A blogolásban azt hiszem az a legnehezebb feladat, amikor az ember a családtagjairól ír. Naná, hiszen az ő életük szorosan egybefonódik a bloggerével. Szegény családtagok időnként bágyadtan tiltakoznak, hogy tán mégse kéne ezt meg azt megírni, de ha a téma olyan, akkor bizony hiába. A férjem is mondta, hogy nem kéne ezt a munka dolgot nyilvánosságra hoznom, és várjak csak vele. De hát ez brutálisan nehéz volt. Mégis, szót fogadtam. Vártam 1-2 napot,
A kórussal minden hónap utolsó vasárnapját együtt töltjük. Ez az intenzív próba időszaka, amikor 10-től 4-ig gyakorlunk. Ez a hétvége azonban most különlegesebb volt, mint az eddigiek, mert most bárki eljöhetett.A helyzet az, hogy kevesen vagyunk - a kórus létszáma ugyan 60 körül van, de - természetesen - az elkötelezettség foka mindenkinél más. A tözsgárda minden próbán ott van. Ők azok, akiknek minden pénzt megér a kórus - és ez nem kevés összeg.
Jövő héttől minden megváltozik. El se tudom képzelni, hogy milyen lesz az életünk. Persze, tudom, eddig nagyon is kényelmes helyzetben voltunk. Két itthonról dolgozó felnőtt, akik kényelmesen be tudják osztani a napi feladatokat. Mostantól azonban minden másként lesz. Én hivatalos HTB leszek - az uram meg megy dolgozni. Mert munkát kapott.Aki régóta olvassa a blogot, tudja, hogy nem volt feltétlen célunk, hogy elkezdjünk itt Angliában dolgozni -
Az apjának már hetek óta mondogatom, hogy hosszú ennek a fiúnak a haja. De az uramat valahogy nem vitte rá a lélek, hogy belevágjon ezekbe a puha, selymes kis fürtöcskékbe. Így hát ma este anya átvette a hatalmat a pasivilágban, és radikálisan megnyírtam a fiam. Mostantól már igazi, pasis borostát simogathatok Kisbende a fején. Délelőtti beszédfejlődés tanfolyamon kaptunk egy nagy A3-as táblázatot, amiben benne vannak a kommunikáció stációi, 0-tól
Az a magyar tananyag, na, az nagyon nyomaszt mostanság. Nem haladunk vele. És attól félek, ez már mindig így marad. A baj az, hogy kevés az időnk. Nagyon örülök, hogy végre elkezdtek itt is különórákra járni a lányok, mert a sport tényleg nagyon fontos. Ráadásul a korit imádják és a Brownies is nagy álmuk volt, ami végre beteljesedett. Az csak a baj, hogy ezek az elfoglaltságok a teljes délutánt elveszik, ami miatt aztán azokon a napokon már nem
Mérföldkőhöz érkeztünk Kisbende beszédfejlődésében. Elkezdett mondatokat mondani. Méghozzá tényleg két nyelven. Megfigyeltétek már, hogyan is fejlődik egy gyerek beszéde? Gagyarászik valami értelmetlent, mondjuk "vagyala" és akkor mi rámondjuk, igen, ott az alma. És megtapsoljuk és örülünk neki, hogy beszél. Mindenki boldog, a gyerek meg rájön, hogy hú, hát beszélni érdemes, mert akkor boldogok lesznek a szüleim, szépen mosolyognak és kapok puszit,
Bíbor iskolai élete új fejezetbe lépett. Mostantól egészen a nyári szünetig ötödikes lett idén, ami annyit jelent, hogy a suli minden héten úszni viszi őket. Én meg csak kapkodom a fejem, merthogy ezek az angolok...Már az furcsa volt kicsit, hogy közölték, egyrészes fürdőruha kell. Mivel nekünk csak kétrészesek voltak, így vehettünk egy újat, de nem baj, hát végülis értem én, ezek itten már lassan tinikorba lépnek, tényleg ciki, ha félrecsúszik az
Kétség nem fér hozzá: a cím engem jellemez. Mert egyszerűen nem tudom, hogy hol a határ, azt feszegetnem kell, addig, míg úgy nem érzem magam, mint egy mosogatórongy. Márpedig határ van. Nem is kevés. Akkor is, ha ez nekem nem tetszik.A helyzet az, hogy én imádok mindenféle tanfolyamokra járni. Ez a bolondériám már otthon is megvolt, csak ameddig nagyon sok pénzt kell kicsengetni, ha valami újat akarok tanulni, akkor az anyagiak valamelyest határt
Tegnap éjjel, amikor megírtam, hogy kétszer fizettem a könyvesboltban, rájöttem, hogy tele vagyok mostanában reklamációs ügyekkel. És hogy mennyire nagyon utálom az ilyet...Bevallom, elég gyakran vásárolok online. Kényelmes, gyors, házhoz hozzák és éjjel el tudom intézni, amikor nem lóg épp a nyakamon egy gyerek sem. A méreteket elég jól tudom, ritkán tévedek. De most nagyon összejött. Kezdődött a karácsonyra rendelt melltartókkal - mióta kiköltöztünk
