#Post Title #Post Title #Post Title

Hejj, iskola, iskola, de sok gyerek jár oda!


Azt hittük, hogy az iskola a legkönnyebb kihívások közé fog tartozni, hiszen úgy tudtuk, a gyerek iskolaköteles, bárhová is visszük. Úgy tűnik, ez volt a legnagyobb tévedésünk Angliával kapcsolatban.

Azzal tisztában voltunk, hogy a hivatalos beiratkozási időt lekéstük, hiszen áprilisban még fogalmunk sem volt arról, hogy mely városban fogunk lakni. De gondoltuk, ez nem lehet gond, hiszen a lakás bérlésénél figyeltünk rá, hogy a közelben legyen iskola. Itt három is van. Abban reménykedtünk, hogy ha augusztus 11-én megérkezünk, és már másnap bejelentkezünk a helyi önkormányzatnál, akkor a fennmaradó két és fél hét éppen elég lesz arra, hogy a gyereknek helyet találjanak.
Ám ez rajtunk kívül senkinek nem volt ilyen sürgős.
Az önkormányzat ugyan viszonylag hamar, egy héten belül kiküldte az oktatási ügyekért felelős munkatársakat, akik felvették az adatokat, és közölték, hogy Bíbor negyedikes lesz, Borsi pedig majd a második osztályt kezdheti. Ez volt az első meglepetés, merthogy az angol életkori beosztás szerint mindketten éppen eggyel magasabb osztályban kezdenek majd mint idehaza tették volna. Ez a tény Borsit sokkolta jobban, merthogy így neki nemes egyszerűséggel kimarad majd az első osztály. (Anyósom csak azt kérdezte a hír hallatán, hogy mi lesz akkor, ha kiderül, hogy nem tudja az elsős tananyagot? De Zsolt megnyugtatta: Nem fog kiderülni, mivel egy szót se tud angolul...) Mindenesetre akkor még azt ígérték, két hét múlva megérkezik a papír, hová is vették fel a lányokat. Megpróbálják elintézni, hogy ugyanabba az iskolába kerüljenek, de azért ez nem biztos, hogy sikerül. Hozzátették, hogy ne aggódjunk, valószínű, hogy pár nappal később kezdik majd az iskolát.
Mi azért aggódtunk. Különösen, ahogy teltek a hetek. És lett a két hétből három, majd négy és még egy fél - és csak a mai nap jött meg a hivatalos értesítés arról, hogy mi van az iskolával. És ebben is csak az állt: Bíbort felvették.
Merthogy Bíborral nincs gond. Az ő korosztályában több iskolai hely is van, és több helyen is fogadták volna. Más a helyzet Borsival. Merthogy a második osztályban nincs hely. Túl sokan vannak az ő korosztályából.
Mi persze nem vártunk erre a levélre, eddig is szorgosan hivogattuk a City Council munkatársait, akik szerdán elárulták, hová is fog Bíbor járni, és engedélyt is adtak rá, hogy az iskolával felvegyük a kapcsolatot. Így aztán ma az én nagyobbik lányom ma már az apjával meg is nézte a jövendő iskoláját. Mindketten lelkesen jöttek haza. A suli szép, tiszta, modern, minden osztályban digitális tábla van, és házakra vannak osztva, mint a Harry Potterben. Külön jó hír nekünk, hogy nincs több magyar a suliban. Nem is volt soha még eddig. Bíbor azért nem marad segítő nélkül, egy Sally nevű szőke kislány azonnal felajánlotta, hogy eligazítja, és lesz külön mentor tanára is, akihez fordulhat. Ez a sok kedvesség Bíbort annyira fellelkesítette, hogy minden korábbi ellenkezését félretette, és kifejezett örömmel várja az iskolát.
A jókedvét csak emelte, hogy ma egész délután vásároltunk, merthogy az iskolakezdéshez muszáj beszerezni az egyennruhát is. Fehér ing, szürke szoknya vagy nadrág, fekete cipő és kék pulcsi. Emellé már csak tornaruhát kellett vennünk, ami az otthonitól eltérően itt nem dressz, hanem póló-gatya, de sikerült ebből is elég csinos, lányosat venni.
Ami gyökeresen eltér az otthoni rendszertől, hogy emellé már semmi más nem kell. Se tankönyv, se füzet, se tolltartó, se ceruza, de még színes lap, vagy ragasztó se. Mindent megkapnak a suliban a gyerekek, méghozzá ingyen. Beleértve a mappát is, amiben Bíbor majd a leckéjét hozza haza. (Merthogy lecke azért lesz, sőt neki még valószínű plusz felzárkóztató feladatok is.) Fizetni csak az ebédért kell - de persze ez sem kötelező, viheti a gyerek a sajátját is. Mi most az első héten azért befizettük, majd meglátjuk, szereti-e.
Szóval Bíborkám sínen van, bár valószínű, hogy lesznek még nehézségei, és nekünk is.
Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy mi lesz Borsival. Az önkormányzat szerint első helyen áll a suli várólistáján, merthogy idejár a tesója és még körzetes is. (Az egy kicsit necces, hogy a suli szerint nem ő áll az első helyen, de azért ebben a hitükben sikerült egy kicsit megingatni őket.)
Nekem ez az egész várólista dolog kicsit furcsa - merthogy egy iskolaköteles gyerekről beszélünk. Mire kell várnia??? Suliban a helye és kész. Ráadásul látom Borsin, hogy nagyon rosszul viseli ezt az egész helyzetet. Ő ugyanis jó ideje kifejezetten várja már, hogy iskolába mehessen. És nem örül a potya-szünetnek. Sőt, egyenesen kitolásként éli meg, hogy várnia kell. Az is rossz volt neki, hogy a délutáni vásárlásra se vittem magammal, de nem mertem. Nem akarnék előre inni a medve bőrére. Mert mi van, ha végül másik iskolába kerül, ahol más lesz a ruha színkód? Azt azért nem tiltottam meg, hogy felpróbálja Bíbor ruháját, hiszen annyira közel van már a méretük - és ő is úgy örült a gondolatnak is, hogy egyszer iskolás lesz...
Egy pici fény azért van az alagút végén, mert úgy tűnik, hogy a suliban éppen van egy szabad hely. Az egyik másodikos kisfiú az elmúlt két hétben ugyanis egyszer sem jött be, és lehetséges, hogy elköltöztek. Bár a dolog nem hivatalos, de ez azt jelenti, hogy egy hét múlva talán már Borsi is kezdhetné az iskolát. Márha övé a hely. Most ezen dolgozunk.

One Response so far.

  1. Zsanya says:

    ez kísérteties :D pedig olvasom egy ideje a blogod, ide nem jutottam el, mert meg sem fordult a fejemben, hogy az iskola ekkora herce-hurca lesz! De minden jó, ha vége jó! :)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...