Ma immáron másodszor is elmentem korizni a csajokkal, és azt vettem észre, hogy egyáltalán nem élvezem annyira, mint először.
Már nem éreztem, hogy én lennék a jég királynője, aki élvezettel suhan. Béna voltam, csetlettem-botlottam, állandóan elvesztettem az egyensúlyom. Ráadásul éreztem, hogy fáj a hátam, a lábam, a derakam. És hogy ez nem is olyan jó. Aztán persze rájöttem, hogy csak az a bajom, hogy nagyon félek. Rettegek attól, hogy újra elesek és beütöm a fejem, a karom, a hátam és fájni fog. És ez gátol meg abban, hogy igazán átadjam magam az élménynek.
Mindig is tudtam, hogy a veszélyes sportokat kicsi korban kell megtanulni, amikor még az emberben nincs félelem. Van a csoportunkban egy ovis kisfiú (igen, ennyire vegyes a korosztály...) és az szegény két métert nem tud megtenni esés nélkül. Bukósapi, térdvdédő, könyökvédő és két balláb. Számolni se lehet, hogy mennyit esik. Az első alkalommal több időt töltött a jégen ülve, mint állva. De végig vigyorgott és már állt is fel, amint pofára esett. Most, a harmadik alkalommal már néha siklik 1-2 métert és nagyon élvezi. Az én lányaim se panaszkodnak, hogy sokat esnek, pedig néha nagyokat puffannak. Borsi az első órán iszonyat sokat zakózott, de nem zavarta. Ma örömmel mesélte az apjának edzés után, hogy most csak ötször esett. Bíbor, aki az elején ügyesebb volt, egyre vakmerőbb, így ő meg egyre többet esik. De nem látom rajta, hogy ez bármitől is visszatartaná. A gyakorlóidőben gyorsasági versenyt rendeztek egy kisfiúval és nagy boldogan mesélte, hogy ő nyert. Az esések egy picike félelmet se plántálnak belé.
Sajnos az én érett koromban mindez már másként van. Én nagyon is érzem a izmaimban most is a délutáni edzést. Ha leülök, nem szívesen állok fel. Fáj. És ez a fájdalom jó, és élvezem - de tagadhatatlan, hogy fárasztó is. Az egy kicsit megnyugtatott, hogy ma nem estem. Pedig egy teljes órán át alig álltam meg. Szlalom, halacska, guggolás, gyors megállás és egy kis hátrafelé araszolás. Ezeket vettük ma, és nekem mind elég jól ment. (Ez különösen Bíbornak fáj, aki valahogy még nem érzett rá a szlalom csinálásának módjára, és bosszantja, hogy nekem meg megy.)
De hiába biztatom magam. Az élvezet eltűnt és a félelem átvette az uralmat a testem fölött. Ha csak én járnék egyedül, azt hiszem többet nem mennék. A fene se akar rosszat magának - sebesülést, izomlázat, szorongást. De hát a lányok be vannak fizetve, sok-sok pénzért, ráadásul élvezik is. Szóval ők nem hagyják abba. Akkor hát én se tehetem, hiszen visszamenni a pálya szélére kifejezetten ciki lenne.
Szóval azt hiszem nincs más hátra, mint legyőzni magamat és a bennem ágaskodó kisördögöket. És muszáj folytatnom. De azért jó lenne, ha valami okos ember megmondaná, hogy vajon így felnőtt fejjel, mikorra várhatom, hogy megügyesedek ebben a kori dologban...
(A kép nagyon pocsék minőség, de valamiért abban a párában nem akart működni a gépem. Mindegyik fotó homályos lett. A rózsaszín ruhás amúgy Borsika, fehérben meg Bíborkám van. És még pár csoporttárs. A kedvencem a bukósapis kislány. Amúgy annak az anyja elég aranyos. És a gyerek meg tök ügyes, nem is értem miért kell ez a nagy sisak szegényre.)
Letörtek a szárnyaim
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Posted in
korcsolya
Bele fogsz jonni, de h azt elerd, sajnos kitartas kell. Az a baj, h az ovodas feneke fel meterre van a jegtol, a lanyaide 60-70 centire, a tied meg majd egy meterre, raadasul a gyerekek sulypontja alacsonyabban van anatomiailag amugyis, ok altalab pocakban erosek, mig te inkabb mellben. Nem a felnottseg a gond, hanem a fizika, magasabbrol nagyobbat lehet esni es te magasabban vagy. De ugyesedve kevesebbet fogsz esni es tenyleg fogod elvezni. Asszem EZERT nem adjak vissza a penzt 2 ora utan ;)
(Az izomlaz ugyanez a tema, most olyan izmokat hasznalsz, amiket amugy sosem, ezert fajnak. Amikor trampolinozni kezdtem, minden ora utan ugy ereztem, mintha osszevertek volna es meg a vadlimon is folyt az izzadsag, pedig az elejen tenyleg alig volt mas mint fel-le ugralni. Most szaltozom meg egyeb kunsztokat csinalok, de meg sem izzadok soha, izomlazam meg vegkepp nincs. Ugyanez volt a lovaglassal, nem birtam jarni az elso par alkalom utan, a belso combizmaim egtek szinte, pedig raadasul ott a lo sportol igazan ;) )
A bukosisak sztem nem hulyeseg, de en extraszuper ovatos vagyok.
