Három gyerekkel irány Anglia!

Szeretek az erdőben járni, de mindig zavarba ejt, amikor a gyerekek megkérdezik tőlem: az micsoda? Tiszta ciki, de volt biológia tagozatosként nem ismerem fel se a fákat, se a virágokat, de még az erdei állatokat se igazán. Azért is örültem meg nagyon, amikor kiderült, hogy az Urban Exploreres Klub keretében fameghatározási feladatot kapunk.

A férjem szerint a második gyerekkorom élem, ráadásul egy olyat, amiben nem csak olvasok, hanem végre játszom is egy jót. Lehet ebben valami, mert tényleg gyermeki lelkesedéssel tudom magam belevetni az Urban Explorers foglalkozásokba. Ez a növénymeghatározás meg különösen belopta magát a szívembe.
Persze én már nem mondhatom el ugyanezt saját magamról, mert véletlenül épp volt a zsebemben egy rózsa alakú toboz, amit azonnal a nyomorult foglalkozásvezető erdész bácsi orra alá nyomtam, hogy ugyan már mondja meg, hogy mi ez. Nyomorult köpni-nyelni se tudott. Merthogy ilyet még soha nem látott.



Próbált azzal védekezni, hogy biztos egy félbevágott toboz van a kezében, de gyorsan letörtem a reményeit. Ez bizony ilyen. És nekem egy óriási zsák van belőle, amit a városközpontban lévő Lady Herbert kertjében gyűjtöttem. Ez azért egy kiskaput kinált a pasinak, és ki is siklott rajta. Merthogy ez egy ültetett kert - ahová a világ minden tájáról hoztak fákat. Nem csoda hát, hogy ezt nem ismeri. Persze piszkálta szegénynek a csőrét, és míg beszélt, végig lapozgatta a kiskönyvét, és meg is találta benne ennek a fának a nevét, aminek ilyen rózsás tobozai vannak - de ne kérdezzétek, mert fogalmam sincsen, hogy hová írtam fel. Valami hosszú és bonyolult volt. Esélytelen volt, hogy megjegyezzem.
Pláne, hogy utána sorra vettük Anglia leggyakoribb fáit - én nem tudom, hogy kinek milyen a fákkal kapcsolatos angolja, én azt hittem, hogy növényekben egész jó vagyok, de azért a felét se tudtam. Pláne összerakni a kéreg és a levél meghatározásával. Hogy mi a különbség a birch és a beech között, a hawthorn és a blackthorn között. Vagy mi a rowan és melyik fa a sycamore. És ha az ember azt gondolná, hogy tudja mi az a lime, mert ki ne ismerné a zöld citromot, akkor az is ráfázik, mert tökre nem citrusféle, és csak az egész nagyszótáram tudta megmondani, hogy ez a hársfa.
A pasas amúgy tök izgalmasan tudott mesélni - én például eddig észre sem vettem, hogy a bodzafa belül puha, szivacsos, és fogalmam se volt róla, hogy ha pl. letörjük az ágát és apró darabokra vágjuk, akkor már csak egy mozdulat kitolni a belsejét és máris nagyszerű fából készült gyöngyöket fűzhetnek a gyerekek. Vagy hogy a kőrist onnan egyszerű felismerni, hogy a zöld száron fekete rügyek vannak, és hogy ez az egyetlen fa, amelyet zölden is el lehet égetni, mert simán meggyullad. Miután megbeszéltük miről mit kell tudni, kimentünk a közeli parkba, hogy a tudásunkat a gyakorlatban is kipróbálhassuk.
Ehhez persze kaptunk segítséget - egy kifejezetten téli kéreg és ágacska határozós papírt, ami innen lehet letölteni:
Nature Decetives
Ez amúgy egy döbbenetesen jó internetes oldal, ahol millió erdei feladatlap van a gyerekeknek. Persze angolul - de ötletet az is tud lopni innen, aki nem nagyon beszéli a nyelvet. De ha mégis - na akkor ez igazi Kánaán, pláne ha szeret kirándulni.
Itt van például ez a könyvecske, amit bármilyen kirándulásra ki lehet nyomtatni, mert minden élményt bele lehet írni. Én tegnap órákon át böngésztem és egy csomó dolgot ki is nyomtattam. Amúgy emilregisztrációt kérnek, és akkor elküldik a kiválasztott aktivitás linkjét. Egyesével. Kicsit kényelmetlenné teszi a használatot, de amilyen jókat adnak cserébe, igazán megéri. Én most azon tűnődöm, hogy be kéne lépni a Klubjukba, de a férjem szerint várjunk pár napot, mert én mindennek nagyon lelkes vagyok kezdetben.
És kicsit igazat kell neki adnom, mert persze engem annyira fellelkesített a frissen megszerzett tudásom, hogy azonnal el is határoztam, hogy a hétvégén elmegyünk kirándulni és majd én villogok azzal, hogy mindennek tudom a nevét. Ami persze erős túlzás. És mi valósult meg mindebből? Hát semmi. Mert brutál hideg van és a fene se akar kimenni és az erdőben fagyoskodva ágakat és leveleket nézegetni. Ott lesz az majd a nyáron is. És nemhogy erdőbe nem mentem ma a gyerekekkel, de még a mellettünk lévő játszótérre se, pedig azt pénteken nyitották meg. A hintát és a bébi rugós motort elvitték - de van csúszda, igaz csak a lányok méretében, mert nagyon magas még a létrája is, ami ráadásul kötélből van. A mászóka is ilyen nagysulis méret - de van egy gumikerék körhinta és rengeteg fatörzs, amin lehet majd Kisbendének is mászókázni. Viszont azóta szinte folyamatosan esik, vagy legalábbis csepeg, így még annak a felfedezése is vár ránk. Azzal vigasztalom magam, hogy azért oda előbb-utóbb csak eljutunk, és fák azért ebben a parkban is vannak. És ameddig a gyerekek szaladgálnak, én majd megpróbálom meghatározni őket. Remélem legalább egyet-kettőt sikerül is.