#Post Title #Post Title #Post Title

A túlzások asszonya

Kétség nem fér hozzá: a cím engem jellemez. Mert egyszerűen nem tudom, hogy hol a határ, azt feszegetnem kell, addig, míg úgy nem érzem magam, mint egy mosogatórongy. Márpedig határ van. Nem is kevés. Akkor is, ha ez nekem nem tetszik.

A helyzet az, hogy én imádok mindenféle tanfolyamokra járni. Ez a bolondériám már otthon is megvolt, csak ameddig nagyon sok pénzt kell kicsengetni, ha valami újat akarok tanulni, akkor az anyagiak valamelyest határt szabnak. Határt szab a három gyerek is, bár a férjem szerint ezt is túlzásba vittem, mert elég lett volna kettő is (esetleg egy is) de ez olyan túlzás, amelyet azért egyikünk se bánik, még akkor se, ha néha nyilvánvalóan fárasztó három csemetét terelgetni és összehangolni a generációs igényeket. (Mondjuk hogy mi, öregek beszélgetnénk, kávéznánk, pihennénk, a csajok társasoznának, Bende meg szaladgálna...) De határt szab a munka is, amelyben talán szintén túlzásokba estem. Merthogy amikor kijöttem Angliába, akkor úgy döntöttem, hogy parkolópályára teszem kicsit az újságírást - pici még a Bende, új országban vagyunk, ahol mindent szokni kell és se egy nagymama, se egy babysitter, se egy takarítónő, aki átvenné a gyerekek gondját, ha anyának épp nagyon besűrűsödik a leadási határidő. Márpedig a munka olyan, hogy mindig egyszerre jön. Néha hetekig semmi, aztán bumm, hirtelen tele a füzetem leadandó feladatokkal. Merthogy először csak az egy újságnál jelentkeztem be, hogy szívesen küldök innen is anyagot, aztán még egynél, aztán még egynél - és most már ötnek küldök rendszeresen anyagokat. Ez nem dicsekvés és nem is panasz - nagyon is jó érzés, hogy még innen is kell a munkám, és vállalják a szerkesztők a távolságból fakadó kényelmetlenségeket. Az meg külön boldogság, hogy olyan munkám van, amit gyerek mellől, külföldről is tudok végezni. Ez azonban szigorúan éjszakai elfoglaltság - napközben Kisbende mellett nem tudok annyira elmélyülni, hogy leülhessek cikket írni, hiszen azt sokkal többször átgondolom, átrágom, mint egy blogot. Ott nem csacsoghatok parttalanul, hiszen nagyon is kötött a forma és a terjedelem is.
Tehát napközben valami mást kell csinálni - persze lehetne az is egy terv, hogy minden nap lógok Kisbendével a parkban és szaladgálok utána, de ősszel-télen, amikor esik, fúj, hideg van, ez nem több órás elfoglaltság. Kell valami program - így kezdtünk zenebölcsibe járni, Sing&Sign-ra, matekra, aztán idén Urban Explorerre. De ez mindig csak heti 1-1 alkalom volt. Jó, de kevés. Ezért úgy döntöttem, hogy legyen egy kicsit több. És most, hogy igazán körbenéztem, kiderült, hogy jó helyen vagyok. Merthogy Angliában rengeteg az ingyenes tanfolyam. És most úgy tűnik, hogy talán tényleg túlzásba estem kicsit, mert most ott tartok, hogy minden délelőttre jut egy tanfolyam, amire mehetek. És most, hogy elkezdtem a hetet, az derült ki, hogy nem is egy, mert ma például három volt. Reggel kezdtem egy Beszédfejlődés kurzuson, amit kifejezetten 2-3 éves korú gyerekek szüleinek szerveznek. Kisbende a bölcsiben, amit az ingyenes tanfolyam mellé biztosítanak. Ezután elrohantam spanyolra, amit potom pénzért (50 font a 10 hetes tanfolyam) találtam, igaz, 20 percet buszozni kell, míg odaérek, de ez nagyon is jól jött, mert legalább egy szendvicset be tudtam nyomni ebéd címszó alatt. Ne kérdezzétek, miért pont spanyol, én a franciát akartam folytatni, de az ember azt mondta, hogy annak, hogy spanyol nyelvterületre tévedünk sokkal nagyobb az esélye, mint annak, hogy Franciaországba kerülünk, és mivel igaza van (mikor nem...) most nekiláttam egy új nyelv megtanulásának. (Amúgy ehhez is van ingyen bölcsi, de mivel ez pont Kisbende alvásideje, ezért ő itthon marad szunyálni.)
