Három gyerekkel irány Anglia!

Bevallom én ennek a tegnap sztrájknak, ami lebénította Anglia közlekedését igazán örültem. A lányok sulijában ugyanis nem volt tanítás. És nekünk most kifejezetten jól jött egy szabadnap, hogy szép, nyugisan felkészülhessünk az adventre. Így legalább kicsit ünnepi hangulatba ringathattuk magunkat.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok a gyerekházimunka gondolatával, de én nem szeretem bevonni őket. Tanulás, különórák, leckék - úgyis olyan kevés idejük van. Én meg úgyis itthon vagyok a picivel, gyorsabban megcsinálom egyedül. Meg aztán bevallom, amikor rájuk lőcsölök valami házimunkát, mindig kicsit lelkiismeret furdalásom van, miért nem játszanak inkább ilyenkor. Én se segítettem anyukámnak, amikor kicsit voltam, mert ők is hasonlókép gondolkodtak.
Ám a férjem nemrégiben rámpirított, hogy ez így nincs rendjén. Ne gondoljam, hogy a takarítás büntetés, nagyon is jót tesz a lányoknak, ha van saját feladatuk, munkájuk és igenis a takarítás is olyan dolog, amit tanulni kell. (Azt már csak csendben tette hozzá, hogy ha gyerekkoromban én is megtanultam volna, hogyan is kell ezt csinálni, akkor nem szenvednék ennyit vele, és sokkal olajozottabban menne, amiben sajnos igaza van.)
Szóval lányoknak pár hónapja megvan a maguk kis munkája, ők a fürdőszoba felelősök. Két fürdőszobánk van, mindkét lánynak akad hát munkája. Van benne olyan amit szeretnek, van amit kevésbé, de meglepően lelkesen és szépen csinálják. Ráadásul pénzt is kapnak érte - igaz csak 10 pennit, ami olyan 30 Ft-nak felel meg. Tudom, ez bizony nagyon kevés pénz, de az összeget a férjem határozta meg és be kell vallanom, hogy a lányok ennyivel is elégedettek. Megjegyzem - 8 és 10 évesek, de még nem kapnak zsebpénzt, és úgy látom, hogy nem is igazán érdeklődnek a pénzköltés vagy gyűjtés irányába. Nem számolgatják, nem nézik, hogy mire lehetne költeni, számukra ez nem fontos kérdés, én sem erőltetem hát a dolgot.
Szóval úgy gondoltam, hogy ha már jön az advent, akkor kezdjük takarítással a napot, és ameddig ők a fürdőszobát takarították, addig én mindent előkészítettem a mézeskalács készítéshez. Vetíthetnék most, hogy micsoda fantasztikus receptem van hozzá, de az igazság az hogy még Magyarországon vettem egy Mézeskalácsház készítő szettet és azt vettük most elő. Csináltam már mézeskalácsot, de ahhoz, hogy igazán jó legyen, ahhoz egy csomó méz kell - azt mert errefelé nagyon drágán mérik, legalább 3-4-szer annyiba kerül, mint otthon. Még a teához is csak félve használjuk, azt gondoltam hát, hogy mivel a mézeskalácsház úgyis csak dekoráció, édesmindegy, hogy miből csináljuk.
Persze a lányoknak édesmindegy volt, hogy ez most autentikus biorecept, vagy csak dobozos-zacskós változat. Sőt, igazából jobban tetszett nekik, hogy nem a kész pasztát tettem eléjük, hanem most az elejétől kezdve ők csinálhatták. Lelkesen olvasták magyarul a receptet, mérték ki a hozzávalókat, gyúrtak és sodortak, vágtak és díszítettek. Nekem csak a kezük alá kellett dolgozni és a végén összeállítani a házikót. A végén megszavazták, hogy csak fél teteje legyen, mert akkor bele tudják rakni a babájukat is. Merthogy ők ezt nem dekorációnak csinálták, hanem játéknak.
Természetesen Jancsi és Juliskásat akartak vele játszani. Elővették hát a Mini Barbie babákat, és lelkesen szerepjátékoztak hosszú ideig, amikor is egyszer csak felébredt Kisbende. És a ház neki is tetszett. De ő nem játszani akart vele.
A mi kis "Jancsikánk" először csak elkezdte leszedegetni a házról a cukorszemeket, majd szép lassan elkezdett letörni róla pici és egyre nagyobb darabkákat. (A képen már jól látszik a szája körül néhány kisebb darabka...)
Megmondom őszintén, annyira cuki volt, ahogyan ott ült mellette és majszolgatta, hogy képtelenség volt haragudni rá. Ahogy a dundi, maszatos kis babaujjaival tömte a szájába a finom puha mézeskalácsot tisztára mesebeli volt. Persze ekkor már mindegy volt, amit Jancsi elkezdett, az én két Juliskám fejezte be és most már csak romjai vannak a háznak, tartok tőle az se sokáig.
Az illat, az a jó karácsonyi, fűszeres mézeskalács illat azért most erőteljesen belengi a házat és ettől tényleg olyan ünnepi lett a hangulatom. A lányok is örömmel újságolták, hogy "karácsony-szagú" lett a kezük, és hogy teljes legyen a hangulat, apa elővette a tavalyi karácsonyfát, és angol szokás szerint már november utolsó napján feldíszítettük a fát. Nekem egyébként tetszik ez a szokás, ünneplőbe öltözik tőle a szívem is és könnyebben hangolódom a karácsonyra.
Ja, és van még egy adag mézeskalács porom és két csomag fűszerkeverékem is. Szóval fogunk mi még jópofa dolgokat gyártani, mire letelik az a 24 nap!