#Post Title #Post Title #Post Title

A rókamanguszta

Minden országnak megvan a maga jellegzetes állata. Az az állat, ami plüssként, hűtőmágnesként, kulcstartó formában mindenütt kapható. De szerepel reklámokban, mesékben is. Ez az állat nem feltétlenül él az adott helyen, sőt, általában az emberek, akik ott élnek, nem is veszik észre, hogy nekik ilyenjük van. Nem volt könnyű, de mi végre megtaláltuk Anglia nemzeti állatát.

Azt, hogy ilyen állat létezik, először Finnországban figyeltük meg Zsolttal, ahol azt láttuk, hogy mindent ellepnek a papagájok. Ezt a tarka madarat olyannyira szeretik a finnek, hogy egy idő után, amúgy finnesen mi is elneveztük, "tavallinen papukája"-nak, tehát a hétköznapi papagájnak.
Angliában hasonló döbbenet volt számunkra, hogy a mindenütt jelenlévő állat nem a varjú, a róka, vagy valami helyi lény, hanem a népi kedvenc a "meerkat", amiről először azt hittem, hogy földikutya, de a szótár szerint ez a "bozontos farkú rókamanguszta" (a wikipédia szerint szurikáta) és a Kalaháriban él. Angliához semmi köze - mégis egyszerűen bármerre nézek, mindenhol ott figyel a huncut kis pofija. Először egy reklámban bájolt el engem is, ahol egy meerkat a családja történetét meséli el. Majd ajánlja, hogy ha több meerkatot akarsz összehasonlítani, nézd meg a www.comparethemeerkat.com nevű oldalt. (Én rákattintottam, én TÉNYLEG összehasonlítja a különböző rókamangusztákat) De persze ez csak vicc, mert a mögöttes cég olcsó autóbiztosításokat árul a www.comparethemarket.com-ot. (érted - meerkat - market! Hahaha!)
Ezután döbbentem csak rá, hogy a rókamanguszta mindenütt körülvesz. Először azt hittem, hogy ez a reklámhadművelet része, de aztán rá kellett jönnöm, hogy épp fordított a helyzet! A meerkat azért lett reklámállat, mert errefelé mindenki imádja.
A hétvégén Leicesterbe utaztunk, ott lőttem ezt a vicces képet, de fényképezhettem volna a múzeumban is, ahol jártunk, mert a fotókiállításon is csomó kép volt róluk, vagy akár a játékboltokban, szuvenír-sopokban is.
Leicesterben persze nem a meerkat volt a legjobb. A városra már júliusban kíváncsi voltam, mert amikor Zsolt eljött Angliába, hogy kiválassza a lakást, ahol majd élni fogunk, Birmingham mellett rögtön Leicesterbe szeretett bele. Mert szép parkok vannak benne, bájos a főtere, hangulatos a sétálóutcája. Szóval ódákat zengett Leicesterről - ám nem talált itt megfelelő ingatlant. Akkor azzal vigasztalódtunk, hogy majd gyakran látogatunk el is. Ez volt az első alkalom, és már nagyon vártam.
Azt kell mondanom, a városka helyes, kedves és tényleg szép arcát mutatta. A legtöbb időt sétálással és nézelődéssel töltöttük, mert az idő káprázatosan gyönyörű volt, és félő, hogy ez a jó kis indián nyár nem tart majd sokáig. Az mindenesetre biztos, hogy vétek minden perc, amit ilyenkor négy fal között tölt az ember.
Persze amikor kicsit beborult (ilyen ez az Anglia) akkor azért egy múzeumot is beiktattunk. Bementünk a város (egyébként ingyenes) múzeumába. Ez egy nagyon kicsi, de nagyon szépen berendezett intézmény, kevés eredeti műkinccsel, de nagyon ötletes feliratokkal és igazán ötletes belsőépítészeti megoldásokkal.
Az egyiptomi részlegben a lányok teljesen elvarázsolódtak. Mert bár sok eredeti tárgy nem volt - de azért pár ékszer és egy igazi múmia is rémisztette őket. Az űr-emeleten pedig még én is találtam néhány tárgyat, mint például az első űrutazónő bugyija, amiben beépített pisigyűjtő betét is volt (!) és sokféle préselt űrkaját. Sajnos a dínók éppen elutaztak, de szeptember végén hazajönnek, és majd elmegyünk megnézni őket!
Egy nagy akadálya van csak az utazgatásainknak, hogy még nincs kocsink. És bár az angol közleledés pontos, alacsony padlós és tiszta - azért három gyerekkel már nem olyan egyszerű időben elindulni. És teljes döbbenet számomra, hogy vasárnaponként mennyire durván lecsökken a járatok száma.
Igaz, így legalább hazafelé úton (busszal és vonattal egy óra) volt időnk elgondolkodni azon, hogy mi a magyarok kedvenc állata. Nagyon nehéz kérdés, mert az ember nehezen tudja kívülállóként megfigyelni a saját hazáját, de végül rájöttünk, mi az, amit a magyarok annyira kedvelnek. (És most azért kizártuk a mindenütt hódító plüssmacit és nyulat) - szóval szerintünk ez az állat a delfin. Talán, mert nincs tengerünk, de olyan nagyon szeretnénk. Végül is a Balatont is ezért nevezzük magyar tengernek, nem?

2 Responses so far.

  1. Amúgy mindez boltokkal is működik. Abban is minden nációnak megvan a maga kedvence. Itt például az üvdözlőkártya bolt a menő. Hatalmasak, és rengeteg van belőlük, mindenhol. Még a kisebb élelmiszerboltokban is külön üdvözlőkártya részleg van. És minden alkalomra, minden életkorra, minden stílusban és méretben (tényleg embernagyságúak is vannak!) Órákig el lehet böngészni!

  2. Hella says:

    Amikor kint voltam, az egyik kedvenc helyem az üdvözlőkártya boltok voltak. Hihetetlen a választék. Arról nem is beszélve, hogy a szókincset ott is lehet bővíteni. :DDDD

    Az illatuk még mindig az orromban van. :)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...