Azt azonban valahogy elfelejtettem, hogy a kedd a kori napja, így amikor hazajöttem, csak befaltam pár falatot, és már indulhattunk is tovább a lányokkal. Na, ez már sok volt, ezért úgy döntöttem, hogy abba fogok hagyni. Nem hirtelen felindulásból. Már hetek óta érzem, hogy eljutottam a határaimhoz. Nem tudok ugrani, egy lábon siklani, és folyamatosan azt érzem, béna vagyok. És bár a lányok imádják, végül is nekem nem kötelező velük haladni. Nem kell kísérteni az ördögöt, meg kell állni - gondoltam én. És amikor elkezdtem vizsgázni ma, akkor még valóban úgy tűnt, hogy ehhez tartani is fogom magam. Mert nem ment. Nemhogy a hátrafelé halacska, de még az előre siklás se nagyon. És akkor egyszer csak történt valami. Valami bekattant az agyamba - és hirtelen meg tudtam csinálni, amit soha. A hátrafelé halacskát. És aztán amikor azt kérték, hogy egy lábon suhanjunk, ameddig 3-ig számol az edző, akkor azt is meg tudtam csinálni. Korábban soha, csak pillanatokra sikerült felemelni a lábam, már rettegve tettem is le. És most simán ment. Nemhogy háromig, ötig is. És amikor azt kérték, hogy páros lábbal ugorjunk (nem túl nagyot) akkor az is ment. Nemhogy egyszer, többször is. És végül sikerült, megvan a hármas szintű vizsgám is. És most annyira fel vagyok ettől dobva, hogy szívesen mennék tovább is. A kérdés csak az, hogy mindezt egy napon??? Nem túl sok ez? És tudom a választ is, dehogynem! De melyiket hagyjam ki? Most épp úgy érzem, hogy mindjárt összeesek - de tudom miért. Előző este hajnal 2-ig vasaltam, az tényleg túlzás volt. De úgyse alhattam, mert Borsi kenyere a sütőben volt, és meg kellett várni, hogy elkészüljön. Igen, későn tettem oda. És igen, ez se volt feltétlenül egy végiggondolt döntés, de napközben mindig volt más dolgom, és este 10-kor döbbentem rá, hogy márpedig ezt muszáj megcsinálni, nincs mese. Akkor meg akár vasalhatok is. Azt is mindig kell.
Szóval most ott tartok, hogy nézem rettentő módon a kis órarendemet, mit vegyek ki, hogy kicsit lazább legyen, de úgy tűnik, hogy ez a kedd ilyen durva marad. Holnap reggel angol órám lesz. Ingyen van, butaság lenne kihagyni. Este kórus. Csütörtökön egy egészséges életmód kurzus, ahol minden héten másféle mozgásformát lehet kipróbálni, a jógától a zumbán át a bollywoodi táncig. Ingyen. És még Kisbendére is vigyáznak. Most komolyan, ezt hagyjam ki? Pénteken meg Bendét viszem úszni. Igen, most úgy tűnik, hogy csak a hétfőm szabad. Csak csendben vallom be, hogy erre a napra egy kreatív írás tanfolyamot találtam, de sajnos betelt, mire felhívtam őket. Így az most kimarad. De helyette kétféle játszóházba is mehetünk... vagy maradhatunk otthon is. De miért tennénk. Végül is mászkálni jó. Bendének sincsen kifogása ellene. De hogy cikket mikor fogok írni, meg főzni, meg vasalni, meg a lányok tanóráira felkészülni - azt nem tudom. Végül is az éjszakáim szabadok. Vagy ez már tényleg túlzás...?

