#Post Title #Post Title #Post Title

A nagy fordulópont

Jövő héttől minden megváltozik. El se tudom képzelni, hogy milyen lesz az életünk. Persze, tudom, eddig nagyon is kényelmes helyzetben voltunk. Két itthonról dolgozó felnőtt, akik kényelmesen be tudják osztani a napi feladatokat. Mostantól azonban minden másként lesz. Én hivatalos HTB leszek - az uram meg megy dolgozni. Mert munkát kapott.

Aki régóta olvassa a blogot, tudja, hogy nem volt feltétlen célunk, hogy elkezdjünk itt Angliában dolgozni - az otthoni vállalkozásunk is elég elfoglaltságot adott, és még meg is tudtunk belőle élni. Különben is, ugyebár egy évre jöttünk ide. Igaz, azóta másfél is eltelt, de azért a kitelepülés ellen azóta is nagyon határozottan tiltakoztunk. A fene se akar végleg másutt élni - de bevallom, a kaland, az utazás, az új kultúra megismerése lassan magába szippantott. Külföldön élni elég izgalmas dolog ahhoz, hogy az ember ne akarjon feltétlen hazarohanni, pláne, ha jó neki ott, ahová éppen cseppent. Mivel Anglia "bejött" nekünk, már terveket szőttünk arra nézve is, hogy esetleg utána jöhetne egy év Spanyolország. Vagy Gibraltár - ahol angol a hivatalos nyelv, de napi szinten kell a spanyolt is használni. Én Franciaországról álmodoztam, mert imádom minden városkáját, ízét és illatát. De azért teljesen nem szálltunk el - amikor ideköltöztünk, megtapasztaltuk, hogy egy új országban elég jó szinten kell tudni a nyelvet. Ügyet kell intézni, orvoshoz kell menni, beszélni kell tanárokkal, boltosokkal, szerelőkkel. És bár mindketten több nyelven is pöntyögünk, azért ezt a színvonalat csak angolul tudjuk hozni.
A másik nagy ellenérv a gyerekek érdeke. Mert azért valljuk be, elég nagy sokk volt nekik, hogy "csak úgy" belöktük őket egy teljesen idegen nyelvű közegbe, ahol senki nem tudott magyarul. Ami minden ízében nagyon más, mint amit Magyarországon megszoktak. És bár pillanatok alatt felszívták a nyelvet, a nyáron otthon töltött pár hét megmutatta, hogy ez elég labilis tudás. Egy év után elég jól beszéltek, olvastak - de például a helyesírásuk csapnivaló volt, az most kezdi utol érni az osztálytársaik tudását. És még hol vagyunk az út végétől? Most jön most a szókincsbővítés, a nyelvtani finomságok megismerése. Szóval az első év az egy jókora rúgás és őrült jó alap volt (pláne az akcentusuk tekintetében, ami eszméletlen brites) de messze van a tökéletestől. Ahhoz kell még egy év. Vagy kettő.
És azon is tűnődtünk sokat, mi történne, ha most Spanyolországban beraknánk őket egy új suliba? Vajon itt is megtanulnának 3-6 hónap alatt kommunikálni? Vagy ez már sokkal lassabban menne? Vagy épp ellenkezőleg, gyorsabban? És mi történik ilyenkor az első nyelvvel? Megmarad vagy elvész? Akinek van erre nézve tapasztalata, mesélje már el nekem, mert nekem erre nézve nincs semmiféle ötletem.
Szóval sokat agyaltunk a dolgon, és közben az is kiderült, hogy mégiscsak jó lenne egy angol állás, ha már maradunk egy darabig, egyrészt mert akkor az ember jobban belekerül az adott kulturális közegbe, másrészt, mert azért az önéletrajzában elég jól mutat az angol munkatapasztalat - bárhová is vessen utána minket a sors, haza, vagy másik országba. Egy ilyen bónuszt bűn lenne kihagyni.
Az uram el is kezdett tapogatózni, nem túl intenzíven, nem túl sokat, de azért szép lassan tökéletesítette a CV-jét, és be is adta 1-2 helyre. De nem feltétlen könnyű, mert a jó munkák többsége Londonban van. És jó darabig úgy tűnt, hogy nem is fog errefelé olyat találni, ami érdekli. De úgy látszik, csak várni kellett, mert a múlt héten felhívta egy ügynökség, hogy látták a neten a CV-jét, és lenne valami itt a közelben. Tőlünk kb 20 percnyire. A személyes interjún tetszettek egymásnak, és a hét végén egy próbafeladatot is kapott. Én nem voltam elragadtatva, hogy a szülinapját nem tudjuk rendesen megünnepelni, és nem mehetünk sehová, de elfogadom - amikor jönnek a lehetőségek, akkor kell megragadni őket. És tadam, jövő hét kedden már kezd is egy webfejlesztő cégnél, mint team leader.
A nagy boldogság után azonban most már látjuk a gondokat is. Méghozzá azt, hogy nem könnyű a három gyereket menedzselni. Mert eddig a férjem vitt minket kocsival korizni - de most nem ér haza olyan korán. Eddig ő vitte a csajokat suliba, de most hamarabb kell indulnia. Úgy jutottam el spanyolra, Kisbende alvásidejében, hogy közben ő itthon vigyázott a gyerekre. Úgy tudtam tanulni a nagyokkal, hogy ő közben játszott a kicsivel. És egyébként is, beosztottuk szépen a feladatokat. Amik most mind rám jutnak, megfejelve azzal, hogy az otthoni vállalkozásból is nagyobb részben kell segítenem. És közben ugyebár én is írnék néha cikkeket. És legyen meleg vacsora, és elegendő mozgás a kétévesnek.
Most, ahogy összeraktam az új órarendünket (kori szombat reggel, spanyol csoport szerencsés módon feloszlik, mert nincs elég tanuló és visszaadják a pénzt, az angoltanárral meg megbeszéltem, hogy emilen fogom neki küldeni a feladatokat, és csak pár percre ugrom be Kisbendével együtt). A lányok... ők meg hozzászoknak a önálló munkavégzéshez, de tény, hogy ez azzal jár, hogy sokkal többet kell előkészülnöm a feladatokra, hogy elég érdekesek és lényegretörőek legyenek és kevesebb lehetőséget adjanak az elbambulásra.
Sokat segítene persze, ha sikerülne Kisbendét bölcsbe adni - de ez eléggé reménytelen dolog. Nem az a baj, hogy drága, inkább, hogy csak 9-12-ig lehet beadni. És egyszerűennincs a közelben olyan hely, amit 5 perc alatt elérnék. Márpedig ha félórákat kell utazni-sétálni, hogy beérjünk, akkor mire hazaérek, konkrétan indulhatok is újra érte, és semmit nem nyertem vele, hogy leadtam. (Ezt azért nem adtam fel teljesen, még keresgélek, hátha mégis van közelebbi bölcsi, csak én nem leltem még rá.)
Tudom, hogy ezek nem megoldhatatlan dolgok, sőt még így is szerencsés vagyok, mert nem mindketten dolgozunk. Akkor nem is tudom, hogyan oldanám meg, hogy 9-3-ig legyen csak munkám, hiszen a suli eddig tart. Kisbendéé ugyebár meg csak félnapos, ráadásul fizetős, nem is olcsó - ha minden nap menne, az én fizetésem egy az egyben menne az ő bölcsijébe. Szóval nagyon is jó a dolgom, meg Kisbendének is, hogy itthon maradhat velem. És még jobb, hogy két évig még apa is itt volt velünk, még akkor is, ha többet láttuk a hátát a számítógép előtt ülve, mint a képes felét. De mégis itt volt, és számítani lehetett rá.
Most meg dolgozik. És valljuk be, ez meg szuper dolog, mert nem kis eredmény itt jó állást kapni, pláne korábbi angol munkatapasztalat nélkül. És ráadásul izgalmas munkája lesz. Nekem meg "csak" a három gyereket kell terelgetnem, és egy kicsit hobbidolgoznom. (Muhaha...)
Viszont a kérdés ezzel eldőlt - egyenlőre nem megyünk haza, tehát a magyarra kell erősen fókuszálni. De ebben legalább, mint afféle elfajzott magyartanár, otthon vagyok.

