Az ember ha útra kel, nemcsak földrajzi értelemben jut ismeretlen tájakra, de kulináris területeken is. Bár az angol konyha nem túl híres, de séfjei annál inkább, nem csoda, hogy pazar és kutya rossz élmények egyaránt értek bennünket.Az én kedvenc angol sztárszakácsom Gordon Ramsay, nem csoda, hogy azonnal lázba jöttem, amikor megláttam a szószait a szupermarket polcán. Na, lássuk, mit tud a nagyszájú, gondoltam, mert a Pokol Konyhája elég messze
Helen ismét nálunk járt, és csomó főzési praktikát mutatott. A fő témák a cassava volt, ami magyarul manióka, de a tápióka is ugyanazt jelenti. Akinek ezek a szavak nem nagyon ismerősök, ne keseredjen el. Eddig én se kóstoltam effélét. Hiba volt. Mert mit kiderült, ennek a nővénynek rengeteg előnye van.Elsősorban persze a helyi PKU-sok életét könnyíti meg a tápióka, mert kevés benne a fehérje, még kevesebb a fenilalanin, és itt azt mondják számolás
Királynőnek lenni olyan lehet, mint újságírónak. - summázta Bíborka lányom. - Híres emberekkel lehet találkozni és klassz ajándékokat kap az ember. Bár a Buckingham Palotában nem volt részünk királyi elbánásban, a látvány sok kényelmetlenséget feledtetett. Minden évben hat hétre megnyitják a Buckingham Palotát, ahol az angol királynő él. Ezen a hétvégén volt az utolsó ilyen alkalom. Nem hagyhattuk ki a lehetőséget! Hosszú sorban állás, horror belépőjegy
Ahogy beindult az iskola, hirtelen beindultak az egyéb eddig nyári álmot alvó programok is. Tegnap zenebölcsiben jártunk Borsival és Bendével, ma matek továbbképzésen voltam. Legnagyobb meglepetésemre mindkettőt élveztem. GYES-betegségtől nem kell tartanom, erről úgy látom errefelé hivatalból gondoskodnak. Elvileg minden város, minden kerületében beindult 2010-től a Sure Start program, ami nagyon sokféle családi programot kínál. Már a múlt
Mindig mosolyogj! - ez volt a legtöbb, amit tanácsolni tudtunk Bíborkának az első tanítási nap előtti este. Úgy tűnik a dolog bejött. Mert az eredmény négy új barátnő, néhány könnycsepp és egy "good girl" matrica. Egészében véve a mérleg pozitív. Azon tűnődtünk a férjemmel, hogy még soha az életben nem volt egyikünk se hasonló helyzetben, mint ma a nagylányunk. Olyan lehet ez, minta lepottyantanának Zulufalvában, ahol mindenki érthetetlen zulu
Azt hittük, hogy az iskola a legkönnyebb kihívások közé fog tartozni, hiszen úgy tudtuk, a gyerek iskolaköteles, bárhová is visszük. Úgy tűnik, ez volt a legnagyobb tévedésünk Angliával kapcsolatban.Azzal tisztában voltunk, hogy a hivatalos beiratkozási időt lekéstük, hiszen áprilisban még fogalmunk sem volt arról, hogy mely városban fogunk lakni. De gondoltuk, ez nem lehet gond, hiszen a lakás bérlésénél figyeltünk rá, hogy a közelben legyen iskola.
Autók és autók - soha nem gondoltam volna, hogy két lányt ez is érdekelhet. De a hosszú tétlen várakozás az iskolakezdésre arra kényszerített minket, hogy mindent felfedezzünk a városban. Így elmentünk a Közlekedési Múzeumba.Jó ideje kinéztem már ezt a múzeumot - szép, modern épület, nagy kávézó, és óriási feliratok hirdetik, hogy ingyenes. Mégis húztam a számat - mert hát ez a közlekedés dolog valljuk be, nem tűnik olyan izgalmasnak. De a Trasport
Helen reggel 10-től este 6-ig volt nálunk. Közben főztünk, vásároltunk és sokat nevettünk. Totálisan kimerítő nap volt - de nagyon élveztem!Helen afféle szociális munkás, kijáró segítő, aki többek között a speciális diétára szoruló családoknak segít. Megmutatja, hogy a speciális lisztből, tojásporból hogyan és miket lehet csinálni. Mindezt tökéletesen személyre szabott módon. Mesélte, hogy főzött már afrikai családoknál, ahol 12 gyerek figyelte,
Minden országnak megvan a maga jellegzetes állata. Az az állat, ami plüssként, hűtőmágnesként, kulcstartó formában mindenütt kapható. De szerepel reklámokban, mesékben is. Ez az állat nem feltétlenül él az adott helyen, sőt, általában az emberek, akik ott élnek, nem is veszik észre, hogy nekik ilyenjük van. Nem volt könnyű, de mi végre megtaláltuk Anglia nemzeti állatát. Azt, hogy ilyen állat létezik, először Finnországban figyeltük meg Zsolttal,
Megérkezésünk után szinte az első dolgom volt, hogy megkeressem a helyi könyvtárat. Nem csak azért, mert olvasni jó, de azért is, mert a könyvtár minden város központja. Mint kiderült, Coventryben tucatnyi könyvtár van. Mi eddig a központi könyvtárba buszoztunk be hetente 1-2 alkalommal. De a térképet és a város honlapját böngészve kiderült, hogy öt percnyi sétára is van egy, így pénteken odalátogattunk. Elég kihalt volt, de hát ez nem csoda – a
Borsika lányom tavaly, a hatodik születésnapja estéjén sírva feküdt az ágyában. Az egész napos ünneplés után rémülten kérdeztem, vajon, ki bántotta meg. A válasz ez volt: Azért sírok, mert ez életem legszebb napja! Idén, a hetedik születésnapján nem sírt, de szerencsére nem azért, mert rosszul érezte magát. OK, idén elmaradt a tűzijáték. Bár azt tavaly se mi fizettük, hanem a keresztúri önkormányzat augusztus 20 tiszteletére. Mi pedig csalafinta
Borsika diétája és a PKU mindig is kényes kérdés volt Angliával kapcsolatban. Tegnap végre eljutottunk a helyi dietetikushoz, és csak azt tudom mondani: Wow!!! Jó helyre jöttünk! Előrebocsátom, ez a rész talán unalmas lehet annak, aki PKU-ban nem érintett, de annyian kérték, hogy minél részletesebben írjam le az itteni PKU-s élményeinket, hogy most nem akarok rövidíteni. Meg aztán, bevallom, amiket tapasztaltunk, nekem valóban izgalmas élmények.
