Három gyerekkel irány Anglia!

Természetesen sok-sok dolog kell itt is a tökéletes karácsonyhoz - karácsonyfa, ajándék, gyertyák, finom vacsora. De arra gondoltam, hogy bemutatok pár olyan dolgot, ami otthon nincs és ami mégis olyan aranyos szokás, hogy mi örömmel befogadtuk a saját hagyományaink közé.

Az angol karácsonyi vacsora legfőbb fogása a pulyka, de ami minden angol szívének a legkedvesebb, az a desszert. Ami errefelé nem más, mint a karácsonyi pudding

A legfontosabb a pudding szót hallva, hogy az embernek eszébe se jusson az az étel, aminek otthon puding a neve. A különbség jóval több, mint egy d betű. Ennek a két ételnek ugyanis semmiféle köze nincs egymáshoz. A pudding szó errefelé afféle gyűjtőfogalom, és minden édességet így hívnak. Amikor a Belles lányokkal kajálunk, nekem fura volt, hogy két felé osztják a kaját - van egy savory asztal meg a puddingos. És mondanom sem kell: "puding", ahogyan mi hívnánk nincs rajta.
A Christmas Pudding azonban egészen különleges édesség, amivel az angol filmekben, könyvekben sokat lehet találkozni, így amikor sok-sok évvel ezelőtt először Angliában jártam, akkor nagyon megörültem, hogy nyár közepén is lehet minden nagyobb boltban kapni. Amúgy ez már önmagában is gyanús lehetett volna. De én boldogan vettem egy szép piros celofánba csomagolt meglehetős nehéz darabot és örömmel vittem haza. Otthon aztán több meglepetés is ért: egyfelől a tény, hogy ez nem puding, de nem ám. (Mondjuk nem tudom miért vártam, hogy az lesz, de a nevet hallva fel se merült bennem a gyanú, hogy ne az lenne...) Pedig ez egy nagyon sűrű, nehéz püspökkenyér szerűség, tele mazsolával, kandírozott gyümölcsökkel, mandulával és amit nem tudtam, de ami az íz nagy részét adja: marhafaggyúval. Pár falatot ettünk belőle, de bevallom a nagy része ment a kukába. Túl tömény volt.
De az angolok szeretik. Karácsony este brandyt öntenek rá, majd meggyújtják és utána vaníliaszósszal vagy brandys vajjal tálalják. Be kell vallanom, ez a tüzeskedés vonal nagyon tetszik - nagyon is illik a karácsony hangulatához. Az már kicsit furább, hogy igazi magyalágat és bogyót tesznek rá (ez biza nem marcipán...). Amikor pedig megláttam Heston Blumenthal változatát (ő az én kedvenc angol mesterszakácsom) aki egy egész narancsot tesz a pudding közepébe, azonnal tudtam, hogy nekem ilyen kell. A dolog finomodott, amikor kiderült, hogy ezt a finomságot két hét alatt elkapkodták a Waitrose-ből (több mint húszezer darabot adtak el belőle) és csak az ebayen lehet venni az eredeti ár minimum tízszereséért. De szerencsére elolvastam a termék leírását és láttam, hogy ez bizony egy gigaédesség: másfél kiló és 12 embert lehet vele jóllakatni. Na ennyit azért nem fogok megenni belőle, az tuti. Szóval most vettünk végül egy kisebb hagyományosabb darabot szép piros celofánba csomagolva és már a brandys vajat is beszereztem, amihez nem fűzök nagy reményeket, mert ahogy láttam sós vajból készült. De azért meggyújtjuk ezt is, az tuti.

A sorozat második részéhez kattint ide: óriás zoknik
A sorozat harmadik részéhez kattints ide: óriás szaloncukrok