Ez a trampolin amúgy nagyon érdekel, van errefelé felnőtt tanfolyam is, nagyon tetszene! De ha belegondolok, hogy az én nagy melleim önálló életet fognak élni, amikor én ugrálni kezdek, az kicsit visszatart...
Amúgy te mióta trampolinozol és mennyi idő után kezdted tényleg élvezni?
És ugye fogyaszt is :-)))))
Na, a lóval az a bajom, hogy kurva magasra kell ülni, és kicsit sem érzem biztonságban magam rajta. Ráadásul harap is, rúg is, ha rossz kedve van. Amikor először felültem rá és rájöttem, hogy én nem tudom magam fenntartani, csak rohadt nehezen, pláne, és amikor kicsit gyorsabban megy akkor akár le is csúszhatok róla (abból a rohadt magasból...), konkrétan halálfélelmem lett és le kellett szállnom. Sajnálom, mert tök lúzer dolog, de azt tényleg feladtam egy alkalom után. :-(
Nos, gugli a baratod, ezt a kettot talaltam :)
http://www.trampolining-online.co.uk/links/club_view.php?id=263
http://www.sports-clubs.net/Sport/ClubDetails.aspx?ClubID=27819&SportID=634
En az elso pillanattol elveztem, a trampolin igencsak addiktiv. Mostanaban elvezem kevesbe, de inkabb azert, mert mar nem fejlodom olyan utemben mint eleinte. Mi a brit tornaclub programja alapjan dolgozunk, en a 9es szinten vagyok, 10 a max, onnantol kezdodik a flikflakkos resze, a duplaszaltok es hasonlok, a 10esben sima elore es hatraszalto van meg alap ugrasok. A 8as szintre kb 1 ev alatt jutottam el, aztan meg egy ev a 9es es az azota eltelt 3 v 4 evben semmi :P. Minden szinthez kbozo ugrasokat es kombinaciokat kell teljesiteni, minden szint eleresehez kell 8-10 "pipa", na en 2 eve nem kaptam uj pipat sem. De igazabol az van, amit irtal, h veszelyes sportokat gyerekkent kell megtanulni. Azt az ugrast, ami szerintem az eletembe kerulne minimum csak megprobalni, a fiam, aki nem is jar mar velunk csak neha (amikor nincs kadet esteje), egy alkalommal megugrotta, reszben azert, mert elvezte h mennyire kiakaszt ezzel ;)
Ok meg poenbol szaltoznak, kb minden elokeszulet nelkul, en honapokig csinaltam a ravezeto ugrasokat, mire meg mertem probalni.
De nekem ez nem errol szol, ha betartjatok az alap biztonsagi eloirasokat, akkor nagy baj nem lehet (a ferjem a 110 kilojaval neha szuicidnak tuno dolgokat csinal), amugymeg csak elvezi az ember. En most azon dolgozom, h amit csinalok, az tokeletes legyen, kepes vagyok egy egesz este egy alap ugrast ismetelni, nem untat, az apro reszletekre megyek ra, nagy fejlodesre mar nem szamitok :)
Meg en letojtam, h mas mit gondol, tok bena lehettem (most sem vagyok olimpikon), de en csak magamra koncetraltam es arra h ez mekkora poen, ott repkedni. Meg az edzore persze :) (mindenkeppen tegyel be egy betetet, justincase...)
En a lovaglast is azonnal elveztem, de 20 eves voltam ugye. Viszont sztem ha nagyon fokozatosan csinalod (tanitjak), akkor menne, en nem hagynam annyiban. Eleinte csak ulnod kene es futoszaron menni korbe vmi turlemes loval es meg turelmesebb oktatoval. Igaz, h a lo egy allat egy mint ilyen sosem 100% kiszamithato, de vannak direkte kezdoknek valo tehenjamborsaguak is. Ha errefele elnetek, tudnek egy remek helyet nagyon kezdoknek, szuperedes csapat es nagyon ovatosak az ujoncokkal.