#Post Title #Post Title #Post Title

Jelel és beszél - két nyelven


Nagyon sokat olvasgattam az utóbbi időben arról, hogyan is tanulják a nyelvet a gyerekek és különösen azt, hogyan is tanulnak egyszerre két nyelvet. Hiszen Kisbende ebben a szituációban van, és sokáig úgy tűnt, bizony alaposan le van maradva.

Na nem mintha nem beszélt volna folyamatosan - nagyon is sokat dumált, de csak egy általa kitalált halandzsanyelven, amiből egyetlen értelmes szót se lehetett kivenni. Az kicsit bízható volt, hogy így is mindent elmutogatott, amit akart - fogta a kezünket, odavezetett, mutatta mit kér, és még egy-két speciális jelet is belevett. Méghozzá az angol süketnéma jelnyelv jeleit. Ugyanis már tavasz óta járunk egy olyan tanfolyamra, amit "Sing&Sign"-nak hívnak. A módszer szerint a kisbabák sokkal korábban tudnak kommunikálni, mint beszélni, és ha eszközt (jelnyelvet) adunk a kezükbe, akkor megtanulják kifejezni amit akarnak és kevesebbet hisztiznek majd amiatt, hogy nem értik meg őket. A dolognak van logikája, hiszen amúgy is többet gesztikulálunk, ha gyerekhez szólunk, miért ne tehetnénk ezt tudatosan és mindenre azonos jeleket használva? Angliában nagyon divatos ez a módszer, még a tévében is van olyan gyerekműsor, ahol jelnyelvet tanítanak a kicsiknek és ezt még a lányaim is imádják. Az egész amúgy egy zenebölcsire hasonlít, mondókákat, dalokat tanulunk - csak éppen jelelünk is közben. Kisbende imádja és örülök neki, hogy eljárunk és még angol beszédet is hallunk. Kell ez mindkettőnknek, kétség nem fér hozzá.
De ahogy teltek a hónapok kiderült, hogy Kisbende nem is a jeleket szereti igazán, hanem a dalos részt. Annyira, hogy jel helyett egy csomó dolgot például az adott dal dúdolásával kezdett jelezni nekünk, például van egy dal, ami arról szól, hogy most már befejeztük a dolgokat, ha nem kér enni, akkor ezt szokta elzümmögni nekünk. De van dal a rendrakásra is (és bejön!) a fürdésre, arra, hogy megálljon az utcán, arra, hogy még kér inni és minden egyébre. Fura módon ezek a dalok Bendének sokkal inkább bejöttek, mint a jelek, amiket azért a kis babakezével elég nehéz követnie. Viszont a dalokat meglepően tisztán és jó ritmusban énekli.
Hát daloltunk egész nap, és odáig fajult mindez, hogy esténként alvás előtt is a Sing&Sign CD-t kellett berakni a magnóba és ezzel aludt el. És azt vettem észre magamon is, hogy egy csomó dolgot angolul mondok vagy dalolok el neki, hiszen így tanulta meg.
Na ez az, amiről mindenki le szokta beszélni az anyukákat - nehogy áttérjenek az adott ország nyelvére, amikor a babával beszélnek, mert akkor nem tanulja meg soha az anyanyelvét, de mivel az anyja rossz-hibás kiejtésével=nyelvtanával hallja a másik nyelvet, akkor azt se fogja elsajátítani. Így két nyelv között a pad alá esik - ahogy mondják.
Egy darabog úgy tűnt, hogy a huhogóknak lesz igazuk, mert Kisbende az istennek nem akart elkezdeni beszélni. Körülöttem a hasonló korú gyerekek már lassan mondatokat kezdtek pötyögni, Kisbende meg még mindig halandzsázott, és ha szavakat mondott, azt is angolul, de inkább csak dúdolt.
Szerintem nincs annál kétségbeejtőbb helyzet, mint amikor az ember azt gondolja, hogy most aztán elrontotta a gyerek nevelését. Ráadásul egy ilyen fontos dologban, mint a nyelvtanulás. Ami nélkül nincsenek barátok, nincs iskola, nincs semmi.