13 Responses so far.

  1. Hella says:

    Szuper, szuper, szuper!! Gratulálok az álláshoz!

  2. jehudit says:

    Tök jó! Sok sikert az álláshoz!

  3. Christine says:

    Gratula a munkához!

  4. zsuzsi says:

    Grat :)
    eddig sem unatkoztatok, eztan sem fogtok ;)

  5. Ditke says:

    Gratula az álláshoz!

    Ami a második nyelvet illeti. Én ugyan kicsit más szituban vagyok, mert én egyszerre dobtam be őket a vízbe és párhuzamosan tanulják a kettőt, de az angol a domináns (értelemszerűen mert azt hallják-használják többet). Ha Spanyolországba jöttök itt rengeteg angol suli van, úgyhogy ott folytathatják ahol abbahagyták, csak mellette tanulnak spanyolt is. Ha nem hosszú távon akartok itt maradni akkor szerintem ez a legjobb nekik: az angolt nem felejtik el, sőt fejlődnek, brit tanárok tanítják őket így nem lesz akcentusuk később sem, a spanyolból meg ragad rájuk valami, és azt is anyanyelviek tanítják persze. Ja és persze szokott lenni külön csoport azoknak akik most kerülnek ide és nem beszélik a nyelvet. Hátránya, hogy fizetős és elég drága, bár az angol árakat nem ismerem, lehet, hogy ahhoz képest nem is annyira?