Emlékszem, hogy amikor gyerek voltam december környékén a nagyobb újságok kiadták a maguk kis évkönyvét. Volt az Élet és Tudománynak, a Fülesnek, a Nők Lapjának. Tudom, hogy néhány kiadónak még most is van ilyen kiadványa. De az a pár elrejtőző kis szerény fekete fehér könyvecske hol van a nagy angol Annual piachoz képest...!Errefelé ugyanis az évkönyv piac kifejezetten virágzik - tévéműsorok, sztárok, mesék, focicsapatok mind, mint kiadják a maguk
Mi a Foleshillen lakunk. Magyarországról nézve ez a szó semmit nem jelent - de Covenrty lakosai nagyon is jól ismerik ezt a környéket. Látom a szemükön, amit ha meghallják ezt a szót, kicsit összevonnak, az orrukon, amit elfintorítanak. Hát igen. A Foleshill nem a legjobb városrész. Színes hely, a szó minden értelmében. Tele zsibongó boltokkal, amelyek a házfalon túlnyúlva szélesen elterpeszkednek az utcán. Minden bolt dobozokra, asztalokra rakja
Álmomban egy faluban sétáltam és szembejött egy koszos, rasztahajú kislány, disznón lovagolva. Kérdem tőle:- Hogy hívnak? - Juli. - válaszol.- Juli, a disznópásztorlány? - kiáltottam lelkesen - Hát olvasom a blogodat!Azt hiszem, hogy túlzásba vittem tegnap a netezé
Ismeritek a mondást, hogy "a világon semmit nem adnak ingyen"? Hát ez Angliában nem igaz. Nagyon nem. Itt bizony az is előfordul, hogy az embernek egyszer csak az ölébe hull egy szekrény mondjuk. Szó szerint.Még karácsony előtt történt, hogy látom, hogy a párom kifelé bámul az ablakon, majd egyszer csak feláll és elkezd kifelé kiabálni. Észrevette ugyanis, hogy egyszer csak mindenféle cuccok repültek le az ablakunk előtti kiskertbe. Fiók, láda, tükör...
Kicsit összesűrűsödött a munka, ami nagyon jó. Írom sorra a cikkeket, és persze keresem a riportalanyokat is, mindenféle témában. Ez mindig a munka nagyobbik része, és időnként elképzelni se tudom, hogy honnan fogok tudni példát és embert szerezni egy cikkre, aki névvel arccal vállalja, hogy elmondja a történetét. Nincs rá módszer, egyszer csak mindig összejön, pont úgy, mint a Szerelmes Shakespeare-ben az előadás. Ez benne a csoda. Most épp olyan
Ez a januári évkezdés olyan érzés, mintha az ember a nyugis, karácsonyi punnyadás után hirtelen felülne egy gyorsvonatra. Minden munka, amit elhalasztott, most hirtelen a nyakába zuhan, ráadásul visszatérnek a különórák, amik a szünetben elmaradtak, így rohanás minden napunk. Persze nem mindenki bánja ezt. A lányok például örülnek, hogy végre felvehetik a karácsonyra kapott Brownies pulcsijukat a lánycserkészek találkozójára. A Brownies ugyanis nem
Hogy illusztráljam, a lányos anyák számára, milyen kín is fiút nevelni, íme Kisbende kedvenc könyvének egy lapja. Az egyfontos boltban vettem és hatalmas, sok keménytáblás lapja van. Rendőrautók, tűzoltóautók és mentőautók vannak benne. Mindenféle. Ezt kell vele nézegetni naphosszat. Én kínlódok. Mert mit lehet erről mesélni?Női szemmel ez bizony mind egyforma, de hát ott ül mellettem a gyerek és most van itt az alkalom, hogy tanítsam új szavakra,
Be ne dőljetek a képnek. A fürtös angyalka ugyanis, aki álmatagon bájolja a kamerát nagy hóhányó. Egy igazi macsó, aki döbbenetesen máshogy működik, mint a lányok.Éveken át hallgattam a fiús anyák litániáját, akik azt hajtogatták, hogy könnyű dolgom van a lányokkal. Mert a fiúk, na azok sokkal nehezebb esetek. Én meg soha nem értettem, miért lenne nekem könnyű dolgom. Másfél év korkülönbséggel, PKU-val és egy meglehetősen nehéz természetű kisebbik
Kicsit pörgős napjaim voltak, kevés itthoni aktivitással, főleg azért, mert a szél miatt (vagy miért) besűrűsödtek a fejfájós estéim is, amikor be se kapcsoltam a gépet. Még szerencse, hogy napközben viszonylag jól voltam (kis fájdalomcsillapítós rásegítéssel) mert sokat vesztettem volna, ha itthon maradok.Először is kezdem azzal, hogy a biztonsági faktorom nagyot emelkedett, merthogy elvégeztem egy Vöröskeresztes Elsősegélynyújtó tanfolyamot, és