Próbáltam persze változtatni - többet mondókázni magyarul (és szidtam magam, hogy minek kellett bevezetnem az angol mondókákat) és elvettem az esti angol CD-jét is, nehogymár az angol mondatformák szívódjanak az agyába, és inkább egy magyar zenecédét adtam neki, amit persze utált, mert nem ezt szokta meg, így lassan mindketten frusztráltabbak és idegesebbek lettünk.
Abban mindenki egyetért, hogy a gyereket nem kell beszélni tanítani. Megtanul az magától, erre van ráállva az agya ebben az időszakban. De a legtöbb könyv csak az egynyelvű babákról szól, és ha a kétnyelvű szó felmerül, az mindig úgy, hogy az egyik szülő más nyelvű. Akkor került a kezembe egy könyv, aminek a címe: Raising a Bilingual Child (szerző: Barbara Zurer Pearson) amiben végre szó esett arról is, hogy nagyon sokféle módon lehet egy gyerek két vagy akár többnyelvű közegben. Akár úgy is, ahogyan mi - két egynyelvű szülő egy másik országban. És végre konkrét tanácsokat kaptam arra nézve is, hogy mit is lehet csinálni ebben az esetben.
Az én nagy bajom régóta az volt már, hogy olyan béna dolog magyarul beszélni a gyerekhez, amikor nem vagyunk otthon. Buszon, tanfolyamon, bölcsiben - számomra egyszerűen fura magyarul beszélni ilyenkor. És igen, a könyv szerzője szerint valóban van egy olyan módszer is, hogy otthon egyik nyelv, elmenve másik - és ez is működő módszer.
Ráadásul van a könyvben egy beszédfejlődési táblázat is, ami kifejezetten kétnyelvű gyerekekre vonatkozik, és abból az derült ki, hogy Kisbende nincs is lemaradva, hozza a kétnyelvű átlagot a maga lassú tanulásával. És hogy az igazán fontos az, hogy 18 hónapos korra értse amit mondanak neki - és ez sokkal fontosabb annál, hogy mennyit beszél.
Én lassan megnyugodtam - Kisbende pedig valahogy egyre több felismerhető szót kezdett kimondani. Vannak dolgok, amiket továbbra is angolul mond, de egyre több a felismerhető magyar szó is. A szövegértésben szinte teljesen jól érti az angol és a magyar utasításokat is, és bizony van, amit mindkét nyelven is kimond - bár leginkább egymás után, nem különválasztva. Ám a könyv szerint ez normális, és ami fura, hogy látom a hasonló korú babákat, és noha attól féltem, hogy mostanra fényévekkel húznak el majd Kisbende mellett és választékos egész mondatokban fognak beszélni, úgy tűnik ők nem haladtak annyit az utóbbi időben, mint most - és a fiam meg behozta a lemaradását - ráadásul két nyelven.
Persze furcsaságok azért vannak - például Kisbendét nem érdeklik a színek, de imád számolni és az ábécét mondogatni. Nem kötik le annyira az emberes mesék - inkább az autós, vonatos kombó. Állatokból inkább a vadabbak, amelyek nagy hangot adnak - nem a pillangó vagy a katica, ami a lányok kedvence volt. És sokat dúdol még mindig, de olyan szépen és tisztán, hogy erre inkább büszke vagyok, és nem aggódok miatta. Érdekes módon az anyát nem mondja, de a kukiját minden pelenkázáskor hangosan üdvözli és amikor bezárom a pelust el is köszön tőle. (Jó tudni a fontossági sorrendben hol állok...) És igen, még sokat mutogat - de azért amiatt tényleg ritkán van hiszti, hogy nem értjük mit akar - inkább abból, hogy néha nem akarjuk. (Nem adjuk oda a fényképezőgépet, nem adunk több csokit és hasonló vitáink vannak ám...)
Szóval jelenleg egy kétnyelvű gyereket nevelek, az már tuti. És akkor még nem is beszéltem a csajokról, akiknek az angoltudása lassan elhagyja az enyémet. De hogy ezt hogyan kezeljük, az már egy következő bejegyzés.

