Borsi fotója két helyen is kinn van a suliban: a tanári szobában és az ebédlőben. Alá van írva mindkét helyen: "allergic to everything." Mármint, hogy mindenre allergiás.
Szögezzük le rögtön, ez persze nem igaz. A PKU nem ételallergia. De tény, hogy másként nehéz is lenne elmagyarázni, hogy miért is kell diétát tartania. Alá van még írva: Ha mégis enne, értesítsék a tanárát.
Ez a fénykép nagyon jó megoldás - jöhet helyettes tanár, bárki, nem kell elmagyarázni neki, megtanítani arra, hogy mit kell csinálnia. Le van írva feketén-fehéren.
Itt nem fordulhat elő, ami annak idején Borsi ovis csoportjában az egyik kislánnyal. Akinek az anyukájától középső csoport végén megkérdezte az egyik óvónő: És a kislány kinőtte már a gluténérzékenységet? Mire anyuka döbbenten felelte: Az én lányomnak tejallergiája van... Ahogy nekem mesélte, utána azon gondolkodott még napokig (bár megkérdezni nem merte) akkor ezek szerint az ő lánya másfél évig nem kapott kenyeret, de ivott tejet???
Tudom én, nem minden magyar intézményben van ilyen fejetlenség, de tény, az angol iskolákban a speciális igényű gyerekek segítségére külön személy van, akit "Senco teacher"-nek hívnak. A mi esetünkben ő volt az, aki leült a kórházi dietetikussal és egyeztették, hogy mit is kell kiírni, mire van Borsinak segítsége, miben segítsék őt.
El ugyanis nem utasíthatnak egyetlen gyereket se - legyen bármilyen speciális igénye, igyekeznek teljesíteni.
A hétvégén a kórussal egy helyi iskolában volt egész napos próbánk. Mindig imádom ezeket az alkalmakat, mert ilyenkor sokat lehet tanulni, de különösen szeretem, hogy ilyenkor kicsit beleshetek egy másik iskola kulisszái mögé. A tanári szobában teáztunk, ott lőttem ezeket a képeket amikor mindenki kiment már.
Ebből kiderül, hogy ebe az iskolába jár olyan súlyosan allergiás gyerek is, aki csak a saját szappanával moshat kezet, tésztával még kézműveskednie se szabad, ha az nem gluténmentes, és ha baj van, azonnal atropin injekciót kell kapnia, ami természetesen a nevét viselő dobozban található.
De ott van az is, mit kell csinálni, ha a cukorbeteg kislány furcsán viselkedik és egyáltalán mit jelent ez, vagy hogy a másik fiú vérét napközben is vizsgálni kell, mely eredmények mit jelentenek.
Nekem ez annyira tetszik! Különösen, mert tudom, hogy otthon például rendszeresen utasítanak el cukorbeteg gyerekeket a suliból, merthogy képtelenség ellátni. Vagy súlyosan allergiásokat. Pedig nem lehetetlen - van ennek kerete, módszere is. És igen, itt kinn, ember is van rá, aki segíti a tanárokat, hogy ez számukra se legyen ijesztően nagy feladat. 
Minden segítség jól jön
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Igen. Otthon a fejekben kéne rendet tenni. Mert egy ilyen dolog nem pénz kérdése. Csupán odafigyelésé.
Én ezért szoktam mondani hogy sokszor csak apró dolgok a különdségek amik mások itt mint otthon. De ezektől az apró dolgoktól élhetőbb az élet.
Van még mit tanulnunk...
Sajnos nálunk még ez a fényképes tájékoztatás sem lehetséges, mert személyiségi jogot sért, ha bárki olvashatja a faliújságon, hogy kinek milyen betegsége van. Egyébként nekem van egy cukorbeteg kislány az osztályomban és tényleg nem egyszerű, ha pld.tesi órán esik le a cukra. A déli inzulint kijön egy védőnő a suliba és beadja neki. Viszont előfordult, hogy az étteremből, ahonnan a diétás ebédet hozzák neki véletlenül normál ebédet hoztak és persze nagyon felment a cukorszint.
A személyiségi jogra sehol nem figyelnek jobban, mint itt! Ezt elhiheted! Ezeket a fotókat és titokban, a tanáriban csináltam, nyilván senki nem engedte volna, hogy én ezt lekapjam.
De azért azt nem értem, hogy mondjuk egy súlyos dióallergiás gyerek szülei miért tiltakoznának Magyarországon, hogy a gyerekük fotója kinn legyen a tanáriban és az ebédlőben, hogy ha fuldoklik, akkor meg tudják menteni az életét? Egy cukorbeteg gyerek anyukája szerinted emiatt panaszkodna, vagy azért, mert otthon nem veszik fel a gyerekét???? Velünk aláíratták, hogy nem bánjuk, hogy ha Borsiról ezt kiírják - és ez tök korrekt. Miért is bánnánk???? Hiszen a mi érdekünk meg a gyereké! És mivel ez itt a gyerekek között nem téma, ezért csúfolódás sincsen belőle. Az egész egyébként is mindig a tanár hozzáállásán műlik...