15 Responses so far.

  1. Kata says:

    Hat ez mar tenyleg tulzas! (de ne hallgass ram, csak az irigyseg beszel belolem!) :)))
    Milyen szuper dolog, hogy ennyi ingyenes tovabbkepzesi lehetoseg van! (A lelkesedes mellett azert csak felmerult bennem a kerdes, hogy vajon az eroteljes bevandorlasi hullamban meddig gyozi ezt Anglia?) Mar gondolkodom rajta, hogy amig lehet, talan en is kiprobalom a kis csaladdal ezt az expat eletmodot, hiszen mi is otthonrol dolgozunk, csak az angliai arak tartanak kicsit vissza. De ha a sok ingyenes kepzest szamolod, azert mar lehet, hogy megeri a plusz kiadas a tobbi dolognal, nem?

    Egyebkent en a helyedben legalabb a vasalast leadnam valakinek, en is vallaltam diakkoromban ilyet Londonban, amikor babysitter-kent dolgoztam, tobb helyre is mentem vasalni, ha jol emlekszem kb. 2 font volt orankent, bar ez jo regen volt...

  2. Derek says:

    Nem semmi lista. Van benned energia amit el kell égetni, vagy valami kielégítetlen vágy hajt? Van az a mondás a két végéről égetett gyertyáról, a leírás alapján akár rólad is szólhatna. Férjed mit szól ehhez a nagy rohanáshoz?

  3. Kielégíthetetlen vágy? Nahát ezen jót röhögtem Derek, mégis mire gondoltál? :-))))) Egyszerűen unatkoztam itthon, azért kezdtem el többet dolgozni, emellet pedig rohadtul meguntam, hogy csak magyarul gügyörészek a gyerekhez és már a 8 éves is kijavít angolból, mert mindenki többet tanult, mint én. Most, hogy minden nap muszáj közösségbe mennem és dumálni, hallgatni, elkezdett végre fejlődni az angolom is. Kifejezetten jót tesz nekem, hogy végre nem csak annyit mondok a boltban, hogy "heya" meg "bye-bye". Teljesen fel vagyok tőle dobva. Persze legyünk őszintén, férj nélkül ez nem menne, mert egy délelőtt és egy délután is vigyáz a gyerekre, ha ezalatt bölcsibe kéne mennie, az nem kis érvágás lenne a családi kasszán. És elárulok egy titkot is, már tervezgetem az angol nyelvű blogot is, amit már sokan mondogattak, hogy kéne indítani. A címet lefoglaltam (nem blogspot) és azt tervezem, hogy kifejezetten titokban fogom írni, hogy ne legyen ciki, hogy tele van nyelvtani hibával. :-) De ha valaki nagyon szeretné, az írjon emilt és priviben elküldöm neki a címet. :-)

  4. Derek says:

    Hmm... pl az is lehet kielégítetlen vágy, hogy nem beszélsz eleget angolul, de vágysz rá. A vágy nem csak egy tartalmat képes azonosítani. :)
    Én vevő lennék az angol blogra, elvileg látod az emailomat, ugye?

  5. zsuzsi says:

    Sztem is a vasalast add le, csak azt vasald, amit tenyleg muszaj, ferj melobajaros ingeit, a tobbit teregesd szepen, hajtogasd szepen, az eleg nekik ;-)
    Az ingeket en fullra centrifugazom, mosogepbol kiveve azonnal vasalom, vallfan szaradnak keszre.
    A korizas folytatasahoz gratula, ugyes vagy :-). Kiprobalhatnatok a trampolinozast is.

  6. Ditke says:

    Most mondjam, hogy magamra ismertem? :-) A gyes alatt csak azért csináltam egy diplomát levelezőn, hogy ne "csak otthon üljek" a két gyerekkel. Mindenki hülyének nézett. Pláne, hogy olyan diploma (jog) amit soha az életben nem fogok hasznosítani. De érdekes volt :)
    Én az alvásból szoktam lefaragni, ami kb. heti egyszer visszaüt, akkor elalszom a gyerekekkel mese után és nyomok 10 órát egyben, de egyébként elvagyok az 5 órával is. Tegnap éjjel 3-at aludtam... De hiszen annyi érdekes dolog van, igaz, én tanfolyamokra nem tudok járni mert dolgozom, de itthon azért van mit tanulnom, vizsgákra készülés, na meg hímezni, meg sütni mert az a receptet is ki akarom próbálni, meg olvasni mert már csak egy kicsi van hátra (és akkor kezdhetem a másikat amit már egy éve megvettem és nem volt rá időm...), kirándulni, kincset keresni...
    A sok tanfolyamért pedig irígy vagyok :) olyan jó lehet ennyi érdekes dologba belekóstolni :)
    A másik blogra amúgy én is vevő lennék, bár én bevallom, hogy sosem lennék olyan bátor, hogy más nyelven blogoljak. Így minden elismerésem! :)
    És Kisbendének is, mert olyan szépen lemarad a játszóházakban amíg te tanfolyamon vagy. Az enyémek mire akkorák lettek hogy hajlandóak voltak ott maradni addigra nem engedték be őket mert nagyobbak a kitett centinél :(