6 Responses so far.

  1. egy anya says:

    Marcsi, ez nagyon érdekes élmény nektek, erről érdemes lenne naplót vezetned. Főleg, hogy manapság egyre általánosabb szituáció, hogy nem a saját hazájában nő fel egy gyermek.

  2. sarolka says:

    Érdekes amit írtál, mert nekem még sosem jutott eszembe, hogy ne magyarul szóljak hozzájuk, ha éppen nem itthon voltunk. Ők ezt kötik hozzánk. Szerintem. "Érdekes módon az anyát nem mondja, de a kukiját minden pelenkázáskor hangosan üdvözli és amikor bezárom a pelust el is köszön tőle. (Jó tudni a fontossági sorrendben hol állok...)" Erre viszont nem kommentelek, mert fáj az oldalam a röhögéstől. LOL

  3. Látod, érdekes, a csajokhoz én se beszéltem soha angolul... kiváncsi vagyok, nálatok hogy lesz a harmadikkal, aki itt születik! :-)

  4. Névtelen says:

    Szia, ez valoban erdekes kerdes minden gyereknek.
    Oliver is lassabban kezdte mint nemelyik masik, es en is aggodtam, hogy csak angolul inkabb, aztan nyaron majdnem 1 honapot toltott a nagyival, es nem volt a childmindernel, es elkezdett mondatokban beszelni utana - magyarul.
    Most 4 napot childminderezik, is mikor odamegyunk, megkerdezem: Most milyen nyelven fogunk beszelni, ugye angolul? Mikor nyaron vissza kellett szoknia, kicsi nehez volt, mert a neni mondta, hogy o ezt meg azt nem erti, mondja angolul.
    De en eleve gyakran igyekszem mindent ket nyelven mondani (vagy igyekeztem), es egy ido utan (mivel olvastam, hogy keverhetik a szavakat, ha nem tudjak, melyik), es gyakran elmondom hozza, hogy angolul meg ez, vagy vice versa - bar angol kornyezetben kevesbe.
    Mivel tudja, hogy mi ertjuk mindkettot, igy nalunk meg kever, de kevesebbet, es azt vettem eszre, hogy mar gyakran maga forditja magat. Ha ugy latja nem ertjuk (vagy ha gyakran mikor az angol szot mondta elmondtam rogton a magyart, es kertem, hogy magyarul beszeljen), akkor mondja a masik nyelven is :) Pl. most mar ha mondja where, akkor hozza teszi: hoo van (az l meg nem mindig megy). Kis tolmacs.
    Persze mi jobba megertjuk, mint mas - hiszen a szulei vagyunk.

    En is olvastam egy nagyon jo cikket (tanulmanyt), azota eroltetem jobban a magyart, mert e szerint fontos, hogy ne szegyelljuk a nyelvunket. Neha kicsit izgulok, mert Olla (angol) keresztanyukaja kedvesen nevet az akcentusan, elmondja milyen edes. De gyerek, es magyarul is gyerekkent beszel. A neni szerint nincs akcentusa. Majd ha iskolaba kerul, kiderul.

    Azt persze azert mindig elmondom, hogy sajnalom, hogy nem tudok olaszt, spanyolt, vagy franciat tanitani neki - hiszen hasznosabb lenne, mint a magyar. De mindig hozzateszem, hogy eszembe se jutna magyart nem tanitani neki, es elvegre a nagyszuleit es a csaladjat otthon is meg kell, hogy ertse :)

    A sing and sign Jelbeszed nekunk jol mukodott par dologra - szopi, meg, stb., de mar alig remlik bar nagyon szereti, ha dalokhoz azza mutogatok szavakat. Volt, hogy az elejen mikor nem ertettuk, mit mond (pl mert angolul mondta, es mi epp magyarul vartuk, v, forditva), akkor hozza tette a jelet is, es megertettuk, szoval segitett.

