Három gyerekkel irány Anglia!

Komoly mulasztás, hogy még soha nem írtam a gyerekek iskolájának udvaráról. Pedig olyan nagyon jó, hogy én az első pillantásra beleszerettem. És annyi minden van benne, hogy megér egy önálló bejegyzést.

Először is hatalmas - tudom, ez adottság. Igen, itt az összes iskola, amit eddig láttam meglehetősen új építésű és komoly méretű udvarral rendelkezik. Nem tudom, hogy ez egész Angliában általános-e vagy csak errefelé, de nekem nagyon tetszik, hogy ezeket az iskolákat a gyerekek kedvéért tervezik. Nincs körülötte lakóház, és jó nagyra kanyarítják a telket. Így senkit nem zavar, hogy a gyerekek ott üvöltöznek a szünetekben, és mivel van hol, az sem baj, ha szaladgálnak. Hogy ez a kettő mennyire nem magától értetődő, azt csak az nem érti, aki nem járt még Magyarországon iskolába, nálunk a gimiben például annak idején az udvarra se lehetett lemenni amikor szünet volt, nemhogy ott szaladgálni le a fölös energiákat.
Itt ez másként van. Nekem nagyon szimpatikus, hogy minden alsó tagozatos osztálynak van saját elkerített udvara (ez a Reception Yeartől a másodikig terjedő időszak) hiszen tény, hogy az ötéveseket hiba lenne összeereszteni a 12 éves végzősökkel. Csak a baj lenne belőle, még akkor is, ha véletlenül ütköznek össze.
A kicsiknek hát védett, külön helyük van - ezekben az egyébként nem olyan nagyon kicsi udvarokban van mászóka, homokozó, asztalok amire ki lehet vinni a játékokat és persze hely szaladgálni. A falakon számok, betűk. És tényleg nagyon sok játék - babakocsik, autók, bringák, babaház, kalózhajó, edények, gumiállatok, Lego. És hát mivel Angliában vagyunk (esik időnként) nem csak nyílt része van az udvarnak, hanem egy nagy fedett terasz is tartozik hozzá, hogy rossz időben is ki tudjanak menni a gyerekek.
Az mondjuk magától értetődő, hogy mivel az egész suli földszintes, minden teremnek két ajtaja van - egy az iskola belseje felé, és egy közvetlen az udvarra, tehát bármi van, azonnal ki lehet terelni az ifjúságot. Nem is mindig várják meg a kicsöngetést - ha elfárad egy osztály, vagy épp használni szeretné a kinn lévő segédeszközöket, akkor egy pillanat alatt kinn teremhetnek.
A felsősöknek ugyanis nincs saját udvaruk, így szünetben lehet barátkozni, közösen játszani más osztályokkal is. Ahhoz, hogy ebből ne legyen gond, főleg tér kell. És persze valami, amivel elfoglalják magukat a gyerekek. Itt mindkettőből bőven akar.
Ma összeszámoltam: a sulinak van két füves focipályája (itt szoktak krikettezni is), egy betonozott kosárlabdapályája, egy mászófal, egy favonat, egy fa akadálypálya és hinta egyben, egy fa színpad ülésekkel, egy fa gloriett (olyan 10-15 gyerek tud benne leülni) és egy beton futóversenypálya.
Emellett pedig még egy normál pesti iskolaudvarnyi udvar, ahol rengeteg játék van felfestve a betonra valami speciális, elég vastag festékkel - több ugróiskola, egy társasjáték (a Snakes and Ladder), egy kör alakú akadálypálya, óra, iránytű (betájolva!), és egy hosszú kígyó, amelyben a számok találhatók 1-50-ig. Utóbbiak szemléltető eszközként is használhatóak.
És persze az egészet rengeteg fa veszi körül, egy kis erős rész is van hátul. Tavaly év végén itt keresték a "szörny" lábnyomait, amikor egy feladat kapcsán az egész suli átment szönyvadászba. Elképesztő volt, hogy milyen lelkesek ám a tanárok és a gyerekek is, gyűjtötték a bizonyítékokat, a szőrpamacsokon át a szörny vacsorájának maradékáig. Aztán le kellett írniuk, milyennek képzelik el a szörnyet, mit ehet, hol élhet stb. Teljesen be voltak zsongva egy teljes hétig - Borsi teljesen megette a sztorit, Bíborék évfolyama már nem volt olyan biztos benne, de azért ők is szívesen játszottak.
Szóval egy ilyen udvar ilyesmire is jó. És még mennyi mindenre! De a legfontosabb, hogy rengeteg szabadtéri tornaórájuk van, esőben és hidegben is kimennek, minden egyes szünetben. És én hiszek benne, hogy ha egy gyerek ki tudja szaladgálni magát, akkor utána jobban meg tud ülni a fenekén, ha tanulni kell. És ez mindenkinek megkönnyíti az életét.

Ez az iskola, az udvar felől fotózva. A cerkák alatt szoktak reggelenként sorakozni, ez a betonterület egyben kosárlabdabdapálya is.


Ugyanaz a tér csak a suli felől fotózva. Elől az iránytű-óra, mögötte halványan látszik az akadálypálya és a számkígyó.


Ez az abc kukac.


Ez a Snakes and Ladder. Olyan nagy, hogy a gyerekek bábuként tudnak benne mozogni. Ha a létra aljára lépnek, felmászhatnak, tehát előrébb kerülnek. De aki a kígyó farkára lép, az lecsúszik rajta egy rosszabb helyezésre.


Szünetben itt szoktak mászókázni a nagyok.


Ez meg a falmászó rész.


Most rájöttem, hogy a kicsik udvarát még sose fotóztam le. De majd pótolom! Mert az is nagyon jó!!!