Három gyerekkel irány Anglia!

Borsika diétája és a PKU mindig is kényes kérdés volt Angliával kapcsolatban. Tegnap végre eljutottunk a helyi dietetikushoz, és csak azt tudom mondani: Wow!!! Jó helyre jöttünk!

Előrebocsátom, ez a rész talán unalmas lehet annak, aki PKU-ban nem érintett, de annyian kérték, hogy minél részletesebben írjam le az itteni PKU-s élményeinket, hogy most nem akarok rövidíteni. Meg aztán, bevallom, amiket tapasztaltunk, nekem valóban izgalmas élmények. Mert ugyan mindenki azzal nyugtatott minket, hogy könnyen fognak menni fognak a dolgok, azért nehéz elhinni, hogy mindez nekünk is alanyi jogon jár, hiszen az Európai Unio tagjai vagyunk.
Leszögezem, itt, a világ boldogabbik felén, (ahogy apukám szokta mondani) nagyon el vannak kényeztetve a PKU-sok. Az egy dolog, hogy sokkal nagyobb a választék fehérjeszegény termékekből, de szinte mindegyik ingyen van, és receptre adják a patikában azt, amiért otthon súlyos ezreseket fizetünk.
Az már a mi egyéni szerencsénk, hogy az otthoni tündérek után itt is egy bűbájos stábra leltünk. Anita McDonald, az angol dietetikusunk ugyanis éppen olyan lelkes, meleg szívű, mint Erika, vagy Csilla néni. És az egész kórházban alapvetően mindenki úgy örült nekünk, mintha mi tettünk volna szívességet azzal, hogy egy újabb PKU-st hozunk hozzájuk.
Ami meglepően jobb és más, az nem az embereken múlik, hanem a rendszeren. Merthogy az angol egészségügynek sokkal jobban elkényezteti a beteg gyerekek családjait. Az első meglepetés már a váróteremben jött, ahol rengeteg játék és könyv volt a hatalmas teremben. És itt nem az otthon megszokott borzasztó lelakott, kopott vackokra kell gondolni - igazán minőségi fajátékok, hatalmas színes gyereklexikonok voltak kitéve a gyerekek szórakoztatására, akkora mennyiségben, hogy az ott várakozó 40-50 gyerek nem veszett össze rajta.
Megjegyzem, nem sok időt kellett itt töltenünk, pár perc alatt sorra kerültünk. Három orvos várt ránk, egy indiai, egy angol és egy finn, merthogy ez tanuló kórház is. De az is ki van írva, hogy amennyiben nem szeretném, természetesen van arra is lehetőség, hogy kiküldjék a tanulókat. Alaposak kikérdeztek minket Borsi kórtörténetéről, majd még ott helyben vért vettek Borsi ujjbegyéből. A döbbenet akkor jött, amikor a nővérke átadott nekünk egy hatalmas barna borítékot. Benne nem csak a szűrőpapírok, de az egyszer használatos tűk, a fertőtlenítő kendőcskék és a felbélyegzett, megcímzett borítékok is benne voltak. Majd nyomatékosan a lelkünkre kötötte, hogy bármely elfogyna, a mellékelt lapon jelezzük, vagy hívjuk őt a mobilján és azonnal küld, és hogy ugyan nagyon sajnálja, hogy Coventry nem az ő körzete, de majd a helyi nővér kijön hozzánk, és mindenben segít, amire csak szükségünk van. (Még nem teljesen értem, hogy miért kell hozzánk eljönnie neki, de hát örömmel és forró teával várjuk)
Ezután mentünk át a dietetikus kuckójába, ahol a lányok két teljes órán át eljátszottak a pipec kis gyerekkonyhában, ami tele volt műanyag élelmiszerekkel, edényekkel, míg mi, felnőttek megbeszéltük, hogy miben más az angol rendszer. Először is kaptunk egy nagy színes füzetet, amiben benne volt minden egyes élelmiszer fotója, amit Borsi szabadon ehet (zöld lapon) korlátozott mennyiségben (sárgán) és piros lapon a tiltottak. És nem csak az olyan alapvető élelmiszerfajták, mint az alma, banán, hanem a konkrét termékek, márkák is. Pont úgy, ahogyan otthon is mutogatja Erika a nagy dossziéiban, de azzal a plusszal, hogy ezt haza is lehet vinni.
Majd, hogy ne legyünk így egyedül hagyva a termékek özönében, azonnal időpontot is foglalt nekünk az asszisztensénél, aki eljön majd hozzánk, segít megsütni pár dolgot, majd egész nap velem marad, és elkísér a helyi boltokba, és megmutatja, hogy milyen bolti termékekkel tudom kiegészíteni Borsi diétáját!
Utána adott egy külön listát, amelyben azon édességek fotója van, amelyeket szabadon fogyaszthat Borsika. Majd egy külön füzetet, amelyben azon sajtok fotója van, amelyeket ehet. (Van itt egy bolt, ahol viszonylag alacsony fehérjetartalmú sajtkészítményeket lehet venni. Ez nem igazi sajt, nem is "cheese" a neve, hanem "cheezly.") Kaptunk több PKU-s receptkönyvet, van közte olyan is, amelyben a készítés minden egyes fázisa le van fotózva, hogy minél egyszerűbb legyen. De olyat is, ami karvastag, és minden kivehető lapja laminálva van, nehogy főzés közben megsérüljenek.
Aztán kaptunk még egy fényképes listát, amelyen a receptre felírható alacsony fehérjetartalmú élelmiszerek mutatják be. Olyan nagyon izgalmas dolgokat lehet innen kimazsolázni, mint burger-por, kolbász-por, többféle csoki, meleg zabkása reggelire, epres pehely. És persze egy csomó olyan dolog, ami otthon is van - csak épp nagyon drágán, mint a tészták, előresütött kenyerek, zsömlék, kekszek, nápolyik, sütiporok, lisztek, tojásporok, fagyiporok, pudingporok, csokikrém és persze csokik.
Na, a csoki, az kényes kérdés - ugyanis itt, Angliában a csoki a nagyon szigorúan tiltott dolgok közé tartozik, a hús és a tej mellé felsorolva. Valószínűleg azért, merthogy itt nincsenek "kakaós tejtáblák", meg "gyümölcsízzel töltött csokikák" - ami meg van, az tényleg jó minőségű, magas fehérjetartalmú dolog.
Na persze olyan is van, ami csak otthon elérhető, Angliában nem. Ilyen a Fruity, vagy az LP Choco és a PAM. Tehát az már biztos, hogy a jól megszokott tápszerünket le kell cserélnünk. Van helyette Anamix és Cooler is - Borsinak mindkettő ízlik, szóval nem lesz gond.
Mint megtudtuk, nagy PKU-s élet van itt is - kirándulásokkal, karácsonyi partival, sütőstúdiókkal és egyéb rendezvényekkel. Egyelőre itt tartunk.
Most várjuk, hogy a hivatalos papírjaink megérkezzenek a háziorvosunkhoz, aki majd felírja a dolgokat. Ennek lehet azért pár hét átfutási ideje még. De addig is kaptunk most egy csomó tésztát, kekszet és más kajamintát. Borsika lelkesen kóstolgatja az új ízeket és egyelőre elégedett. Én meg izgatott vagyok, és várom nagyon, hogy mit hoz még nekünk a PKU.