Három gyerekkel irány Anglia!

A virtuális világ, amiben élek meglehetős tágas. Amerikától Ázsiáig vannak barátaim, és még messzebb élőknek is bepillantást engedek életünk bizonyos részleteibe. Van egy olyan kérdés, amit sokan feltesznek, vajon milyen is egy átlagos napunk. Tény, hogy a blogban inkább az ünnepnapokat, különleges eseményeket emelem ki. De azért be kell vallanom: nem minden napunk ilyen izgalmas.

A legtöbben azt kérdezik, nem unatkozom-e otthon Bendével, és nem hiányoznak a barátnők, akikkel kávézgathatnék. Igaz, akik ezt kérdezik gyermektelenek vagy legalábbis olyan régen volt már pici babájuk, hogy elfelejtik, mennyi munka és teendő van egy kicsivel. És hogy a tízhónapos mellett azért nem olyan egyszerű kávézgatni sem. Valójában valljuk be, otthon is inkább emilen tartottam a kapcsolatot a barátnőimmel, és évi 2-3-nál akkor se tudtunk gyakrabban összeülni. . Merthogy mindenki dolgozik, rohan - az este és a hétvége meg a családé. Amikor meg mégis sikerül megszervezni egy találkát, na akkor kezd el azonnal hányni valamelyikünk gyereke és rohanni kell vele az orvoshoz.
Persze, a legenda szerint a GYES-es kismamák unatkoznak. De aki ezt kitalálta, annak azért biztos nem volt gyereke. Nemhogy három, de egy sem. Merthogy unatkozni és lábat lógatni akkor sincsen időm, amikor a két nagy suliban van.
Az reggeli iskolába indulás olyan szervezetten megy nálunk, mint a svájci óra. Mindenki pontosan tudja, mikor mit kell tennie, hogy időben elindulhassanak a lányok. Zsolt megfőzi a kását Bíbornak és igyekszik kitalálni, hogy Borsika aznap mit is enne meg. A reggeli kihagyhatatlan, hiszen Angliában délig nincs tízórai szünet, aki nem eszik otthon, az éhesen ül a padban. Ráadásul az angol iskolában az ebéd is csak szendvics, ezért igyekszünk meleg reggelit eléjük varázsolni. Bíbornak a rendes angol zabkása nagyon bejön - ennek PKU-s verziója is van, de természetesen Borsinak nem kell. Ő nagyon válogatós, így néha 2-3-félét is meg kell neki csinálni, hogy ne induljon el éhen. Utána míg Zsolt öltözik, én segítek a lányoknak, így fél 9-re mindenki egyszerre készül el. Ameddig Zsolt iskolába viszi a gyerekeket, én megetetem Bendét és ezt a nap folyamán még legalább ötször megismétlem.
A délelőtt a nap legcsöndesebb és legnyugisabb időszaka. Csak egy gyerek van itthon, aki néha nagyon szépen eljátszik magában, máskor folyamatosan kézbe kívánkozik és nyüglődik. Előfordul, hogy ha nagyon kemény éjszakánk volt, ilyenkor mindketten álmosak maradunk, ami mostanában gyakori, mert őurasága folyamatosan fogzik, és ilyenkor csakis úgy tud aludni, ha a szájában tartja a mellem. Amiben a legrosszabb az, hogy egyszer sem fordulhatok meg éjszaka, és reggelre úgy érzem magam, mint akit bottal ütlegeltek egész éjjel. Cserébe viszont ha ketten vagyunk, néha előfordul, hogy együtt visszaalszunk és átszunyókáljuk a délelőttöt. De ez ritkább - annál gyakoribb, hogy ilyenkor megyünk nagyokat sétálni is, és vásárolni amit csak kell. Merthogy a hűtőnk icipici, így sokat nem tudunk itthon tárolni.
Az biztos, hogy dél körül be kell gyorsulnom, mert Bende éhes lesz, és a lányoknak is el kell készíteni a meleg késő délutáni uzsonna-vacsorát, mire hazajönnek. Ez délután fél négyre várható. A csendes-nyugos délelőtt méltó ellenpontja a délután, amikor kicsi emésztéskönnyítő pihenés után leülünk tanulni. Erre majd minden nap muszáj időt szakítani, hogy haladjunk az otthoni tananyaggal is, hiszen nyár végén osztályzóvizsgát kell tenniük a magyar iskola tanagyagából. Borsinak könnyebb a helyzete, hiszen elsőben csak írni-olvasni kell tudni, és tizes számkörben összeadni és kivonni. Ezt már nagycsoportosként is tudta, most már csak finomítanunk kell, elsősorban az írást és a magyar hangos olvasást gyakoroljuk. Bíbornak azért nehezebb és több feladata van, náluk már komolyabb tananyag van. De ebben az időszakban szoktunk levelet is írni (bujtatott helyes- és szépírási gyakorlat) illetve az angol iskolai anyagot átbeszélni. Tankönyv ugyan nincs, és lecke is csak minimális, de azért én beszereztem egy csomó feladatlapot, amiket rendszeresen előveszünk.
Este még jut egy kis szabad játék a lányoknak és tévézési-számítógépezési idő. Addig ismét főzök, mosogatok. Aztán fürdés, mese, alvás - három gyerekkel egyszerre. Este 9-fél 10-kor elég fáradtan ülők már le, de pihenésre ritkán van időm. Tíz fehér ing - ennyit használ el a két lány egy hét alatt. Ez a minimum, amit ki kell vasalnom. És akkor még ehhez jönnek a szép rakott szoknyák, élére vasalt vászon nadrágok, pulóverek. És persze a család többi tagjának a ruházata. Napközben tudok mosni és teregetni - bár amikor Bende segít, kicsit lassabban megy. Széthordja a vizes ruhát a lakásban, és amit berakok a mosógépbe, lelkesen szedi ki. A lényeg, hogy kicsit gyorsabbnak kell lennem nála, és akkor nincs gond. Így tanul meg segíteni, nyugtatom magam. A porszívótól se fél már, amikor előveszem, első dolga alaposan megverni a hangos gépet, aztán már nem zavarja, ügyködhetek vele.
De a vasalás, az nem olyasmi, amit egy nyüzsgő tíz hónapos mellett csinálni lehet, így az mindig éjszakára marad. Igyekszem a jó oldalát észrevenni - egyre jobban fejlődik a szövegértésem, hiszen ilyenkor nézek tévét, persze csak félszemmel és félfüllel.
A lényeg, hogy éjfélre végezzek, mert akkor szinte percre pontosan ébred Bende. Először az éjszaka folyamán. Ha ügyes vagyok, ilyenkor még vissza tudom csempészni az ágyába és elmehetek én is zuhanyozni, esetleg vissza vasalni. A következő ébredés jön háromkor. Ha nem alszom vissza szoptatás közben, ismét visszamegy az ágyába. De a hajnali hatosnál már nem érdemes áthelyezéssel próbálkozni, mert az már nem olyan mély alvás. Onnantól már csak drukkolni tudok, hogy legalább fél 8-ig elszunyókáljon még, mert akkor én is pihenhetek.
És ez csak a normál üzemmenet - nincs benne betegség, blogírás vagy ablakpucolás. Az efféle extrák borítják a napot. Ritka az olyan pillanat, mit most, hogy napközben le tudok ülni hosszabb időre a géphez. Most is csak azért, mert a lányok suli-dizsibe mentek Bende pedig megkapta a mobilom, és azt pöntyörészi. A legkirályabb játék a földön - de azért nem tart örökké még ennek a varázsa sem. És most el is fogyott a türelem...