Három gyerekkel irány Anglia!

A Jézuska nekem fánk készítőt hozott, itt várt Angliában a kicsi fa alatt. Kipróbáltam. A hozzáadott recepttel nem egy nagy durranás - de a PKU-s verziója isteni!

Borsinak megdöbbentően jó dolga van itt, aminek csak egy része, hogy minden ingyen van, és hogy sokkal nagyobb a választék. Persze már ez is segít, hiszen sokkal szívesebben kísérletezik az ember, ha tudja, hogy az elkészült kajával együtt nem súlyos ezreseket dob a kukába. Merthogy ez elég gyakori ám, és nem csak attól függ ám, hogy milyen a végeredmény, noha ezekből a fehérjeszegény cuccokból nagyon könnyen lehet vackot csinálni. Ám amit én szupernek tartok, a válogatós kishercegnő gyakran azt is ehetetlennek ítéli. Sőt, az is gyakori, hogy először megeszi, majd aztán soha többé, hiába csinálom.
Van azonban az angoloknak egy titkos fegyverük, akit úgy hívnak Elieen Green. Az ő története olyan húsz éve kezdődött, amikor egymás után két PKU-s kislánynak is életet adott. Kate és Faye egyaránt PKU-sként született, anyukájuk pedig nem csak azért bánkódott, mert a lányai nem egészségesek, de külön fájdalma volt, hogy imádott főzni és nagyon sokat tervezte korábban mit is ad majd a lányainak enni. Próbált alkalmazkodni a helyzethez, és elkezdett sütni-főzni abból, ami volt. Sokféle lisztport kipróbált, de egyik se tetszett neki igazán, pláne 20 évvel ezelőtt, amikor még sokkal kisebb volt a választék. Végül visszaült az iskolapadba és elvégzett az egyetemen egy élelmiszer-mérnöki szakot. Sok-sok évnyi munka és kísérletezés után létrehozta a tökéletes fehérjeszegény lisztet, amelyet a lányai nevéből alkotott mozaikszóval FATE-nek nevezett el. A kenyér, amit ebből lehet készíteni tökéletes, puha marad egy hétig is, és esküszöm jobb, mint amit az itteni boltokban normál kenyér néven kapni lehet. Ráadásul nagyon egyszerű és elronthatatlan.
Green asszony - aki egyébként a szomszéd városban lakik - a Középföldei PKU-s közösség oszlopos tagja, a bulikra óriási választékban süt-főz finomságokat, de amiért külön imádom, az a receptkönyvei, ahol nemcsak részletesen elmagyarázza, hogy kell elkészíteni a legváltozatosabb kajákat, de minden egyes fázist le is fotóznak a bénák kedvéért, és még azt is leírja, hogy a saját lányai mit szóltak hozzá. Tőle vettem az ötletet a fánkocskákra is, meg arra is, hogy egyáltalán beszerezzünk egy fánk-készítő gépet (amit egyébként Magyarországon is lehet kapni, és úgy néz ki, mint egy sima goffrisütő, csak épp kör alakú lyukba lehet tölteni a tésztát.) A gép saját recepteskönyve egyébként sima goffritészta készítését írja elő, és a végeredmény egy frissen jó, de pár óra múlva ehetetlen vacak lesz. Amiből a fő tanulság egyébként az, hogy sokkal jobb receptet kell majd keresnem a neten.
A PKU-v verzióval azonban nem volt gond - 5 perc összedobni, 3 perc kisütni és még másnap is puha maradt. Igaz, a 15 kicsi darabból 10 rögtön beugrott Borsikába, a maradék 5 meg éppencsak elég volt reggelire.
Amúgy a legutóbbi PKU-s bulin Faye és Kate is ott volt - felismertem őket egy régi PKU-s újságból. Nagyon helyesek voltak. Ahogy elnéztem őket, nagyon is úgy láttam, hogy mindenük megvan. Legfőképp egy nagyon szerető, hősies anyukájuk, aki amúgy komoly karriert is csinált a PKU oldalvizén, és ma már virágzó vállalkozásban működteti a FATE kenyérpor gyárat, kiegészítve FATE sütiporral és csokis sütiporral. És lelkesen fejleszti ki az újabb és újabb recepteket. Mi most kaptuk meg a sajttorta elkészítésének leírását. A múltkori bulin már megkóstoltuk - még Bíbor is megette.