    A konyhanyelv rájuk ragad hamar és pár hónap alatt itt is kommunikálni fognak, akár spanyolul is. Nekem az a gondom, hogy a gyerekek közti kommunikáció (legalábbis 6-7 éves szinten) még elég szűk szókincsre korlátozódik. Főleg, hogy az én gyerekeim nem is túl kommunikatívak. Ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy beszél, sőt jól beszél egy nyelvet ennél sokkal több kell. Bonyolultabb nyelvtani szerkezeteket is tudni kell jól használni, gazdag szókincs kell, stb. És ez az ami szerintem 1 év alatt nem megy.
    A másik amiért én a költözés ellen vagyok: ha minden évben-két évben költöztök akkor ugyan nagyon multikulti lesz a gyerek, akár több nyelv alapját is megtanulja, viszont nem tud barátságokat kialakítani. Márpedig a kiskamaszoknak ez nagyon fontos szerintem. Míg picik könnyű mozogni, de ahogy nőnek szerintem sokat vesztenek azzal, ha mindig máshol élnek, más iskolába kell beilleszkedni, újra barátokra szert tenni. Persze biztos vannak könnyen barátkozó, nagyon nyílt gyerekek, Te tudod a tieid milyenek, de az enyémeket tuti nagyon megviselné ha most szednénk a sátorfánkat.

    A logisztikát ne is mond, mi két dolgozó felnőtt + totál össze-vissza munkaidő, éjszaka, hétvége... csak fizetett bébiszitterrel tudjuk megoldani.

  6. kikocs says:

    Hát, hajrá! SOk sok sikert az új kihívásokhoz!

  7. Betti says:

    Kedves Marcsi!
    Hová írhatnék Neked privát üzenetet?
    Betti

  8. Kedves Betti, ha rákattintasz a profilomra, feljön az emilcímem :-) Nem titkos ám...

  9. dorkamoka says:

    Childminder-t probaltal mar talalni a kornyeketeken? Mindenhol van beloluk jopar es te beszeled meg veluk, hogy milyen napokon, mennyi ideig maradjon ott a kisfiad. Tulajdonkepp ugyanugy mukodik mint egy bolcsode. A helyi children centre-ben lehet ennek utananezni.

  10. Eszter says:

    Szuperszuperrrr, gratula! Az előny viszont az, h egy brit középvezetői fizuval több lóvé fog jutni outsourcingra és éttermekre is! Világot járni és tapasztalni szuper!

  11. Zsoofi says:

    Marcsi, én teljesen megértelek - minálunk is itthonról dolgozunk, bár nekünk csak egy kisfiunk van. Még. És nálunk is mostanában merült fel, hogy Apa elmegy dolgozni, és hát nagyon fura lesz. Főleg, hogy az én kisfiamnak, aki szintén kétéves, az a természetes, hogy apa, anya, Gazsi mindig együtt van. Jó néha elmennek ide-oda, de akkor is. Minden játékában is így van, minden mesében megkérdezi, hogy hol van Zsebi apukája, stb. Azért ez nagy változás. Azzal együtt, hogy persze nagyon sok jó oldala van. a pénz az egyik, a másik a kapcsolatok. Munka szempontjából és privát szempontból is - és hát külhonban ez rengeteget ér.
    De akkor is.... Az első pár napban kicsit elárvulunk...(Aztán viszont lényegesen kevesebbet kell mosogatni - legalábbis minálunk).

  12. Tijolka says:

    Szia! Most keveredtem erre az oldalra és nagy élvezettel olvastam az írásod. Én szeptemberben megyek ki kislányommal írországba és az egyetlen félszem, hogy hogyan fogja venni az iskolát. Az oviban tanulja az angolt, de az más és nem intenzív. Megírnád, hogy nálatok ez hogy ment? Előtte vittétek nyelviskolába, hogy szokják vagy csak jött a mélyvíz? Ne aggódjam túl és akkor a kislányom sem fogja? Ja a férjem egy szebb jövő reményében magunkra hagyott így unokahugom lesz aki kint jár egyetemre és besegít a gyerekfelügyeletbe

  13. Szia Tijolka! Nem érdemes aggódni, se nyelvtanfolyamra vinni a gyereket. Pláne egy ekkorát. Errefelé nagyon is gyakran látnak külföldi gyereket, és megvan a módszerük arra, hogyan vonják be mindenbe. Az én kisebbik lányom már az első hét után közölte, hogy mindent ért. :-) Mondjuk ehhez kell az ő nagy mellénye is, meg önbizalma. De közben tényleg mindent értett, az ennyi idősekkel rengeteget mesélnek, játszanak, mutogatnak. Nulla problémát szokott okozni.

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...