    En gyakran leforditom neki (neha jobban, neha kevesbe) az angol dalokat, nem mindet, de sokat. A wind the bobbin-t es a tobbit idonkent ezen a nyelven keri, majd a masikon. Van, hogy lenyugozi, hogy eddig angolul hallotta (a nenivel jarnak toddler group-okba, es ott is, meg a nenivel is enekelnek), azt magyarul eneklem - a twinkle twinkle ugyebar a hull a pelyhes, es ennek az angoljat elobb tudta, de most (plane igy karacsonykor) imadja a magyart!

    Es sokat segit a Youtube, a regi magyar mesek, dvd-k, es a Minimaxos gyerekdalok, meg a Halasz Judit... Es fontos, hogy ossze karjunk mas magyar gyerekekkel, hogy ez normalis legyen neki, es segitsen az identitasa kialakitasaban. De konnyu sosem lesz neki - nekik. De megis ugymond az olukbe hull, amiert mi megszenvedtunk, es csak fejlodik tole az agyuk, biztos vagyok benne!
    puszi: Eszter

  5. Christine says:

    Ez valóban érdekes téma és azt hiszem minden gyereknél máshogy alakul. Az én fiam Kanadában volt pici és ott kezdett beszélni. Én kizárólag magyarul beszéltem vele. Mire négy éves lett mégis az angol volt az a nyelv amit inkább használt. Mindent értett amit mondtam neki magyarul, de válaszolni csak angolul volt hajlandó. Ebből a szempontból jó volt hogy akkor haza kellet mennünk arra a két évre. Ma már nincs ilyen gond. Megtanult magyarul beszélni. :-)) Egyedül a magyar népmesékkel volt mindig bajban. Ahoz szinkrontolmács kell neki. :-))

  6. Névtelen says:

    Az en 3 es fel eves fiam itt szuletett Kanadaban, magyarul beszelo szulok vagyunk. Ket eves koraig velunk, vagy magyar babysziterrel volt itthon, utana kerult bolcsi-oviba. Most egy 3 eves szintjen van mindket nyelvbol, sajnos a tokeletes "s" es "r" hangot eltorzitotta az angol. 4 eves korara varhato a tiszta beszed mindket nyelvbol es kisiskolas korara varhato kozel azonos szokincs a kortarsaival az iskola nyelven. Az elso nyelv szintje attol fugg mennyit beszelunk vele itthon. Nalunk teve csak ket eves kora ota van es 90%-a magyarul a netrol vagy DVD-rol. En mindenhol magyarul beszelek vele, akkor teszek kivetelt ha ra kell szolnom vagy a kis barataihoz is beszelek, akkor mind a ket nyelven mondom, hogy a kozegunk is ertse. Most mar vannak szavak, amelyeket angolul tanul eloszor (pl "ghost"), arrol akkor beszelunk magyarul is. Persze idovel le fog hagyni bennunket. A kozelunkben nincs sok magyar gyerek, igy az otthoniakkal a neten beszelunk minden heten es a hazalatogatasokat probaljuk majd hosszabba tenni. Az en fiam napi szinten hall szerbet es franciat is, azt tervezzuk, hogy francia kettannyelvube fog jarni elsoskoratol.
    Annyit eszrevettem, hogy ciklikus a nyelvfejlodes, vannak idoszakok, amikor az angolja jobban fejlodik, most mar nem esek ketsegbe, ha ezt latom.
    Itt szerencsere nem sokan csodalkoznak, ha magyarul beszelek hozza es persze ha tarsasagban vagyunk, akkor megy mind a ket nyelv.

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...