtól.
Délután hivatalosan is véget vetettem a hétvégéről itt maradt lógásnak, és leültünk tanulni a lányokkal, míg Bende rajzolgatott mellettünk. Igaz, olyan melegnek tűnt. De hogy mennyire nagyon, az csak lefekvés előtt derült ki, amikor a biztonság kedvéért megmértük a lázát. 39.2. Gyógyszer, szoptatás és bevonultam altatni, míg Zsolt a lányoknak mondott esti mesét. Mikor mindenki elaludt, jön az uram, hogy neki gyanús a Borsi. Zihál és meleg. Megmértük a lázát. Ő is 39.2.
Most itt tartunk. Bíbor holnap megy suliba - Borsika marad, Bende is passzolja a zenebölcsit. Nekem meg szobafogság. Remélem, hogy ők is Bíbor egynapos lázát kapták el és hamar túl leszünk rajta.