  7. Nem olyan rossz az a vasalás, mert közben lehet sorozatokat nézni. És ha az ember ráveszi magát, hogy felemelje a seggét a kanapéról, akkor már könnyedén megy. De az a felemelés.... na, az nehéz. (És most nem seggméretekről beszélek... :-)
    Amúgy tényleg jók ezek az ingyenes tanfolyamok - ma pl. angolon voltam és azon röhögtem, hogy fogalmazást kellett írni, amiről akarunk. Szegény csaj mellettem (anyanyelvű, ő a sima érettségire készül) 10 sort írt, én azalatt nyomtam egy négyoldalas fogalmazást a tanárnak arról, hogy miért kezdtem el spanyolul tanulni, de szerintem olyan jó lett, hogy vissza fogom kérni és az lesz az angol blog első bejegyzése. (Amint elindítom) Amúgy őszintén szólva színesebben tanulnék valami értelmeset, de az egyetemi képzés nagyon drága, másrészt meg még egy haszontalan diplomát gürcöljek össze a meglévők mellé? :-)
    Kisbende meg tényleg szuper csávó - megszokta már, hogy heti 1-2 alkalommal idegen nénik vigyáznak rá, és még egy pitty, vagy egy könnycsepp sincs. Bye-bye anya és kész, szalad vonatozni. (Szinte minden bölcsiben van vonat...) Meg amúgy tényleg uncsi neki egész nap velem. Kétéves, na.

  8. Ditke, jog? Na, azért az nem kifejezetten gyeses szak! :-) Le a kalappal!

  9. elem29 says:

    Szia!
    Ha elindul az angol nyelvű blogod szívesen olvasnám(azt is)
    Mi a 13 hónapos KEndémmel(majdnem Bende lett:), rendszeresen járunk tornára, Ringatóra, játszóházba. Öröm így az élet, néha én is azt érzem, hogy túlzsúfolt a napunk, de mindketten élvezzük.

  10. Orsy says:

    Meg tudnád nekem mondani, hogy hol találsz ilyen jó kurzusokat? Annyira tanulnék spanyolt egy tanártól, de most még marad az itthon tanulás.

    Nagyon örülök, hogy ennyire lefoglalod magad, szerintem csináld amíg ki nem dőlsz :D Akkor majd pihensz egy kicsit :)Nehéz lemondani ennyi féle jóról, főleg ha ingyen van.

    Én is elkezdtem a blogomat angolul írni, és nagyon sokat segít, úgyhogy csak bátoríthatlak ebben. Örülnék ha meglesnld a blogom: www.szucsorsi.blogspot.com
    Én örülnék azért ha valaki elmondaná a hibáimat, amikor angolul írok, mert így tanulok, de eddig még nem szólt senki.

    Természetesen, ha nem bánod, örülnék ha elküldenéd az angol blogod címét.

  11. http://www.bbc.co.uk/languages/
    Aki nyelvet akar tanulni - és már beszél angolul, az kukkantson rá a BBC honlapjára. Ezen vannak 12 hetes ingyenes nyelvtanfolyamok is. Én most feliratkoztam a spanyolra, de jó lenne egy kis németet is ismételni. Esetleg franciát. Jajj, a fene egye meg ezt is, hogy ennyiféle van... :-(

  12. Orsy says:

    Nekem is a francia a szívem csücske, de mint ahogyan a férjed mondja, annak nagyobb a valószínüsége, hogy spanyol nyelvterületre tévedünk :)

    Mi most a Rosetta Stone nyelvtanfolyamot csináljuk itthon, nekem nagyon tetszik. Könnyű, nem terheli le az agyat, és nagyon sok siker élményünk van. Nagyon drága, de megtalálható az interneten ingyen is. :)

  13. Mi az ingyenes verzió linkje?

  14. Orsy says:

    Megtudnál adni egy email címet? arra szívesen elküldöm :)
    Vagy itt az enyém (ha nem akarod itt kirakni a mail címedet)arra írj, és akkor válaszolok rá: orsolya.skinner@gmail.com

  15. Nem titkos ám az emilcímem, ha rákattintasz a bemutatkozásomra, feldobja! :-)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...